9. Az örökös elnök: Thürmer Gyula

Thürmer Gyula a Munkáspárt történetének legnagyobb győztese, hiszen az elmúlt 30 év összes kritikus helyzetéből nyertesen került ki. Félreállította párton belüli ellenfeleit, elfojtotta a vele szemben kritikus hangon beszélő párttagokat, megyei vezetőket, központi bizottsági tagokat, ifjúsági vezetőket, totális kontroll alá vonta a párt irányítását és példátlan személyi kultuszt teremtett maga köré.

Sem a Munkáspárt rosszabbnál rosszabb választási eredményei, sem pedig a vezetési stílusa miatt kirobbanó belső pártviszályok nem tántorították el attól a szándékától, hogy a párt elnökeként menjen nyugdíjba. Ezt a nagy életcélt sikerült valóra váltania Thürmer Gyulának, aki ezáltal rekordtartónak számít a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben: rajta kívül nincs még egy olyan politikus, aki ilyen hosszú ideig magáénak tudhatta volna az elnöki széket. Ez az oka annak, hogy a sajtó csupán “örökös pártelnöknek” becézi Thürmert, a Munkáspárt tisztújító kongresszusairól pedig csak szelíd derűvel tudósítanak a lapok, amikor a lassan aggastyán korba lépő Thürmert minden kudarca ellenére századjára is újjáválasztják a hozzá hű tagok.

A Thürmer-jelenség egyik legnagyobb ellentmondása azonban mégis csak az, hogy a Munkáspárt élén mindvégig egy olyan politikus állt, aki önmagát a munkások képviseletére predesztinálta, önmaga azonban egyetlen egy percig sem volt klasszikus értelemben vett dolgozó. Pártfunkcionárius volt, aki a szocializmus idején a bürokraták kényelmes hivatali életet élte a Külügyminisztériumban, a rendszerváltás után pedig a Munkáspárt fizetett politikusaként építette tovább karrierjét anélkül, hogy mögötte bármilyen mérhető pozitív politikai teljesítmény lett volna. A dolgozó emberek világát legfeljebb a híradóból ismerte.

9.1 Thürmer Gyula, mint üzletember

Hogy miért ragaszkodott Thürmer Gyula oly sok éven át az elnöki székhez még azon az áron is, hogy a párt gyakorlatilag megsemmisült 30 éves elnökségének következtében? E kérdésre elsősorban az egzisztenciális szempontok adják meg a választ. Thürmer ugyanis - pártbéli riválisaival szemben - egész élete során a pártból, nem pedig a pártért élt, így az elnöki cím elveszítése egzisztenciális veszélyt jelentett számára.

A pártelnöki cím azonban nem csak politikai pozíciót jelentett számára. Thürmer a szocializmus idején szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki az MSZMP főtitkárának külpolitikai tanácsadójaként és korábban a moszkvai magyar nagykövet dolgozójaként. E korábbi kapcsolatok a rendszerváltás után politikailag nem, az üzleti világban annál inkább annál nagyobb értékkel bírtak. Nem meglepő tehát, hogy Thürmer Gyula a szürke hétköznapokban sokkal inkább foglalkozik üzleti ügyekkel, semmint saját pártja életben tartásával.

Thürmer üzleti partnerei alapvetően olyan milliárdos vállalkozók és nagytőkések, akik új piacok meghódítására törekszenek, és ezért érdeklődést mutatnak elsősorban a Koreai Népi Demokatikus Köztársaságban, Kínában és Fehéroroszországban adódó üzleti lehetőségek iránt. Ebből kifolyólag Thürmer segít e válalkozóknak kapcsolatot teremteni ezen országok képviselőivel a sikeres üzlet lebonyolítása céljából.

Thürmer külföldi üzleti útjairól olykor a polgári sajtó is beszámol. Íme néhány híradás Thürmer üzleti útjairól:

https://index.hu/kulfold/1119thurmer/

https://munkaspart.hu/mi-ti/3077-eszak-koreaban-targyalt-thurmer-gyula

https://www.borsonline.hu/aktualis/magyar-partelnokot-latott-vendegul-kim-dzsong-il/23567

Hogy Thürmer Gyula üzletemberként sokkal inkább sikeresebb, mint politikusként, azt jól jelzi, hogy még a jobboldali-autoriter Fidesz-kormány gazdasági holdudvarához tartozó magyar élelmiszer üzletláncnak is segíteni tudott betörni a fehérorosz piacra. A pártújság 2007. július 19-i száma az alábbi módon számol be a sikeres üzletkötésről:

“Jó a kapcsolat a szomszédos országokkal. Ezeket a kapcsolatokat a Munkáspárt a nemzeti érdekek előmozdítására, többek között a magyar vállalkozók segítésére használja. Legutóbb például a CBA megjelenését segítettük a belarusz piacon.”^[1]

Mindennek megemlítése azért szükséges, mert jól megvilágítja a Munkáspárt kétszínűségét: míg a párt a munkások és dolgozó emberek egyedüli igaz képviselőjének állítja be magát, addig a párt elnöke az egyik legkizsákmányolóbb kereskedelmi üzletlánc gazdasági expanzióját segíti külföldön, amely üldözi a szakszervezeteket, és megalázóan kevés fizetésért dolgoztatja alkalmazottait.

9.2 Belvárosi munkásnegyedből az elitkerületbe

Thürmer Gyula - politikai ambíciói ellenére - sosem volt országgyűlési képviselő, ezért bár közszereplőnek számít, vagyonosodása nem vált soha közbeszéd tárgyává úgy, mint más, hirtelen meggazdagott képviselő esetén.

Politikai imázsa, amely egy szerény jövedelemből élő, a munkások ügyével szolidaritást vállaló, művelt baloldali politikus képét mutatja, sokak számára ma is hiteles. Pedig a kép ennél jóval árnyaltabb lehet, ha figyelembe veszünk néhány eddig kevésbé ismert részletet. Thürmer Gyula a párt hivatalos álláspontja szerint ma is a többnyire szegények által lakott Józsefvárosban él Baross utcai lakásában. (Baross utca 38. 21-es lakás - Pilajeva névvel kiírva. Pilajeva Marina Thürmer Gyula felesége).

Eddig csak egy szűk kör tudott arról, hogy tényleges lakóhelye már régóta az újgazdag elit egyik kedvenc fővárosi luxuskerületének számító II. kerületben van (II. kerület, Gyulai Pál utca 26.), ahol több száz millió forintot élő villájában tengeti nyugdíjas éveit. Hogyan lett a pártpropaganda szerint szerény körülmények között élő józsefvárosi munkáspolitikusból II. kerületi nagypolgár? És mi lett a belvárosi lakásával? Ha ezekre a kérdésekre őszinte választ kapnánk, gyorsan megváltozna az elnökről alkotott idilli kép.

Hogy a pártelnök titkolni igyekszik valódi lakhelyének lokációját, azt bizonyítja, hogy  a választópolgári névjegyzék 2017-es állása szerint még mindig a régi, józsefvárosi lakcíme van feltüntetve. Joggal feltételezhető tehát, hogy a pártelnök régi lakása, amelynek értéke a belvárosi ingatlanpiac drágulása  miatt a többszörösére nőtt, most is az ő tulajdonában áll. Hogy nem tartózkodik ott életvitelszerűen, arra szintén alapos okkal lehet következtetni, méghozzá a 2017-es áprilisi időközi önkormányzati választáson történtek alapján.

Ekkor ugyanis pont abban a józsefvárosi körzetben tartottak választást, ahol Thürmer Gyula hivatalos lakhelye szerint regisztrált választópolgárként. A Munkáspárt jelöltje azonban 0 szavazatot kapott, ami csak úgy lehetséges, hogy Thürmer Gyula vagy el sem ment a választásra, azaz nem támogatta saját pártja jelöltjét, vagy más párt jelöltjére szavazott, vagy nem is értesült a választásról, mivel valódi lakóhelye a milliárdosok által lakott II. kerületben van.^[2]

Kérdés, hogy miből tudta a Munkáspárt elnöke megteremteni magának és családjának azt a luxus életszínvonalat, amely lehetővé tette számára azt, hogy belvárosi ingatlantulajdonosként még egy II. kerületi villára is szert tegyen, miközben saját bevallása szerint a párttól kapott fizetése csupán egy szerény összeg, amelyből még egy albérletet sem lehetne kifizetni Budapesten? A választ az olvasók fantáziájára bízzuk.

9.3 Egy életút mérlege

Thürmer Gyula rendkívül gazdag, ugyanakkor puszító életútját a Munkáspárt haldoklása szimbolizálja. A történelemben a “mi lett volna, ha”-típusú kérdések feleslegesek, mert tudományos alapon nem megválaszolhatóak.

Sokan vélik úgy, hogy ha sikerült volna leváltani az elnököt, akkor a Munkáspárt ma nem állna a megszűnés szélén. A politikailag hontalanná vált párton kívüli kommunisták körében Thürmer ma népszerűtlenebb, mint valaha volt az elmúlt 30 évben. A kommunista eszme elárulásával és a fasiszta Orbán- kormánnyal való kollaborációval vádolják, méghozzá nem alaptalanul.

Ezzel ellentétes álláspontot képvisel a Thürmer Gyula egyre fogyatkozó rajongótáborát képző, túlnyomó mértékben rendkívül idős tagság, akik olyannyira rajonganak elnökükért, hogy a pártlap 2016. április 30-i számában Thürmer Gyulát szuperhősként ábrázolták a címlapon.

A pártelnök köré épített személyi kultusz ma az egyetlen, ami még a pártot összetartja. E kultusz úgy vált egyre erősebbé, ahogy egyre jobban kiszorultak a pártból a Thürmerrel szemben kritikus pártvezetők. Idővel ő vált a Munkáspárt kizárólagos “arcává”, aki a pártot képviselte a sajtó és a média előtt, az internet világában pedig kizárólag az ő arcképével van tele a párt honlapja és a párt hetilapja is. Azonban a személyi kultusz e szélsőséges formája sem tudja elrejteni azokat az árulkodó jeleket, miszerint az idősödő Thürmer Gyula egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a valósággal.

Amikor e sorok íródnak, Thürmer Gyula betöltötte 68. életévét. Egész életét a vele egyet nem értő kommunista pártvezetők eltávolításában aratott sikeres harc jellemezte, egy valamit azonban még ő maga sem tud legyőzni: az időt, amely egyre gyakrabban megcsalja emlékezetét. Rég elhunyt kommunista harcostársakról beszél úgy, mintha azok még az élők sorában lennének.

2010-ben megjelent “A 25 év árral szemben” c. részben könyvében például a Munkáspárt egykori népszerű óbudai önkormányzati képviselőjéről, Kiss Imréről állította azt a könyv 205. oldalán, hogy mai napig elkötelezett és aktív tagja a Munkáspártnak, holott Kiss Imre elvtárs már a könyv megjelenése előtt 3 évvel, 2007. június 10-én elhunyt.^[3]

A pártelnök nem csak a politikai valósággal, de a Munkáspárt válságos helyzetével sem képes szembe nézni. Személyi sofőrjéhez és pártelnöki luxusautójához még akkor is ragaszkodott, miközben a vidéki pártirodák többségét pénzhiány miatt be kellett zárni a 2006-os pártszakadás után. Az elnök csökkenő realitásérzékéről tett tanubizonyságot a Központi Bizottság 2018. novemberi KB-ülésén is, ahol a KB az önkormányzati választáson produkált gyenge eredményről folytatott vitát. Veres Péter, Fejér megyei elnök őszinte szóval próbálta szembesíteni az elnököt azzal, hogy a párt országos elnöksége politikai célkitűzései és elvárásai a tagság alacsony létszáma és magas életkora miatt irreális.

“Veres Péter, Fejér megyei elnök úgy értékelte, hogy az
„Elnökség részéről mindig túlzott elvárásokat fogalmaznak meg”. Az idős tagsággal nem lehetett a megyére kiszabott feladatokat teljesíteni.^[4]

Thürmer válasza csak ennyi volt

“szabaduljunk meg a régi dolgoktól! Az önkritika nem segít, azzal nem jutunk előbbre. A munkát meg kell szervezni és pontosan végre kell hajtani. Mivel mozgósíthatjuk elvtársainkat? Példamutatással és meggyőzéssel!^[5]

^[1] https://docplayer.hu/110273144-Ii-xviii-evfolyam-26-szam-julius-forint-uj-egyenruhaban-a-kinai-nepi-felszabadito-hadsereg-tjuk-a.html

^[2] https://mandiner.hu/cikk/20170427_mar_thurmer_gyula_sem_szavaz_a_munkaspartra

^[3] Óbudai Újság, 2007. január 15-i száma tudósított Kiss Imre haláláról

^[4] https://hetilapunk.hu/2019/11/07/fel-kell-allni-es-folytatni-a-harcot/

^[5] Ugyan ott