9.4 Miért nem sikerült leváltani?
Talán már felvetődött az olvasóban a kérdés, hogy ha olyan káros és halálos volt Thürmer Gyula a Munkáspárt számára, mint a méreg, akkor miért nem sikerült őt időben leváltani? A választ az egykori partizán és antifasiszta ellenáló Kovács István[1], (nem azonos Thürmer személyi sofőrjével, aki egyúttal az országos elnökség tagja is) az 1950-es évek magas rangú párttisztséget betöltő kommunista veterán adja meg 2000 augusztusában kelt levelében, amelyet a Központi Bizottsághoz címzett. Íme az idézet
“Thürmer Gyulya foggal-körömmel ragaszkodik az elnöki poszthoz és hatalmához. Tűzzal-vassal üldöz mindenkit, aki ezt bírálatával veszélyezteti, nem törődve azzal, hogy módszereivel és magatartásával tönkreteszi és szétveri a pártot. Bírálatot senkitől sem tűr, minden bírálatot visszautasít, a bírálókat megbélyegzi, megrágalmazza, üldözi. A bírálókat, vitatkozókat, sőt, már a számára kellemetlen kérdéseket feltevőket is ellenségnek kiáltotta ki...”[2]
“Eleinte magam is őszintén Thürmer-párti voltam. Örültem és szerencsésnek tartottam, hogy a pártnak jó fellépésű, aigilis vezetője van. Fokozatosan döbbentem rá tévedésemre. Nem szerencsére, hanem tragédiája a pártnak, hogy jelenleg ilyen elnöke van....A elnök és csoportja politikai hibáit, vezetési módszere létében veszélyezteti a pártot “[3]
A Munkáspárt belső ellenzékének sohasem volt meg a többsége ahhoz, hogy sikeresen elmozdítsák Thürmer Gyulát az elnöki székből. A párttagok legfőbb tájékozódási forrását jelenti A Szabadság c. munkáspárti hetilap ugyanis a Thürmer-csoport irányítása alatt állt, így Thürmer a pártsajtón keresztül mindig sikerrel hitette el a párttagsággal, hogy a belső ellenzék az ő személyének bírálatával valójában a pártot akarják tönkre tenni, amely ellen fel kell lépni. Így kerültek kizárásra vagy kényszerültek a párt elhagyására azok a központi bizottsági tagok, ifjúsági vezetők, megyei elnökök és országos elnökségi tagok, akik pályafutásukat fanatikus thürmerisaként kezdték, végül pedig - megtapasztalva Thürmer Gyula antidemokratikus vezetési módszereit és önkényuralmát - a pártelnök ádáz ellenségeiként távoztak a Munkáspártból. Helyüket új, szintén elvakult thürmerista káderekkel töltötték fel, akik idővel szintén kritikussá váltak a Thürmer-csoporttal szemben, így sorsuk az elődeikéhez hasonlóan alakult. Ez a szomorú körforgás végül a pártot addig-addig csonkította, míg a párt döntéshozó testületeibe a kritikus gondolkodás szabadságáról lemondott nyugdíjas káderek kerültek, akik csendben és vakon végrehajtják az országos elnökségtől érkező parancsokat. Így veszítette el a Munkáspárt azon tagjait, akik ma a párt fő húzóerejét alkothatnák a megfáradt nyugdíjas elvtársak helyett.
- A Munkáspárt napjainkban - levél a külföldi testvérpártokhoz
Mit hagy majd maga után örökségül Thürmer Gyula? Milyen állapotba került a Munkáspárt elnökségének több, mint 3 évtizede alatt? E kérdésekre legjobban az a nyílt levél ad választ, amelyet a párt egykori tagjainak egy csoportja írt a nemzetközi kommunista mozgalmat alkotó pártok elnökeinek és főtitkárainak, hogy tájékoztassák őket a magyar kommunista párt agonizálásáról.
Ők előre látták, hogy a Munkáspárt nem lesz képes országos listát állítani a 2022. április 3-i országgyűlési választáson, hiába léptek választási szövetségre az alig 1 évvel korábban létrejött Igen Szolidaritás (ISZOMM) nevű szociáldemokrata párttal. A két párt alkotta Baloldali Szövetség nevű kooperáció létrejötte már csak azért is morbid, mert a Munkáspárt az ISZOMM-ot a megalakulásától kezdve álbaloldali szervezetnek tartotta, amelynek (Kádár János Terv) programját a Munkáspárt hetilapja revizionistának és opportunistának állította be “Széljegyzet egy hevenyészett program néhány eleméhez” c. írásában.[4]
Hogy mit gondolt a Munkáspárt a választásokat megelőző hónapokban az ISZOMM-ról, azt az alábbi idézetek jól érzékeltetik.
“A Szanyi-Huszti-féle párt a kisembereket akarja magához csábítani baloldali jelszavakkal, de úgy, hogy a gazdagokat ne bántsa meg. Baloldali jelszavakat használ, köztük olyanokat, amelyeket a Munkáspárt talált ki, például a 200 ezer forintos minimálbér és a 100 ezer forintos minimálnyugdíj. Az ISZOMM nem a pénz, a tőke hatalmát akarja megdönteni, hanem a Fideszt kitúrni a hatalomból. Nem véletlen, hogy a liberális ATV, amely a Munkáspártról nagy ívben hallgat, nekik máris teret adott.”[5]
“Szanyi úr nem szocializmust akar, hanem valamilyen „újraindított kapitalizmust”. Nem harcra akarja buzdítani a dolgozókat, a szakszervezeteket, hanem semmitevésre, megadásra kényszeríteni őket.”[6]
“Szanyi úr nem a szocializmus eszméjét akarja a parlamentbe vinni, hanem a szocializmus eszméjének egyetlen hordozóját, a Munkáspártot akarja távol tartani a parlamenttől. Pártja nem választási lehetőséget akar kínálni azoknak, akiknek nem kell sem a Fidesz, sem a liberális ellenzék, hanem zavart akar kelteni. Szanyi úr és pártja nem a munkás, a dolgozó, a szegény érdekeit szolgálja, hanem valamelyik tőkéscsoportnak tesz szolgálatot.”[7]
A választások előtti hetekben azonban az addigi ellenséges viszony egyik napról a másikra barátivá változott a két párt között, így ironikus módon az a Thürmer Gyula, aki önmagát mindig következetes és elvhű politikusnak tartotta, végül azokkal közösen vágott neki a 2022-es országgyűlési választásoknak, akiket korábban hónapokon át vehemensen bírált.
Mindez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy a Munkáspárt egykori tagjainak jóslata végül valóra vált. A két párt egyesített erővel sem tudott országos listát állítani[8] így a Munkáspárt és az ISZOMM által alkotott Baloldali Szövetség nevű formáció a 2022. április 3-i választáson csupán 0.16%-os eredményt ért el, amely 8678 voksnak felelt meg. A Munkáspárt elérte történelmének legrosszabb választási eredményét és gyakorlatilag ezáltal megsemmisült.
A következőkben kban az a közösen megfogalmazott levél olvasható, amelyet a Munkáspártból kilépett kommunisták küldtek a külföldi testvérpártoknak, hogy tájékoztassák őket a Munkáspárt valós helyzetéről, amelyről Thürmer Gyula kínosan hallgat a kommunista és munkáspártok nemzetközi fórumain.
[1] 1927-ben csatlakozott az illegálitásban lévő kommunista párthoz, majd 10 évet és 2 hónapot ült Horthy Miklós fegyházában kommunista tevékenységért. A második világháború idején a nácik és a nyilasok ellen szervezett fegyveres partizánakciókat, a felszabadulás után pedig a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lettt. 1989-ben aktív közreműködő volt a Munkáspárt újjáalapításában. E tekintélyt parancsoló életút ellenére Kovács Istvánt mellőzték a pártmozgalomban és a Thürmer-csoport őt is a párt ellenségének bélyegezte meg. Kovács István a 2005-ös pártszakadás idején kilépett a Munkáspártból és csatlakozott a pártellenzék által életre hívott Munkáspárt 2006-hoz, amelynek haláláig tagja maradt. 100 évesen , 2011. december 23-án távozott az élők világából.
[2] Nyílt levél a Munkáspárt tagjaihoz, a Központi Bizottsághoz, Kovács István, Budapest 2000 augusztusában. Megjelent: Pécsi Ágnes és Kemény Csaba: A magyar kommunista mozgalom helyzetének alakulása, különös tekintettel a rendszerváltástól a napjainkig terjedő időszakra, Szövetség a Baloldal Megújulásáért, Budapest, 2005
[3] Ugyanott
[4] https://hetilapunk.hu/2021/09/22/szeljegyzet-egy-hevenyeszett-program-nehany-elemehez/
[5] https://munkaspart.hu/mi-ti/4664-iszomm-part-segitsuk-a-szegenyeket-de-ne-bantsuk-a-milliardosokat
[6] https://munkaspart.hu/hirek/balszemmel/5260-ovakodj-a-rozsaszintol
[7] Ugyan ott
[8] Összesen 49 egyéni választókerületben sikerült összegyűjteni 500 érvényes aláírást az egyéni jelölt indulásához az országos listaállításhoz szükséges 71 egyéni választókerület helyett.
