Az emberiség leggazdagabb része a globális felmelegedés fő mozgatórugója, ahogy az Oxfam^[1] legfrissebb, a COP26 klímakonferencia alkalmából készült tanulmánya is mutatja. A világ népességének leggazdagabb része harmincszor több CO2-t bocsát ki annál, mint amennyi számarányuk alapján a rájuk jutna, – legalábbis ha azt akarjuk, hogy a hőmérséklet 2030-ra ne emelkedjen 1,5 foknál magasabbra. A leggazdagabbaknak 97 százalékkal kellene csökkenteniük kibocsátásukat, ha a CO2-csökkentést igazságosan akarnánk elosztani.

„Egy milliárdos több CO2-t használ fel egy űrrepülés során, mint egy szegény ember egy életen át. Úgy tűnik, hogy egy kis elitnek szabad belépője van a légszennyezésre” – bírálja Nafkote Dabi, az Oxfam klímaszakértője.

 CO2-kibocsátásuk kilencszerese a klímacélok eléréséhez szükségesnek. Ha nem csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat, akkor a 1,5 fokos cél nem lesz elérhető – függetlenül attól, hogy a többi 90 százalék hogyan viselkedik.Az, hogy ennyire távol állunk klímacéljainktól, „nem az emberek túlnyomó többségének fogyasztása és életmódja miatt van. Ennek oka a bolygó leggazdagabb embereinek excesszív káros anyag kibocsátása” – magyarázza Tim Gore, a tanulmány egyik szerzője. A kormányoknak ezért olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyek a gazdagokat célozzák meg: „A klímaválságot és az egyenlőtlenségi válságot együtt kell kezelni”.

Egy főre jutó fogyasztással összefüggő kibocsátás

Függőleges tengely: tCO2/fő

Vízszintes tengely: A fejenkénti fogyasztási kibocsátás megoszlása anyagi helyzet szerint: Leggazdagabbak 1 %-a; Leggazdagabbak 10 %-a; Középosztály: 40 %-a; Legszegényebbek 50 %-a; Globális átlag

Zöld szín: egy főre jutó kibocsátás 1990-ben (tCO2)

Narancssárga szín: egy főre jutó kibocsátás 2015-ben (tCO2)

Forrás: Oxfam, Kontrast

„A klímaválságot és az egyenlőtlenségi válságot együtt kell kezelni”.

A klímapolitikának felelősségre kell vonnia a gazdagokat, és támogatnia kell a szegényeket a válság kezelésében. „Ha úgy folytatjuk, ahogy eddig tettük, továbbra is fennállnak az óriási egyenlőtlenségek a jövedelmek és a kibocsátás terén a világ lakosságán belül. Ez megkérdőjelezi az igazságosság elvét ”- mondta Emily Ghosh, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet munkatársa.

Az Oxfam tanácsa szerint az államoknak korlátozniuk kell a luxusfogyasztást, mint például az óriásjachtok, magánrepülőgépek használatát vagy az űrbe történő magánrepüléseket, és erőteljesebben meg kell adóztatniuk az olaj- és gázipari vállalkozásokba történő befektetéseket. Mert a rendkívül gazdagok még mindig sok pénzt keresnek az olajjal és a földgázzal:  Az Energiaügynökség (IEA)^[2] éves jelentése az energiaipari beruházások alakulásáról azt mutatja, hogy 726 milliárd dollár áramlott be az olajjal, gázzal és szénnel kapcsolatos projektekbe 2020-ban. Ez az adat csak az új fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművekre vonatkozik, amelyek a meglévőek mellett álltak be a termelése. Ugyanakkor a meglévő erőművek már annyi üvegházhatást okozó gázt bocsátanak ki, hogy a 1,5 fokos cél elérése a jövő zenéje. Ezzel szemben a befektetők a pénz kevesebb, mint felét, mindössze 359 milliárd eurót fektettek megújuló energiába. 2021-ben is jóval magasabb az olaj- és gáztermelésre fordított pénz, mint a szél- vagy napenergiára.

 „Az államoknak magasabb bevételeket kell a leggazdagabb felső százaléktól bevonniuk és a köz- és a zöldszektorba átirányítaniuk, ahol jó munkahelyek jönnek létre” – mondja Tim Gore, a tanulmány egyik szerzője.

A leggazdagabb 10 % okozza a CO2 kibocsátás 52% -t

Az Oxfam korábbi tanulmányaiban már kimutatta, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mennyire egyenlőtlenül oszlik el: a szén-dioxid-kibocsátás több mint feléért (52 százalék) a leggazdagabb tíz százalék (630 millió ember) felelős. A világ népességének szegényebb fele viszont csak a CO2-kibocsátás hét százalékáért felelős.

A CO2 kibocsátás a világ lakosságának %-ban

Függőleges tengely: A világ lakossága jövedelemi tizedek szerint

Legfelső érték: A leggazdagabb 10 %

Legalsó érték: A legszegényebb 50 %

A világ lakósságának leggazdagabb 10 %- a az összes CO2 kibocsátás szinte 50 %-ért felelős

A legszegényebbek 50 %-a a teljes CO2 kibocsátás mintegy 10 %-ért felelős

A világ lakosságának leggazdagabb 10 %-a az összes CO2 kibocsátásért felelős

Ennek az egyensúlyhiánynak az oka az életmódban rejlik: ha sok pénzed van, többet vásárolsz, több autót vezetsz, és gyakran repülsz. Még szélsőségesebb a kép, ha a világ népességének leggazdagabb 1 százalékát nézzük. A Föld leggazdagabbjai kétszer annyi CO2-t bocsátanak ki, mint a lakosság legszegényebb fele.

Egy főre jutó CO2-es fogyasztási kibocsátás a G20 államaiban^[3]

Függőleges tengely: Háztartások egy főre jutó CO2 kibocsátása (tonnában)

Vízszintes tengely: USA, Németország (DEU), Olaszország, Kína (CHN)

Fehér oszlop: a leggazdagabb 10 %

Sárga oszlop: a legszegényebb 50 %

Barna oszlop: átlag

Forrás: Oxfam, Konstrast.at

„A világ lakosságának leggazdagabb 10 %- a az összes CO2 kibocsátás szinte 50 %-ért felelős“

Szinte az összes országban a leggazdagabbak az átlagpolgár CO2 kibocsátásának többszörösét okozzák

MINÉL EGYENLŐTLENEBB EGY TÁRSADALOM, ANNÁL EGYENLŐTLENEBB A CO2-KIBOCSÁTÁS

Az a tény, hogy a leggazdagabbak sokkal több üvegházhatást okozó gázt okoznak, mint a lakosság szegényebb részei, világszerte és minden egyes országban érvényesül. Még akkor is, ha országonként jelentősen eltérnek az eredmények, a következő érvényes: A gazdagok átlagon felüli mennyiségű CO2-t fogyasztanak – függetlenül attól, hogy hol vannak. Ahol különösen nagy az egyenlőtlenség – például az USA-ban – a kibocsátási értékek különbsége is különösen nagy.

Ausztriában kisebbek a különbségek, de itt is fontos a jövedelem: az Oxfam szerint az osztrák szén-dioxid-kibocsátás negyedéért (24,6%) a leggazdagabb tíz százalék, azaz 872 964 ember a felelős. Az 4,4, millió fővel ennek ötszörösét kitevő, szegényebb fele a lakosságnak, a leggazdagabbak kibocsátásánál alig többet, 30 százalékot használt fel. A leggazdagabb 0,1 százalékkal való összehasonlítás még kirívóbb: valaki, mint René Benko, 20-szor annyi CO2-t használ fel évente, mint egy osztrák az alsó 50 százalékból.

A szegények azok, akik megszenvedik

Ezzel szemben a globális szegényeket sokkal súlyosabban érintik a klímaválság következményei: az olyan országoknak, mint Banglades és Mozambik, számolniuk kell a klímaválság katasztrofális hatásaival – hőség, szárazság, áradások. Az olyan országok, mint Kanada vagy Norvégia, ehhez képest enyhén megússzák. De még az USA-n belül is a népesség jómódú rétegeit érinti legkevésbé a klímaváltozás, a legszegényebbeket pedig leginkább. A németországi árvízi katasztrófa idején a szegényebb németek nemcsak megfelelő biztosítással nem rendelkeztek, de egy új ingatlan megvásárláshoz vagy a költözéshez szükséges megtakarításaik sem voltak.

A szegény emberek rossz házakban élnek, és bizonytalan munkájuk van. Ritkán van pénzük légkondicionálásra vagy hűvösebb éghajlatú helyeken nyaraló vásárlásra. Fizikailag megerőltetőbb a munkájuk, általában rosszabb az egészségi állapotuk is – ezért a szélsőséges időjárási viszonyok még jobban sújtják őket.

A tanulmány számítási módja

A tanulmány új számítási módszert használ: Ahelyett, hogy a CO2-kibocsátást ott mérnék, ahol azt előállítják – például egy kínai játékgyárban vagy egy bangladesi varrodában, a termék kibocsátási értékét ott mérik, ahol elfogyasztják (fogyasztásból származó CO2 kibocsátás). Tehát ha a bangladesi farmert Ausztriában hordják, vagy a Kínából származó játékok az USA-ban a karácsonyfa alatt találhatók, akkor az emissziós érték ott keletkezik. Ha kiszámoljuk a fogyasztásból származó CO2-kibocsátást, akkor az eredmény: a gazdagok az igazi klímabűnösök – mégpedig szerte a világon.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

^[1] https://policy-practice.oxfam.org/resources/carbon-inequality-in-2030-per-capita-consumption-emissions-and-the-15c-goal-621305/        

^[2] https://www.iea.org/reports/world-energy-investment-2021/executive-summary

^[3] https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/farming/international-cooperation/international-organisations/g20_hu