Online könyvbemutató és beszélgetés 2021. március 25.

Forrás: Südosteuropa Mitteilungen | 02 – 03 | 2021; https://www.sogde.org/de/publikationen/suedosteuropa-mitteilungen/        

Az online rendezvény szövege elhangzott 2022. július 15-én az Ö1 – osztrák 1-es rádió csatorna) főprogramjában 11:05-11:25-ig.^[1]

Egy pillantás Kelet-Közép- és Délkelet-Európára

Szervező: Southeast Europe Society (Süd-OsteuropaGesellschaft, SOG) a müncheni Europa-Union-al és a Bajorországi Európai Akadémiával együttműködésben.

Beszámoló:Stephani Streloke, Bonn

Az összes SOG(Süd-OstEuropaGesellschaft)onlineesemény nyomon követhető és meghallgatható a YouTube-ona következő link alatt: https://tinyurl. com/y7r8zgsoszerk.).

 

Bevezetés

Dr.Hansjörg Brey, a Süd- Osteurópa Társaság ügyvezető igazgatójaa társszervezők nevében is üdvözli arésztvevőket:Walter Brink-etTheEuropa-Union Münchenigazgatóhelyettesét, Birgit Schmitz-Lenders-t a Bajorországi Európai Akadémia igazgatónőjét.Hansjörg Brey rámutatott, hogyaz online rendezvénynek több mint 200 regisztrált résztvevője van, ami megerősíti a téma aktualitását.Majd bemutatta az esemény vendégét,Michael Thumann szerzőt, publicistát.

Michael Thumann, aki 1962-ben született, saját tapasztalataiból tudja, miről beszél jelenlegi könyvében^[2]:A ZEIT^[3]-riportere volt az 1990-es évek elején a széteső Jugoszláviában. 1996-tól Oroszországból, 2007-től Törökországból tudósított.2013 óta a ZEIT hetilap külpolitikai tudósítója. Michael Thumann évek óta kutatja a nacionalizmust – a nacionalizmusról szóló, jelenlegi könyvéhez hasonló széleskörű tanulmány még nem jelent meg, mondta Brey.Thumann elemzései egyúttal figyelmeztetés és felszólítás: nincs jó nacionalizmus.

Michael Thumannkönyvében megvizsgálja a nacionalizmus új mintái ttörténelmileg,egész Europát átfogóan, kiegészítve az USA-ról ésDonald Trumpról alkotott nézetekkel.VladimirPutin,RecepTayyip Erdoğan és Viktor Orbán Brey szerint a legfontosabb európai protagonisták, akiket Thumann elemez.A könyvet különösen érdekessé teszi, ahogyThumann protagonistáival való közvetlen találkozásait leírja. A szerző számosat közülük személyesen is megismert. A könyv lenyűgöző empirikus megállapításai mellett Brey hangsúlyozta az elemzések strukturális világosságát és az érthető nyelvezetét.A könyv mindannyiunkat politikailag felébreszthet és az érdeklődő polgárok figyelmére számíthat, mondta Brey.

Miaz új az "új nacionalizmusban"?

A rendezvény célja, mondja Brey, hogy az új nacionalizmust Dél- és Keletközép-Európában (beleértve Törökországot is) alaposan megvizsgáljuk.

Ez a megközelítés nemcsak azért megfelelő, mert ez a SOG (Südost-Europa Gesellschaft) eseménye, hanem mert Kelet-Közép-és Dél Európa elemzése „olyan,mint egy pillantás a kristálygömbbe".Úgy   tűnik, hogy a régió az újnacionalizmus laboratóriuma, ahol fejlődésének és eróziójának jelei is láthatók.Breya következő gondolatokat javasolja a beszélgetés középpontjába állítani: Mi az újdonság az új nacionalizmusban, kik az újnacionalisták,honnan jönnek és milyen ideológiát követnek? Milyen eszközöket használnak? Milyen lehetőségeket és kockázatokat jelent a jelenlegi coronajárvány a hatalom kiépítéséhez? Az újnacionalisták a jövőhöz tartoznak, vagy vannak olyan körülmények, amelyek lehetővé teszik vagy indokolják ezen ideológiától való eltávolodást? E kihívások lezárása érdekében MichaelThumann most egy kis biográfiai utazásraviszi a résztvevőket al egfontosabb régi és új nacionalisták közé, Kelet-Közép- és Délkelet-Európában.

Michael Thumann megköszönte a szervezőknek,hogy lehetősége van itt bemutatnia könyvét és vitatkozhat az online beszélgetés résztvevőivel.

Kissé tágabbról közelítette meg könyvében a témát, az USA-tól egészen Oroszországig és Kínáig.Fontos, hogy regionális összefüggésben vitassuk meg a fenti kérdéseket,mert az SOE(Dél-Kelet-Európa)régió szorosan kapcsolódik a nacionalizmushoz és annak következményeihez:100 éve a nacionalizmus módszereinek laboratóriuma;üldözés,népességcsere, például Görögország és a Törökország között; népirtás és a nemzet homogenizálása a nemzeti államok részéről.

Mindez ebben a régióban korábban kezdődött, mint Európa más részein. Ma ismét ez a régió azúj nacionalizmus szülőhelye.

 Ezt szemlélteti a következőkben Thumann a Törökország, Magyarország, Szerbia és Görögország feletti „kis átrepülésben”.

Thumann két lényeges tézise a következő: Először is, itt a nacionalizmus egy új formájával, az államvezetők opportunista nacionalizmusával van dolgunk, akik a nacionalizmust az uralom eszközeként használják. Ráadásul ezek a politikusok nacionalizmus iránti elkötelezettségükkel megdöbbentően sikeresek – bár néhányan közülük a kezdet után a nacionalizmussal felhagytak; ami által az ilyen nacionalizmus egyfajta lejárati dátumát is megfigyelhetjük.

Milyen az új nacionalista?

A kifejezés tisztázása érdekében a legjobb, ha megnézzük a régió egyik régi nacionalistáját, mondtaThumann, Radovan Karadžić példáját vizsgálva.Thuman1993-ban hosszú interjút készített Karadžić-csal.Ekkor tűntek fel neki Karadžić erősen rasszista megjegyzései a muszlimokról.Thumann szerint ez az ember egészen más úton lett nacionalista, mint a török elnök Recep Tayyip Erdoğan.

Karadžić a volt Jugoszláviában nőtt fel nacionalisták által inspirált körökben. Népdalokat írt patrióta világfájdalommal, verseket írt szerb-nacionalista tartalommal. Intenzív kapcsolatot tartott fent szerb nacionalistákkal, és nacionalistaként belépett a politikába. Karadžić tehát teljesen a 20. századfigurája volt.

Thumann szerint ez a "régi modell". A régió "új modelljét"Thumann szerint olyan politikusok adják, mint a magyar elnök Viktor Orbán: Ideológiailag rugalmas, populista és hataloméhes.Orbán egészen másképp kezdte, ő kezdetben "young liberalehope" a fiatal liberálisok reménysége volt. Mint ilyent,Soros György is támogatta Orbánt, aki ellen most nyíltan fellép. Soros kutatási ösztöndíjat finanszírozott Orbán számára Oxfordban,amikor Orbánt 1990-ben beválasztották az első magyar Parlamentbe, aki akkor még a nacionalista nemzetipolitika ellen lépett fel. 1994-ben azonban Orbán kiesett a parlamentből liberális pártjával együtt. Katasztrófával végződött: a fiatal Fidesz Pártra a fiatal liberálisokkal csak a választók hétszázaléka szavazott. Orbán padlóra került.

Ezen a mélyponton Thumann szerintOrbán politikailag köpönyeget cserélt. Felismerte: mint kedves liberális fiatal itt nem tudok továbbjutni. A Paul Lendvai által írt életrajz ezt így mutatja be:mindenben, amit Orbán mondott, nem egy mélyebb ideológiai kutatást kell felfedezni, hanem egy tiszta számítást, hogy mi kell a hatalom megszerzéséhez. Orbán családvédő magyar hazafinak stilizálva magát 1998-ban elérte célját, és miniszterelnök lett. Azóta hű maradt önmagához és ehhez a vonalhoz^[4]. Orbán a koronaválságot is nagyon ügyesen használta fel önmaga számára azzal, hogy egyrészt lezárta az országot, másrészt bővítette saját kompetenciáit – mondja Thumann. Mindenekelőtt ismételten az EU ellen foglal állást. Nemrég ezt mutatta meg azzal, hogy megvásárolta a Szputnyik V orosz vakcinát – ellentétben az EU vakcinavásárlási politikájával.

Az új nacionalisták számára tehát a döntő tényező az átváltozási képességük.A régió megfigyelői számára az 1990-es és 2000-es években valójában egy olyan nacionalista érkezése volt a legmeglepőbb, aki korábban inkább az iszlamista táborhoz kötődött: Recep Tayyip Erdoğan. Thumann szerint Erdoğan nem az a kíméletlen iszlamista, amivel régóta vádolják, sokkal inkább egy kíméletlen hatalmi pragmatista.

2002-ben találkozott vele, közvetlenül megválasztása előtt. A beszélgetés során Erdoğan arról akarta Thumann-t meggyőzni, hogy Törökország szemszögéből a legjobb az angolszász szekularizmus, ezért ajánlja ezt Törökországának is. Erdoğan vele a pénteki imák alatt beszélt, mondta Thumann – egy igazi iszlamista soha nem tett volna ilyet. Erdoğan igazi gyors átváltozó művész: kezdetben áliszlamista, szorosan kötődött a Gülen-mozgalomhoz, majd reformer és EU-reformer, igen  – sőt nacionalistaellenes is volt. Ma már Gülenista-ellenes. Erdoğan is sokáig barátja volt a kurdoknak– ma pont az ellenkezője. Mindezek a szerepek mindig arra szolgáltak, hogy hatalmon maradjon. Jelenlegi nacionalista külpolitikai kitörései a gazdasági válsággal együtt meggyengítették AKP-pártját.

A kérdés most az: Hogyan lehet újra megszabadulni a nacionalizmustól? Michael Thumann két görögországi és szerbiai példát mutatott be, amelyekkel azonban könyvében nem foglalkozik.

A görög politikus, Andonis Szamarasz elit családból, felső osztályból származott. 38 évesen Görögország külügyminisztere lett. 1991-ben, Jugoszlávia összeomlásával létrejött az utódállam „Macedónia”. Szamarasz ezzel egy olyan témára talált Görögország északi részén, amellyel mindenképpen meg akart szabadulni Konsztantyinosz Mitsotakisz akkori miniszterelnöktől: Szamarasz 2019-ig húzta a név-vitát. Thumann szerint egy görög mítoszt használt ki, az 1944–46-os ideológiai töltetű polgárháború traumatikus emlékét. Megalapította az első populista görög pártot, a Politiki Anixit (Politikai Tavasz), és kilépett a Nea-Dimokratiából (ND). Az új párttal azonban hajótörést szenvedett, ezért levetette magáról a „nacionalista köpenyt”, majd kissé szelíden „visszakúszott” az ND-be. Ettől kezdve egészen más ügyekkel foglalkozott. Amikor 2012-ben miniszterelnök lett, nem jutott tovább a Németország vagy Törökország elleni támadásoknál, bár ennek lehetősége meglett volna. Szamarasz sokkal inkább válságmenedzserként mutatkozott be. A nacionalizmus feledésbe merült. De Szamarasz populista maradt.

Thumann Aleksandar Vučić szerb elnököt említette meg a legalább részben levetett nacionalizmus második példájaként. Thumann akkor ismerte meg Vučić -ot, amikor Vojislav Šešelj jobboldali szélsőséges Szerb Radikális Pártjának (SRS) nagyon fiatal tagja volt. Vučić korábban maga is újságíró volt, egy boszniai szerb televíziónál Pale-n. Thumann szerint karrierje megmutatja, hogy annak ellenére, hogy egy olyan „klasszikus” nacionalista szövetségese, mint Karadžić, mégis"új" nacionalistává válhat.

Vučić megértette, hogy hazájában a nacionalista felforrósodott légkörben csak akkor kerülhet hatalomra, ha ő maga is nacionalistaként jelenik meg. Valahogy "szerepnek" fogta fel. Vučić jó szónok volt, gyorsan információs miniszter lett Slobodan Milošević elnök alatt, és a 2000-es évek elején Belgrád polgármestere akart lenni. Azonban ez nem sikerült. Amikor Vučić észrevette, hogy a háború befejezése után a nacionalizmus már nem hatékony annak érdekében, hogy Szerbiában politikailag a csúcsra emelkedjen, megalapította saját pártját, a Szerb Haladó Pártot (SNS), majd – Szamaraszhoz hasonlóan – teljesen átállt. A „korrupció elleni küzdelem” témájával lett miniszterelnök, majd olyan dolgokat is tett, amelyek bosszantották az ország nacionalistáit: Albániába és 2015-ben a boszniai Srebrenica városába látogatott a muszlim férfiak mészárlásának huszadik évfordulója alkalmából. Panaszkodott az ottani szörnyű szerb bűnök miatt, ami miatt a szerb nacionalisták hevesen kritizálták.

Michael Thumann az új nacionalistákban látja a legnagyobb veszélyt, hogy ők (a klasszikus nacionalistákkal ellentétben) meglepő módon újra és újra feltámadnak. Nincs kiszámíthatóságbennük egy állandó, stabil ideológia alapján, mert a nacionalizmust ők hatalmi eszközként használják. Azonban az új nacionalizmus képes a klasszikus nacionalizmushoz hasonló rossz eredményeket produkálni. Háborúkat és válságokat válthat ki, mint a jelenlegi görög-török válság, amely óriási konfliktuslehetőséget rejt magában.

Ősszefoglalva, Hansjörg Brey moderátor „a la carte nacionalizmusról” beszél, a főszereplők nagyon változékonyak. Nehezen tartja azonban Aleksandar Vučić szerb elnököt „egykori” új nacionalistának.

ÚjnacionalizmusDélkelet-Európában és annak stratégiái

Mit jelent az új nacionalizmus Európa számára?

Ezzel Brey megnyitotta a következő kérdéssort. Vlagyimir Putyin „elefánt a porcelán boltban” orosz elnök Thumann könyvében is központi szerepet játszik; nem tudod megkerülni őt. Brey idézte: „A Putyin-márka a nacionalisták és a jobboldali populisták globális modellje volt.” Mi tehát Putyin jelentősége ebben az összefüggésben?

Thumann kifejtette, hogy bár Oroszország földrajzilag nem tartozik a délkelet-európai régióhoz, de ott erős hatása van. Putyin nacionalizmusa nem a klasszikus orosz nacionalizmus áramlataiból fakad. Ez magában foglalja az orosz etnikai nacionalizmust, a „szláv nacionalizmust”, amely magában foglalja Fehéroroszországot és Ukrajnát, és a birodalmi nacionalizmust, amely magában foglalja az összes oroszországi népet. Putyin azonban egyik tendenciából sem származik. Inkább az 1990-es évek vége óta létező nosztalgikus szovjet bürokráciát szimbolizálja. Putyin a válságban „elfordította a fejét” – Thumann szerint ez jellemző az új nacionalistákra. Putyin esetében a 2021-es ellene zajló tüntetésekről volt szó. Ő akkor négy évig volt miniszterelnök, és vissza akart térni az elnöki posztra. Ezért drámai cikket írt a Nezavisimaya Gazeta moszkvai napilapban arról, hogy ő, Putyin miért nacionalista. Thumann arról számolt be, hogy a meghatározás „levegős” volt, és Putyin minden lehetőséget nyitva hagyott. Putyin „szerep - modell”: olyan valaki, akit széles körben csodálnak azért, hogy sikerült megszilárdítania pozícióját.

Hansjörg Brey a hatalomgyakorlás és a hatalom biztosításának módszereiről kérdezett, amelyeket nagyon hasonlónak lát minden új nacionalistában. Keresztmetszeti nézetben különböző területeket lehet beazonosítani. Az első az ideológiára, vagyis az állam- és nemzetfelfogásra vonatkozik. Ez magában foglalja az áldozati kultuszt, a történelem revízióját, a területekkel/terjeszkedéssel, a határokkal és a háborús eszközök tényleges használatával kapcsolatos álláspontot.

Michael Thumann az áldozati kultusszal indít, mert az alapvető a nacionalisták stratégiájában. Felidézte, hogyan került Donald Trump volt amerikai elnök az Ovális Irodába. ThumannTrump első reakcióiban nagy önsajnálatot fedezett fel. Trump választási győzelmét megérdemelt jutalomnak tekintette mindazokért a „nehézségekért”, amelyeket addig elviselt. Ugyanez Thumann szerint Erdoğannál is észrevehető. Mindig úgy jellemezte magát, mint a szekularizált elitek áldozatát, akik ki akarták zárni; mint a Törökországon belüli és kívüli sötét hatalmak áldozatát, akik ki akarták szorítani. Thumann kifejtette, a hatalom ezen megszállottjainak tudatában és retorikájában azonosítjákönmagukat és országukat egymással. Így ezt az állandó áldozati szerepet hazájuknak is igénylik. A nacionalizmus klasszikusa: mi vagyunk az áldozatok, te ártottál nekünk, tehát minden reakció indokolt. Ezen a ponton a határkonfliktusok nagyon gyorsan felbukkannak – mondja Thumann. Putyin fő érve a Krímmel kapcsolatban az volt, hogy akkoriban meglehetősen törvénytelenül vették el tőlük. Csak azt kapjuk meg, amihez jogunk van, és a népszavazás azt mutatja, hogy az ottaniak ezt akarják. Erre hivatkozva háborút indítottak.

A belső hatalom biztosításának, a jogállamiság és a médiaszabadság kezelésének kérdésébe beletartozik az új nacionalisták retorikájának kérdése is – mondja Thumann. Ez utóbbival a lakosságot akarják a maguk oldalára állítani. Ez egy másik stratégia a nacionalizmusban: a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció szándékos felhasználása, amelyet a digitális média támogat.

Thumann szerint ez nem csak populizmus, hanem valami új nacionalizmus, olyan nacionalista topikot^[5] használnak, amelyeket már a XIX.században alkalmaztak. Ennek része a civil társadalmi elkötelezettség szétzúzása és az ellenségképek stilizálása is. Magyarország esetében például az Orbánnal mára már összetűzött Soros György kivonta Nyílt Társadalom Alapítványait az országból. Oroszországban Putyin elnök az ottani civil társadalmat próbálja tönkre tenni a külföldi ügynökökről szóló, többször kibővített törvényével.

Hansjörg Brey beszélt a Corona járványnak az új állampolgárokra és gazdasági helyzetükre gyakorolt hatásairól. Megfigyelhető a pandémiával kapcsolatosan a polgári jogok eróziója Európában.

A pandémia kedvez-e az új nacionalistáknak, vagy nekik is problémáik van vele, kérdezte Brey. – A Corona olyan hatással van az új nacionalistákra, ahogyan az magukat az embereket érinti, nevezetesen nagyon különbözően mondja Thumann. Vannak olyanok, akik már korábban is a politika betegei voltak, és fogékonyak az új fertőzésre. Mások jól tudják kezelni a vírust, és hamar leküzdik a betegséget és a lehető legjobbat hozzák ki magukból. Donald Trump Thumann szerint egyértelműen már korábban is a politika betege volt, így a járvány nem tett neki jót.

A francia szélsőjobboldali politikus Marine Le Pen viszont 22 %-t ért el az elnökválasztási közvéleménykutatásokban 2022-ben. Más politikusok, mint például Erdoğan, Putin és Orbán is arra használták a covidválságot, hogy megszorítsák a gyeplőt.

Országukban az elnyomás felé való világos elmozdulás figyelhető meg. Thumann szerint Vučić is küzd a járvánnyal. Orbánhoz hasonlóan ő is a Szputnyik V orosz vakcinát vásárolta meg, ezzel is megmutatva, hogy a járvány elleni küzdelem hatékony, ha Oroszországgal dolgozik együtt. Az európaiaknak viszont ezt nem sikerült. Szerbia a kontinentális Európában 2021 márciusában valóban európai bajnok az oltásokban, mondta Thumann.

Hansjörg Brey felvetette, hogy az autokratikus kormányzás a pandemia idején is kudarcokat okozhat. Erdoğan rövid egymásutánban harmadszor váltotta le a Nemzeti Bank vezetőjét, ami tőzsdekrachhoz és a török líra leértékelődéséhez vezetett. Erdoğan azonban továbbra is igyekszik pontokat szerezni azzal a gazdasági fellendüléssel, amelyet AKP-szavazóinak hozott. Ez most hatalmi bázisának eróziójához vezethet.

Brey által idézett könyve végén Thumann a „nacionalizmus nukleáris pusztító erejéről” ír. Látja-e ezt a veszélyt Nyugat-Európában és Németországban?

Thumann a franciaországi Marine le Pen példájára mutatott rá: "Ha Macron ezt nem tudja kezelni, akkor jövőre nacionalista Franciaországgal lesz dolgunk, és akkor erodálódik minden német feltételezésünk arról, hogy kivel tudunk együttműködni, kikre támaszkodhatunk Európa további fejlődésében, és a világ össze fog omlani." Ez sokkal rosszabb számunkra, mint a Trump-féle Amerika” – mondta Thumann.

Magában Németországban jelenleg nincs senki, aki betölthetné az új nacionalista szerepét.

Ez azonban nem nyugtathat meg minket, mert ahogy fentebb leírtuk: nem látod jönni az új nacionalistákat, aztán hirtelen kiderül, hogy itt vannak. Az AfD ehhez bázist, hangulatot, a diskurzuslehetőségek kibővítését kínálja (már arról, amit nyilvánosan ki lehet mondani). És bizonyos értelemben előkészíti a terepet a nacionalizmus számára. Hajlamos keleti nemzeti párttá válni.

Thumann a német demokrácia veszélyét máshol látja, amikor a néppártok eróziójára tekint. Meg kell nézni például, hogy a legutóbbi baden-württembergi választáson hova jutottak a CDU szavazói: volt, aki a Zöldekhez, volt, aki az FDP-hez ment, de a volt CDU-szavazók fele nem szavazott. Thumann ettől tart a 2021 őszi szövetségi választások esetében is. "A nem szavazók olyan emberek, akiket egy új nacionalista valamikor elkaphat" - mondta. Mert a konszenzusos modellt Németországban az elmúlt években már aláásták a polarizációs tendenciák, és ezzel egy új nacionalista is jól tud dolgozni. Ha a néppárti modell már nem létezik, az új nacionalista alapíthat egy olyan pártot, amely nem egy téma, hanem egy személy köré csoportosul. Ez a párt akkor emelkedhet fel, ha az illető beemeli a „helyes” témákat a középpontba, és amikor megérett rá a közvélemény.

Kérdések a hallgatóság köréből

Hansjörg Brey megköszönte Michael Thumannelőadását, és a résztvevők kérdéseihez fordult. Ezeket már a pódiumbeszélgetés alatt chat-funkción keresztül fel lehetett tenni.

A kérdéseket alapvető és országspecifikus csoportokba sorolták. Az alapvető kérdésekkel indult el a beszélgetés:

Az új nacionalisták nem annyira nacionalisták, mint inkább a hatalom rabjai: mi készteti a lakosság megfelelő rétegeit ilyen nacionalista gondolkodásra, és ennek megfelelő szavazásra? Miért olyan sikeresek az új nacionalizmus főszereplői, még az EU-ban is? Miért követik az emberek Európa-ellenes „vezéreiket” olyan országokban, mint Görögország és Magyarország, amelyeknek olyan hatalmas haszna származik az EU-tagságból?

Ami pedig a könyv címét illeti: Az alcím: „Egy halottnak gondolt ideológia visszatérése”, Thumann röviden elmagyarázná, miért fogalmazta meg ezt, és szerinte ki gondolja azt, hogy a nacionalizmus ideológiája halott?

Michael Thumann kifejtette, hogy időnként minden nemzetben a nacionalizmus az emberek politikai mozgósításának eszköze volt. Oroszországban a krími annektálás éveiben a talaj nagyon megérett erre. Először is, a Szovjetunió összeomlásának traumája továbbra is fennmaradt a lakosság körében. Egészen addig országuk sokkal nagyobb és erősebb volt. Azóta a lakosság egy részét folyamatosan foglalkoztatja a gondolat: Vissza kell szereznünk régi hatalmunkat és elvesztett állami területünket. Ezek az emberek azonban mindig is ellenzékben voltak. Valamikor Putyin a magáévá tette ezeket az érzéseket. Másodszor, az országnak gazdaságilag jól ment a 2000-es évek elején. De ennek 2014 körül vége szakadt, amikor az olaj ára zuhant. Ebben a helyzetben az új nacionalizmus kínálta fel magát a politikai siker helyettesítőjeként. Erdoğan hasonlóképpen ehhez, az új nacionalizmust ajánlotta fel annak a ténynek a helyettesítésére, hogy sokaknak Törökországban már nem megy jól gazdaságilag.

Az „Egy halottnak gondolt ideológia visszatérése”alcímmel kapcsolatbanThumann azt mondja, hogy nem övé volt a végső döntés, és hosszabb megbeszélést folytatott a kiadóval. A cím itt a nacionalizmus teljesen új köntösben való visszatérésére utal, miután a nacionalizmus egy jó ideig teljes feledésbe merült.

Thumann egyetértett azzal a kérdéssel, hogy az új nacionalizmus a hatalom eszköze, és nem ideológia. Mit tehetnének ez ellen az EU és a kormányok? Itt Thumann a CDU-t vette példaként. A járvány első szakaszában Angela Merkel kancellárnak és a CDU-nak sikerült bizalmat teremtenie. Ez a helyes döntések és a szerencse keveréke volt. Jelenleg rosszul mennek a dolgok. A balszerencse és a hibák jelenlegi keveréke megmagyarázza a bizalom és a bizalmatlanság közötti különbséget.

Tehát mit tehetnének a demokratikus kormányok az új nacionalizmus ellen: mindent meg kellene próbálniuk, hogy fenntartsák a politikájukba vetett bizalmukat. Ez rendkívül nehéz egy olyan kihívásban, mint a járvány. A politikusoknak meg kellene nézniük: hogyan tehetem a döntéseimet a lehető legátláthatóbbá? A pillanatnyi hiba Thumann szerint: Emmanuel Macron Franciaországban, akárcsak Angela Merkel Németországban, elvesztette a bizalmat.

Ez a bizalomvesztés az egész demokratikus rendszert fenyegetheti, ha túl erős.

Két közönségkérdés fogalmazódott meg Krastev bolgár szociológus és politológus téziseivel kapcsolatban, aki a társadalmak régi nacionalizmus iránti fogékonysága miatt aggódik, és rámutat, hogy a különösen a menekülteket célzó idegengyűlölet egyben reakció a kiürülésre, a társadalom fiatalabb és aktívabb rétegeinek elvándorlása révén, azaz a túlzsúfoltságtól való félelem és a kiürüléstől való félelem keveréke révén.

Ezek a tézisek találóak – mondta Michael Thumann. A kelet-közép-európai és délkelet-európai egyes falvak és kisebb városok elnéptelenedése fokozza az EU-val szembeni ellenérzéseket és védekező reflexeket. Hozzájárul a régi nacionalizmusok felélesztéséhez. Thumann osztja Krastev téziseit mindaddig, amíg a félelmek terjednek, de nem találja azokat kellően elfogadhatónak ahhoz, hogy a politikusok úgy döntsenek, hogy ennek megfelelően használják ki ezeket a félelmeket, azokat üzenetekké és megfelelő cselekvésekké alakítsák át.

A kelet-európai nacionalizmus annak a kényszernek köszönhető, hogy utánozza a liberális rendszert. Ezek az országok évek óta próbálják magukat ebben az utánzásban, és ügyesen csinálták. Most viszont az ellen fordulnak, amit eddig utánoztak.Trumann valószínűnek tartja az újnacionalizmus megjelenését, mint reflex Brüsszellel, az EU nyugat-európai államaival szemben.EhhezKrastev disszertációja jó magyarázatot ad. Trumann hozzátenne ehhez egy tágabb értelmezést: hogy természetesen és általában a Dél-Kelet-Európai országokban a szocialista rendszerböl való kilépésük és a liberalizmusravaló áttérésük során sok minden elbukott és az út szélén maradt: az idősebbek, akik már nem tudnak semmi újat csinálni, vagy a vaskemény kommunisták, akik nem ezt akarták."Soha nem akartuk ezt, nem harcoltunk érte" – ez amottó ezekben a körökben a mai napig.

Országspecifikus hallgatói kérdések

Hansjörg Brey konkrét kérdései közül az első a Nyugat-Balkánra vonatkozott: miben különbözik AleksandarVučić a többi új nacionalistától?

Vučić az 1990-es években a nacionalizmust karriereszközként fogadta el – mondja Michael Thumann. Megvizsgálta a boszniai szerbek hangulatát és a szerbiai helyzetet, és arra a következtetésre jutott, hogy a nacionalizmusból karriert tud csinálni. Ettől kezdve nagyon ügyesen figyelte, hogy mi történik és mi milyen vonzerővel rendelkezik. A 2000-es évek elején az országos nacionalista hangulat Szerbiában elfogyott. Vučić, mint a hatalom embere nagyon ügyesen járt el: hogyan juthatok ezentúl előrébb, mi visz a csúcsra? Ez jellemzi őt és az új nacionalistákat. Tényleg megtisztult, tényleg eltűnt a nacionalizmusa, kérdezi Brey? Nem, ez biztosan nem így van – mondta Thumann. Valaki, aki egyszer magáévá tette a nacionalizmust, mindig a politikai siker lehetőségének tekinti azt. Vučić még nem érte el pályafutása végét. Elemzéseiben azt látta, hogy Vučić 2008/9 és 2015 között ellentmond korábbi nacionalista programjának, de így is többszörösen kemény szerb nemzeti-állami álláspontokat képviselt.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Albin Kurti hogyan boldogul Koszovóban, Thumann azt mondta, hogy ez egy olyan politikus esetét képviseli, aki baloldali nacionalistaként, nagy-albán programmal került hatalomra, de feladta ezt a programot. Maga Kurti azt mondja, hogy bármikor visszatérhet baloldali nacionalizmusához, de vannak más problémák is az országban, mint például a korrupció és a környezetszennyezés. Thumann nem tanulmányozta részletesen a Kurti-ügyet, és nem akarja egyértelműen az új nacionalisták közé sorolni, de úgy véli, hogy ez egy alapvetően érdekes jelenség. Tisztázza azt, amit Németországban még nem értenek megfelelően, mert itt a nacionalizmus a jobboldali politikával párosul. Délkelet-Európában viszont a baloldali nacionalizmus közismert jelenség. Kürti pontosan ezt képviseli. Thumann nem tudja megmondani, hogy ez mennyire őszinte meggyőződés. De Kurti-ban megvan a hatalom ösztöne, kellő empátiával érzékeli a napi kihívásokat, és ehhez igazodik. Ezzel hosszú ideig hatalmon maradhat.

A hallgatóság következő három kérdése Törökországgal kapcsolatos. Erdoğan visszafogottan viselkedik az ujgur kérdéssel kapcsolatban: miért teszi ezt, és milyen hatással lehet ez például az Erdoğant támogató török nacionalistákra?

Ez egy érdekes kérdés mondja Thumann. Erdoğan volt az első, aki nagyon korán, tíz évvel ezelőtt figyelmeztetett és felismerte a problémát. Ma azonban az ujgur kérdést teljesen háttérbe szorítja. Thumann ezt opportunizmusnak tartja. Erdoğan tudja, hogy szüksége van Kínára, és nem engedheti meg magának a Kína elleni szankciókat.

A „Kelet-Turkisztán” víziója bosszantja az etnikai vagy pántörök nacionalistákat? Eddig ez nem volt nagy gond. Az igazi nacionalisták Thumann szerint egyébként is lenézik Erdoğant. Nem hisznek nacionalista előrelépéseiben.

Mondhatjuk-e, hogy Erdoğan nacionalizmusa a régi pántörök nacionalizmuson alapul, „egy nemzet, egy zászló, egy ország, egy állam”? szól egy másik kérdés.

Részben, mondja Thumann. Putyin példáján hivatkozott a már tárgyalt „à la carte nacionalizmusra”. Hasonló a helyzet Erdoğannal is. Etnikai, pántörök és birodalmi hagyományok közül választhatott. Erdoğan az "arabok" integrálására irányuló neo-oszmán ambíciók között ingadozik - attól függően, hogy melyik közönséghez beszél, mire van éppen szüksége - alkalmanként etnikai vagy pántörök nacionalizmust alkalmaz (amikor például török fesztiválokat avat fel Bakuban). Mindkettővel játszik.

A hallgatóság utolsó kérdése a Berg-Karabach-i konfliktushoz kapcsolódott: eszkalálódik-e ott egy új nacionalizmus? Milyen regionális hatásai vannak a konfliktusnak?

Thumann úgy látja, hogy itt nem az új nacionalizmusról van szó. Egyértelmű területi konfliktusról van szó, itt két nacionalizmus ütközik. Nem az elnökök vagy a miniszterelnökök vezetik be a nacionalizmust, mint uralkodó stratégiát itt, majd tetszés szerint eltávolítják azt, amint azt különféle példákkal illusztráltuk. Itt mindkét oldalon a nacionalizmus kontinuumával van dolgunk, amely fegyveres területi konfliktusokban csúcsosodott ki, és amelynek a változó miniszterelnökök ilyen vagy olyan formában tisztelegtek.

És persze az örményországi „Karabach klánt” (az Azerbajdzsán elleni, 1994-ben örmény győzelemmel végződött Berg-Karabach háború veteránjainak csoportját) Örményországban mindig tisztelet övezte. Nikol Pašinjan örmény miniszterelnök az egyetlen helyes utat választotta, amikor aláírta a fegyverszünetet, mielőtt az azerbajdzsáni hadsereg lerohanta volna egész Örményországot. Thumann szerint ez hazafias tett volt, de a helyi nacionalisták természetesen ezt a miniszterelnök szemére hányják.

A rendezvény végén HansjörgBrey megköszönte a közönség élénk érdeklődésétés elnézést kért azoktól, akiknek a kérdéseire már nem jutott idő válaszolni. A téma sok kérdést vetett fel, így sok további megbeszélésre lehet és kell sort keríteni.

Köszönetet mondott Michael Thumann-nak, akinek könyvét „lenyűgöző, tanulságos és fontos olvasmánynak” nevezi, amelyet minden résztvevő figyelmébe ajánl.

 © The Other Library, Berlin, 2020

 

Polyák Gábor ajánlja a „DerneueNationalismus” c. könyvet

https://www.goethe.de/ins/cz/de/kul/the/bud/b20/22055756.html

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

 

^[1]https://oe1.orf.at/player/20220715/685485

^[2]Michael Thumann, Der neue Nationalismus – Die Wiederkher einer totgeglaubten Ideologie, Die Andere Bibliothek, Berlin 2020.

^[3]https://de.wikipedia.org/wiki/Die_Zeit

^[4]Paul Lendvai, Orbáns Ungarn, Kremayr & Scheriau Verlag, Wien 2016.

^[5]https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Topik: topik (főnév) internet: az, amiről valaki ír vagy beszél; téma, tárgy