Csányi Gergely – Dés Fanni (szerk.) (2020): A szex politikai gazdaságtana. Replika folyóirat, 31. évfolyam, 117–118. lapszám, 7–148. oldal.

Hogyan alakítja át a szexet a profitszerzés igénye? Hogyan válik piaccá, termékké és szolgáltatássá? Hogyan válik a (női) test áruvá – mások anyagi hasznának forrásává? A Replika folyóiratban megjelent elemzések annak jártak utána, milyen a szex a kapitalizmusban – és hogy miért vált ilyenné.

A szexről sokféleképpen szoktunk beszélni: meghatározó része az életünknek, kedvelt témája a művészeteknek, látványosan jelen van a popkultúrában is, olykor még tudományos elemzések tárgyává is válik. Általában egyénileg és egyénekre összpontosítva közelítjük meg – ami nem meglepő, hiszen az életünk egyik legszemélyesebb, legintimebb szférájáról van szó. Kifejezetten ritka azonban az olyan megközelítés, amely a szexualitás politikai és gazdasági összefüggéseit vizsgálja.

Pedig a szexualitás szerves része társadalmi-gazdasági rendszerünknek, a kapitalizmusnak is.

A Replika folyóirat 117–118. lapszámában „A szex politikai gazdaságtana” címmel összefüggő tanulmányok gyűjteménye jelent meg. A szerkesztők – Csányi Gergely és Dés Fanni – valamint a szerzők a Helyzet Műhelyben folytatott kutatásaik eredményeit adták benne közre. Céljuk pedig éppen e hiány kipótlása: vajon mit tudunk a szexualitás politikai és gazdasági összefüggéseiről? És különösen: mit a rendszerváltás utáni Magyarországon betöltött szerepéről?

Az öt tanulmány elméleti írásokon és esettanulmányokon keresztül a szexualitás és a gazdaság közötti összefüggés több aspektusára is rávilágít: többek között arra, hogy

hogyan használja fel a globális kapitalista rendszer a testet (és főként a női test szexualitását) erőforrásként, miként vált a szex termékké, hogyan épültek ki piacai, hogyan hatnak a kapitalista világrendszer erőviszonyai a szexualitásra.

A szexualitás mint reproduktív munka és olcsó erőforrás

Claudia von Werlhof első, programadó tanulmányában felvázolja a szexualitás és a gazdaság viszonyának vizsgálatához szükséges szemléletmódot. E kettőt nem egymástól különálló tartományokként kezeli, hanem ellenkezőleg: a szexualitást a társadalmi újratermelés részeként, a termelés egyik előfeltételeként értelmezi.

Ehhez mindenekelőtt e két fogalom újradefiniálása szükséges. Az általános felfogást követve ugyanis – amely gazdaság alatt csak a bérmunkát és a gazdaság nyilvános szféráját érti, a szexualitást pedig szintén túl szűken, főként az egyénekre összpontosítva vizsgálja – e kettőt nem lehet összekapcsolni. A gazdaságot hagyományosan a munka, a csere, a piac és a kizsákmányolás terepeként szokás értelmezni, amihez a szexualitásnak mint az öröm szférájának első látásra a világon semmi köze sincsen.

Werlhof szerint azonban el kell törölnünk ezt a szétválasztás, hogy regisztrálhassuk:

a munka, amennyiben nem kizsákmányoló körülmények között zajlik, magában foglalhatja az örömöt, miközben a szexualitás a kapitalizmusban gyakran nagyon távol esik az örömtől.

Werlhof az új fogalmak meghatározásával szorosabb összefüggésbe hozza egymással a szexet és a gazdaságot: eszerint a gazdaságot az élet termelési és újratermelésének folyamataként kell értelmeznünk. Ez magában foglal minden olyan általános lehetőséget, melyek fizikai és pszichológiai szükségleteket munkán keresztül elégítenek ki. Ahhoz, hogy a munka és az öröm szférája egyesülni tudjon, a profitorientált termelés helyébe az emberi szükségleteket kielégítő termelésnek kell lépnie.

A szexualitás új definíciója a fogalmat társas és individuális munkaként értelmezi, olyan emberi termelőerőként, melynek célja az élet újratermelése (reprodukciója). A szexualitás fogalmának ilyetén meghatározása (amely nem kizárólag az egyéni szexuális viselkedésre vagy potenciálra összpontosít) felhívja a figyelmet a szexualitás és a munka összefüggésére.

A szexualitás a munkás létfontosságú ereje, melyet a munkafolyamat során felhasznál. A kapitalista termelési mód kizsákmányoló jellege miatt ezt a tőke vagy az állam kisajátítja, így a munkás rákényszerül, hogy az elveszített munkaerőt/szexualitást az „öröm” szférájában újratermelje, visszanyerje. Ez a reprodukciós folyamat a nők és az ő munkájuk rovására megy végbe.

Werlhof elemzése szerint a nőkre kétszeresen kizsákmányolt csoportként kell tekintenünk: munkaerejüket emberi erőforrásként, testüket pedig természeti erőforrásként használja fel a kapitalizmus.

A szexualitás szerepe a társadalmi reprodukció körfolyamatában egyrészt a szó „szoros” értelmében értendő: a kapitalizmus egyik nélkülözhetetlen előfeltétele., hogy szülessen elegendő számú gyermek. Ahogyan tanulmányában Csányi Gergely leszögezi, a kapitalizmus kialakulásának egyik fontos eleme volt a nők reproduktív képességének állami és egyházi felügyelet alá vonása. Ez – egyebek mellett – megmutatkozik az olyan politikákban is, mint amilyenek az abortusz- és a fogamzásgátlás-ellenesség, valamint a nem reproduktív célú szex (illetve a házasságon kívüli szex) valamennyi formájának erkölcsi tiltása vagy jogszabályok általi büntetése és kriminalizálása.

Így lett a szex bűn.

E folyamathoz hozzátartozik továbbá a reproduktív és a produktív (vagyis a termelő) munkák szétválasztása, valamint a fizetetlen munkaformák leértékelése. Utóbbiakat főként (és egyre inkább) nők végezték és végzik. Ide kapcsolható a szexualitás másik értelemben vett reproduktív funkciója: a szex, mint olcsó örömforrás.

A munkaképesség megőrzése érdekében szükségesek az emberi kapcsolatok, társas ingerek, amelyek közül a szexualitás különösen nagy jelentőséggel bír. A patriarchális háztartáson belül így a szexualitás is a reproduktív munka részévé válik, és – részévé válva a hierarchizált viszonyoknak – főként a férfiak igényeihez igazodik. Mindezt jól példázza a tény, hogy a házasságon belüli szexuális erőszak a legtöbb európai országban egészen az 1990-es évekig nem volt kriminalizálva.

A szexualitás mint termék és piac

A szexualitás nem csupán olcsó erőforrásként része a kapitalizmusnak, de termékként-szolgáltatásként és az ekörül kialakuló piacokként is megjelenik. A huszadik században változásnak induló „hagyományos” viszonyok, az 1960-as évek „szexuális forradalmában” tetőztek – legalábbis ezt szoktunk róla gondolni.

Csányi Gergely tanulmányában azonban rámutat arra, hogy mindez korántsem egy egyirányba fejlődő, modernizációs folyamat kiteljesedéseként értendő. A „szexuális forradalom” és az új szexuális rend – sok más tényező mellett – elsősorban gazdasági folyamatoknak, mindenekelőtt a fordista tömegtermelésnek és az erre épülő piacnak köszönhető.

A szexuális forradalom sokkal inkább a piac, mintsem a demográfia forradalma volt.

A szexualitás áruvá válása (kommodifikációja) – vagyis, hogy a szexet sajátos piacokra termékként „állítják elő”, illetve ott az ellenértéket kifejező pénzért cserébe szolgáltatják, hogy ára van, amin eladják és megveszik stb.  – alatt többféle folyamat is értendő. Az 1920-as évektől kezdődően például megfigyelhető a reklámok szexualizálódása. Ez az a történeti folyamat, amelynek keretében a tőke, alkalmazkodva az új szexuális normákhoz, egyre inkább eszközént kezdi használni a szexuális vonzerőt a profitszerzés érdekében. De más módon is összefüggésbe került a piac és a szexualitás: egyre jellemzőbb lett, hogy a társas kapcsolatok, a jelenlegi vagy jövőbeli partnerrel való ismerkedés, is egybefonódott a fogyasztással, a moziba és egyéb szórakozóhelyekre járással, a vásárlással.

Az egyik legjelentősebb, a szexuális forradalom hatásait leginkább megszilárdító folyamat, maga a szexualitás áruvá válása volt. Az ötvenes évek végével az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága lehetővé tette a pornográf tartalmak tömeggyártását, elsősorban a férfiak igényeire összepontosítva.

A női test és a szexuális aktus ábrázolása így vált a tömeggyártásban forgalmazott, globális iparággá.

Az első amerikai hardcore pornófilm, amely a Deep Throat (Mélytorok) címet viselte, 1972-ben jelent meg és mindmáig pontosan illusztrálja a pornóipar esztétikáját és piaci stratégiáját. Ebben a női test anatómiája és öröme alárendelődik a férfiak vágyainak. A film története szerint egy nő csiklója a torkában nőtt ki, ennek izgatása pedig – a férfifantázia e világában – újfajta eljárást „tett szükségessé”. A korábban nem létezőnek vélt, patologizált, vagy egyenesen erőszakosan kivágott csikló így újra „megjelent”, de a férfi fantázia szerint immár egy nő torkában.

Kétségtelen, hogy a szexuális forradalomnak nevezett folyamatok keretében részben lezajlott a női szexualitás felszabadítása is, ám ez nem valamiféle modernizációs folyamat következménye. Ennek kivívását számos különböző tényező segítette, melyek közül mindenekelőtt a feminista mozgalmak erőfeszítései és a nők munkaerőpiaci emancipációja jelentősek. Ez utóbbi következtében a nők is termelőkké és fogyasztókká váltak, így pedig alkuerejük is megnőtt. Ennek eredményeképpen a válás is elérhető vált nők széles tömegei számára. Ezzel együtt azonban a nők számára felépülő piacok is kivirágoztak, a profitszerzés új eszközei és terrénumai jöttek létre: megjelentek kifejezetten a nőket célzó nagyipari termékek, például szexuális segédeszközök, tanácsadó könyvek, illetve fogamzásgátló eszközök, és kibővült a nőket célzó szolgáltatószektor is, egyebek mellett a kozmetikai, szépség- és a divatipar is.

A fogamzásgátló eljárások és eszközök elterjedésének kétségtelenül nagy hatása volt a szexualitásra, sokan látták ebben a lehetőséget, hogy a nők végre visszakaphassák az uralmat a saját testük felett. E pozitív hatás mellett azonban a legnagyobb mértékben a talán a férfiak, valamint a nagytőke profitáltak belőle. Egyrészt, mert a szex így következmények nélkülivé vált. Mégpedig,

elsősorban a férfiak számára vált következmények nélkülivé, hiszen a fogamzásgátlás feladatai, költségei és egészségügyi kockázatai mind-mind a nőkre hárultak, akárcsak annak morális terhe és indoklási kényszere is.

Másrészt pedig, mert a pornó és a prostitúció „ipara” részben ennek köszönhetően növekedhetett hatalmasra.

E jelenséget jól illusztrálja a Playboy magazin kampánya a fogamzásgátlás és a nők reproduktív jogai mellett, ami – szemben az első benyomással – aligha értelmezhető a nők függetlenségi küzdelme melletti kiállásnak. A cél sokkal inkább az volt, hogy a Playboy-klubokban magukat szexszel jutalmazó férfiak kockázatmentesen szórakozhassanak, ennek (más férfiak elé tárt) lehetőségét és ígéretét pedig beépíthessék a Playboy márkájának vonzerejébe –

még „szexibbé” téve azt.

Pornó, szexkamera és prostitúció a tőkés világrendszerben

A tanulmányokban rendre találkozunk a tőkés világrendszerben fennálló, régiók (és országok) közötti gazdasági erőviszonyok szexualitásra gyakorolt hatásának vizsgálatával. Főként a pornófilmgyártás, a szexkamera-ipar és a prostitúciós ipar esettanulmányaiban látható, hogy milyen meghatározó tényező az adott térség (ország) pozíciója a nemzetközi munkamegosztásban – Magyarország esetében a félperifériás helyzeté.

Gregor Anikó, Csányi Gergely és Dés Fanni tanulmánya a magyarországi pornóipar kialakulását és térnyerését vizsgálja a „hosszú” kilencvenes évekre vonatkozóan, vagyis a térség kapitalista világgazdaságba történő fokozatos visszacsatlakozása során. E folyamat előzményei már a hetvenes és a nyolcvanas években is láthatóak voltak. Egyrészt Magyarországon is végbement a szexuális normák fokozatos fellazulása, aminek nyomai a nyomtatott sajtóban, a szórakoztatóiparban és a filmekben is észrevehetőek voltak.

Másrészt az ez idő tájt zajló globális profitabilitási válság (a reálgazdaságba irányuló tőkebefektetések visszaeső hozamai), valamint a globális munkamegosztás (nagyrészt ebből következő) átrendezése miatt a félperifériás kelet-közép-európai államszocialista társadalmaknak is sokasodó gazdasági nehézségekkel kellett szembenézniük. E válságok „kezelésének” garanciáját a kor legbefolyásosabb politikai és gazdasági szereplői a külföldi tőke mind nagyobb mértékű bevonásában látták. Ezzel párhuzamosan a nyugati befektetők is meglátták a profitszerzési lehetőséget a régióban – egyebek mellett az erotikus és a pornográf tartalmak gyártásában, valamint forgalmazásában is.

A végeredmény nem meglepő: az 1989-es rendszerváltást követően gyakorlatilag berobbant itthon a pornográfia. Ennek több oka volt: könnyebbé vált a külföldi tőke beáramlása, lényegesen enyhült a korábbi, pornográfia gyártására vonatkozó szabályozás, a gyártási költségek kifejezetten olcsónak és kedvezőnek számítottak.

Mindez összességében vonzó helyszínné tette Magyarországot az olasz, amerikai, skandináv és német pornófilmipari tőke számára.

Mindemellett az egyik legfontosabb tényező a rendszerváltás következtében munkanélkülivé váló és elszegényedő női lakosság volt. Leginkább kiszolgáltatottnak a korábban ipari munkát végző, alacsony végzettséggel rendelkező nők számítottak, akik előtt kifejezetten beszűkültek a lehetőségek, hogy a rendszerváltás rájuk háruló terheit mérsékelni tudják. Az ekkoriban megjelenő pornómagazinok és pornófilmek számára közvetítő ügynökségek hamar kaptak az alkalmon, hogy ezt kihasználják: jó kereset és kivételes utazási lehetőségek ígéretével igyekeztek főként női szereplőket beszervezni a prostitúciós és pornóiparba (vagy olykor csak az ennek előszobájaként szolgáló erotikus fotózásra, táncra, „masszázsra”).

A pornóipar rendszerváltást követő térnyerése komoly vitákat szült a magyar közéletben. Mind konzervatív, mind liberális oldalról érte bírálat a jelenséget, viszont megjelent az az értelmezés is, amely a pornót a „Nyugathoz” való felzárkózás eszközeként és jeleként fogta fel. Ez pedig nemcsak gazdasági, de társadalmi, sőt olykor morális fejlődést is jelentett (végre magunk mögött hagyjuk az átkos szocializmus avítt erkölcsét). Ilyen értelemben a pornó a szexuális felszabadulás zálogaként jelent meg, szemben a szocialista prüdériával. Az efféle diskurzusok szintén hozzájárultak a pornó társadalmi elfogadtatásához.

A magyarországi pornóipar alkonyát a globális pornóipar kettőezres évek második felében bekövetkezett átrendeződése hozta el. Egyre nagyobb teret szereztek az internetes pornóoldalak (mint például a PornHub, a RedTube vagy a YouPorn), ami a tartalmak jellegét is erősen befolyásolta. Filmek helyett sokkal inkább filmtöredékek és jelenetek kerültek a pornófogyasztási szokások középpontjába, ezzel párhuzamosan pedig általánossá vált az extremitásra, a brutalitásra és erőszakosságra való igény.

A digitális technológia fejlődése nemcsak az internetes pornóoldalak fellendülését hozta el, de a szexkamera-iparág térnyerése is nagyrészt e folyamathoz köthető. Barna Emília és Katona Noémi tanulmánya e jelenséget vizsgálja a magyar alapítású LiveJasmin platform példáján keresztül. A technológia fejlődése a globális szexipar átrendeződéséhez vezetett ugyan, ez azonban nem hozott változást az országok közötti gazdasági erőviszonyok, és az ezekből következő egyenlőtlenségek terén. Éppen ellenkezőleg, csak tovább mélyítette azokat.

A szexkamerázással kapcsolatos általános vélekedés leginkább úgy írja le az iparágat, mintha a benne dolgozók – modellek vagy performerek – kizárólag önállóan, közvetítő nélkül, olykor saját otthonukból végeznék munkájukat. E felfogás jellemzően egyéni vállalkozókat feltételez. Ez azonban nem a teljes kép; e körülmények elsősorban a centrumországokra jellemzőek, a félperiférián és a periférián egészen más helyzet áll fenn. A kelet-európai régió, vagy a globális iparágban szintén jelentős szereppel bíró Fülöp-szigetek példáin keresztül jól látszik, mekkorák a különbségek.

E térségekben sokkal kevésbé jellemző az egyéni munkavégzés, a modellek leggyakrabban stúdiók alkalmazásában dolgoznak, nem ritkán kifejezetten rossz és kizsákmányoló körülmények között.

Az egyenlőtlenségeket ezen kívül több tényező is erősíti: a szexkamera-iparág és a hozzá köthető streaming-platformok elterjedésével mindinkább kiélesedik a verseny a tartalomgyártók között, így nő a jelentősége a minőségbeli különbségeknek. Ezalatt egyrészt technikai szempontok értendőek, vagyis a jó minőségű közvetítéshez, fejlett infrastruktúra szükséges. De idetartoznak a modell kinézetére, viselkedésére és környezetének minőségére vonatkozó elvárások is.

E feltételek a centrumországokban dolgozóknak kedveznek. Emellett a platformok működése is ráerősít az egyenlőtlenségek kiszélesítésére: a felhasználói értékelések, az algoritmus alapú rangsorolás, illetve az erre épülő, „a győztes mindent visz” elvű dinamika fokozza versenyhelyzetet – és ezzel a munkavállalókra helyezett nyomást.

A prostitúciós ipar működését szintén jelentősen befolyásolják a világrendszerben fennálló gazdasági egyenlőtlenségek. A szegénység feminizálódása a pornóipar kapcsán is felmerülő jelenség – ez a prostitúciót is meghatározza. A rendszerváltást követően tömegessé vált a posztszovjet régióból származó nők – gazdasági kényszerűségből adód – prostituálódása. Különösen az olyan centrumországokban, ahol a szexipart legalizálták. Az ő számukra gazdasági növekedést hozott a szexipar és a szexturizmus.

Az idegen országokba hurcolt nők különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek: általában nem beszélik a nyelvet, nem rendelkeznek kapcsolatokkal, nem ismerik a helyi jogszabályokat, sem a szociális ellátórendszer működését.

Dés Fanni a tanulmánygyűjtemény utolsó tanulmányában a prostitúcióban használt és a prostitúciós ipart már elhagyott nőkkel készített interjúkat elemzi, különös tekintettel az azokban megjelenő traumák elbeszéléseire (és elmondhatatlanságára). Rámutat arra, mennyire eltérő tendenciák fedezhetőek fel a két csoport esetén: azok a nők, akik jelenleg is aktívan kötődnek a prostitúciós iparhoz, kevésbé tudják megfogalmazni a velük folyamatosan történő eseményeket, különösen az elszenvedett erőszakot.

Ezzel szemben a prostitúcióból már kikerült nők, az idő- és térbeli távolságnak is köszönhetően képesek megfogalmazni tapasztalataikat, koherensebb narratívába tudják illeszteni az átélt eseményeket. Esetükben az erőszaktapasztalat elbeszélése során sokkal inkább jellemző egy strukturális értelmezés. A megtapasztalt erőszakot a prostitúciós iparral együtt járó tehertételként értelmezik.

Az ipar által jelenleg is érintett nőknél ellenben gyakran jelenik meg egy individualista narratíva: az erőszakot elszenvedett többi nőt, és gyakran saját magukat is hibáztatják az iparba kerülés, és az abban történő események miatt. A trauma elbeszélhetetlensége a prostitúciós iparban nem független a patriarchális társadalom elvárásaitól, attól a benyomástól, hogy a nők elleni erőszakhoz kapcsolódó traumákról nem lehet és nem is szabad beszélni.

A nők erőszakról és traumáról szerzett tapasztalatai a prostitúciós iparban láthatatlanok maradnak – csakúgy, ahogy a nők élményei általában is láthatatlanok a tőkés világrendszerben.

A szex politikai gazdaságtana

E tanulmányok átfogóan mutatják be szexualitás és kapitalizmus összefüggéseit. Több szempontból is hiánypótló szövegek: bár a szexualitás kritikus vizsgálata önmagában nem mondható újdonságnak, az elemzések gyakran szűkülnek főként kulturális szempontokra, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a szexualitás, ahogy minden más, a bennünket körülvevő társadalmi-gazdasági rendszerbe, a kapitalizmusba ágyazottan létezik.

Szükségünk van erre a szemléletmódra, ha átfogó képet kívánunk kapni a szexualitásról. Érdemes tehát kezünkbe venni a Replika folyóira e lapszámát, és elolvasni az itt csak röviden összefoglalt, eredeti tanulmányokat is.

Ez a recenzió először 2021. június 26-án jelent meg a Mércén. Jelen változat ennek szerkesztett újraközlése.

Címfotó: Taisiia Shestopal – Unsplash