10.5.A Munkáspárt elszakadása a dolgozó osztályoktól

 

A szélsőjobboldali Fidesz-KDNP kormány a tőkésosztály ultranacionalista-konzvervatív pártja, amely kíméletlen eszközökkel nyomja el a szakszervezetek gazdasági törekvéseit és csorbítja a munkavállalói jogokat. Az Orbán-kormány több, mint 10 éves regnálása alatt a magyar munkásosztály helyzete drámaian romlott és európai uniós viszonylatban is egyik legkiszolgáltatottabb helyzetű társadalmi osztállyá vált.

Különösen nehéz helyzetbe került a magyar diákság szegényebb rétege is, akik számára megnehezítették az egyetemre való bekerülés lehetőségét. Az oktatási intézményekben általánossá vált a pedagógusok megfélemlítése, valamint a kritikus hangot megütő diákszervezetek üldözése. A magyar szakszervezeti mozgalom minden gyengesége ellenére megpróbált ellenállást tanusítani a Fidesz-KDNP kormány dolgozó-ellenes törvényeivel szemben, amely a munkásérdekvédelmi szervezetek, szakszervezetek, pedagógus és diák egyesületek, valamint kormánykritikus népi mozgalmak által szervezett nagyszabású tömegtüntetésekben fejeződött ki. E demonstrációk jelentőségét mutatja, hogy számos esetben a világsajtó is hírt adótt róluk.

A Fidesz és a kormányellenes társadalmi csoportok között dúló súlyos konfrontációban a Munkáspárt minden esetben az autoriter-fasiszta kormány oldalára állt. Thürmer a munkások, pedagógusok és diákok tömegtüntetéseit pusztán Orbán Viktor miniszterelnök kormányának megdöntésére irányuló liberális hatalmi törekvésnek állította be még a kommunista mozgalom nemzetközi fórumain is, nyilatkozataiban pedig élesen elítélte a fasiszta Orbán-kormány ellen utcára vonuló tömeget, amely ideológiai sokszínűsége által magába foglalta az antikapitalista kommunista-szocialista erőket is.  A Munkáspárt, amely önmagát a dolgozó embereket képviselő egyetlen “valódi baloldali” pártként azonosítja, valójában elszakadt a kommunista párt természetes társadalmi bázisának számító munkásosztálytól, valamint szembe fordult az Orbán-kormány hatalmára veszélyt jelentő  diáksággal és a haladó értelmiséggel. Álláspontunkat  az alábbi konkrét esetek illusztrálásával támasztjuk alá.

2016. március 15: a Munkáspárt nyilatkozatban ítéli el a kormány oktatáspolitikáját kritizáló tanárok által alapított Tanítanék Mozgalom országos tüntetését, amelyen több tízezernyi  tanuló és pedagógus vett részt.

 

• os esztendőben a Fidesz-KDNP az egész oktatási rendszer mélyreható átalakítását tűzte ki célul. A “reformnak” álcázott intézkedések a pedagógusokat és a diákokat rendkívül hátrányosan érintették. A Fidesz-KDNP nem volt hajlandó a társadalmi párbeszédre sem a pedagógus szakszervezetekkel, sem pedig a diákegyesületekkel. Ennek következtében alakult meg a Tanítanék Mozgalom, amely 25 pontban fogalmazta meg a diákok és tanárok követelését. A kormány továbbra sem volt hajlandó érdemi tárgyalásokat folytatni a bevezetni kívánt új oktatáspolitikáról, ezért a Tanítanék Mozgalom 2016. március 15-re, - Magyarország egyik legfontosabb nemzeti ünnepére - tüntetést hirdetett meg. A rendezvényen 35.000-ren vettek részt, amely a magyarországi viszonyokhoz képest tömegtüntetésnek számít.

A Munkáspárt e demonstrációt a kormány megdöntésére irányuló liberális politikai kísérletnek állította be és elhatárolódott attól. Az alábbi részlet a Munkáspárt nyilatkozatából származik.

“Valóságos problémákról beszélnek, de céljuk nem a jobb oktatás, a jobb egészségügy, hanem a politikai hatalom megszerzése. A liberális erők pedagógusok hátán akarnak visszamászni a hatalomba. A tanárok nem vezetői, hanem eszközei a liberálisok kormányellenes támadásainak. Sajnálatosan sok pedagógus ezt nem ismeri fel.”

 

https://munkaspart.hu/mi-ti-2/600-a-liberalisok-csak-a-hatalomba-akarnak-visszamaszni

 

2.

2016. március 30: a Munkáspárt élesen bírálja a Tanítanék Mozgalom polgári engedetlenségi akcióját és az Orbán-kormány védelmére kel.

 

A Tanítanék Mozgalom harca a Fidesz-kormány diák- és tanárellenes oktatási reformja visszavonása érdekében tovább folytatódott. A mozgalom polgári engedetlenségi akciót hirdetett 2016. március 30-ára, amelyhez csatlakoztak a pedagógus szakszervezetek is. A tanárok és diákok reggel 8 és 9 között nem tartották meg első tanóráikat. Az akció az egész országra kiterjedt, amit a Munkáspárt elítélt és a szocialista-liberális ellenzék politikai manőverének tartott, a Tanítanék Mozgalmat vezető Pukli István történelem szakos tanárt pedig lázadás szításával vádolta meg.

 

“A Pukli-lázadás mögé odaállt az egész szocliberális társaság. A lényeg nem az oktatás, nem  a gyerek, a lényeg számukra az, hogy ők legyenek kormányon és nem más.”

Forrás: https://munkaspart.hu/mi-ti-2/647-pukli-lazadas-az-emberek-atlatnak-a-szitan

 

3.

2018 január 19: több ezer diák tüntetett a magyar parlament épülete előtt a kormány oktatási rendszer modernizációja és a tanulókat érő terhek csökkentése érdekében. A Munkáspárt nem vállalt szolidaritást az ifjúsággal.

 

A tanulók a tüntetésen bírálták a magas tandíjakat, az oktatási szabadság hiányát és tiltakoztak az ellen, hogy sok ezernyi tehetséges, de szegénységben élő fiatal csak diákhitelek felvételével tudja finanszírozni egyetemi tanulmányait, amelynek következtében a diploma megszerzése után óriási adóssággal kénytelenek elkezdeni egyetem utáni éveiket.

A Munkáspárt nem vállalt szolidaritást a tüntető ifjúsággal, épp ellenkezőleg: a liberális ellenzék hatalmi érdekeinek kiszolgálásával vádolta meg őket, holott pont a Munkáspárt küldetetése lett volna képviselni a szegénysorsú diákokat, az esélyegyenlőséget és a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, társadalmi hovatartozástól függetlenül. Íme a Munkáspárt nyilatkozata:

 

“Csak a vak nem látta, hogy a tüntetés nem a diákok problémáiról szól, hanem liberálisok akarják a választások előtt a közvéleményt befolyásolni”

Forrás: https://munkaspart.hu/mi-ti-2/2438-diaktuntetes-ami-nem-a-diakokrol-szol.

Hasonló módon látta a Munkáspárt a 2019 novemberében meghirdetett pedagógus-sztrájkot is, ahol a párt szerint a tanárok és a diákok küzdelme nem az oktatás javításáról szól, hanem a liberális ellenzék kormányellenes hatalmi törekvéseiről. Forrás: https://munkaspart.hu/mi-ti-2/4001-pedagogus-kormany-haboru-mi-lesz-a-gyerekekkel

4.

2019. december 8: a különböző ágazati szakszervezeteket összefogó Magyar Szakszervezeti Szövetség több tízezer munkás részvételével tömegtüntetést tartott az Orbán-kormány új túlóratörvénye ellen. A Munkáspárt ugyan azon a napon tartja 27. kongresszusát, amelynek küldöttei nem csatlakoznak a munkástüntetéshez.

 

Az Orbán-kormány által alkotott túlóratörvény a modernkori rabszolgaság korszakát hozta el a magyar munkásság számára. A törvény évi 250-ről évi 400 órára emelte meg az elrendelhető túlórák számát, és lehetővé tette a tőkések számára, hogy csak 3 évvel később fizessék ki a túlórák után járó bért. A szakszervezetek követelték az általuk csak “rabszolgatörvénynek” nevezett rendelet visszavonását, valamint általános béremelést, az Orbán-kormány által elvett munkavállalói juttatások visszaállítását. A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László a tüntető munkásoknak tartott beszédében osztályharcra buzdította a dolgozókat.

“Ma Magyarországon egy furcsa autoriter kapitalizmus alakult ki, amely egyedül a dolgozók kizsigerelésére koncentrálnak […] ezért ment el több tízezer magyar, minket pedig most arra kényszerítenek, hogy dolgozzunk többet, ugyanazért a pénzért. Nem hagyjuk!”

A Munkáspárt ugyan ezen a napon tartotta 27. kongresszusát. A pártvezetés úgy döntött, hogy a kongresszuson megjelenő kommunisták nem csatlakoznak a kongresszus után a tüntetéshez, ellenben megfogalmaznak egy szolidaritási nyilatkozatot, amelyet a Munkáspárt Kordás Lászlóval szeretett volna felolvastatni a tüntetésen. Kordás László azonban megtagadta a Munkáspárt kérését, visszaadta a levelet és hozzátette, hogy “Thürmer Gyula levelezzen Orbán Viktorral”. Másnap a Munkáspárt Kordás Lászlót becsmérlő sajtónyilatkozatot tett közzé és hisztérikus stílusban követelt tőle bocsánatkérést.

Forrás: http://os.mti.hu/hirek/140180/a_magyar_munkaspart_kozlemenye-1_resz

Hogy a Munkáspárt és a szakszervezetek közötti kapcsolat ellenségessé vált, az egyenes következménye a párt nacionalista-konzervatív politikai fordulatának, amelyből adódóan Thürmer Gyula számtalan alkalommal hátbatámadta a szakszervezeteket és az egyetemistákat az Orbán-kormánnyal szemben vívott harcuk során.

10.6. A párt tömegbefolyásának elveszítése

A Munkáspártot a szocialista rendszer összeomlása után azok a kommunisták szervezték újjá, akik a 90-es években kiépülő kapitalista viszonyok ellenére is marxista alternatívát kínáltak a rendszerváltás következtében elszegényedő társadalmi rétegeknek. A Munkáspárt bár soha nem került be a magyar országgyűlésbe, de 15 éven át a legerősebb parlamenten kívüli pártnak számított taglétszám és szavazóbázis tekintetében is. A párt politikai nagygyűlésein 15-20 ezer fő szokott rendszeresen megjelenni, a május elsejei felvonulásai egyikei voltak a 90-es évek legjelentősebb belpolitikai eseményeinek. A Munkáspárt szoros kapcsolatot ápolt a különböző szakszervezetekkel és a szakszervezetek országos szövetségével is. A 2005-ös pártszakadás azonban megpecsételte a Munkáspárt sorsát.

A párt ideológiai irányvonalában végbement nacionalista-konzervatív torzulása, a párt politikájának jobbratolódása, valamint a szélsőjobboldali populista Orbán-kormánnyal való elvtelen kiegyezése miatt elszigetelődött a kapitalizmus által sértett osztályoktól. A 2006-os országgyűlési választáson a párt elveszítette támogatóinak túlnyomó részét, így napjainkban nem képes már befolyást gyakorolni a politikai folyamatokra sem helyi, sem pedig országos szinten.

A Munkáspárt egy haldokló politikai szervezetté vált, amely elveszítve korábbi népszerűségét és politikaformáló erejét, nem tölti már be a kommunista párt történelmi szerepét. Mindezt  jelzi a párt mobilizációs képességének rendkívül alacsony foka is.

Míg a Munkáspárt tömegrendezvényein megjelenő szimpatizánsok a 90-es években megtöltötték a több ezer fős befogadóképességű sportcsarnokok lelátótereit, a politikai nagygyűléseken és május elsejei felvonulásain rendszeresen megjelenő 15-20 ezer szimpatizáns  komoly tekintélyt vívott ki a kommunista pártnak a tőkés politikai ellenfelekkel szemben is, addig mára a Munkáspárt csak árnyéka régi önmagának. A sportcsarnokokat megtöltő naggyűlések korszaka 15 éve véget ért már, a párt utcai rendezvényeit és megemlékezéseit a legnagyobb mozgósítás ellenére is csak néhány tucat, többségében nyugdíjas korú párttag látogatja^[1]. A Munkáspárt legnagyobb, a korábbi években még több ezernyi szimpatizánst megmozgató május elsejei felvonuláson^[2] 2018-ban már csupán 107 ember vett.^[3]

 

A Munkáspárt és a szakszervezetek közötti korábban szoros kapcsolatok mélypontra jutottak, a Munkáspártnak jelenleg nincs tényleges kapcsolata a munkásosztállyal és szervezeteivel. A párt országos elnökségéből ugyanis már 2010-ben eltávolították azokat munkáspolitikusokat (Gilicze Attila postás és Váncsa Csaba esztergályos), akik nem értettek egyet a párt irányvonalának jobboldali-nacionalista fordulatával. Elenyésző azon párttagok aránya is, akik aktívan részt vesznek a szakszervezeti mozgalomban.

A Központi Bizottság is elismerte 2019. október 26-i ülésén, hogy a Munkáspárt elveszítette kapcsolatát a dolgozó tömegekkel. Az alábbiakban a KB beszámolójából idézünk:

„Vannak nyilvánvaló gondjaink.  Tény, hogy a munkásság, a dolgozói rétegek nem szavaznak ránk. Magunk is tapasztalhattuk, hogy ajánlásgyűjtés során a munkások, dolgozó emberek elmentek mellettünk”.

Forrás: https://hetilapunk.hu/2019/11/19/hogyan-tovabb-munkaspart/

Hasonlóan nyilatkozott Thürmer Gyula pártelnök A Szabadság újságnak adott interjújában is.

„Nem tudunk eleget a mai munkásosztályról sem. Meggyőződésem, hogy amit teszünk, az jó a munkásnak. De a munkás mégsem fordul felénk.”

Forrás: https://hetilapunk.hu/2019/10/15/a-szikra-nem-aludhat-ki/

A Munkáspárt megemlékezése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori főtitkára halálának évfordulóján, 2018. július 6-án. Az 1990-es években még 20 ezer ember jelent meg a párt megemlékezésén. 2018-ban már az egész hallgatóközönség elfért egy csoportképen.

Felvétel az 1993-as megemlékezésről: https://nava.hu/id/03228_1993/

 

 

^[1] Az alábbi videón Munkáspárt központi megemlékezése látható az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján. A párt gyengeségét jelzi, hogy a korábbi évekhez képest csupán pár tucat párttag jelent meg e fontos eseményen:

A videó az alábbi linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=3GXzMgCzWP4

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett budapesti megemlékezésen szintén rendkívül kevesen jelentek meg. Video: https://www.youtube.com/watch?v=oaGdeSadKLc

A hanyatlás mértéke vizuálisan is jól érzékelhető, ha visszatekintünk az 1993-ban még tömegrendezvénynek számító nagygyűlésre: Video: https://nava.hu/id/05330_1993/#

^[2] Munkáspárti felvonulás 1994. máju 1-jénA  https://nava.hu/id/02927_1994/

^[3] https://www.youtube.com/watch?v=UoWgjXWQy5I&t=367s https://24.hu/belfold/2018/05/01/majus-1-ezoterikus-sztalinizmus-kolbasz-es-negerveszely/