“Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.”
József Attila: Munkások
1931. december
J. A. szavai vészjóslók, bölcsek és elgondolkodtatók. A nagy válság idején, már érzékeltetik a még távoli, de közeledő nagy háborút. A “tőkés birodalmak” utal a kor fontos sajátosságára; a nem tőkés Szovjetunió létezésére. A háborúig, amelyet J. A. már nem élt meg, még évek teltek el. A náci Németország feletti győzelem után egy év sem telt el W. Churchill fultoni, 1946. márc. 5.-i beszédéig, amelytől rendszerint számítják a hidegháborút. A hidegháború negyedszázada a Szovjetunió összeomlásával ért véget, de sokak akkori illúzióival szemben, nem béke követte, hanem háborúk véget nem érő sorozata világszerte.
North Atlantic Treaty Organisation
1949. ápr. 4. – Ezen a napon írta alá 12 ország a NATO alapító szerződését, (az USA, Kanada és tíz nyugateurópai ország: Belgium, Nagy Britannia, Dánia, Izland, Olaszország, Kanada, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Franciaország).
A szerződés 5. cikkelye: A Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintik; és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az ENSZ Alapokmányának 51. cikke által elismert egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Felekkel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket - ideértve a fegyveres erő alkalmazását is -, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart…(Úgy tűnik, mintha ez teljesen és kizárólag védelemre irányulna, de az agresszor már korábban is sok és jelentős esetben álcázta magát védekezőnek, például a náci Németország 1939-ben, Lengyelország megtámadásakor.)
A szerződés 6. cikkelye: Az 5. cikk alkalmazása szempontjából egy vagy több Fél ellen irányuló támadásnak kell tekinteni a fegyveres támadást, amely a Felek egyikének területe ellen Európában vagy Észak-Amerikában, Franciaország algériai megyéi ellen, bármely Fél megszálló erői ellen Európában, a Felek egyikének joghatósága alá tartozó, az észak-atlanti térségben a Ráktérítőtől északra fekvő szigetek ellen vagy a Felek bármelyikének hajói vagy repülőgépei ellen irányul, ha a fenti területeken tartózkodnak." (Ez a szöveg még nagyjából megfelelt a névben szereplő „Észak Atlanti” jelzőnek. Rövidesen kibővítették: “valamint ha a Földközi-tengeren”…A mai helyzet szerint Afrika, a Közel Kelet, Közép Ázsia is az Észak Atlanti térség részévé vált, vagy a NATO szorul már régen átkeresztelésre.) Megjegyzendő, hogy 2016. júniusi, brüsszeli határozata óta a NATO az 5. cikkely hatálya alá eső, fegyveres támadásnak tekinti a számítógépes (internetes, kibernetikai) támadást is.
Franciaország 1966-ban kilépett a NATO katonai szervezetéből, nyomatékot adva de Gaulle önálló nagyhatalmi koncepciójának, amely nem fért össze a kétpólusú (USA, SZU) világgal. A franciák csak több mint 40 évvel később, 2009-ben tértek vissza.
1974-ben Görögország lépett ki, Törökország ciprusi katonai akciója miatt, amellyel szemben a NATO-tól semmilyen támogatást sem kapott. 1981-ben „reálpolitikai” megfontolásból visszatért a katonai szervezetbe.
NATO bővítések
A NATO, megalakulása óta többször bővült, a következők szerint: 1) 1952 Görögország, Törökország 2) 1955 NSZK, 3) 1982 Spanyolország, 4) 1999 Magyarország, Lengyelország, Csehország 5) 2004 Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, 6) 2009 Horvátország, Albánia. Így ma 28 tagország van. 2016. máj. 19.-én jegyzőkönyvet vettek fel Crna Gora (Monte Negro) belépéséről. Koszovó készül a csatlakozásra. „Csatlakozásra váró államnak” tekinthető Ukrajna, Grúzia és Macedónia, de – súlyos nemzetközi problémákkal összefüggésben – ezek hivatalos meghívást eddig nem kaptak, komoly provokációkra így is felhasználhatók.
NATO háborúk és a Varsói Szerződés
A NATO eddig hivatalosan a következő háborúkat viselte (viseli): 1991 Irak, Kuvait (ENSZ határozat alapján); Jugoszlávia: Bosznia-Hercegovina 1995-2004, Szerbia 1999, Makedónia 2001-2003; 2011 - máig Afganisztán; 2003-tól máig Irak; 2005-től máig Szudán („békefenntartó”-ként).
A NATO kezdettől fogva a SZU, majd az 1955-ben létrejött Varsói Szerződés ellen irányult. A SZU 1954-ben kérte a felvételét, hogy így a szervezet átfogó biztonsági jellegűvé alakuljon, de ezt elutasították. Figyelemre méltó, hogy 1989-1991 előtt egy NATO-háború sem volt, tehát érvényesült a SZU és a Varsói Szerződés féken tartó hatása. A Varsói Szerződés 1955. máj. 14.-én alakult, az NSZK újrafelfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása ellenlépéseként. 1991. február 25-én, a szervezet budapesti ülésén aláírták a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot. 1991-ben a SZU is megszűnt. Ha a NATO valóban védelmi szervezet lett volna, úgy nyilván megszűnik. Ilyesmi persze nem történt, de eltűnt a fő ellenség! (Kreáltak hát újat, de a NATO-ban az érdekek egysége gyengébb lett. Például 2016. nov. 28.-án Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy Európában nem lehet olyan biztonsági rendszert építeni, aminek nem része Oroszország. „Olyan megállapodást kötnék Oroszországgal, amely tovább megy a szokványos együttműködés kereteinél, figyelembe véve azt, hogy Oroszország nélkül nincs biztonsági felépítmény Európában.” Nem ért egyet a leköszönő amerikai elnök véleményével, miszerint Oroszország regionális hatalom. “Az EU 5,5 millió négyzetméter,…Oroszország pedig 17,5 millió. Emiatt Oroszországot egy hatalmas entitásként, büszke nemzetként kell kezelni.”)[1]
Az ötvenes években az USA a világ 31 országában 1400 külföldi támaszpontot tartott fenn, közülük 275-öt nukleáris bombázói számára. A SZU-t bekerítő szövetségi rendszer és a határai mentén húzódó támaszpont-hálózat működött. Az enyhülés időszaka a támaszpontrendszer csökkentését eredményezte, de most is több mint 700 US támaszpont van. Az átfogó amerikai védelmi stratégia állandónak bizonyuló eleme a NATO maradt. Az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka egyben az európai NATO erők főparancsnoka is.
Orosz katonai doktrína
Ez hivatalos állami dokumentum, amelynek a 2015. jan. 1.-i változatában egyebek között a következők olvashatók:[2]
12. Alapvető külső katonai veszélyek: a) A NATO erejének növelése és globális funkciókkal való felruházása, amelyeket a nemzetközi jog normáit sértve realizálnak, a NATO tagországok katonai infrastruktúrájának közelítése az Orosz Föderáció határaihoz, egyebek között a tömb további szélesítésével;
27. Az OF fenntartja magának a jogot nukleáris fegyver alkalmazására válaszul nukleáris és más tömegpusztító fegyverek alkalmazására ellene és/vagy szövetségesei ellen, valamint agresszió esetén az OF ellen szokásos fegyverzet használatával, ha az veszélyezteti az állam létét. Nukleáris fegyver alkalmazásáról az OF elnöke dönt.
Az idézett 27. cikkely, különösen a második fele nyilvánvalóan nagyon súlyos, nyugati értelmezések szerint fenyegető tételt tartalmaz. Azonban: Az OF lakossága, az „élő erő” a NATO-országokéhoz képest nagyon kicsi. A gazdasági erő mérlege orosz szempontból még előnytelenebb. A SZU csak minden erejét megfeszítve, hatalmas veszteségek árán tudott felülkerekedni a II. világháborúban, a megszállt Európa kapacitásait is felhasználó hitleri Németország támadásakor. A mai Oroszország esélyei egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúban, a NATO támadása esetén nem lehetnének jobbak az 1941-es szovjet esélyeknél. Nincs más lehetősége elrettentésre, mint kilátásba helyezni a nukleáris fegyver alkalmazását.
Magyarország belépése a NATO-ba
A VSZ megszűnésekor a kormány azonnal tárgyalni kezdett a belépésről. A Munkáspárt 1995-ben népszavazást kezdeményezett a NATO-tagság ellen, ám az országgyűlés a döntési helyzet hiányára hivatkozva nem írta ki azt. A NATO 1997. július 8-án három közép-európai országot, Magyar-, Cseh- és Lengyelországot hívta meg a szervezetbe. A meghívás nyomán az Országgyűlés ügydöntő népszavazást kezdeményezett, amelyet Göncz Árpád 1997. november 16-ára tűzött ki. (25%-os érvényességi küszöböt határoztak meg). A kormány a belépés propagandájára 170 mFt-ot költött, aminek a törvénytelen voltát bíróság is megállapította, de ez semmilyen következménnyel sem járt. Ellenkampányt csak a Munkáspárt és a MIÉP folytatott, lényegesen kisebb erővel. Hivatkoztak az 1956-os semlegességi célra és az 1848-as 12 pont követelésére is: katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldi katonákat pedig vigyék el tőlünk. Még az MSZP 1989-es programja is így nyilatkozott: „Célunk, hogy még ebben az évszázadban egyszerre váljék feleslegessé és felszámolhatóvá a NATO és a Varsói Szerződés.”[3]. (De Horn Gyula már 1988-ban azt kérdezte az Észak-Atlanti Közgyűlésen, hogy miért ne lehetne Magyarország egyszer majd a NATO politikai szervezetének tagja![4]. Igaz, ez csak azokat lepheti meg, akik nem vették észre, hogy az utolsó években az MSZMP KB külügyi osztályán a kapitalista restauráció egyik élenjáró osztaga működött.) Jeszenszky Géza elmondta, hogy Antall Józsefet 1990 nyarán még sem Lengyelország, sem Csehszlovákia nem támogatta a Varsói Szerződés feloszlatásának kérdésében. Mégpedig azért nem, mert féltek a megalakulóban lévő, egységes Németországtól. Történelmüket ismerve, ez a félelem nem is volt alaptalan.
Lezajlott hát a népszavazás, 8 millió jogosult 49%-os részvételével, 1% érvénytelen szavazattal. A belépés ellen 14,7%, 575 ezer fő szavazott, mellette 3,3 millió, 85,3%. Hazánk a NATO tagja lett. Területünkön növekvő amerikai erők állomásoznak, katonáink NATO-műveletek részvevői, más kontinenseken is. Nagy szégyen a részvételünk a Jugoszlávia elleni háborúban, ami miatt – 1941-től eltérően – nem lett öngyilkos egy felelős törvényhozó vagy végrehajtó sem.
Putyin 2007. évi müncheni beszéde
Putyin V. V. orosz elnök a 2007. évi müncheni biztonságpolitikai konferencián fontos, sokak szerint történelmi jelentőségű beszédet mondott.[5] Íme, néhány rövid részlete: „1999-ben aláírták az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló egyezményt. Ez figyelembe vette az új geopolitikai realitást – a varsói tömb likvidálását. Azóta eltelt hét év, és csak négy állam ratifikálta ezt a dokumentumot, köztük az OF. A NATO-országok nyíltan kijelentették, hogy nem ratifikálják az egyezményt.”
„A NATO bővítési folyamata semmilyen kapcsolatban nincs magának a szövetségnek a korszerűsítésével vagy az európai biztonsággal. Ellenkezőleg – ez komoly provokáló tényező, amely csökkenti a kölcsönös bizalom szintjét. Igazságos jogunk megkérdezni – ki ellen irányul ez a bővítés? És mi lett azokkal a fogadkozásokkal, amelyeket a nyugati partnerek adtak a Varsói Szerződés feloszlatása után? Hol vannak most ezek a kijelentések? Senki nem is emlékezik rájuk. De én megengedem magamnak, hogy emlékeztessek itt arra, amit mondtak. Idézek itt a NATO főtitkára, (Manfred) Wörner úr brüsszeli, 1990. máj. 17.-i nyilatkozatából. Ő akkor ezt mondta: ’Maga a tény, hogy készek vagyunk nem állomásoztatni NATO-csapatokat az NSZK területének a határain túl, szilárd biztonsági garanciákat ad a SZU-nak.’ Hol vannak most ezek a garanciák?” Érdemi válasz erre és más, hasonló kérdésekre nem következett, sőt, a Nyugat médiája és vezetése is kitartóan tagadta az ilyen ígéretek létezését. Az igazság azonban átszivárog ezen a tagadáson.
Például, 2014. augusztus 28.-án az MTI jelentette: „Vlagyimir Putyin orosz államfő agresszív ukrajnai fellépését részben az abból eredő harag táplálja, hogy a Nyugat 25 évvel ezelőtt, a berlini fal leomlásakor nem tartotta be szavát a NATO keleti bővítésének befagyasztásával kapcsolatban - írta újonnan nyilvánosságra került diplomáciai dokumentumok alapján a Foreign Affairs vezető amerikai külpolitikai folyóirat.”[6]
Újabb fejlemények
Az Egyesült Államok egy páncélos dandárt telepít Kelet-Európába – jelentette be az amerikai haderő európai főparancsnoksága ez év márciusában. Közleményében nem nevezett meg célországot, de indoklásként megjegyezte, a döntés az „orosz agresszió miatt aggódó” kelet-európai szövetségesek megnyugtatását szolgálja.http://mandiner.hu/images/ga1.gif" width="2" height="2" />
A Wall Street Journal szerint összesen 250 tankról, 1750 autóról és 4200 katonáról van szó. A dandár telepítésére 2017 februárjától kerül sor. Az új egység kilenc havonta cserélődik, s minden alkalommal modernebb felszereléssel érkezik majd. A közlemény hangsúlyozza: az Egyesült Államok és szövetségesei hatékonyabb amerikai haderőt szeretnének Európában.http://mandiner.hu/images/ga2.gif" width="2" height="2" />[7]
Philip Breedlove tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderő (akkori) parancsnoka szerint az Egyesült Államok és a NATO módosít a védelmi doktrínáján, s az agresszív orosz politika miatt Kelet-Európában a biztonság garantálása helyett az elrettentés politikáját kívánja folytatni. Breedlove erősödő és agresszív Oroszországról beszélt, amely szerinte megpróbálja kiterjeszteni befolyását perifériájára is, sőt, még azon túlra is.http://mandiner.hu/images/ga2.gif" width="2" height="2" />[8]
Az MTI 2016. július 9.-én jelentette: A NATO varsói csúcsértekezletének döntései arról tanúskodnak, hogy a szövetség a hidegháborútól a valóságos háború felé lépett - jelentette ki Mihail Gorbacsov. (Saját, volt elnöki és SZKP-vezetői felelősségéről régi szokása szerint, nem beszélt!)[9]
A júl. 8-9.-i csúcs egyik határozata szerint négy, egyenként ezerfős zászlóaljat telepítenek Lengyelországba és a három balti országba.
Donald Trump Scrantonban, (Pennsylvania), 2016 júliusában mondott kampánybeszédében ez hangzott el: „Fenn akarom tartani a NATO-t, de azt akarom, hogy fizessenek…Olyan országokat védelmezünk, amelyekről a legtöbben ebben a teremben soha nem is hallottak és a vége a harmadik világháború…” [10]Hasonló nyilatkozatokat máskor és máshol is tett, és ezek feltűnést keltettek és különféle reakciókat váltottak ki. Fontos reakciónak tűnik Trump megválasztása az USA elnökévé, (ami persze nem garancia arra, hogy az USA tényleges viszonya a NATO-hoz a fentieknek fog megfelelni).
Nagyon másként reagált Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, 2016. nov. 12.-én, a The Guardian-ben megjelent cikkében[11]: „A biztonságunkkal szemben egy nemzedék óta legnagyobb kihívásokkal nézünk szembe. Ez nem jó idő kérdésessé tenni az Európa és az USA közti partnerség értékét. 67 éven át ez a partnerség volt a béke, a szabadság és a prosperitás alapja Európában. Ez tette lehetővé, hogy sikeresen elrettentsük a SZU-t és véget vessünk a hidegháborúnak.… Az egyetlen eset, amikor a NATO alkalmazta az önvédelmi cikkelyt, amely szerint egy támadás egyikünk ellen – támadás mindenki ellen, az USA-t támogatta a 9/11 terrorista támadások után. Ez több volt, mint csak egy jelkép. A NATO vállalta a műveletet Afganisztánban. Azóta európai katonák százezrei szolgáltak ott. És több mint ezren fizették a végső árat egy műveletben, amely egyenes válasz egy USA elleni támadásra…. Meg kell itt jegyezni, hogy Afganisztán sosem támadta meg az USA-t. SzGy. Az utóbbi néhány évben a biztonságunk drámaian romlott, egy agresszívebb Oroszországgal és felfordulással Észak Afrikában és a Közép Keleten. Megvalósítottuk a kollektív védelmünk legnagyobb megerősítését a hidegháború óta. És az USA jelentősen megerősítette az elkötelezettségét az európai biztonság iránt, új páncélos brigádot telepítve Kelet Európába és berendezéseket és anyagokat szállítva, további erősítések támogatásához szükség esetén….
Ez elrettentés, nem agresszió. Nem konfliktus provokálására törekszünk, hanem annak megelőzésére. A néhány ezer katonát számláló NATO zászlóaljak nem hasonlíthatók a több tízezres orosz hadosztályokhoz közvetlenül a határ túloldalán. Megjegyzés: A NATO jóval több, mint 1000 km-t nyomult előre a néhai NSZK-tól a mai orosz határig, amelynek a közvetlen közelében, a Baltikumban és másutt a csapatait állomásoztatja. Ez “nem agresszió”. De az orosz területen mozgó orosz csapatok – “kihívás” és fenyegetés! SzGy. A mi válaszunk védekező és arányos. De világos és félreérthetetlen üzenetet küld: egy támadásra valamelyikünk ellen mindannyian fogunk válaszolni.”
Következtetések, értékelés
A NATO egyértelműen a fejlett tőkés országok szovjet- és szocializmusellenes, agresszív („védelmi”) katonai szervezeteként alakult. Közös, elsődleges imperialista érdeküket szolgálta, elsősorban az USA-ét.
A VSZ, a SZU, a szocialista tábor összeomlása, megszűnése után „logikus” lett volna a megszűnése, de itt másfajta logika érvényesült. A NATO fenntartása azt bizonyítja, hogy nem védelem volt a célja. Jelentősen tovább fejlesztették, és regionálisból globálissá tették a működését. Jelenleg agresszívebb, mint valaha. (Egy aktuális példa napjainkból: A formálisan NATO-n kívüli, de egyértelműen az USA védnöksége alatti Ukrajna rakétalövészetet tart a Fekete tengeren, a Krím közelében. Oroszország tiltakozik. Michel Baldantsa Pentagon-szóvivő kijelenti: „Oroszország állandó hamis, félrevezető nyilatkozatai Ukrajnáról el akarják terelni a nemzetközi közösség figyelmét a valódi problémáról: az orosz agresszióról.”)[12]
De az USA-német-stb. közös érdek, a SZU mint fő ellenség híján, kevésbé domináns, és az egység várhatóan tovább hasadozhat, (ha Oroszország ellenállás nélküli, közös kirablása nem kerül ismét a fő helyre, mint Jelcin alatt).
Oroszország – tőkés nagyhatalom, bonyolult összetételű uralkodó osztállyal. Jelenleg a központi, állami vonala hazafias jellegű; de a kormányának erős neoliberális szárnya is van. Nagy magánvagyonok tanyáznak nyugati bankokban. Nagy arányokban fektettek be orosz tőkét multi, nem utolsósorban amerikai cégekbe. Ugyanakkor gyorsan fejlődik az orosz ipari-katonai komplexum. Oroszország fellép az USA-NATO bekerítés ellen, a nemzetközi pozíciói megvédéséért és erősítéséért. A lakossága és főleg a gazdasága jóval elmarad a NATO-országokétól – de erősödő, korszerű hadserege, nukleáris fegyvere, kozmikus fegyverneme, vezető rakétatechnikája, elektronikus hadviselési potenciálja van. Ezért utal a katonai doktrínája a nukleáris fegyver alkalmazására.
Oroszország nem a Szovjetunió, de olyan ország, amely hordozza a nagy honvédő háború (szovjet) hagyományait (és vezetői szándékaitól eltérően is a forradalom, a SZU emlékét, hagyományait is). A NATO, az USA kényszeríti a szembenállásra. Az emberiség, a béke számára a legrosszabb változat az USA egypólusú világa, ezért Oroszország, és szövetségesei erősödése kívánatos.
(2016. dec. 10. Előadás a Bányász Szakszerv.-ben
A cikk Krausz T. kérésére hozzá került, nem jelent meg sehol.)
[1] http://oroszhirek.hu/2016/11/27/juncker-oroszorszag-nelkul-nincs-biztonsagi-rendszer-europaban/
[2] https://regnum.ru/news/polit/1882090
[3] http://mek.oszk.hu/11400/11430/11430.pdf
[4] http://www.honvedelem.hu/cikk/14127
[5] https://ru.wikisource.org/wiki/%D0%A0%D0%B5%D1%87%D1%8C_%D0%9F%D1%83%D1%82%D0%B8%D0%BD%D0%B0_%D0%B2_%D0%9C%D1%8E%D0%BD%D1%85%D0%B5%D0%BD%D0%B5_(2007)
[6] http://mult-kor.hu/20140828_a_nato_kijatszotta_moszkvat_a_hideghaboru_vegen
[7] http://mandiner.hu/cikk/20160330_az_egyesult_allamok_egy_pancelos_dandart_telepit_kelet_europaba
[8] http://www.defensenews.com/story/defense/2016/03/31/us-general-nato-switch-assurance-deterrence-europe/82495752/
[9] http://politcentr.ru/11581-gorbachev-nato-gotovitsya-k-nastoyaschey-voyne.html
[10] https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/27/donald-trump-nato-isolationist
[11] https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/nov/12/us-must-not-abandon-nato-europe-go-alone-jens-stoltenberg
[12] http://qha.com.ua/en/politics/paris-and-washington-responded-to-afu-missile-exercises/139597/
