7.3. A Központi Bizottság lefejezése
2010-ben a párt nagy vizsga előtt állt, ugyanis országgyűlési választásokat tartottak Magyarországon. Most derült csak ki gazán, hogy helyes lépés volt-e teljes mértékben centralizálni a párt működését, és a néhány főből álló „forradalmi központ” kezébe adni a párt teljes irányítását.
A Munkáspárt megbukott a vizsgán. Nemhogy az állami támogatás megszerzéséhez szükséges 1%-os küszöböt nem tudta átlépni, de még a pártszakadást követő választáson elért, 0.4%-os eredményt sem érte el. 2010-ben összesen 5 606 voks (0.1%) voks érkezett a Munkáspártra. Ennek hátterében az állt, hogy párt még annál is kevesebb megyében tudott jelölteket indítani, mint a 2005-ös pártszakadás idején.
Ez a megszégyenítő eredmény személyi konzekvenciák levonására kényszerítette a pártvezetést, de most sem Thürmer Gyula és munkatársainak leváltása, hanem a Központi Bizottság idősebb tagjainak felelősségre vonása került napirendre. Thürmer Gyula „nyugdíjba küldte” a kommunista mozgalom idősebb generiációját képviselő KB-tagokat, azt üzenve ezzel a tagságnak, hogy a párt katasztrofális eredményéért a „nagy öregek a felelősek”. A Központi Bizottságban kezdetét vették a politikai tisztogatások, amelynek leginkább azok a nagy tekintélynek örvendő, közismert kommunista káderek estek áldozatul, akik a pártszakadás idején a Thürmer-vonal fanatikus híveinek számítottak. Ilyen KB-tag volt Sipőcz Sándor (nyugdíjas iskolaigazgató), Gelb Zoltán (nyugdíjas katonatiszt), Mendel Lajos, (nyugdíjas rendőr) Urbán Sándor (nyugdíjas bányamérnök), Kovács Erzsébet (nyugdíjas pedagógus), Juhász Norbert (munkás), Bánhegyi József (nyugdíjas agrármérnök).
Nélkülük a 2006-os pártszakadás idején Thürmer Gyula nem tudta volna megtartani elnöki székét és az általuk vezetett megyei szervezetek is a pártellenzék oldalára álltak volna át. Így hálálta meg hűségüket és odaadásukat.
Jelzésértékű volt, hogy az idősebb KB tagokon kívül kikerült a párt legfelsőbb vezetésből Vajda János alelnök, valamint Gilicze Attila és Váncsa Csaba elnökségi tagok is. Vajda János 1992-ben került be a Központi Bizottságba, mint az egyik legnagyobb budapesti munkáskerület (Angyalföld) delegáltja. Hamar kiemelkedett kitűnő szervezőkészségével és munkabírásával, így 1995-ben bekerült a párt országos elnökségébe, 1998-ban pedig a Munkáspárt alelnöke lett. Vajda befolyása a pártban megkérdőjelezhetetlen volt: ő koordinálta a párt operatív feladatait és szervezte a párt belső életét. Vezérkari főnökként hivatkoztak rá, aki Thürmer külföldi távolléte idején a pártelnök elsőszámű helyettesének számított. A párt országos elnökségét domináló trojka, azaz Thürmer Gyula, Karacs Magdolna és Vajda János közötti politikai és emberi kapcsolat megingathatatlannak tűnt. A 2010-es országgyűlési választások után a hármasfogat azonban Vajda János távozásával felbomlott. Vajda János nem tudta összeegyeztetni kommunista meggyőződését a párt politikai irányvonalában 2006-2010 között tovább folytatódó jobboldali-nacionalista fordulattal, így közel 20 év távlatából megszakította kapcsolatát a Munkáspárttal. A marxizmus iránti elvhűsége erősebbnek biznyult Thürmer iránti lojalitásánál.
Az országos elnökségből 2010 után kikerülő Gilicze Attila és Váncsa Csaba 30-as éveikben járó fiatal munkások voltak, akik a párt szakszervezeti kapcsolataiért feleltek. Az ő távozásuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a párt országos elnöksége elveszítette a kapcsolatát a munkások hétköznapi világávál, így a párt politikai üzenetei nem találkoztak - néhol pedig egyenesen ellentmondtak- a dolgozók valódi gazdasági, szociális és társadalmi érdekeivel.
- Az utolsó kísérlet a párt megújítására
A párt történetének utolsó nagy megújulási kísérlete 2011-re datálható, amikor a Munkáspárt elszenvedte addigi történetének legnagyobb országgyűlési választási “eredményét”. (0.1%). Miután az országos elnökség a Központi Bizottság idősebb generációját kiáltotta ki bűnbaknak, a párt “reformja” az ő eltávolításukkal és a KB létszámának 50-főről 25 főre való csökkentésével folytatódott. A 23. kongressszuson megválasztott új Központi Bizottságbam helyet kaptak az Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői, valamint az országos elnökség munkájába bekapcsolódtak olyan új, az elnökhöz hű, ugyanakkor más munkamódszerek bevezetését szorgalmazó párttagok is.
Az országos elnökség látszólag a megújulás elkötelezett híve lett. Megszerveződött Budapesten az úgynevezett “központi alapszervezet”, amely a főváros legelszántabb kommunistáit tömörítő élcsapataként számos sikeres politikai akciót hajtott végre. Az alapszervezet titkára Fogarasi Zsuzsanna budapesti elnök volt, aki híres volt radikalizmusáról és Thürmer iránti elvakult rajongásáról. Irányítása alatt indultak útjára a “gyári akciók”, amely során a párt tagjai forradalmi röplapokat osztogattak a munkásoknak Magyarország legjelentősebb gyárai előtt. Fogarasi Zsuzsannával új lendületet kapott a párt szervező és agitációs munkája, aminek következtében Fogarasi Zsuzsanna nem csak a budapesti, hanem számos új vidéki alapszervezet létrehozásában és azok koordinálásában is meghatározó szerepet játszott. Úgy tűnt, hogy sikerül megállítani a párt létszámának csökkenését.
A kezdeti lendület néhány hónappal a 23. kongresszus után azonban megtört, aminek hátterében a párt pénzügyi gazdálkodásában tapasztalható anomáliák és a Thürmer-család tagjainak egyre növekvő pártbéli befolyása állt. A nepotizmus, valamint a megújulási kísérlet finanszírozásának ellehetetlenítése olyan konfliktust szült, amely a Kommunista Ifjúsági Szövetség megszűnéséhez, valamint Fogarasi Zsuzsanna alelnök távozásához vezetett. Az ő történetük következik.
8.1 A Thürmer-család elfoglalja a pártvezetést
Napjainkban a polgári sajtó a Munkáspártot Thürmer Gyula családi vállakozásaként[1] emlegeti, ami nem kizárólag a megszokott kommunista-ellenes újságírói hozzáállásnak köszönhető. Nagyon is valóságos alapja van, amelynek gyökerei a 23. kongresszust követő időszakra vezethető vissza. A párt modernizálását és teljes körű megújulását nagy hangon hirdető országos elnökség oly módon alakította ki működési rendjét, hogy a testületben a párt egész irányvonalát, politikáját, arculatát és kommunikációját meghatározó döntéseket a Thürmer-család tagjai és barátai hozták meg. Hogy hivatalos formát biztosítsanak a Thürmer-család dominanciájának, létrejöttek az úgynevezett “irodák” (Külügyi Iroda, Kabinetiroda, Kommunikációs Iroda) stb., amelyekben a Thürmer család tagjai, barátai és bizalmi emberei kerültek.
A külügyi iroda vezetője Thürmer Gyula felesége, Pilajeva Marina lett. Thürmer szeretője, Karacs Lajosné Magdolna a Munkáspárt elsőszámű alelnökeként továbbra is a gazdasági ügyeket intézte. A Kommunikációs Iroda vezetőjének Thürmer Gyula személyi gépkocsisofőrjét, Kovács Istvánt nevezték ki. Szédítő gyorsasággal épített a pártban politikai karriert Kovács István felesége, Petrik Tímea is, aki fizetett pártalkalmazottá vált csupán néhány héttel azután, hogy belépett a pártba.
Thürmer Gyula fia, ifj. Thürmer Gyula, valamint az ő felesége, Ócsai Rita vették át a párt hetilapjának szerkesztését, ami súlyos politikai összeférhetetlenséget eredményezett. Ifj. Thürmer Gyula ugyanis a PestiSrácok nevű újfasiszta internetes lap fő munkatársa és rovatvezetője volt. A szélsőjobboldali újság az 1956-os antikommunista forradalom fegyveres harcosairól kapta nevét, politikailag az Orbán-kormány egyik meghatározó propaganda-lapjának minősült és a tudatos álhírterjesztés révén óriási szerepet játszott a lakosság rasszista, valamint idegenggyűlölő érzelmeinek felkorbácsolásában. Ifj.Thürmer Gyula újságíróként sokáig nem vállalhatta családi nevét, mivel a “Thürmer” szó hallatán az ország lakossága a kommunista pártra asszociált, így álnéven, Máté T. Gyula néven publikálta cikkeit, méghozzá óriási sikerrel. A ultrajobboldali, nacionalista és Orbán Viktort támogató radikálisok között népszerű publicistává vált, így amikor ifj. Thürmer Gyula alig 44 évesen - feltételezések, illetve meg nem erősített információk szerint alkoholmérgezésben - elhunyt, az Orbán-kormány teljes propaganda gépezete gyászba borult. Kevesen tudták, hogy az idegenggyűlölő, homofób és nacionalista cikkeivel híressé vált publicista egyúttal a Munkáspárt hetilapjának tényleges szerkesztője is volt.
Thürmer Gyula másik gyermeke, Thürmer Mariann hasonló karriert futott be és közéleti szerepvállalása épp úgy összeegyezthetetlen a kommunista eszmével, mint testvére esetében. Mariann a szintén Orbán-barát, konzervatív-jobboldali Magyar Hírlap c. újságnál újságíró, aki az Őry Mariann álnévet használja. Testvére nyomdokaiba lépve szintén nagy lelkesedéssel szolgálja ki a Fidesz radikális jobboldali szavazóbázisának politikai igényeit, így publikációi között épp úgy találunk újfasiszta szellemiséget sugárzó menekült-ellenes írásokat, mint Donald Trumpot vagy az olasz szélsőjobboldali Salvini pártvezért éltető cikkeket. Mindezek ellenére lett Thürmer Mariann a Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik kinevezett vezetőjévé, bár e funkció értelmét veszítette, miután 2012-ben a Baloldali Front teljes tagsága kilépett a szervezetből és hátat fordított a Munkáspártnak.
Miután a Thürmer-család és baráti köre megszállta a Munkáspárt legfelsőbb vezetését, az országos elnökséget, a párt valóban úgy működött tovább, mint egy családi vállalkozás, ahol többé nem a politikai képességek, szakmai kompetenciák, az ideológiai-politikai felkészültség és mozgalomban eltöltött évek során összegyűjtött politikai tapasztalatok számítanak döntő szempontnak, hanem a rokoni/baráti kapcsolatok, valamint a párt pénzügyeit kezelő Karacs Magdolna alelnökhöz, illetve a Thürmer-család tagjaihoz fűződő személyes szimpátia. Ez szülte az újabb konfliktust, ami ezúttal a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Munkáspárt elnöksége között bontakozott ki.
[1] https://index.hu/belfold/2011/08/19/csaladi_vallalkozas_lett_a_magyar_kommunista_part/
