A 444.hu összeszedte mit tudunk biztosan, és mit sejthetünk a gyógyultak védettségéről az eddigi kutatások alapján.

Az eddigi vizsgálatok alapján biztosan tudjuk, hogy a hibrid immunitás jelenti a legnagyobb védelmet, vagyis amikor valaki átesett a betegségen, és oltása is van. Egy amerikai laboratóriumi vizsgálat szerint a szervezetünk ezzel a dupla védettséggel a mutálódó vírust is hatékonyabban képes felismerni, aminek két oka lehet.

Egyrészt a betegség-oltás kombináció az egekbe repíti az ember antitestszintjét, ami a védettségünk egyik fontos mérőszáma, és ami egy idő után óhatatlanul visszaesik. Egy másik kutatás arra jutott, hogy a hibrid immunitás hét hónapon át magasabb antitest szintet biztosít, mint önmagában két adag mRNS-vakcina.

Másrészt úgy tűnik, hogy a megfertőződés után erősebb sejtes immunitás alakul ki; vagyis nagyobb mértékben jönnek létre olyan memóriasejtek, amelyek hosszabb távon képesek védettséget nyújtani. Ám itt még vannak bizonytalanságok, mert a kutatások többsége rövidebb ideig követte az oltottakat, mint a gyógyultakat, és egyes eredmények arra utalnak, hogy hosszabb távon az oltottaknál is javulni fog a sejtes immunitás.

Az extra oltásoknak is fontos szerepük lehet. Kemenesi Gábor víruskutató, illetve a Nature cikkében megszólaló immunológus szerint is könnyen elképzelhető, hogy három oltással elérhető a hibrid immunitáshoz hasonló védelem, de még erről sincs elegendő adat. A hibrid immunitás erejét nemcsak laboratóriumban, hanem a való életben végzett mérések is igazolják. Egy nyáron publikált katari kutatás szerint a Pfizerrel oltott, betegségen átesett emberek kisebb eséllyel fertőződtek meg újra, mint akik csak oltást kaptak.

A gyógyultak viszont jól teszik, ha beoltatják magukat. Ezt bizonyítja egy amerikai kutatás is, amiben 2020-ban megfertőződött embereket vizsgáltak. Kiderült, hogy egy részük idén májusban, júniusban újra megfertőződött, amire az oltatlanoknak kétszer akkora esélyük volt. A hibrid immunitás náluk is jobban működött.

Az oltásokkal és a betegséggel megszerezhető védettséget azért is nehéz összevetni, mert az elsőről sokkal több, alaposabb kutatás készült. A vakcinák hatékonyságát klinikai teszteken igazolták, így elég pontosan meg tudjuk mondani, mekkora védettséget várhatunk tőlük. Lassan egy éve a való életben, országnyi populációkon is követhetjük, mennyire hatékonyak, míg az újrafertőződést leginkább csak visszamenőleg lehet vizsgálni.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a gyógyultak körében sokkal nagyobbak a védettségbeli eltérések, mint az oltottaknál, magyarázta Kemenesi Gábor. Ahogy az amerikai járványügyi központ is kiemeli, ez különösen az antitestmérésekben látszik. Legalább hat hónapig az oltás és a betegség után is jó eséllyel védve vagyunk a fertőzéstől, de az oltottak antitestszintje sokkal kisebb skálán mozog, mint a betegségen átesett embereké.

Ott van persze a védelem másik vonala, a sejtes immunitás, amit viszont sokkal nehezebb mérni. A virológus éppen ezért nem támogatná, hogy bizonyos intézkedéseknél ugyanolyan megítélés alá essenek az oltottak és a gyógyultak: egyszerűen nem tudhatjuk, utóbbiak közül kinek van nagyon magas, és kinek nagyon alacsony védettsége. (Magyarországon az oltatlan gyógyultak hat hónapig érvényes védettségi igazolványt kapnak, de eleve kevés helyen van rá szükség, és kérdés, hol, mennyire szigorúan ellenőrzik a lejáratát. Az állami szektor nagy részében elrendelt kötelező oltás helyett viszont nem fogadják el a gyógyultság igazolását, és más munkáltatók is csak az oltást írhatják elő.)