10.7 A Munkáspárt taglétszámának csökkenése

A Thürmer-féle pártvezetés történelmi bűne, hogy nem tudta megőrizni az utókor számára a párt országos lefedettségű infrastruktúráját, és nem változtatott a pártépítés hibás gyakoratán sem, amely végül a párt szervezeti elsorvadásához vezetett.

Az 1989-es rendszerváltás után újjászervezett Munkáspárt a maga 43.000 fős tagságával Közép-Európa egyik legnagyobb létszámú  kommunista pártjának számított, amely jelentős politikai pozíciókat foglalt el a megyei közgyűlésekben és a települések önkormányzataiban. A párt 180.000 főt kitevő szavazótáborával a magyar közélet megkerülhetetlen szereplője volt.

A 2000-res évek elejére a párt és a tömegek közötti kapcsolat meggyengült, amire a párt belső ellenzéke ugyan felhívta a figyelmet, ám kritikájukat a pártvezetés nem vette komolyan. Az alábbi idézet egy levélből származik, amit az 1950-es években magas pártfunkciót betöltő Kovács István^[1], veterán kommunista írt a Központi Bizottságnak.

“„Thürmer azt állítja, hogy még sohasem volt olyan erős a Munkáspárt, mint most. Ezzel ellentétesek a tények. Az elmúlt 10 év alatt még nem sikerült az ország egészére kiterjedően újraépíteni a pártszervezeteket. A falvak zömében nincsen pártszervezetünk. A párttagság felére, az aktivisták száma egyharmadára csökkent. Nem sikerült fiatalokkal és aktív dolgozókkal feltölteni a pártot. A káderpolitika bírálata, hogy a felső vezetésben szinte egyetlen új vezetőképes káder sem nevelődött ki. A párt belső élete, a pártmunka nagymértékben visszaesett. A pártélet igen sok helyen formálissá vált. A pártszervezeteknek alig van kapcsolata a dolgozó tömegekkel, természetes osztálybázisukkal:az üzemi-munkahelyi dolgozókkal”

Kovács István, Nyílt levél a Munkáspárt tagjaihoz, Központi Bizottságához

A magyar kommunista mozgalom helyzetének alakulása, különös tekintettel a rendszerváltástól napjainkig terjedő időszakra. Kiadó: Szövetség a Baloldal Megújulásáért

A pártlétszám állandó csökkenéséhez járult hozzá az is, hogy a Munkáspártot annak 1989. december 17-én bekövetkezett újjáalapítása óta belső hatalmi harcok jellemezték. A Thürmer-féle vezetés több, mint két évtizeden át a tagtoborzás helyett a belső pártellenzékkel való politikai leszámolásra fordította erőit. A párt életében e hol nagyobb, hol kisebb intenzitással zajló  belháború pedig tömeges méretű kizárási hullámokat, alapszervezetek feloszlatását és 2005-ben végül az egész párt végső hanyatlását okozó pártszakadást eredményezett. A párt taglétszámának természetes elhalálozásból adódó csökkenését felgyorsította az az öncsonkító vezetési módszer, ahogyan Thürmer Gyula és társai a párt politikai egységét a kritikát megfogalmazó párttagok, országos elnökségi tagok, KB-tagok, ifjúsági vezetők és megyei elnökök kizárásával próbálta megteremteni. Mindezt támasztják alá a párt taglétszámáról közölt adatok is.

Év	taglétszám
1990[2]	43 000
1993[3]	30 000
1996[4]	25 000
2000[5]	17 000
2002[6]	15.000
2004[7]	10.000
2006[8]	<5000
2021[9]	<300

Források:

A párt létszámának drasztikus csökkenése a fővárosban a legfeltenűnőbb, ahol a párttagság még egyesített erővel sem volt képes a másfél millió lakosságú Budapesten összegyűjteni két hét alatt 5 ezer aláírást ahhoz, hogy Thürmer Gyula főpolgármester-jelöltté válhasson  2014-es, illetve a 2019-es önkormányzati választáson. Thürmer Gyula főpolgármester-jelöltként való indulásának meghiúsulása komoly csorbát ejtett a párt amúgyis megkopott tekintélyén.

Év	Budapesti taglétszám
1990[10]	7300
1992[11]	6549
2006[12]	1500
2021[13]	<100

Az európai kommunista pártokra általában jellemző, hogy taglétszámuk stagnál vagy enyhén csökken. Arra viszont még nem volt példa Közép-Európában, hogy az 1989-es tőkés rendszerváltás után egy magas taglétszámmal újjászerveződő kommunista párt elveszítse tagságának 99%-át. A Munkáspárttal azonban pontosan ezt történt. Hogy az egykor 43.000 főt számláló párt taglétszáma napjainkban még jóindulatú becslés alapján sem éri el a 300 főt, az nem magyarázható csupán a pénzügyi források hiányával és a kapitalista politikai környezettel.

A Thürmer-féle pártvezetést terheli a felelősség azért is, hogy a pártot nem csak ideológiailag vezették a nacionalizmus és a fasiszta Orbán-kormánnyal való kiegyezés elvtelen útvesztőjébe, hanem a pártdemokrácia felszámolása és a tömeges kizárásokkal végződő belharcok révén szervezetileg is az összeomlás szélére sodorta azt. A párt ma csupán néhány nagyobb vidéki városban és pár tucat faluban rendelkezik alapszervezettel, az egykor egész országot lefedő hálózata már megsemmisült. Ezt a tényt közvetve a pártvezetés is elismerte, amikor a párt tagjai azt javasolták, hogy a Munkáspárt szervezzen tüntetést az Orbán-kormánnyal szövetséges török Erdogán elnök budapesti látogatása ellen. A pártvezetés azzal utasította el a tagság alulról jövő kezdeményezését, hogy a párt nem tud már nagyszabású utcai akciókat rendezni.

“„Tudunk-e ma jelentős utcai megmozdulást szervezni? Ha tetszik, ha nem, a tény az, hogy nem tudunk. Megpróbálni lehet, de ezzel semmilyen eredményt nem érünk el.”

 

Forrás: https://hetilapunk.hu/2019/11/19/mit-tamogatunk-es-mit-nem-tamogatunk/

 

Végül a Munkáspárttól független marxista, szocialista és kurd csoportok szerveztek tüntetést Erdogán 2019. november 7-i budapesti látogatása ellen. A demonstráción több ezren vettek részt, a Munkáspárt azonban bojkottálta azt, a többségében fiatal antikapitalistákból, kommunistákból, szocialistákból és baloldaliakból álló résztvevőket pedig az ellenzékkel összejátszó “liberális” köröknek titulálta.

A párt alacsony létszámánál még nagyobb gondot jelent a tagság magas átlag életkora, amely már a 2000-res évek elején meghaladt a 70 évet.^[14], azóta pedig a 80 évet is elérte. A Munkáspárt tagságának magas átlag életkora leginkább azzal indokolható, hogy a kilépők vagy a pártból kizárt kommunisták a 50 évnél fiatalabb generációkhoz tartoztak.

A párt fiatalítását lehetetlenítette el az a tényező is, hogy az ifjúsági tagozat és a párt országos elnöksége között állandó feszültség volt tapasztalható a Thürmer-féle pártvezetés jobboldali elhajlása, valamint az ifjúkommunisták modernizációs javaslataival szembeni rugalmatlanság miatt.

A Munkáspárt 30 éves fennállása során 5 ifjúsági szervezettel került politikai konfliktusba, amelyek végül a fiatal kommunistákat tömörítő szervezetek^[15] feloszlásához vezettek. Azáltal, hogy a Thürmer-féle áramlat elveszítette a fiatal kommunisták bizalmát, a Munkáspárt gyakorlatilag a jövőjét veszítette el. Azonban nem csak az ifjúkommunista nemzedékek fordítottak hátat a Munkáspártnak, hanem a párt fiatal, aktív korú felnőttei is. 2000-ben az össztagság 10%-a volt 35 éven aluli, 2010-re azonban ez a káderutánpótlásban kulcsszerepet játszó generáció teljesen eltűnt a Munkáspártból. Napjainkban a párt vezető testületeiben - a Központi Bizottságban, a megyei elnökségekben - valamint az alapszervezetek élén többnyire rendkívül idős és rossz egészségi állapotban lévő nyugdíjas kommunisták foglalnak helyet, akik fizikailag egyre kevésbé bírják elvégezni a pártvezetés által rájuk terhelt mozgalmi feladataikat. A párt elöregedése az egész pártra kiható általános jelenség. A Munkáspártot jelenleg többségében 80-90 év közötti párttagok próbálják életben tartani, napról napra gyengébb intenzitással. A párt gyakorlatilag cselekvőképtelen, az országos elnökség pedig a korábban kizárt/elüldözött/kilépett kommunisták hiánya miatt nem képes megoldani a pártirányítás minden szintjét súlyosan érintő nemzedékváltás kérdését.

A Munkáspárt 27. kongresszusa 2018. decemberében. Összesen 126 párttag jelent meg.Ők alkotják ma a párt munkára fogható állományát. 1996-os 17. kongresszuson még több száz küldött vett részt. A felvétel az alábbi linken megtekinthető https://nava.hu/id/05174_1996/

A Munkáspárt létét veszélyeztető problémára a pártvezetés látszatmegoldásokat talál: a csekély létszámú új belépők bár a legkisebb mértékben sem képesek kompenzálni a taglétszám csökkenésének gyorsuló ütemét, mégis fontos feladat hárul rájuk: a Munkáspárt politikai imázsának formálása. A pártban jelenleg politizáló maroknyi fiatal Thürmer Gyula elnök köré épített személyi kultusz ápolásával próbálja a pártot vonzó, modern politikai közösségként megjeleníti a külvilág számára, kevés sikerrel. E néhány ifjúkommunista reklámarcként való felhasználása csak a fiatalítás illúzióját kelti, a háttérben azonban a Thürmer-féle pártvezetés is kénytelen elismerni, hogy a Munkáspárt haldoklik. A Szabadság újság honlapján közzétett cikk szerint az utánpótlás hiánya miatt több alapszervezetet a megszűnés veszélye fenyegeti..^[16]

A Központi Bizottság 2019. október 26-i ülésén Thürmer Gyula a 30 éve tartó elnöksége alatt először volt kénytelen szembesülni a közte és a kommunista ifjúsági vezetők közötti súlyos politikai konfrontációk okozta következményeikkel. Íme beszédének e részlete:

 

“Tény, hogy a szocializmus egykori aktív korosztályai, a mai idős nyugdíjasok nem szavaznak ránk. Tény, hogy a fiatal nemzedéket nem tudjuk a pártnak megnyerni. Ha megnyertük, nem tudjuk őket tartósan itt tartani

 

Forrás: https://hetilapunk.hu/2019/11/19/hogyan-tovabb-munkaspart/

.

A Központi Bizottság 2020. január 25-i gyűlésén még lesújtóbb kép rajzolódott ki a pártépítés és a fiatalítás kapcsán. Íme az idézet: 

„A pártépítés ma a legtöbb helyen megállt. Ahol folyik ilyen munka, ott is jórészt véletlenszerű. Az új tagok jelentős része egy éven belül eltávolodik a párttól.”

Forrás: https://hetilapunk.hu/2020/01/29/eros-munkaspartot-a-munkaspart-2020-evi-feladatai/

A Munkáspárt országos elnöksége és Központi Bizottsága bár elismeri annak tényét, hogy a súlyos káderhiány megbénítja a pártot, mégsem hajlandó marxista önkritikával megvizsgálni a párt szervezeti állapotában bekövetkezett drámai méretű hanyatlás okait. Ehelyett a pártvezetés mindig a kilépő kommunistákkal szemben fogalmaztak meg olyan képtelen rágalmakat, mint például hogy csak karriervágyból csatlakoztak a Munkáspárthoz, a liberális ellenzék beépített ügynökei voltak vagy hogy le akarták váltani Thürmer Gyulá az elnöki pozícióból.

10.8.A Munkáspárt választási szereplései és eredményei

 

10.8.1 Az országgyűlési választások

A Munkáspárt jövőjétől megfosztott helyzetét szimbolizálják a párt országgyűlési választási eredményei is. Thürmer Gyula, aki immáron 30 éve áll a párt élén, hosszú éveken át hitette el a párt tagságával azt a hamis illúziót, hogy amíg ő vezeti a Munkáspártot, addig van esélye bekerülni a pártnak a magyar országgyűlésbe. Minden azonban történelmi tévedésnek bizonyult. A Munkáspárt soha nem érte el az országgyűlési választásokon a parlamentbe jutáshos szükséges 5%-os eredményt annak ellenére, hogy  az ehhez szükséges minden erőforrás rendelkezésre állt.

A párt jelentős támogatóbázist tudhatott maga mögött azokban az egykori iparvidékeken, ahol a kapitalista rendszerváltás a gyárak bezárását, munkanélküliséget és kilátástalanságot eredményezett. A Munkáspárt országos támogatottsága a legjobb időszakban meghaladta a 4%-ot, egyes Észak-magyarországi megyékben (pl. Nógrád) meghaladt a 10%-ot is. Ilyen tekintetben 1998 számított a párt fénykorának. A belső pártellenzékkel vívott politikai küzdelmek, a Thürmer Gyulával egyet nem értő párttagok kizárása, valamint az ifjúsági szervezetek vezetőivel történő sorozatos összetűzés azonban nem csak a párton ejtettek sebet, hanem kételyeket vetettek fel a szimpatizánsok soraiban is. A Munkáspárt szavazótábora 1998-től folyamatos apadásnak indult, tömegessé pedig akkor vált, amikor a 2005-ben bekövetkezett pártszakadás után a Thürmer-féle pártvezetés egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a szélsőjobboldali Orbán Viktor által vezetett Fidesz-KDNP pártszövetséggel. A párt rohamléptekben veszítette el egykori hűséges és stabil szavazóbázisát, így lépve a politikai eljelentéktelenedés útjára, amit az országgyűlési választási eredmények is alátámasztanak. A párt támogatottsága ma kimutathatatlan. Íme az adatok.

Választási év	Kapott szavazatok száma	%-ban kifejezett eredmény
1990	180 889	3,68%
1994	172 117	3,19%
1998	183 064	4,08%
2002	121 503	2,16%
2006[17]	21 955	0,41%
2010	5 606	0,11%
2014	27 733	0,58%
2018	15 640	0,27%
2022	8689	0.16%

 

 

^[1] A szóban forgó Kovács István nem azonos azzal a Kovács Istvánnal, aki jelenleg Thürmer Gyula személyi sofőrje és a párt országos elnökségének tagja.

^[2] Az adat a Pártszervezi Osztály egykori vezetőjétől származik

^[3] Az adatot Thürmer Gyula közölte az alábbi interjúban: Baloldalt, ahol a szív dobog (szerző: Moldova György) Forrás:https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MOLDOVA/moldova00587/moldova00593/moldova00593.html

^[4] Az adatot thürmer Gyula Közölte a Magyar Nemzet c. újságnak adott interjúban, 1996. júliusában. Forrás:

https://kadarizmus.gportal.hu/gindex.php?pg=16925684&nid=3019857

^[5] http://kadarizmus.gportal.hu/gindex.php?pg=16839513&nid=2811193

^[6] Az adat a “Központi Bizottság beszámolója a 19. kongresszus óta végzett munkáról” c. pártdokumentumból származik

^[7] Az adat a “Munkáspárt története” c. cikksorozatból származik. Szerző: dr. Thürmer Gyula, Botta Melinda, Hajdú József

^[8] A 2005-ös pártszakadás követően 2200 kommunista lépett ki a Munkáspártból, de a pártvezetés nem árulta el, hogy mennyien maradtak. A 2006-os létszámot így csak becsülni lehet. A becslés alapja a budapesti taglétszám, amely Thürmer Gyula a Központi Bizottság 2006. április 15-i ülésén elmondott beszédében ismertetett. A tagság egyharmada a fővárosban élt, így az 1500 főből álló budapesti pártszervezet tagjain kívül nagyjából még 3000 kommunista maradhatott a pártban vidéken.

^[9] Becsült adat. A becslés alapja a Munkáspárt 27. kongresszusáról szóló tudósítás, amely szerint öszesen 131 tag jelent meg a kongresszuson. Forrás: A Szabadság, 2018. december 15. száma. A kongresszusról készült felvéteitt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=S6OILN9P6mk

https://regihonlapunk.aszabadsag.hu/cikkek/2018/50/2018_50_szam.pdf

^[10] Az adat a  Munkáspárt története c. cikksorozatból származik. Szerzők: dr. Thürmer Gyula, Botta Melinda, Hajdú József

^[11] Ugyan ott

^[12] Az adat Thürmer Gyula beszédéből származik, amelyet a KB 2006. április 15-i ülésén mondott el. A beszéd elolvasható ezen a linken: https://regihonlapunk.aszabadsag.hu/Archiv/2006_4.htm

^[13] Becsült adat. A Munkáspárt budapesti szervezete 2019. április 4-én megemlékezést szervezett Magyarország náci elnyomás alóli felszabadulásának évfordulója alkalmából. A megemlékezésen a budapesti szervezet maximális mozgósítása ellenére is csak 40 fő jelent meg. A megemlékezés megtekinthető az alábbi linken, a 30. perctől.

https://www.youtube.com/watch?v=ySvNAc7jbxc

[14] Forrás: Rab László: Körkörös védelem – munkáspárti évtized: hogyan legyünk vesztesek? (2000)

körkörös védelem. Megjelent: Népszabadság, 2000. július 29

^[15] Az 5 szóban forgó marxista ifjúsági szövetség: Munkáspárt Ifjúsági Tagozat, Fiatalok Közössége a Szocializmusért, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Marxista Ifjúsági Szövetség, Baloldali Front

^[16] Az alábbi idézet a párt hetilapjában jelent meg. “Több pártszervezetünknél évek óta nem találták meg a vezetés frissítésének útját, s ahogyan elhangzott „nincs, aki átvegye tőlünk a stafétabotot.” Forrás: https://hetilapunk.hu/2019/12/04/borsod-ki-veszi-at-a-stafetabotot/

^[17] Mivel a párt a 2006-os választásokon kevesebb, mint 1%-ot ért el, a magyar törvények értelmében az állam már nem ad pénzügyi támogatást a párt finanszírozásához. 2006 óta a Munkáspárt állami támogatások nélkül tartja fent magát.