Az állam garanciát vállalhat erre a sajtószabadságra, vagy akár cenzúrához is folyamodhat. De a médiatulajdonosok és a pénzügyi lehetőségek is korlátozhatják az újságírói munka szabadságát. A sajtószabadság egyszerű és rövid magyarázata.

Forrás: https://kontrast.at/was-bedeutet-pressefreiheit-einfach-erklaert/?fbclid=IwAR0vE33DbAwvKfkvTNwOCm5z5K5Y2oerCQSuWKyjYrqRhKSecd7QQkQRsvo

Szerző: Gerald Demmel ^[1] 2021. december 15.

AZ ÁLLAM MINT GARANCIA VAGY CENZOR

A sajtószabadság minden médiaüzemeltetőnek és újságírónak jogára vonatkozik annak érdekében, hogy újságírói tevékenységét kényszertől, korlátozástól és cenzúrától mentesen végezze. Ez minden médiatermékre vonatkozik, legyen az internet, televízió, rádió, nyomtatott termék vagy hírügynökség. Egy álláspont vagy vélemény szabad közzétételének szabadsága vagy korlátozása az állam kezében van. Az állam garantálhatja, sőt elősegítheti a sajtószabadságot. De nyomást gyakorolhat a médiára vagy akár a cenzúrára is. A médiának az állami befolyástól való relatív szabadságát "külső sajtószabadságnak" is nevezik.

Az, hogy az állam mekkora szabadságot ad a sajtónak, persze relatív, mert ez az adott állam alkotmányától függ. Például minél szorosabban összefonódik egy állam egy vallással, annál kevésbé fogja elviselni az adott hitrendszerrel szembeni kritikát. A sajtószabadság ott ér véget, ahol az „istenkáromlás” kezdődik. Ugyanez vonatkozik a tekintélyelvű kormányzati vezetésre is. Minél tekintélyelvűbb az állam, annál gyorsabban válik az elnök bírálata a felségsértéssé^[2].

A belsŐ sajtószabadság: a médiatulajdonosok hatalma

Azonban nem csak az állam korlátozhatja a sajtószabadságot, hanem például a médiatulajdonosok is. Az újságírói szabadságnak az újságírók és a médiavállalatok közötti kapcsolatát „belső sajtószabadságnak” nevezik. Valójában a médiák tulajdonosainak joga van tartalmi irányelveket, úgynevezett „irányelveket”, tartalmi kereteket és tendenciákat meghatározni. A főszerkesztők és reszortfelelősök figyelemmel kísérik az újságírók munkáját, és javaslatot tehetnek bizonyos szempontokra, vagy megakadályozhatják őket más szempontok terjesztésében.

Paul Sethe német publicista kitért arra, hogy az újságírói véleménynyilvánítás vagy a sajtószabadság médiákon belül is korlátozható:

 „A sajtószabadság 200 gazdag ember véleménynyilvánításának szabadsága. (...) Mivel az újságok és folyóiratok előállítása egyre nagyobb tőkét igényel, egyre kevesebb a sajtóorgánumokat kiadók száma. Ettől függőségünk egyre nagyobb és veszélyesebb lesz.

Olvasói levél SPIEGEL, 1965. május 5. vgl. SPIEGEL 34/1966

Sethe publicistaként dolgozott különböző médiáknál, mint például a "Welt", a "Stern", a Time és a "FAZ" (Frankfurter Allgemeine Zeitung). A FAZ alapító szerkesztőjeként 1955-ben lemondott tartalmi különbségek miatt.

PÉLDÁK AZ ÚJSÁGÍRÓI SZABADSÁG KORLÁTOZÁSÁRA

A médiafogyasztás során mindig figyelembe kell venni, hogy kié a médium, és alapértelmezés szerint milyen alapvető tartalomorientációval rendelkezik. Ráadásul a média – mindenek előtt a drága, nyomtatott termékek, például újságok és magazinok – elsősorban a reklámüzletből él. A média tulajdonosai és a tartalomkezelő is mindig ügyelnek arra, hogy ne riasszák el a legfontosabb hirdetőket. Becslések szerint az osztrák napilapok bevételük átlagosan 90%-át reklámokból szerzik.

Autós magazinok és környezetvédelem

Egy autós magazin főszerkesztője nem fog örülni, ha egy újságíró autókritikus klímavédelmi cikkeket ír, amelyek a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében kerékpározásra való átállást javasolnak. Az autóipar, amely a magazint fényes reklámokkal társ- finanszírozza, szintén határozottan elutasítja az ilyen tartalmakat. Ez azt jelenti, hogy ilyen tartalom nem, vagy csak a legritkább esetben jelenhet meg.

Banki tulajdonban lévő újság és a bankválság

Ha egy újság bankhoz tartozik, az a tartalomra is kihat – például, ha a bankválságban felmerül a „Ki fizet ezért?” kérdés. A bank tulajdonosai nem akarják, hogy „újságíróik” a túlzottan eladósodott bankok államosítását nevezzék meg lehetséges megoldásként. Épen ellenkezőleg. A témával foglalkozó tudósításokban a bank, mint laptulajdonos elvárja, hogy logikusnak és nagyon fontosnak találják a bankok nagylelkű állami támogatását.

Az osztrák médiák és a vagyonadó

A VAGYONADÓ TÉMÁJÁBAN KÉSZÍTETT KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSOK 2009 ÓTA ÁTTEKINTÉS

Magyarázat: a különböző sorokban osztrák neves közvélemény kutató intézmények szerepelnek, kutatásaikban kimutatott eredményeikkel, %-ban.

Színek:

Kék: egyetértek a vagyonadóval; sárga: ellene vagyok; piros: nincs adat, nem tudja eldönteni, egyéb; lila: ellene van, nincs adat, nem tudja eldönteni,

A Momentum Institut (Momentum intézet) elemzése szerint^[3] az osztrákok többsége évek óta támogatja a vagyonadót. A helyi lapok kommentárjában ugyanakkor nagyon egyértelmű érvek hangzanak el a leggazdagabbak magasabb adóztatása ellen. A tanulmány szerzője, Hubmann ezt a pénzügyileg erős szereplők befolyásának tulajdonítja. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Ausztria médiája nemcsak a nagyvállalatok hirdetéseitől függ erősen, amelyek tulajdonosai többnyire elutasítják a vagyonadót, hanem a médiakiadóktól is, akik maguk is gyakran gazdag emberek, akiket nem érdekelnek a vagyonadók.

A vagyonadót támogató nagy többség ellenére “vagyonról nem beszélünk“

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az osztrák média egyértelműen elutasítja a vagyonadót. A negatív hozzászólások 93%-ában egyetlen pro-érv sem hangzik el, csak negatív érvek hangzanak el: A Momentum Intézet tanulmányából:^[4]

Vízszintes tengely: jelentős osztrák lapok

Függőleges tengely: kommentárok és értékelések a vagyonadóról

Színek: Piros: támogató; lila: elutasító; sárga: kiegyensúlyozott

Forrás: saját kutatás

A sajtószabadság Törökország példáján

Törökországban például létezik az "elnök megsértésének" bűncselekménye. Recep Tayyip Erdogan hivatalba lépése óta több tízezer vizsgálat és eljárás indult az ellenzék tagjai és az autokrata elnök bírálói ellen. A büntetés 10 év börtönig terjedhet. Az Erdogan-kritikus kommentek a Twitteren már bűncselekménynek számítanak.

SAJTÓSZABADSÁG ÉS VÉLEMÉNYSZABADSÁG AZ USA PÉLDÁJÁN

Az amerikai demokrácia a szólásszabadság nagyon magas fokát ismeri el. Az állampolgárok tájékoztatáshoz való joga az egyik legfontosabb alapjog, amelyet az alkotmány is rögzít. Az Egyesült Államok első alkotmányát 1788-as^[5] létrehozása után 1791-ben 10 további cikkellyel^[6] egészítették ki. A legelső az „egyház és állam szétválasztására, a vallásszabadságra, a szólásszabadságra, a sajtószabadságra, a gyülekezési szabadságra és a petíciós jogra…” utalt.^[7]

 „A Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely bármely vallás intézményét érinti vagy korlátozza a szólásszabadságot, a sajtószabadságot vagy az emberek azon jogát, hogy békésen gyűljenek össze és petíciót nyújtsanak be a kormánynak a sérelem megszüntetése érdekében.

Az Egyesült Államok alkotmányának 1. kiegészítése az eredeti változatban, szó szerinti fordításban

Az amerikai alkotmány szerzői liberális jogszabályaikat a brit gyarmati uralom, annak nézetei és ellenőrzése ellen fogalmazták meg. Az információ és a tudás feletti hatalomnak az emberek kezében kell lennie. Ennek garantálására a sajtószabadság a „Bill of Rights”^[8] által védett alapvető emberi jogok részévé vált.

Az emberi jogok napját december 10-én ünnepeljük. Ez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának emléknapja, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el. Az emberi jogok olyan jogok, amelyek mindenkit megilletnek – kizárólag azért, mert ő ember.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(és persze az amerikai alkotmányos garancia sem biztosítja egyáltalán a valódi sajtószabadsàgot - Balmix szerk.)

^[1] https://kontrast.at/author/gerald/         

^[2] https://de.wikipedia.org/wiki/Majest%C3%A4tsbeleidigung

^[3] https://kontrast.at/vermoegenssteuern-mehrheit-oesterreich/     

^[4] https://www.momentum-institut.at/system/files/2021-05/vermoegenssteuer_medien.pdf

^[5] https://de.wikipedia.org/wiki/Verfassung_der_Vereinigten_Staaten

^[6] https://de.wikipedia.org/wiki/Zusatzartikel_zur_Verfassung_der_Vereinigten_Staaten#Liste_der_Zusatzartikel              

^[7] https://de.wikipedia.org/wiki/1._Zusatzartikel_zur_Verfassung_der_Vereinigten_Staaten   

^[8] https://de.wikipedia.org/wiki/Bill_of_Rights_(Vereinigte_Staaten)