Egy élet a férfiakért: egy "boldog" háziasszony ideális képe a XX. század közepénEvke Rulffes: A háziasszony feltalálása.
(Harper Collins Verlag, Hamburg 2021, 287 oldal, 22 euró)
Szerda este a berlini Prenzlauer Berg kerületben. Evke Rulffes A háziasszony feltalálása című könyv premierje. Az Uslar & Rai kis könyvesbolt jól megtelik - nem meglepő módon - főleg nőkkel, akik érdeklődnek a nemek szerinti munkamegosztás kialakulásával foglalkozó könyv iránt, mely Rulffes kultúrtudósnő disszertációján alapul: »A kioktatott nő. Christian Friedrich Germershausen ›háziasszonya«.
Rulffes azért kezdett el foglalkozni a késői felvilágosodás korából származó és különösen Germershausen háztartási tanácsaival, hogy választ kapjon arra a kérdésre, hogy» hogyan kerül összefüggésbe egy munka (jelen esetben: a házimunka és gondozási munka) a nemmel és a családi állapottal (nő és élettárs/anya) «.
Továbbá arra is kereste a választ, hogy ez a patriarchális konstrukció hogyan tudott kitartani a 20. századig és nagy részben a mai napig.
A 16. századtól a 18. század közepéig népszerű, ún. „házi apák irodalma” (Hausväterliteratur) struktúráját, amely alapvetően, ha nem is kifejezetten a háztartást vezető házaspárnak közösen szólt, a Germershausen-i brandenburgi lelkész 1778-ban törte meg. Megjelentette "A háziasszony minden tevékenységében" című tanácsadó könyvét, amely először kifejezetten és csak a háziasszonyokkal foglalkozott, és amellyel bevezette a nemek szétválasztását a tanácsadói irodalomban: Ezentúl a nő a "magán", a személyes tevékenységek területéért, a férfi pedig a "nyilvános" tevékenységekért volt felelős. Öt, egyenként 800-900 oldalas kötetet vetett papírra – és, ahogy Rulffes megjegyzi, az első négyben meglepően közérthetően. Az ötödik kötetet, amely az anyaság és a lányok nevelésének témájával foglalkozik, a moralizáló „társadalmi nyomásra történő befelé fordulás” jellemzi. Ami a gyakorlatban oda vezetett és vezet, hogy mindig lelkiismeret furdalásom van, amiért nem vagyok "jó anya".
Az est folyamán számtalan anekdota hangzik el, amelyeket Rulffes ebből a műből, és általában a felvilágosodás korából merített, amikor nemcsak a nemek területét jellemezte az a "vágy, hogy mindent kategorizáljunk". Az abszurd történetek gyakran megnevettetnek, de ha a jelenre tekintünk, és figyelembe vesszük ezen osztályozások mind a mai napig érvényesülő hatásait, akkor inkább sírnunk kellene. Hogy csak egy példát mondjak: a nőknek mindig elfoglaltnak kell lenniük. A kézimunkázás állt a foglalkoztatási lista élén – Sophie von La Roche, az első német pénzügyileg független hivatásos írónő, mihelyst valaki belépett a szobájába, kézimunka hegyek alá rejtette íróeszközeit. A zenélés alapvetően elfogadott volt, de az éneklést – amely közben számos más dolgot is el lehetett intézni - előnyben kellett részesíteni. Ez az elvárás idővel annyira megszilárdult, hogy a 19. századi festményeken ritkán szerepeltek nők kézimunka nélkül. „A megkívánt állandó foglalkoztatás lehetővé tette a nők idejének és testének ellenőrzését” – összegzi a szerzőnő.
Ezen túlmenően kemény munkát végeztek bizonyos, a mai napig érvényesülő nemi sajátosságok» természeti adottságként « történő meghatározásában. És amint azt Rulffes a vonatkozó szakirodalom tanulmányozása alapján feltárta, a nőknek - annak érdekében, hogy a nekik tulajdonított tulajdonságok és követelmények természettől adottként tűnjenek fel - "sok útmutatásra volt szükségük".
Az utat tovább vezeti Rulffes könyve egészen a Polgári Törvénykönyvig, amely a házasságban a nők szerepét háziasszonyi mivoltukban határozta meg. Az NSZK-ban ezt csak 1977-ben váltotta fel a párkapcsolati elv. Az este folyamán a szerzőnő megemlíti – bár rendszerszintű összefüggésben sajnos nem részletezi –, hogy a feleségnek a férjének való ilyen feltétlen alárendeltségét az NDK-ban a köztársaság megalakulásakor azonnal felszámolták.
A könyv egyik fontos szempontja a szerelmi házasság fogalma felé történő elmozdulás a 19. században. A nő így ma már szerelemből háziasszony, megszűnik mögötte a patriarchális struktúra, az ellenállás lehetetlenné válik. Bár Rulffes többször is foglalkozik a struktúrákkal és a társadalmi kontextussal – végül mégis megmarad a „több elismerés, pénz és szolidaritás” iránti védőbeszéd szintjén. A nők (és más kizsákmányolt emberek) leértékelésén alapuló rendszert figyelembe véve azonban ez nem lesz elég
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/413929.rezension-gezielt-entwertet.html
Szerző: Ina Sembdner, 2021. november 5.
Foto: pixabay
