A Fair Trade a gyakorlatban három alkotóelemből áll: (1) Fair Trade címkével ellátott termékek értékesítéséből (ez regisztrált, licensszel rendelkező viszonteladókon keresztül történik); (2) alternatív kereskedelemi hálózatok és szervezetek együttműködéséből; (3) e folyamatok támogatásából kampányokkal és törvénymódosításokkal.

A vásárlók által támogatott Fair Trade szervezetek kampányokkal segítik a termelőket:

egyfelől felhívják a figyelmet kizsákmányoló kereskedelemre, másfelől különböző módokon küzdenek a hagyományos, kizsákmányoló kereskedelmi szabályok megváltoztatásáért.

A Fair Trade szerződések és hivatalos egyezmények minden esetben termelő szervezetekkel köttetnek, nem pedig magánszemélyekkel. A termelők költségei a termelés és az újratermelés feltételeitől függően változnak. A Fair Trade címkével ellátott termékek esetében – szigorú kritériumok alapján – rögzített felvásárlási árat állapítanak meg. A kistermelőket sajátos jog illeti meg: kérvényezhetik a tőke 60 százalékának előre utalását a felvásárló oldaláról, ezzel is biztosítva finanszírozásukat. E rögzített, minimum áron felül a felvásárló prémiumot fizethet a termelőnek annak érdekében, hogy fejleszthesse vállalkozása infrastruktúráját.

A kezdetek

A kezdeményezés az Egyesült Államokból indult el 1946-ban, amikor a Ten Thousand Villages nevű nonprofit szervezet kézzel varrott termékeket kezdett felvásárolni Puerto Ricoból. Később a SERRV (Sales Exchange for Refugee Rehabilitation and Vocation) kezdett kereskedni dél-amerikai közösségekkel. Az első Fair Trade boltot az Egyesült Államokban 1958-ban nyitották meg.

Az Egyesült Királyságban az első Fair Trade szervezeteket 1964-ben alapították. Az 1950-es évek végén Oxfamben kínai bevándorlók munkáit kezdték árulni helyi kereskedők. Hasonló kezdeményezések jelentek meg Hollandiában is, ahol létrehozták az első, méltányos kereskedelemmel foglalkozó importőr vállalatot, Fair Trade Original néven. Ezzel párhuzamosan, különböző holland szervezetek kezdtek nádcukrot árusítani, eltérő kampányszövegekkel, amelyekben a Fair Trade folyamatait népszerűsítették.

E szervezetek a globális dél országaiból importált kézműves termékeket kínálták eladásra. 1969-ben megnyitott az első Third World Shop. Ezek az üzletek a mai napig kulcsszerepet játszanak a Fair Trade népszerűsítésében, hiszen a viszonteladás mellett kampányok sorával hívják fel a figyelmet a kizsákmányolásra.

1960 és 1970 között civil szervezetek égető szükségét érezték úgynevezett fair sales szervezetek létrehozására, amelyek segítségnyújtás mellett tanácsadással segítették a termelők munkáját és megélhetését Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában. E szervezeteknek köszönhetően a centrum és a periféria méltányosabb keretek között kereskedhetett egymással.

E mellett a centrumországok politikai platformokat is létrehoztak üzenetük terjesztésére („Kereskedj, ne segélyezz!”). Ennek volt az egyik nemzetközi eseménye az UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) 1968-ban megrendezett konferenciája volt, Delhiben. A megjelent képviselők igyekeztek meggyőzni a jelenlévőket, és bemutatni a Fair Trade előnyeit.

Az 1960-as években e kezdeményezés térnyerésének köszönhetően egyre többen ismerkedtek meg a Fair Trade-del. Eleinte sokan a fejlesztő kereskedelemmel azonosították, tévesen.

A periféria országaiban uralkodó katasztrofális szegénységre és gazdasági helyzetre tekintettel a centrumországok eleinte kézműves termékek viszonteladására összpontosítottak.

A Fair Trade szervezetek alapítói kezdetben befektető ügynökségek vagy egyházak voltak, majd különféle civil szervezetek is beléptek e körbe. E civil szervezetek a perifériára kitelepült partnereikkel közösen létrehozták a Southern Fair Trade Organisationst, egy egyesületet, amely segítette és támogatta a termelés megszerveződését e perifériás térségekben. E támogatás magába foglalta a termelési folyamatok megszervezését és az alapvető szociális szolgáltatások biztosítását.

E szervezetek elkötelezetten segítették a perifériaországok népességét és elérték, hogy méltányos haszonnal tudják exportálni árucikkeiket a centrum országaiba.

Ételek és kézműves termékek

A Fair Trade szervezetek kezdetben szinte kizárólag kézműves termékek viszonteladásával foglalkoztak. A periféria egyes területein e kézműves termékek eladásából jelentős bevétel származott, ez főleg a korlátozott munkalehetőségekkel rendelkező családok számára nyújtott komoly segítséget. Több nagyvállalat, mint például a Northern Fair Trade Organisation, e korlátolt lehetőségekkel rendelkező személyekre és családokra összpontosít. A World Shopokban értékesített kézműves termékek a kezdetektől népszerűek a vásárlók körében.

1973-ban a Fair Trade Original jóvoltából, megérkezett Hollandiába az első fair kávészállítmány, egyenesen Guatemalából. Mára a fair traded kávé a méltányos kereskedelem zászlóshajójává nőtte ki magát, ez a legszélesebb körben forgalmazott fair termék.

E kereskedelemnek köszönhetően a programban résztvevő perifériás országok gazdáinak és munkásainak élete lényegesen javult, életszínvonaluk emelkedett.

Hálózatként

1975-től kezdve a szervezetek konferenciákat tartottak pár éves rendszerességgel. Az 1980-as évek közepén aztán hivatalos formát öltött a mozgalom: hivatalos, bejegyzett szövetkezeteket alapítottak. Rögtön kettőt is: a European Fair Trade Associationt (EFTA), és a World Fair Trade Organisationt (WFTO). Az utóbbi (WFTO) magába foglalja a 11 legismertebb és legnagyobb európai szövetkezetet. Alapítása óta a WFTO az egyik legösszetettebb szövetkezet világszerte, magában foglalja a Fair Trade minden résztvevőjét a termeléstől egészen az eladásig.

A globális szervek mellett ugyanakkor létrejöttek kisebb, regionális egyesületek is, amelyek helyben segítik a termelőket. Mára ezek nagyrészt beleolvadtak nagyobb szervekbe, mint amilyen például a WTFO. Ezen felül érdemes megemlíteni még a nemzeti szerveket is, amelyek egy-egy országot segítenek (Fair Trade Group Nepal, Associated Partners for Fairer Trade Philippines, Fair Trade Forum India, Kenya Federation for Alternative Trade). 1998-ban a nagyobb szövetkezetek létrehoztak egy nagyszabású segítő és egyben ellenőrző programot (FINE). Ennek segítségével hatékonyabbá tették a kampányokat, illetve szabványosították, majd ellenőrzésük alá vonták a folyamatokat.

Figyelemfelkető és érdekérvényesítő kampányok

Az értékesítő pontok (boltok) egyaránt kiváló lehetőséget biztosítanak a kampányolásra és az ismeretterjesztésre. Az eladók rövid üzeneteket és történeteket kezdtek megjeleníteni a termékek csomagolásain, így terjesztve üzenetüket. A Fair Trade boltok a mai napig a globális, egyetemes igazságosság mellett kampányolnak.

Egy 1984-as konferenciasorozatot követően útjára indítottak egy programot, melynek keretében önkéntesek is csatlakozhattak és munkát is vállalhattak az európai Fair Trade boltokban. Az európai boltok hálózatot hoztak létre, The Network of European World Shops (NEWS!) néven 1994-ben, amelybe 20 ország 3000 boltja kapcsolódott be.  A NEWS!  azóta is az egyik legnagyobb mozgatórúgója a globális kampány- és fejlesztő programoknak.

Nagyobb szövetkezetek (NEWS!, IFAT) elérték, hogy május 4-e a Fair Trade világnapja lehessen, ezzel is elősegítve, hogy világszerte ismertebbé válhasson a program. Manapság a népszerűsítés gördülékenyebbé vált a közösségi média platformjainak köszönhetően.

A korábban említett szervezetek áldozatos munkája felkeltette számos kormány és önkormányzat figyelmét azzal, hogy felhívták a figyelmet a szegénységre és a kizsákmányolásra. Európai miniszterek és politikusok hivatalos közleményekben állnak ki a kezdeményezés céljai mellett.

A Fair Trade mára világszerte ismert: milliók élete változott meg e programok és népszerűsítő tevékenységek jóvoltából.

Iskolák, egyetemek emelték be tantervükbe a méltányos kereskedelmet, de egyházak is mellé álltak. Azok a termelők, akik hosszú éveken át napról-napra éltek, méltányosabb jövedelemre tehetnek szert.

Mitől fair a Fair Trade?

A Fair Trade a termelőket helyezik az előtérbe. Nem születhet úgy döntés, új rendelet, szabálymódosítás, hogy ne egyeznének bele. Az előre egyeztetett árak fedezik az előállítás költségeit, amit kiegészít az un. „biztonsági tőke”, ami a folyamat során felmerülő váratlan költségeket és kiadásokat hivatott fedezni.

A Fair Tradeben résztvevő termelő szervezetek kötelesek biztosítani a megfelelő munkakörnyezetet a dolgozók számára, illetve száműzni a diszkrimináció és a gyermekmunka minden formáját.

A legismertebb globális Fair Trade egyesületek esetében a termelők a szavazatok 50 százalékával rendelkeznek egy-egy konferencia során; minden jogszabály bevezetését megelőzően egyeztetésre kerül sor, ahol a munkások döntenek a függőben lévő intézkedések sorsáról.

A Fair Trade címkézés

Kezdetekben kizárólag Fair Trade üzletekben árusították a termékeket, mára azonban ez megváltozott. Egy kávétermelő kisgazdákat segítő mexikói egyház, illetve egy holland civil szervezet állt elő a kávék címkézésének ötletével. Minden olyan kávé, amely az előállítása, illetve a szállítása során megfelelt a Fair Trade szabályrendszer szigorú kritériumainak, megkaphatta a Fair Trade címkét. Kezdeményezték továbbá, hogy a felcímkézett áruk ne csak Fair Trade boltokban váljanak elérhetővé.

Az ezt követő években több hasonló non profit ellenőrző és címkéző szervezet jött létre szerte az Egyesült Államokban és Európában. 1997-ben megalapították a FLO-t (Fairtrade Labelling International), amely az első globális címkéző egyesület volt. E szervek egyetemes szabványokat rögzítettek, előzetesen megvizsgálták, hogy az adott termék megkaphatja-e a szükséges tanúsítványt. A címkézési folyamatoknak köszönhetően a Fair Trade utat tört magának. Ennek is köszönhető az, hogy e termékek kétharmadát manapság már hagyományos boltokban adják el.

Mérleg

A Fair Trade – eddigi hat-hét évtizedes története nyomán – mára világszerte ismertté vált, milliókhoz juttatta el üzenetét. Az egyesületek és önkéntesek jóvoltából egy globális hálózattá nőtte ki magát, folyamatosan fejlődik és terjeszkedik. Intézkedéseiket és folyamataikat az aktualitásokhoz igazítják, annak érdekében, hogy valamennyi elemében illeszkedhessen a trendekhez.

Napról-napra egyre több emberhez jutnak el a Fair Trade keretében forgalomba hozott termékek, ezzel segítve a kizsákmányolás és a kényszermunka elleni globális harcot.

Címfotó: Thomas Hawk, CC

Források

Barratt-Brown, M. (1993): Fair Trade: Reform and Realities in the International Trading System. London: Zed Books.

Jaffe, D. – Kloppenberg, J. R. – Monroy, M. B. (2004): Bringing the Moral Charge Home: Fair Trade within the North and within the South. Rural Sociology, (69): 169–196.

Krier, J. -M. (2006): Fair Trade in Europe 2005. Brussels: Fair Trade Advocacy Office.

Murray, D. – Raynolds, L. T. – Taylor, P. (2003). One Cup at a Time: Poverty Alleviation and Fair Trade Coffee in Latin America. Fort Collins, CO: Department of Sociology, Fair Trade Research Group.

Oxford Policy Management (2000): Fair Trade: Overview, impact, challenges.

Raynolds, L. (2002). Forging New Consumer–Producer Links in Fair Trade Coffee Networks. Sociologia Ruralis, (42): 389–409.

Smith, S. – Barrientos, S. (2005): Fair Trade and Ethical Trade: Are There Moves Towards Convergences? Sustainable Development, (13): 190–198.