6.8 Thürmer: legyen pártszakadás!
A pécsi pártaktíva 2004. október 29-én került megrendezésre. A közel 100 fős kommunista gyűlésen a vita után Vajnai Attila szimbolikus gesztusként kezet nyújtott Thürmer Gyulának a békülés jegyében, aki viszont nem fogadta el a békülésre való törekvés e nemes kezdeményezését. Kijelentette, „Nincs helye békülésnek, válaszút előtt állunk, két út van, velem vagy Vajnaival”- fogalmazott Thürmer Gyula, aki azt javasolta Vajnainak, hogy ha félti a pártot, akkor lépjen ki, vagy mondjon le, de ne vegyen részt a gyakorlati munkában.”[1]
A békés rendezésre irányuló kísérlet kudarcba fulladt. Thürmer elszalasztotta az egyetlen lehetőséget a párt egységének megőrzésére. A pécsi pártaktívát feldúltan, köszönés nélkül hagyta el.
- november 6-án a Központi Bizottság ismét ülést tartott. A Pártetikai Bizottság lefolytatta a vizsgálatot Vajnai Attila ügyében. Dr. Jegesy Andrea, a testület elnöke közölte, hogy a Vajnai Attilát elmarasztaló KB-határozat a szervezeti szabályzat alapján jogtalan. Vajnai Attila és az őt támogató megyei szervezetek a pártegység helyreállítása érdekében rendkívüli tisztújító kongresszus összehívását kezdeményezték.
Thürmer Gyula a párt hetilapjának fejtette ki véleményét a Vajnai-féle pártellenzék javaslatáról, amely szerinte, valójában nem a párt egységének megőrzésére, hanem a pártvezetés leváltására irányul.[2] Thürmer most is a jól bevált recepthez nyúlt.
A 90-es évek munkáspárti belharcai során ugyanis Thürmer Gyula sikerrel tudta a tagság többségét a maga oldalára állítani azáltal, hogy politikai ellenfeleinek bírálatát „a pártvezetés leváltására, de leginkább a személye elmozdítására irányuló törekvésként állította be. A tagság javarésze úgy vélte, hogy Thürmer maga a Munkáspárt, így aki az elnököt támadja, az a kommunista pártot támadja, tehát ellenség.
A pártelnök most is hasonló módon hatott a tagság és a Központi Bizottság lelkére, méghozzá sikerrel. A 2005. január 22-én tartott KB-ülésen ugyanis az a határozat született, hogy összehívják ugyan június 4-re a Munkáspárt 21. „kommunista kongresszusát”, de a kongresszus feladata csupán a 2006-os országgyűlési választási program irányelveinek elfogadása lesz, a tisztújítás nem. A pártellenzék nem érte el célját, holott a párt minden szintjét érintő tisztújítás volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a Munkáspárt megőrizze politikai és szervezeti egységét.
Miután Thürmer megbizonyosodott, hogy a Központi Bizottság többsége támogatja őt elnöki tisztségében, gyorsított eljárásban próbált megszabadulni bírálóitól. A Központi Bizottság ülésén Thürmer Gyula felszólította a Vajnai-vonal híveit, hogy lépjenek ki a Munkáspártból, valamint kilátásba helyezte a pártellenzék oldalán álló vidéki szervezetek feloszlatását.[3]
A pártellenzék nem riadt meg Thürmer fenyegetésétől. A Vajnai-vonalhoz tartozó kommunisták az ország számos városában (Szolnok, Kaposvár, Eger) pártaktívákat rendeztek, amelyben követelték, hogy a párt határolódjon el élesen a jobboldaltól és a kongresszus tűzze napirendre a tisztújítást.
A Thürmerhez lojális megyei szervezetek frakciós tevékenységnek minősítették a pártellenzék regionális gyűléseit, a pártelnök pedig levelet írt a Központi Bizottságnak, amelyben követelte a Vajnai Attilával szimpatizáló párttagok kizárását és a Baranya megyei pártszervezetek feloszlatását. Thürmer így érvelt a vele szembe szegülő kommunisták kizárása mellett:
„Ha nem küzdjük le a pártellenzéket, fenn áll a veszélye, hogy a Munkáspárt nem lesz képes indulni a választáson, vagy nem lesz országos listánk..Ha kizárjuk a pártellenzéket, lehet, hogy elmegy velük a párt egy része. Ha nem zárjuk ki őket, ha nem vetünk véget a pártellenes fellépésnek, a párt nagyobbik része megye el.”[4]
A levél nem maradt hatástalan. Thürmer megnyerte a lélektani háborút, a Központi Bizottság pedig 2005. márciusában mindent eldöntő ülést tartott. Kezdetét vette a pártellenzék fizikai felszámolására tett kizárás-hullám, amelynek kezdő fejezete Vajnai Attila és Fratanoló János pártból való törvénytelen kizárásával indult. A következő bekezdés e tragikus nap eseményeit mutatja be.
6.9. Törvénytelen határozatok és a pártdemokrácia lerombolása
A Központi Bizottság 2005. március 12-én gyűlést tartott, ahol Dr. Jegesy Andrea, a Pártetikai Bizottság elnöke figyelmeztette a Központi Bizottságot, hogy a testületnek nincs kompetenciája párttagokat kizárni, teljes alapszervezetek feloszlatását pedig csak a Központi Bizottság tagjainak 2/3-os többségének egyetértéséve lehet jóváhagyni.[5]
Thürmer Gyula indulatos hozzászólásában mondott ellent az Etikai Bizottság elnökének. Az elnök szerint az Etikai Bizottságnak nincs joga értelmezni a párt szervezetei szabályzatát, ellenben a KB-nak joga van saját hatáskörébe emelni a párttagok kizárásának ügyét.
Thürmer Gyula híveinek taktikája világos volt: mivel a KB-ban Thürmer támogatói voltak többségben, Vajnai Attilát és Fratanoló Jánost úgy akarták kizárni a pártból, hogy a Központi Bizottság nemes egyszerűséggel megfosztja őket párttagságuktól. Ehhez - a thürmeri logika szerint - elegendő egy kizáró határozatot megszavaztatni a Központi Bizottsággal, így Vajnai és Fratanoló máris elveszíti minden pártbéli tisztségét. Mindezzel egy probléma volt csupán: az, hogy ez a fajta eljárásmód ellent mondott a párt szervezeti szabályzatának, tehát minden ilyen irányú kísérlet törvénytelennek minősült. Thürmert ez azonban egyáltalán nem zavarta.
Amikor a Központi Bizottság a pártellenzék kizárásáról szóló szavazást tartotta, a testület 19 tagja kivonult a teremből, így tiltakozva Thürmer Gyula és az őt támogató központi bizottsági tagok mélyen antidemokratikus és illegitim eljárása miatt. A Központi Bizottság határozatképtelenné vált. Ami innentől fogva történt azon a nevezetes napon, az nem egy komolyan vehető kommunista pártra, hanem egy brazil szappanoperába beillő jelenetre emlékeztet leginkább. A teremben maradt 41, Thürmer Gyulát támogató KB tag ugyanis, még annak ellenére is megtartotta a pártellenzéket kizáró határozatról szóló szavazást, hogy a döntésképtelenné vált Központi Bizottság ülése totális káoszba fulladt.
A teremben tartózkodó 41 thürmerista KB-tagból is csak 39-en szavazták meg Vajnai Attila és Fratanoló János kizárását. Thürmer Gyula e komédiát követően nagy büszkeséggel kihirdetette a két kommunista politikus kizárását és megszavaztatta a pártellenzék fellegvárának számító Baranya megyei elnökség feloszlatását is.
6.10 Összeomlik a Munkáspárt
A Központi Bizottság szervezeti szabályzattal ellentétes módon meghozott határozata a pártellenzék kizárásáról létrehozott egy olyan törvénytelen jogi környezetet, amelyre hivatkozva az ellenzék megkérdőjelezhette a KB döntésének legitimitását. A kizárt ellenzéki vezetők, megyei elnökségek és alapszervezetek önmagukat továbbra is a Munkáspárt tagjainak tartották. A párt Etikai Bizottsága azt javasolta Vajnai Attilának és Fratanoló Jánosnak, hogy forduljanak bírósághoz a pártból történő törvénytelen kizárásuk miatt.
A pártot egyre inkább maga alá temette Thürmer és a Vajnai-féle pártellenzék között dúló hatalmi harc. A tőkés sajtó nagy élvezettel írt cikkeket a kommunisták testvérharcáról, amely csorbát ejtett a párt addigra már amúgy is megkopott tekintélyén. A közvélemény-kutató cégek számára is mérhető mértékben fordultak el a párttól egykori hűséges szavazói. A Munkáspárt támogatottsága az előrejelzések szerint 1% alá süllyedt.
A párt elhúzódó válságának a Munkáspárt 21. „kommunista kongresszusa” hivatott véget vetni. Vajnai Attila azt kérte a pártvezetéstől, hogy amíg nincs meg a bírósági állásfoglalás a pártellenzéket szabálytalanul kizáró központi bizottsági határozatot illetően, addig a kongresszust se tartsák meg. Kérésük nem volt ok nélküli. A "21. Kommunista Kongresszus" előtt néhány nappal, június 1-jén a bíróság törvényi úton függesztette fel a Központi Bizottság Vajnai Attilát és Fratanoló Jánost kizáró határozat végrehajtását.[6]
Ez azt jelentette, hogy a bíróság szerint a Központi Bizottság nem csak Vajnai Attila és Fratanoló János kizárásáról hozott törvénytelen, a párt szervezeti szabályzatát sértő döntést, hanem 21. kongresszust is szabálytalanul hívták össze. Ha pedig az úgynevezett “Kommunista Kongresszus” összehívása törvénytelen úton történt, akkor annak megrendezése esetén a kongresszus döntései is illegitimnek minősülnek majd. Vajnai és Fratanoló ezt akarták elkerülni azzal, hogy a kongresszus elhalasztását kérték.
Thürmeréknek két választásuk volt: vagy hallgatnak a bíróságra és a pártellenzék kérésének megfelelően elhalasztják a meghirdetett kongresszust, hogy az egy későbbi időpontban, a törvényeknek és a Munkáspárt Szervezeti Szabályzatának megfelelően kerüljön megrendezésre; vagy pedig fittyet hányva a bíróság végzésére, megtartják a párt 21. kongresszusát a törvénytelenül összehívott időpontban. Thürmerék ez utóbbit választották, amit azzal indokoltak, hogy a Munkáspárt elnöksége nem értesült a bíróság döntéséről.[7] Ez azonban nyilvánvalóan nem volt igaz.
A 21. Kommunista Kongresszust az eredeti időpontban, 2005. június 4-én, Budapest egyik munkáskerületében, Csepelen rendezték meg egy régi gyárépület üzemcsarnokában. A gigantikus eseményen minden párttag alanyi jogon vehetett részt. A kongresszus a párt “munkás, kommunista jellegének” megerősítése érdekében Munkáspártról Magyar Kommunista Munkáspártra változtatta meg nevét. Kongresszusi határozatba foglalták a fasiszta veszély tagadásáról és az antifasiszta összefogás szükségtelenségéről szóló thürmeri doktrínát, döntöttek a Munkáspárt önálló indulásáról a 2006-os országgyűlési választáson és megerősítették azon alapszervezetek kizárását, amelyek csatlakoztak a Vajnai-féle pártellenzékhez. A Munkáspárt a döntés értelmében 2331 tagot, az össztagság közel harmadát zárta ki soraiból. A párt országos hálózata e döntéssel gyakorlailag összeomlott.
A 21. Kommunista Kongresszusra túl azon, hogy a bírósági végzés értelmében törvénytelennek minősült, botrányos pillanatok vetettek árnyékot. A kongresszuson résztvevő 1200 párttag közül 200 fő látványos és hangos tiltakozásba kezdtett, hogy felhívják a megjelent elvtársak figyelmét a kongresszus bírósági úton megállapított törvénytelen jellegére. E 200 fő demonstratív módon elhagyta a kongresszus helyszínét és átvonult a csepeli munkásotthonba, ahol arra a határozásra jutottak, hogy saját kezükbe veszik a párt törvényesnek tekinthető 21. kongresszusának megszervezését. Elkezdődött egy, a pártellenzék által összehívott kongresszus szervezése.
A bíróság döntését azonban a Thürmer-vonal is kénytelen volt tudomásul venni, így a pártvezetés 2005. december 17-re hívta össze a párt megismételt 21. kongresszusát. A pártellenzék viszont 2005. november 19-re tűzte ki ezt a dátumot. Mindkét fél önmagát tekintette a Munkáspárt legitim képviselőjének. Súlyosbította a helyzetet, hogy mivel a bírósági ítélet értelmében a pártellenzéket kizáró határozatok érvénytelenek voltak, a Központi Bizottság ülésein továbbra is részt vettek a pártellenzéket képviselő KB-tagok, akikkel azonban a Központi Bizottság Thürmerhez hűséges része nem volt hajlandó együttműködni. A Központi Bizottság munkája így megbénult. Néhány hónappal a 2006-os országgyűlési választások előtt a párt vezető testületében nem a választásokra való felkészülés volt napirenden, hanem a belharc. Eközben pedig a Munkáspárt politikai súlya, társadalmi tekintélye visszavonhatatlanul semmivé porladt.
[1] Fratanoló János, Tapssal fogadtuk, köszönés nélkül távozott, A Szabadság 2004. november 5-i szám
[2] Újévi beszélgetés Thürmer Gyulával, 2005. január 14, A Szabadság XVII. évfolyam 2. szám 4. oldal.
[3] Palotaforradalom a Munkáspártban, Origo, 2005. január 28.
[4] Thürmer Gyula, Levél a Központi Bizottság tagjaihoz, A Szabadság 2005. március 11. XVII. évfolyam, 10. szám 4. oldal
[5]„A Központi Bizottság a Szervezeti Szabályzat alapján közvetlenül pártfegyelmi eljárást nem folytathat, „Hatásköre pártfegyelmi eljárás lefolytatására, pártfegyelmi határozat meghozatalára csak alapszervezetnek és etikai bizottságoknak van.”
[6] Fővárosi Bíróság 8.P.23.754/2005/7
[7] A Fővárosi Bíróság június 8-án meghozta nem jogerős ítéletét a Vajnai és társa kontra Munkáspárt ügyben, amelyben a pártellenzék vezetőinek adott igazat. A Munkáspárt fellebbezett a Budapesti Táblabírósághoz, amely október 11-én másodfokon jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a kongresszus szabályos megtartására, valamint a kizárt pártvezetők tagsági viszonyának helyreállítására kötelezte a pártot. A szabályos 21. kongresszus megtartására 2005. december 17-én került sor.
