A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) egy alanyi jogon, feltétel nélkül nyújtott pénzbeli juttatás, melynek leggyakrabban megfogalmazott célja a szegénység felszámolása és az egyenlőtlenségek csökkentése. Az ezzel foglalkozó kísérletek részleteikben és céljaikban is jelentősen eltérnek, így a levonható következtetések is változatosak, eredményeik összevetése kimondottan nehéz.

Ezért is kérdéses: vajon a kísérletekből szerzett tapasztalatok mennyiben terjeszthetők ki hosszabb időtávra és szélesebb körre, nagyobb politikai közösségre?

Megvalósulnának-e a kísérletekben tapasztaltak egy országosan és általánosan bevezetett feltétel nélküli alapjövedelem esetében is? Ami működik kicsiben, működne-e nagyban is? Ez a skálázhatóság problémája.

Kétrészes írásunkban célunk, hogy körüljárjuk az eredmények kiterjeszthetőségének lehetőségeit és akadályait, a kísérletekből levonható következtetések általánosíthatóságát.

Jelen írásunkban bemutatjuk az FNA definícióját és részletei körüli vitát, a bevezetése mellett és ellen felsorakoztatott szociális és ökológiai érveket. Ezt követően ismertetjük az ideális kísérlet módszertani kötöttségeit, illetve a korábban és napjainkban zajló kísérletek jellemzőit. Emellett bemutatjuk a kísérleteket motiváló vitát és azok alapját képező érveket és ellenérveket. Nem célunk azonban állást foglalni az FNA bevezetéséről szóló vitában.

Definíció, érvek és dilemmák

A feltétel nélküli alapjövedelem ötlete már a 16. században megjelent, majd később is több gondolkodó említi, mind más formában, de hasonló alapgondolatból kiindulva. Az első vita az első világháború után az Egyesült Királyságban zajlott, ahol a Munkáspárthoz közeli értelmiségi körökben terjedt el az alapjövedelem gondolata. Eszerint az FNA a háború utáni fellendülés okozta várható túltermelési válságra adhatott volna megoldást, míg mások a munkanélküliség és a szegénység problémáinak megoldására javasolták elsősorban.^[1]

Az Egyesült Államokban a hatvanas-hetvenes években folyt vita egyfajta alapjövedelem bevezetéséről, majd a 80-as években Európában, kiemelten Hollandiában merült fel újra. A Covid idején, amikor emberek millióinak munkavégzése és ezáltal jövedelemszerzése lehetetlenült el a lezárások miatt egyik napról a másikra, újabb lendületet kapott az FNA-ról folyó diskurzus.

Egy általános definíció szerint

„az alapjövedelem olyan jövedelem, amelyet egy politikai közösség valamennyi tagja számára egyéni alapon biztosít, anyagi helyzettől függetlenül és munkakötelezettség nélkül”.^[2]

Bevezetése melletti egyik legfőbb érv, hogy a technológia, a robotika és a mesterséges intelligencia rendkívül gyors fejlődése egyre nagyobb digitalizációt és automatizációt tesz lehetővé, és ezáltal feltehetően még kevesebb ember által végezhető bérmunka lesz. Ez erős aggodalmakat vet fel a munkából származó jövedelem adóztatására épülő adórendszerek jövőjével kapcsolatban. A munkahelyek megszűnése pedig növekvő társadalmi egyenlőtlenséget és erősebb polarizációt vetít előre, amely szintén az újraelosztás és a társadalmi biztonság megteremtésének új megközelítését teszi szükségessé.^[3]

A korábbi támogatási formákkal (segélyezés, minimálbér) szemben az FNA mindenkinek járna és nem lenne munkához kötve. Emellett, a különböző segélyezési rendszerek jól ismert paradoxona, a szegénységi csapda^[4] is elkerülhető lenne egy ilyen rendszerrel. A jelenleg működő segélyek bizonyos feltételekhez kötik a jogosultságot, ezzel óhatatlanul arra késztetve az egyént, hogy fenntartsa a segélyre jogosultság állapotát. Amíg elérhető munkajövedelme nem haladja meg kellőképpen a segélyekből befolyó összeget, addig a segélyezés nem lesz elég motiváló a továbblépéshez. Mivel az FNA esetében nincsenek ilyen feltételek, tehát akár munkába állás esetén is járna a támogatás, a szegénységi csapda kisebb eséllyel alakul ki, mint más juttatási formáknál.

Az FNA (és más nagy társadalmi változtatások, pl. munkanélküli segély a 20. század elején) elleni érvek három nagy csoportba sorolhatóak: (1) úgyse lehet megvalósítani, (2) kiszámíthatatlan negatív következményei lehetnek, (3) más társadalmi célokat veszélyeztet.^[5]

1. Az első kategóriába tartozik, hogy sokan úgy tartják, hogy az FNA nem finanszírozható, ezáltal nem megvalósítható – bár ez az ellenvetés kísérletekkel nem tesztelhető, elméletben sokan cáfolják.^[6]
2. Az FNA potenciális negatív hatásai között szokták hangoztatni az alacsonyabb béreket, a gazdaságba kerülő nagyobb pénzmennyiség okozta inflációt, illetve helyi bevezetés esetén a megnövekedett bevándorlást.
3. A harmadik kategória legfőbb kérdése társadalmi céljaink jogosságát kérdőjelezi meg főleg. Például kritikusok szerint az FNA a teljes foglalkoztatottság célja ellen hathat. A feltételezés valóságalapja mellett itt azt is meg kell kérdeznünk, hogy a teljes foglalkoztatottság valóban releváns cél-e.

Továbbá gyakori kritika, hogy az emberek csak elherdálnák a pénzt, visszaélnének a támogatással, illetve, hogy az FNA miatt csökkenne a munkavállalási kedv és az alacsonyabb presztízsű munkákat nem lenne motiváció elvégezni.

Az alapjövedelem az ökológiai diskurzusnak is fontos kérdése. Az ökológiai politika filozófiájának meghatározó része egy fenntartható társadalmi berendezkedés kialakítása, amelynek egyik eszköze lehet az alapjövedelem.^[7] Rendszerszintű változás előidézésének lehetne kiegészítője vagy mozgatója, gyökeresen változtatva meg a munka fogalmát, a társadalom viszonyulását a munkához.

A társadalmi igazságosság oldaláról megközelítve: mindenki számára biztosítaná az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges jövedelmet, a méltó élet feltételeit, tehát megtörné a növekedés és a biztonság, illetve a munka és a fogyasztás kapcsolatát.

Emellett erős és nem megalázó, nem stigmatizáló biztonsági hálót jelentene.

Szemben a segélyezéssel és más szelektív támogatási formákkal, amelyekért a jogosultnak folyamodnia kell, amit kérvényeznie kell, s ebből adódóan méltóságvesztéssel, megkülönböztetéssel, megbélyegzéssel kapcsolódik össze, az FNA univerzális, tehát feltétel nélkül mindenkinek biztosított juttatási forma.

A hosszútávon, kiszámíthatóan kapott alapjövedelem biztosítaná a munkavállalók jobb alkupozícióját és ezáltal az értelmes, jobb fizetésű munka választásának lehetőségét, csökkentve ezáltal a kizsákmányolás mértékét. Ezen túl lehetőséget adna az időleges kivonulásra a munkaerőpiacról, és mindenki számára lehetővé tenné, hogy a jó élet valamilyen elképzelését kövesse.^[8]

Az FNA tehát a nem-növekedés koncepciójába illeszkedik,^[9] mert bevezetésével nem lenne szükség folyamatos növekedésre, a gazdaság pörgetésére, és így további fölösleges (akár lelki értelemben is^[10]) kizsákmányoló munkahelyek létrehozására. Emellett társadalmi szempontból is előnyös lenne, ugyanis az embereknek kevesebb munkát kellene kényszerből elvégezniük, így több idejük maradna a társadalmi szempontból hasznos tevékenységekre.

Az ökológiai diskurzusban még egy további szempontból is fontos szerepet tulajdonítanak az alapjövedelem koncepciójának, ami szintén a biztonsággal függ össze: ez a klímaváltozás miatt bekövetkező társadalmi berendezkedés megbomlása és átalakulása alatt elszenvedett károk csökkentése. Biztonsági hálót jelenthetne a klímaváltozás veszteseinek az ökológiai átmenet idején, addig, amíg kialakul egy új, fenntarthatóbb társadalmi rend. Ez a biztonság csökkenthetné az ellenállást mind azok részéről, akik a jelenlegi rendszer előnyeit látják, mind azok részéről, akik az átmenet utáni berendezkedéstől félnek inkább.^[11]

A kísérletekkel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdés talán az, hogy hogyan lehet egy ilyen elméletben rendszerszintű változást előidéző alapjövedelem bevezetését érdemben modellezni?

Az ideális kísérlet

A szakirodalom megkülönbözteti a kísérleteket az alapján, hogy csak kiemelt hatásokat képesek bemutatni, vagy kifejezetten a döntések várható hatásainak modellezésére, statisztikai bizonyítására hivatottak, ezzel megalapozva a levont következtetések szélesebb körű kiterjesztését. Az utóbbi, ideális kísérlet kritériumait Guy Standing tanulmánya alapján mutatjuk be.^[12]

A jövedelem összegére vonatkozó alapvető elvárás, hogy értelmezhető mértékű, de ‘alapszintű’ (basic) legyen, azaz csak az alapvető szükségletek kielégítésére legyen elég. A kifizetése legyen rendszeres, kiszámítható és visszavonhatatlan. További kikötés Standing szerint, hogy ne egy nagyobb összegben, hanem időről-időre rendszeres jövedelemként kerüljön kifizetésre, mindenkinek egyénileg és azonos összegben.

Az FNA koncepciójának univerzális jellege is fontos, hogy teljesüljön a kísérletekben, tehát az adott politikai közösség minden tagja, az állampolgárok teljes köre alanyi jogon kapjon jövedelmet, ezzel lehetővé téve a közösségi hatások feltárását. Ne legyen célzott valamilyen meghatározott csoportra (például a szegényeknek minősítettekre) és ne legyen szelektív valamilyen tulajdonság (etnikum, családi állapot, munkakör) alapján, legyen valóban feltétel nélküli. Továbbá fontos, hogy a kísérlet kezdete előtt, illetve az alatt kerülendő az általunk vizsgálni kívánt szempontokra hatást gyakorló változtatások bevezetése, például az adórendszer komolyabb átalakítása, állami támogatások bevezetése.

A megfelelő kísérleti körülmények biztosítása érdekében alapvető elvárás, hogy történjen jogi kötelezettségvállalás, világos és fenntartható legyen a koncepció, ne változzon a kísérlet ideje alatt és megismételhető legyen máshol, másokkal. A minta, tehát a résztvevők száma legyen megfelelően nagy és amennyire lehetséges, állandó, a kísérlet időtartama pedig megfelelően hosszú (ennek pontos meghatározása nincs, de minimum 1-3 év szokott lenni).

Az elemzés során az eredmények számszerűsíthetősége és összehasonlíthatósága érdekében alapvetően a kérdőíves adatfelvétel az előnyösebb, melyben fontosak az attitűdre és viselkedésre vonatkozó kérdések, illetve a közösségre vonatkozó információk egyidejű felvétele is, amely lehetővé teszi az adatok többszintű elemzését. Emellett érdemes lehet interjúkkal, nyitott kérdésekkel is felmérni a résztvevők tapasztalatait, amely módszerrel kevésbé egységes és összehasonlítható, de sokkal mélyebb információkhoz juthatunk.

Az adatfelvételt érdemes a kísérlet előtt, alatt és után is elvégezni, hogy a változások is mérhetőek legyenek. Emellett fontos, hogy már a kísérlet előtt meg legyen fogalmazva a tesztelni kívánt előzetes hipotézis.

A kísérletek sokfélesége

Az elmúlt évtizedekben számtalan kísérlet zajlott, mind más-más körülmények és adottságok között.

A periféria országaiban zajló kísérletek finanszírozása sok esetben magánúton történik, legfőbb céljuk a mélyszegénység kezelése vagy felszámolása, a jövedelem összege jellemzően nagyon alacsony, sokszor a létminimum alatt van. E kísérletekben kiemelendő, hogy általában az adott közösség (falu, régió) minden lakosa részesül a juttatásban, feltétel nélkül. Ezek a közösségek jellemzően nem túl polarizáltak, nincsenek a tagjaik között hatalmas egyenlőtlenségek, így az FNA-nak az a lehetséges következménye, hogy a gazdagok meg sem érzik, a szegények pedig további ösztönzők hiányában csak még jobban leszakadnak, nem tud megvalósulni.

Ezekből az FNA-kísérletekből levonható az a következtetés, hogy az emberek alapvetően tudják, hogy mire van szükségük, és a kritikákkal szemben nem herdálják el a pénzt luxuscikkekre, alkoholra vagy drogokra.

Jellemzően pozitív eredményekről számolnak be, a közösségek átlagos életszínvonala, fizikai és mentális egészsége javult. Ilyen például Namíbiában zajlott 2008-2009 között egy ezer lakosra kiterjedő kísérlet, amely során minden lakos a szegénységi küszöb egyharmadának megfelelő összegben részesült havonta. A lezárult kísérlet váratlan eredménye a fent említetteken túl az volt, hogy a faluban felállítottak egy tanácsadó bizottságot az összeg elköltésére, tehát az emberekben alapvetően megvolt a szándék, hogy jól használják fel a kapott jövedelmet.

Indiában hasonló körülmények között a nők emancipációjának fokozódását figyelték meg.^[13] A Kenyában 2017 óta tartó, jelenleg is zajló, összesen 12 évre tervezett kísérlet keretében 197 falu több mint 20 000 lakosa részesül alapjövedelemben. Az eredmények a sok szempontból megfelelő módszertani tervezés miatt kifejezetten érdekesek lehetnek majd.

Mivel a centrumországok kísérleteire nem jellemző, hogy egy adott közösség minden tagját alapjövedelemben részesítenék, így sok más mellett a társadalmi polarizáció kérdései sem vizsgálhatóak. Legtöbb esetben a nagyon szegények, munkanélküliek kapják az összeget, jellemzően munkanélküli segély helyett. E kísérletek célja megfigyelni, hogy az emberek munkaerőpiaci tevékenysége, munkavállalási hajlandósága hogyan változik az FNA hatására.

Fontos kritikája e kísérleteknek, hogy szinte kivétel nélkül pár évre szólnak és csak nagyon ritka esetekben érintik a politikai közösség egészét, az állampolgárok teljes körét. Leggyakrabban felhozott példa a Finnországban zajlott kísérlet, ahol 2000 munkanélküli kapott 2 éven keresztül alapjövedelmet, munkába állás után is. A kísérlet hiányossága, hogy nem mérte a fizetetlen vagy önkéntes munka vállalásának lehetőségeit, célja csupán a munkavállalásra való ösztönzés volt.

A kísérletből levont eredmények közé tartozik a támogatottak esetében a foglalkoztatottság enyhe növekedése, valamint mentális és fizikai egészségük jelentős javulása.^[14]

Az eredmények értelmezésénél azonban komoly problémát jelent, hogy a kísérlet közben vezették be az úgynevezett ‘munkaaktivációs modellt’, amely a munkanélküli segélyekre való jogosultság szigorúbb kritériumait foglalta magában, ezzel ösztönözve a munkavállalást. Így nem teljesült az a fent említett követelmény, hogy az FNA mellett más szociális program ne fusson párhuzamosan. Ez erős hatást gyakorolt a munkaerőpiacra, emiatt az FNA-kísérlet eredménye nem értelmezhető ettől függetlenül, a kettő hatása nem választható szét. Hollandiában is zajlottak hasonló kísérletek önkormányzati finanszírozásból, melynek célja szintén a munkaerőpiacra való bevonás különböző lehetőségeinek vizsgálata volt.^[15]

Korlátok és lehetőségek

Az FNA körül zajló vitában tehát számos érv és ellenérv merül fel, amelyek alátámasztását célzó kísérletek zajlottak és zajlanak ma is. Ezek egyéni szinten alapvetően pozitív eredményekről számolnak be, például a mentális és fizikai egészség javulásáról. A társadalom egészére vonatkozó következtetések levonásának azonban számos korlátja van, még akkor is, ha az ideális kísérlet fent leírt kritériumainak megfelel a megvalósult projekt. Ezeket az akadályokat következő írásunkban mutatjuk be.

^[1] Vanderborght, Y. – Van Parijs, P. (2014): Alapjövedelem. Budapest: L’Harmattan.

^[2] Van Parijs, P. (2010): Alapjövedelem: Egy egyszerű és erőteljes gondolat a huszonegyedik század számára. Esély, (5): 9–41., 10. old.

^[3] Straubhaar, T. (2017): On the Economics of a Universal Basic Income. Intereconomics, 52 (2): 74–80. https://doi.org/10.1007/s10272-017-0649-8.

^[4] Widerquist, K. (2018): A Critical Analysis of Basic Income Experiments for Researchers, Policymakers, and Citizens: Exploring the Basic Income Guarantee. Palgrave Pivot.

^[5] Standing, G. (2017): Basic Income and How We Can Make it Happen. Pelican.

^[6] Standing, G. (2017).

^[7] Dobson, A. (2007): The Sustainable Society. In Green Political Thought. (4. kiadás.) London: Routledge, 85–89.

^[8] Van Parijs, P. (2010).

^[9] Büchs, M. (2021): Sustainable Welfare: How Do Universal Basic Income and Universal Basic Services Compare? Ecological Economics, 189 (11).https://doi.org/10.1016/j.ecolecon.2021.107152.

^[10] Graber, D. (2020): A bullshit munkák természetrajza. In Bullshit munkák. Budapest: Typotex.

^[11] Mulvale, J. P. (2019): Social-Ecological Transformation and the Necessity of Universal Basic Income. Social Alternatives, 38 (2): 39–46. és Köves A. – Gébert J. (2020): Feltétel Nélküli Alapjuttatás: Az újraértelmezett munka eszköze? Zöld Egyenlőség [podcast], 2020. április 24.

^[12] Standing, G. (2021): Basic Income Pilots: Uses, Limitations and Design Principles. Basic Income Studies, 16 (1): 75–99.https://doi.org/10.1515/bis-2021-0021.

^[13] Standing, G. (2017).

^[14] Allas, T., et al. (2020). An Experiment to Inform Universal Basic Income. https://www.mckinsey.com/industries/public-and-social-sector/our-insights/an-experiment-to-inform-universal-basic-income

^[15] Standing, G. (2017).