IMAGO/UIGimago0163100754h.jpg

Megélt elmélet: A kínai Vörös Hadsereg nemzeti felszabadító háborúja

Vlagyimir Iljics Lenin: A Junius röpiratról. Sbornik Socialdemokrata 1. sz. 1916. október. idézi: Sbornik Socialdemokrata, 1916. október: Vlagyimir Iljics Lenin: Művek 22. kötet. Dietz-Verlag, Berlin 1974, 313-315. oldal.

A sorozat I. és II. része a jW (junge Welt) július 16/17-i és 23/24-i hétvégi mellékleteiben jelent meg. Fordítás ld. balmix.hu

A gyarmatok és félgyarmatok nemzeti háborúi nemcsak valószínűek, hanem elkerülhetetlenek az imperializmus korszakában. A gyarmatok és félgyarmatok (Kína, Törökország, Perzsia) közel 1000 millió embernek adnak otthont, azaz a világ teljes lakosságának több mint felének. A nemzeti felszabadító mozgalmak itt vagy már nagyon erősek, vagy növekednek és érlelődnek. Minden háború a politika folytatása más eszközökkel. A nemzeti felszabadítási politika folytatása a gyarmatokon elkerülhetetlenül a gyarmatok imperializmus elleni nemzeti háborúit fogja jelenteni. Az ilyen háborúk vezethetnek vagy nem vezethetnek a jelenlegi imperialista "nagy" hatalmak imperialista háborújához - ez sok körülménytől függ.

Egy példa: Anglia és Franciaország a hétéves háborúban (1756-1763, jW) a gyarmatokért harcolt, azaz imperialista háborút vívott (ami a rabszolgaság és a primitív kapitalizmus alapjain éppúgy lehetséges, mint a jelenlegi, magasan fejlett kapitalizmus alapján). (...) A francia csapatok az amerikai csapatokkal együtt legyőzik az angolokat. Itt egy olyan nemzeti felszabadító háborúról van szó, amelyben az imperialista rivalizálás egy hozzáadott, de nem komoly jelentőségű elem - ellentétben az 1914-1916-os háborúval (az osztrák-szerb háborúban a nemzeti elemnek nincs komoly jelentősége a mindent meghatározó imperialista rivalizáláshoz képest). Ebből láthatjuk, hogy mennyire értelmetlen lenne az imperializmus fogalmát sablonszerűen alkalmazni, és ebből a nemzeti háborúk "lehetetlenségére" következtetni. (...)

Harmadszor, még Európában sem szabad a nemzeti háborúkat lehetetlennek tekinteni az imperializmus korában. Az "imperializmus korszaka" a jelenlegi háborút imperialista háborúvá tette, elkerülhetetlenül (amíg nem jön el a szocializmus) új imperialista háborúkat fog produkálni, a jelenlegi nagyhatalmak politikáját alapvetően imperialista politikává tette, de ez a "korszak" semmiképpen sem zárja ki a nemzeti háborúkat, pl. a kis (tegyük fel, elcsatolt vagy nemzeti elnyomás alatt álló) államok részéről az imperialista hatalmak ellen, mint ahogy nem zárja ki a nagyszabású nemzeti mozgalmakat sem Kelet-Európában. (...) Az imperialista hatalmak beavatkozása a gyakorlatban egyrésztnem minden körülmények között megvalósítható. Másfelől azonban, ha valaki „légből kapottan” úgy ítéli meg, hogy egy kis állam háborúja egy óriás ellen reménytelen, akkor azt kell mondanunk, hogy a reménytelen háború is háború; ráadásul bizonyos jelenségek az "óriásokon" belül, pl. egy forradalom kitörése, egy "reménytelen" háborút is nagyon "ígéretessé" tehetnek.

Nem csak azért mentünk bele ilyen részletesen annak az állításnak a hamisságába, hogy "nem lehet többé nemzeti háború", mert ez elméletileg nyilvánvalóan hamis. Természetesen nagyon szomorú lenne, ha a "baloldal" ilyen állítást tehetne egy olyan időszakban, amikor a III. Internacionálé csak a nem vulgarizált marxizmus talaján lehetséges, mert az a marxizmus elmélete iránti gondatlanságról tanúskodna. De ez a tévedés gyakorlati-politikai szempontból is nagyon káros, mert ebből származik a "leszerelés" értelmetlen propagandája, mivel azt állítják, hogy a reakciós háborúkon kívül más háborúk nem létezhetnek; ebből származik a nemzeti mozgalmakkal szembeni még értelmetlenebb és közvetlenül reakciós közömbösség. Ez a közöny sovinizmussá válik, amikor az európai "nagy" nemzetek, azaz a kis és gyarmati népek tömegét elnyomó nemzetek tagjai nagyképűen kijelentik: "Nemzeti háborúk nem létezhetnek többé!". Az imperialista hatalmak elleni nemzeti háborúk nemcsak lehetségesek és valószínűek, hanem elkerülhetetlenek, progresszívek és forradalmiak, bár természetesen sikerükhöz szükséges, hogy vagy az elnyomott országok nagy számú lakosságának erőfeszítései egyesüljenek (India és Kína példájában, amelyet már említettünk, százmilliók), vagy a nemzetközi helyzet különösen kedvező konstellációja (pl. imperialista hatalmak beavatkozásának megbénulása gyengülésük, háború, antagonizmus és hasonlók következtében), vagy az egyik nagyhatalom proletariátusának egyidejű felkelése a burzsoázia ellen (ez utóbbi eset felsorolásunkban az első abból a szempontból, ami a proletariátus győzelme szempontjából kívánatos és előnyös).

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/431569.nationale-kriege-und-imperialismus.html