Nyomtatás

Adalékok a szovjet-magyar közös űrrepülés történetéhez

Életem talán legszebb, legizgalmasabb, a képzeletet a magasba röpítő feladatát 1978. október végén bízták rám.

Ritter Tibor, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője, a főnököm, értekezletet tartott, amelyen közölte: az Interkozmosz program keretében nagyjából fél év múlva sor kerül egy magyar honfitárs űrrepülésére. Előtte azonban a bolgár űrhajós hajt végre űrrepülést.

Ritter Tibor tájékoztatott, hogy létrejön egy Koordinációs Főbizottság, amely irányítja a munkát. A feladat sokrétűsége miatt együttműködünk a Külügyminisztériummal, a Honvédelmi Minisztériummal (amelyet Bán Károly csoportfőnök képvisel a főbizottságban), az MTA-val, az MT Tájékoztatási Hivatallal és még sok intézménnyel, szervezettel.

Nagy munka lesz ez a propaganda szempontjából is, amelynek összefogása, irányítása, kidolgozása ránk vár. A Koordinációs Főbizottság diszpécsere, „pártnyelven titkára” – mondta főnököm – én leszek. Nekem kell kidolgoznom, megszerveznem az eseménnyel kapcsolatos propagandát, együttműködve az érintett KB-osztályokkal, partnerszervezetekkel, intézményekkel, személyekkel. Decemberre elő kell készítenem az Agitációs és Propaganda Bizottság által megtárgyalandó anyagot, vagyis megírni az előterjesztést.

Boldog voltam. Ilyen gyönyörű feladatra nem számítottam. Végül is munkámmal valamilyen formában részese lehetek az űrrepülési programnak! Tulajdonképpen logikus volt, hogy engem bíztak meg ezzel a feladattal: nálam jobban senki sem tudott oroszul a házban. Továbbá a szovjet-magyar űrrepülés jól illeszkedett feladatkörömhöz, az MSZBT és a Béketanács tematikájához, de a külpolitikához is.

*

A Szovjetunióban Ciolkovszkij űrhajózási és rakétatechnikai elméleti munkáira alapozva sokan foglalkoztak rakétafejlesztéssel. A legjelentősebb Szergej Koroljov volt. Neki és munkatársainak köszönhető, hogy a Szovjetunió a világon elsőként bocsátott fel mesterséges holdat, és ezzel megkezdődött az emberiség űrkorszaka. A Szputnyik-1-et 1957. október 4-én az R-7 jelű hordozórakéta vitte Föld körüli pályára. 1959 januárjában a szovjetek fellőtték a világ első holdrakétáját, amely a naprendszer első mesterséges bolygója lett. 1961. április 12-én pedig Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, a Vosztok-1 fedélzetén megkerülte a Földet!

Hatalmas űrverseny bontakozott ki a Szovjetunió és az USA között, de az első évtizedben, sőt valamivel tovább egyértelműen a Szovjetunió járt az élen. Közben persze mindkét ország óriási léptékben haladt a világűr meghódításának útján. A Hold, a Vénusz, a Mars kutatásának céljával indított szondákat, rakétákat mindkét ország. De az első Vénusz-rakéta, amely el is jutott oda, a szovjet Venyera-3 volt (1965). A szovjet Luna-9 holdrakéta – elsőként – sikeresen leszállt a Holdra, a Luna-10 Hold körüli pályára állt, a Luna-16 pedig először hozott talajmintát a Holdról. A Venyera-11 1967-ben leszállt a Vénuszra.

A Szaljut-1-től a Szaljut-6-ig felbocsátott és az űrben tartósan működő tudományos űrállomások komoly kutató munkára adtak lehetőséget az ott tartózkodó űrhajósok számára. Volt, aki egy évnél is tovább dolgozott az állomáson. Szovjetek nevéhez fűződik az első űrséta, valamint az első hegesztés is az űrben.

1969. július 16-24-én aztán az Egyesült Államok – hatalmas teljesítménnyel – került az élre: az Apollo-11 űrhajó három űrhajóssal a fedélzetén leszállt a Hold felszínére. Neil A. Armstrong űrhajós lett az első ember, aki egy idegen égitestre lépett. A Hold kutatásában meg is maradt az amerikai elsőbbség. Több űrhajójuk is landolt a Holdon, és többen tettek ott sétát, végeztek kutató munkát, de végül a NASA 1977 szeptemberében bejelentette, hogy beszünteti az amerikai Hold-kísérleteket.

Ezt megelőzően azonban (1975 júliusában) sor került az első szovjet-amerikai közös űrrepülésre (Szojuz-Apollo program). 1978 márciusában pedig a Szovjetunió elindította az Interkozmosz programot, amely szerint a Szojuz űrhajókat nemzetközi legénységgel a fedélzetükön összekapcsolták a Szaljut-6 űrállomással.

Elsőként (1978. március 2-án) Vlagyimir Remek csehszlovák űrhajós, utána (június 28--július 5.) a lengyel Miroslaw Hermaszewski, majd (augusztus 26-szeptember 4.) Sigmund Jähn NDK-beli űrhajós vett részt szovjet partnerével közös űrrepülésen. Most pedig – tájékoztattak bennünket – a bolgár és utána a magyar űrhajós kerül sorra.

Az előkészítő szakasz

Megtudtuk, hogy a válogatás-felkészítés folyamatának eredményeképpen a magyar légierő két kiváló fiatal pilótája vívta ki az űrhajós-jelölti státuszt: Farkas Bertalan és Magyari Béla. (Megsúgták: Czinege Lajos honvédelmi miniszter utóbbi támogatná inkább, merthogy a neve is a magyarságra utal.)

Kaptam fotókat és bizonyos informatív anyagokat a két jelöltről és a közös űrrepülésben már részt vett három elődről. Rögtön közölték: a magyar űrhajóssal és útjának előkészítésével kapcsolatban minden információ embargós. Csak a munkában részt vevők tudhatnak róla. A széles nyilvánosság pedig az embargó feloldásakor, azaz az űrhajó indítása, majd az űrállomással való összekapcsolódás megtörténtekor értesülhet a fantasztikus eseményről.

Űrrepülési dossziékat állítottam össze, és megkezdtem a partnerekkel való kapcsolatfelvételt szóban és írásban.

Mindenekelőtt a kapott fotókból kellett kiválasztani azokat, amelyeket a tömegpropagandában alkalmazni javasolunk. Ki is választottam jó néhány felvételt mindkét jelöltről, a tömeges terjesztés céljaira. Őszintén szólva, én inkább Farkas Bertalanra szavaztam volna a megjelenése alapján. Berci egyik fényképét különösen alkalmasnak tartottam. Jóképű fiatalembert mutat a kép, de ezen felül a tekintetében valami finomság, álmodozó kifejezés tükröződik. Mint akinek magasztos céljai, vágyai vannak.

A KB Titkársága január 5-i ülésére rövid előterjesztést kellett készíteni az űrrepüléssel kapcsolatos propaganda legfőbb teendőiről és a koncepcióról. Ezt követően kapcsolatba léptem sok mindenkivel. Az osztályunkon elsősorban a Sajtó alosztállyal, Csikós József munkatárssal. Vele együtt tárgyaltunk az MT Tájékoztatási Hivatala vezetőjével, Bányász Rezsővel. Bán Károllyal szóban is, írásban is kapcsolatba léptem. Márta Ferenccel, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával, a Magyar Interkozmosz Tanács elnökével – naptáram szerint – 1979. január 8-án folytattam megbeszélést. A társosztályon (TKKO, azaz Tudományos, Kulturális és Közoktatási Osztály) Hajdú István volt a partnerem. A MTESZ (Műszaki-Tudományos Egyesületek Szövetsége) is alapinformációkat várt tőlem írásban, hogy ennek ismeretében dolgozhassák ki saját tervüket. Természetesen a Külügyminisztérium, az MSZBT, az OBT és más szervezetek, intézmények vezetőivel is egyeztettem az elképzeléseket szóban és írásban egyaránt. Kaptunk javaslatokat, tervezeteket sok helyről az előkészítő munkával és az űrrepülés gyakorlati feladataival kapcsolatban is. A levelekből, a tájékoztató anyagokból több is a birtokomban van. (Itt kell megjegyeznem, hogy én abban az időszakban akkori férjem nevén szerepeltem. A leveleken, hivatalos iratokon tehát a Kovács Nándorné név szerepel – sajnos. Lánykori névként pedig a Köves Szvetlána nevet használtam.)

Az űrrepüléssel összefüggő írásos és szóbeli propaganda mellett gondoskodni kellett az esemény jelentőségét kifejező szimbolikus és ajándékozásra alkalmas tárgyak gyártásáról is. Írnom kellett tehát egy előterjesztést erre vonatkozóan. A Gazdasági Osztályon megbeszéltem, hogy kérjenek ajánlatokat a különböző, szimbolikus ajándékozásra és kereskedelmi forgalomra alkalmas tárgyak gyártására.

A Politikai Bizottság március végi ülésének napirendjén – az agitáció témaköre mellett – szerepelt az űrrepüléssel kapcsolatos propaganda is, és ehhez előterjesztést kellett készítenem, amelyet főnökeim jóváhagytak. Az ülésen az űrrepülési koordinációs bizottság vezetésével Korom Mihály KB-titkárt bízták meg, a KB osztályvezetői pedig tagjai lettek a bizottságnak – értesültünk.

Nekem tehát a közös űrrepülés propagandájának tartalmi kérdésein kívül tervezetet kellett készítenem a szimbolikus tárgyak jellegéről és felhasználásukról is. Mindenekelőtt arra tettem javaslatot, hogy milyen tárgyakat vigyen az űrhajóra a magyar űrhajós. Első helyen a Szabadság-szobor kicsinyített mását ajánlottam, továbbá Petőfi Sándor Nemzeti Dal című költeményét és még néhány szimbolikus tárgyat. Például a közös űrrepülést kifejező jelvényeket, emlékbélyeget.

Egy szűk kör – elsősorban felsővezetők és a munkában leginkább érintett személyek részére – külön ajándék-összeállításról kellett gondoskodni. Ebbe a körbe tartoztam magam is. Ma is őrzöm az emblémás bőrtáskát, amelynek tartalma: néhány, az űrhajós által magával viendő említett tárgy, valamint több ajándékozásra és kereskedelmi terjesztésre szánt emblémás termék: bőr övtáska, vászon szatyor, póló, sapka, fejkendő, golyóstoll felirattal, 100 Ft-os emlékérme, amely az űrrepülés alkalmából jelent meg (MNB), tasakos jelvény-összeállítás, dobozos emlékplakett (nagyobb és kisebb), továbbá háromféle minikönyv: Emberek a világűrben (a Kossuth és a Táncsics Könyvkiadó, valamint az MSZBT közös kiadása, 1975). A másik minikönyv Valerij Rjumin űrhajós naplóját tartalmazza. Javasoltam egy minikönyv megjelentetését a szovjet-magyar közös űrrepülés alkalmából (ami meg is történt). De azért más magyaros termékek is jó szolgálatot tehettek odafönt: például sonka és „étvágyfalatok”, valamint magyaros ételekből készült konzerv, tubusban barack- és cseresznyepálinka, valamint fogkrém. Az ugyancsak emblémás étcsokoládét árusításra is gyárthatják. Az űrbe felviendő mennyiségbe természetesen a szovjet űrhajósok megvendégelését is bele kellett kalkulálni.

Időben el is készült a szovjet-magyar közös űrrepülés alkalmából a Zrínyi Katonai Kiadó által kiadott Interkozmosz és hazánk című minikönyv, amelynek egy ajándékozásra szánt kis részét piros, valamivel nagyobb részét fekete számozással látták el, a többi kereskedelmi forgalomba került.

A beérkező, propagandára szánt írásos anyagok, a szimbolikus tárgyak bemutatott mintapéldányai, valamint a mindezzel kapcsolatos levelezés egy problémára hívta fel a figyelmemet: a témamegjelölések, a feliratok hol a „magyar-szovjet”, hol a „szovjet-magyar” közös űrrepülés megnevezést alkalmazták. Hűha! Ez így nem lesz jó – gondoltam. Rögtön (1979. március elején) írtam egy feljegyzést Grósz Károlynak, osztályunk vezetőjének. Tájékoztattam erről a gondról, és javasoltam a „szovjet-magyar közös űrrepülés” megnevezés egységes használatát, mivel az űrállomás, az űrhajó és parancsnoka is szovjet. Az erre vonatkozó állásfoglalásról mielőbb tájékoztatnunk szükséges az érdekelteket. Grósz Károly elfogadta érveimet, és ráírta a levelemre (amely ma is a birtokomban van), hogy „Egyetértek”.

Ennek megfelelően terjesztettük anyagainkat a Politikai Bizottság március végi ülése elé, és erre kellett felhívni partnereink figyelmét is.

Más gond is jelentkezett. Egyik munkatársunk megrendelte egy igen jó nevű grafikustól és szobrászművésztől a közös űrrepülést szimbolizáló emblémát, amelyet majd széles körben lehet alkalmazni a nyomtatott anyagokon éppúgy, mint a készítendő tárgyakon. El is készült a tervezet, csakhogy a magyar nemzeti zászló színei fordított sorrendben helyezkedtek el a szovjet zászlóé mellett. Kolléganőm zokon vette, hogy arra kértem: készíttessen újabb tervezetet a művésszel, mert ez így az olasz zászlót jelképezi. Hamarosan el is készült az új változat, amelyet végül a propaganda-anyagokon, kiadványokon, dekorációkon felhasználtak.

Március 28-i értekezletünkön Ritter Tibor tájékoztatott bennünket a Politikai Bizottság 26-iki ülésének vitájáról és döntéseiről. Az agitáció helyzetéről és feladatairól szóló állásfoglalás alaptevékenységem (nemzetközi agitáció) számára is meghatározó volt. De tárgyalták a közös űrrepülésre vonatkozó előterjesztésünket is, amelyet alapvetően jóváhagytak. Ritter Tibor közölte velem, hogy részanyagot kell írnom az űrhajósok repülést követő programjáról.

Igyekeznem kellett tehát, hiszen a szovjet-bolgár közös űrrepülést április 12-re időzítették, a Gagarin évfordulóra. És utána – várhatóan júliusban – a magyar űrhajós következik.

*

Nagy izgalommal vártuk a bolgár űrhajós útját. Csakhogy az esemény nem ((egészen)) úgy sikerült, ahogy várható volt. A Szojuz-33 űrhajó Nyikolaj Rukavisnyikov parancsnokkal és Georgi Ivanov bolgár űrhajóssal a fedélzetén, rendben felszállt az űrbe, azonban a Szaljut-6 űrállomással tervezett összekapcsolódást nem sikerült végrehajtani, mert az űrhajó korrekciós hajtóművében rendellenesség lépett fel. Kétnapos űrrepülést követően, április 12-én a Szojuz-33 végül sima „kényszerleszállást” hajtott végre Kazahsztánban, a tartalék hajtóművek segítségével. Az eseményt a moszkvai tv-központból megfigyelhette a magyar űrhajózás közvetítésére kijelölt MTV-stáb is. A Moszkva közelében levő Csillagvárosban ennek ellenére szeretettel fogadták a két űrhajóst; majd ugyanígy Bulgáriában is.

Igen ám – kérdeztük sokan tanácstalanul --, de hogyan érintheti mindez a magyar űrhajós programját?

Amint a naptáramból kiderül, nagyon is érintette, és nem éppen előnyösen. A szovjet-magyar űrutazáshoz tervezett Szojuz-34 űrhajót legénység nélkül küldték fel az űrállomáshoz. A Szojuz-35 űrhajón a negyedik állandó személyzet két új tagját – Leonyid Popovot és Valerij Rjumint – szállították a Szaljut-6 űrállomásra, de csak egy évvel a szovjet--bolgár repülés után, 1980. április 9-én. Csak ezt követően – 1980. május 26-án – kerülhetett sor a magyar űrhajós útjára. A szovjet-magyar űrpárost a Szojuz-36 űrhajó szállította az űrállomáshoz, visszafelé pedig a Szojuz-35 űrhajóval érkeztek. Kissé bonyolulttá tette tehát a helyzetet, hogy a szovjet-bolgár űrrepülés alkalmával a dokkolás meghiúsult.

De nagyon előreszaladtam, mert egyelőre még csak 1979. június elején tartok, amikorra egyértelművé vált, hogy a szovjet-magyar űrrepülésre csaknem egy évvel később kerülhet sor az eredetileg tervezetthez képest. Kevés vigaszt jelentett, hogy a bolgár űrhajós látogatásra érkezett hozzánk. Az ő programját is össze kellett állítani, sajtókonferenciát is szerveztek.

A halasztás miatti lelki bánat mellett azonban sokkal prózaibb dolgok is szomorították az érintetteket. Ugyanis időközben rengeteg propaganda- és reklámanyag, szimbolikus tárgy készült el. A gond az volt, hogy jó részükön szerepelt az 1979-es évszám. Ez pedig komoly anyagi veszteséget jelentett, hiszen ezeket nem lehetett felhasználni 1980-ban!

Bán Károly csoportfőnöknél az Operatív Bizottság ülést tartott. Áttekintették a kialakult helyzetet, és meghatároztak bizonyos teendőket. Ritter Tibor megbízott: írjak feljegyzést a KB vezetése részére az űrrepülést előkészítő munka eddigi tapasztalatairól. A meglevő propagandaanyagokat rendeznem kellett, majd konzultálni elsőként a TKKO vezetőjével, Kornidesz Mihállyal, vagy helyettesével, Korcsog Andrással, a Koordinációs Bizottság állásfoglalásaiból adódó feladatokról. Intézkedni kellett, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium valahogy rendezze el a kereskedelmi forgalomra gyártott, immár használhatatlanná vált termékekből keletkezett kárt. A koordináló bizottság állásfoglalása szerint a gyártással összefüggő számlákat, leveleket, listákat stb. be kellett gyűjteni és igazoló jelentést készíteni. Ami javítható, azt nem kell kifizetnünk – közölték. A felhasználható tárgyak raktározását meg kell oldani. A sajtó- és propagandaanyagok jó részét a Tájékoztatási Hivatalban tárolták – közölte Bányász Rezső, a TH vezetője. (Sajnos kiderült, hogy a leveleket és a kéziratokat az egyik vezető felesége kidobta…)

Sok-sok idegtépő tárgyalást folytattam a kárba veszett tárgyakról és az optimális megoldásról. A KB Gazdasági Osztályának helyettes vezetője, Köbli Gyula igyekezett minél kevesebb ráfizetéssel rendezni az ügyet.

Naplóm szerint július elején pénzügyi és raktározási megbeszélésen vettem részt, valamint a Belkereskedelmi Minisztériumban tárgyak megtekintésére került sor. Nem éppen kedvenc elfoglaltságaim közé tartoztak ezek… Közben természetesen végeztem a munkakörömből adódó tevékenységet. Például az 1980 márciusára meghirdetett XII. pártkongresszus irányelveihez részanyagot kellett írnom a nemzetközi agitáció kérdéseiről. Az MSZBT vezetőivel történt megbeszéléseimről pedig összegzést írtam osztályunk felügyelő KB-titkára, Győri Imre részére.

Az űrrepüléssel kapcsolatban szeptemberben újabb komplett tervet, forgatókönyvet állítottam össze, amelyet megbeszéltünk az érintettekkel (Bán Károly, Hajdú István, Baj Attila, Szabó József ezredes és mások). A termékekkel kapcsolatos munkát egyelőre le kellett zárni, az elrontott tárgyakat a KB raktárában elhelyeztetni azzal, hogy jók lesznek osztogatásra (a megsemmisítés ráér). A felhasználásról megbeszélésen döntöttünk a HM-mel közösen.

Lényegében újra kellett indítani a munkát, legalábbis annak jó részét. Miután eldőlt, hogy a magyar űrhajós repülésére csak 1980 májusában kerül sor, át kellett tekinteni és aktualizálni a már elkészült anyagokat, illetve megrendelni, megírni az újakat.

Januárban Baj Attilával, a Magyar Interkozmosz Tanács titkárával áttekintettük, hogy az űrrepülés tudományos programjának összefoglalása, a sajtó- és a propaganda célokra hasznosítható anyagok készítése milyen stádiumban van. Arról tájékoztatott, hogy az ismertető anyagok már elkészültek, most az oroszra fordíttatásuk következik. Ezeket elküldi nekem, hogy háttér információként eljuttassuk a sajtó és a propaganda főbb intézményeinek. TKKO-s kollégám, Hajdú István szintén részt vett az egyeztető munkában. A HM részéről Bán Károllyal és Szabó József ezredessel egyeztettük a teendőket.

Február elején a Belkereskedelmi, valamint a Könnyűipari Minisztérium új ajánlatot terjesztett be az űrrepülés alkalmából készítendő termékekről, és ezekből bemutatót tartottak számunkra. Nem akármilyen mennyiségről volt szó: a könnyűipari vállalatok több mint 100 ezer emblémával ellátott pólóinget, selyemkendőt, vászonsapkát és len szatyrot készítettek. A Papíripari Vállalat 200 ezer levelezőlappal, 30 ezer emlékbélyeges borítékkal, 20 ezer kifestőkönyvvel jelentkezett. 300 ezer pólóingre felvasalható matrica, gyerekeknek űrjátékok és még sokféle termék készült, amelyeket nem sorolhatok fel. Az egyeztetést és jóváhagyást követően megindult a gyártás.

Időközben jelentős változás történt az Agit. Prop. Osztály életében: Grósz Károlyt Borsod-Abaúj-Zemplén megye pártbizottságának első titkárává nevezték ki. Helyére – példátlan módon – Győri Imre, eddigi felügyelő KB-titkárunk került, osztályvezetői rangban. 1980 januárjától tehát Győri Imre vezette az osztály munkáját, az űrrepüléssel összefüggő munkában pedig – közvetlen főnököm, Ritter Tibor mellett – Mona Gyula osztályvezető-helyettessel kellett egyeztetnem.

Nagyon sajnáltam, hogy Grósz Károly elment: tiszteltem, kedveltem őt vezetőként, emberként is. Nem beszélve arról, hogy ő már utalt arra, hogy az űrrepülés indításakor én is ott leszek Bajkonurban a magyar delegáció tagjaként. Ebből végül nem lett semmi. Győri Imrével nem alakult ki személyes munkakapcsolatom. Mona Gyulával igen, de ő nemigen vett részt az űrrepüléssel kapcsolatos addigi munkában, lényegében csak felszínesen ismerte az előzményeket. Pedig intenzív munka várt ránk: közeledett a május.

A sajtó részére még 1979-ben „űrdosszié” készült, amely a háttér információt tartalmazta. Ezt a négy füzetet azonos kötésben, az Interkozmosz és a szovjet—magyar űrrepülés emblémájával a címlapon, Grósz Károly által aláírt kísérőlevéllel eljuttattuk a sajtónak. Tartalma: 1. A Szaljut-6 űrállomás és kiszolgáló űrhajói (készítette: MTESZ). 2. Magyarország részvétele az Interkozmosz programban (Összeállította: MTA Interkozmosz Tanácsa). 3. Dokumentációs összeállítás a világ űrkutatásáról (összeállította: MTI Dokumentációs Főosztály). 4. Űrkutatási ABC. Magyar—orosz és orosz—magyar űrszótár (készítette: Budapress Sajtóügynökség).

Ezek az anyagok 1980-ban is érvényes, hasznos háttér információt nyújthattak a sajtó részére. Kiegészítésként eljuttattuk az MTI által összeállított „Szovjet-magyar közös űrrepülés” című füzetet, amely hasznos, aktuális ismeretekkel látta el az újságírókat, de felhívta a figyelmet az embargó betartására.

Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Interkozmosz Tanács elnöke levelet írt Borisz Nyikolajevics Petrov akadémikusnak, az Interkozmosz Tanács elnökének, amelyben segítséget kért a közös űrrepüléssel kapcsolatos tömegpropaganda kérdéseinek kölcsönös tisztázásához. Ennek érdekében szívesen látnánk néhány napra Budapesten néhány szovjet szakembert, akik jól ismerik a munkaterületet – írta. Vagy pedig néhány héten belül a mi megbízottaink utaznának 3-4 napra Moszkvába, illetve Csillagvárosba a munka koordinálása céljából.

Hamarosan döntés született arról, hogy Mona Gyula és én áprilisban Moszkvába utazunk néhány napra, hogy koordináljuk kinti tárgyaló partnereinkkel a propagandamunkát. Nekem máris tervezetet kellett írnom a moszkvai tárgyalásokhoz. Március közepén feljegyzésben tájékoztattuk Korom Mihály KB-titkárt a dolgok állásáról.

Az utazásunkat megelőzően az APN főosztályvezetője, Mihajlov, tájékoztatót tartott, hogy átadja tapasztalatait, és segítse a magyarok felkészülését, elsősorban a sajtó területén. A munka koordinátora Kis Csaba újságíró volt.

A Szovjetunió Külügyminisztériuma szintén hasznos információkat bocsátott rendelkezésünkre a csehszlovák, a lengyel, valamint az NDK-s űrhajósok útjának előkészítésével és programjának lebonyolításával kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy a szovjet-csehszlovák közös űrrepülés lényegében meglepetésként érte a közvéleményt. Csak a repülés (1978. március 2-10.) másnapján jelentek meg plakátok egész Csehszlovákiában, és harmadnap közölte a sajtó a szovjet és csehszlovák vezetés (Brezsnyev és Husak), valamint a négy űrhajós távirat-váltását. A TV és a rádió Csillagvárosból tudósított, és a Csehszlovák Tudományos Akadémián sajtóközpontot rendeztek be. Két táncdal és egy bronzszobor született meg az űrrepülés alkalmából.

A leszállást követően háromnapos programra került sor Csillagvárosban és Moszkvában, amelyek során az űrhajósok magas szovjet kitüntetésekben részesültek. Másfél hónapos szovjetunióbeli programot követően érkeztek csak meg Csehszlovákiába, ahol szintén magas kitüntetés és előléptetés várta őket, majd országos program következett.

A szovjet-lengyel közös űrrepülést viszont 12 napos előkészítő szakasz előzte meg a sajtóban. Az űrben tartózkodás egy hete alatt (június 28-július 5.) hasonlóan zajlott a propaganda, vezetők és űrhajósok távirat-váltásával stb. A leszállást követően az űrhajósok 16 napot töltöttek a Szovjetunióban: kitüntetések, sajtókonferencia, fogadás a nagykövetségen stb. Lengyelországba érkezve pedig ugyancsak magas szintű fogadások és kitüntetések részesei voltak, majd közös látogatások, gyűlések következtek az ország különböző részein.

Ami az NDK-t illeti, az űrrepülést (augusztus 26-szeptember 4.) több mint két és fél hónapos ráhangoló időszak előzte meg. Ez a periódus három szakaszból állt. Június közepétől nagyjából július 10-ig figyelemfelkeltés, amely a szovjet-lengyel űrrepüléssel csúcsosodott ki. Ezt követően három héten át a figyelem ébrentartásáról kellett gondoskodni, majd a szovjet-NDK-s űrrepülés közvetlen sajtó-előkészítése következett.

Az űrrepülés napján és másnapján az ND (Neues Deutschland) különkiadással köszöntötte az eseményt. A címlapon: AZ ELSŐ NÉMET A VILÁGŰRBEN – AZ NDK ÁLLAMPOLGÁRA! (a kelet-németek meglepetéssel vegyes örömmel vették tudomásul, hogy az addig kizárólag szájbarágós módon szajkózott NDK-állampolgárokként ők is németek…) A következő napokban Brezsnyev, Honecker és az űrhajósok táviratváltásai következtek. Emlékbélyeg, emlékpénz, emlékplakett, plakátok jelentek meg. A TV, a Rádió, az írott sajtó beszámolt az eseményekről. A leszállást követően az űrhajósok Bajkonurban sajtókonferencián vettek részt, Berlinben pedig megnyitották azt a kiállítást, amelyen levetítették a repülésről és a visszatérésről szóló filmet.

Tizenhat napos szovjetunióbeli programjuk után érkeztek meg az űrhajósok az NDK-ba. A legmagasabb kitüntetéseket vehette át a német űrhajós és szovjet társa, valamint leleplezték Sigmund Jähn mellszobrát. 30 szovjet szakértőt is kitüntettek. A Tudományos Akadémia tudományos ülésszakot tartott. Berlinben és vidéken hatnapos programot bonyolítottak le az űrhajósok: nagygyűlések, üzemlátogatások, baráti találkozók (pl. a szovjet nagykövetségen). Szeptember 27-én nemzetközi sajtókonferencia, majd a szovjet űrhajósok ünnepélyes búcsúztatása következett. Ezt követően Jähn űrhajós 3-3 napos látogatást tett mind a 15 megyében.

Egyszóval igencsak megadták a módját! Az első két szocialista országbeli űrhajós útjának propagandája, az esemény ünneplése valamivel szerényebbnek tűnik.

Felmerült a kérdés ezek után: a Magyar Népköztársaság hogyan kezelje, ünnepelje első űrhajósát?

A szovjet-bolgár közös űrrepülés valódi sikerének elmaradásából és emiatt a magyar űrhajós repülésének közel egyévi halasztásából okulva olyan döntés született, hogy az űrrepülést megelőző szakasz teljes tudományos és tömegpolitikai munkájának előkészítése embargós legyen. Vagyis csak a sikeres felszállás és az űrállomással való eredményes összekapcsolódás után oldható fel az embargó, és ekkortól jöhet a sajtó- és propaganda nyilvánosság. A nagy napon jómagam a KB-ban egy kis teremben, Kádár János és még 10-12 személy társaságában, egyenes adásban láthattam a Szojuz-36 űrhajó összekapcsolását az űrállomással és a magyar, valamint a szovjet űrhajós találkozását az űrállomás két „állandó lakójával”.

Az űrrepülést megelőző teljes felkészülési szakaszt tehát titokban kellett tartani; csak a vezetés és a munkában részt vevők tudhattak róla.

Az APN főosztályvezetőjének tájékoztatójából az is kiderült, hogy az indítás előtti hetektől kezdve két APN-fotós dolgozik majd Csillagvárosban, azután persze Bajkonurban is. A TASZSZ az űrhajósok edzéseiről és az űrrepülésről, az APN főleg a személyes, családi vonatkozásokról készít és küld anyagot. Az APN továbbá – az SZKP KB hozzájárulásával – magyar filmes forgatócsoportot kalauzol el Csillagvárosba, ahol esetleg néhány újságírót és fotóst is fogadnak.

Az APN mintegy 300 írásos operatív és állóanyagot bocsát ki. A moszkvai magyar tudósítóknak kész átadni előzetes tanulmányozásra anyagokat. Kérték: a külföldön működő magyar képviseleteket tájékoztassa a Külügyminisztérium, hogy a szovjet nagykövetségeken beszerezhetik az APN fotó vitrinjét és egyéb anyagokat. A magyar sajtó jó előre bejelentheti az APN-nek a kívánságait (például interjúk szovjet űrhajósokkal, szakemberekkel). Plakátokhoz is felhasználhatók az APN fotói, akár fele arányban.

Nagyjából egy hónappal a rajt előtt döntik el, ki lesz az 1. számú magyar űrhajós jelölt, és Magyarország maga dönt, hogy a dublőrt bemutatja-e a sajtóban (az NDK bemutatta, mások nem). Természetesen a dublőrnek egészen az indításig készen kellett állnia, hogy szükség esetén ő hajtsa végre az űrrepülést saját szovjet társával, V. Dzsanibekovval, akivel együtt gyakorolták végig a programot.

A hivatalos közlemény szövegét és a fotókat a szovjet Külügyminisztérium mintegy 10 nappal a fellövés előtt juttatja el Magyarországra, a Központi Bizottságnak. Ami a propagandatevékenységet illeti – jegyezte meg a főosztályvezető –, a szovjet fél szeretné, ha a magyarok kiemelnék a közös űrrepülés internacionalista jellegét. Az eddigiek főleg a nemzeti jelleget hangsúlyozták.

Mindez hasznos információt jelentett tömegpolitikai munkánkhoz, nem beszélve a felajánlott, sajtót segítő anyagokról.

Mona Gyula osztályvezető helyettessel tehát felkészültünk moszkvai utunkra. Jóllehet, nem találtam meg az erre vonatkozó jegyzeteimet, mégis biztosra veszem, hogy erre áprilisban került sor. Addigra már tudtuk a repülés tervezett időpontját (május 26-június 4.), és az is körvonalazódott, hogy valószínűleg Farkas Bertalan az első számú jelölt.

Néhány napos moszkvai utunkról csak halvány emlékeim vannak. Tudom, hogy látogatást tettünk Szűrös Mátyásnál, az akkori magyar nagykövetnél. A pártközpontban pedig emlékezetem szerint Szerbin osztályvezetővel tárgyaltunk. Persze másokkal is, de egyelőre nem tudom felidézni a személyeket, intézményeket. Arra viszont jól emlékszem, hogy elvittek bennünket a Moszkva melletti Repülés Irányító Központba (CUP), mégpedig végig szirénázó autóval, és előttünk meg mögöttünk egy-egy védő kocsival kísértek bennünket. Ilyen utazásban sem azelőtt, sem azután nem volt részem. A CUP-ban barátságosan fogadtak bennünket, és képernyőn láthattuk az űrállomás állandó legénységét.

Május elején meg kellett terveznem az űrhajósok leszállását és szovjetunióbeli tartózkodását követő magyarországi látogatási programot, amelyet a Politikai Bizottsággal kellett jóváhagyatni. Közben persze olyan „apróságokkal” is foglalkoztam, hogy a pártkongresszus határozatainak feldolgozása keretében öt évre szólóan ki kellett dolgozni, talán inkább körvonalazni, a nemzetközi agitációs tervet. Az MSZBT június 9-ére tervezett országos értekezletével kapcsolatban előterjesztést írtam a KB Titkársága részére. Részt kellett venni a választási nagygyűlések előkészítésében stb. Vagyis az élet nem állhatott meg az űrrepüléssel összefüggő propaganda előkészítő és egyelőre embargós szakaszában.

Magyar a világűrben!

Végre elérkezett a várva várt nap – 1980. május 26. –, amikor budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor Farkas Bertalan a Szojuz-36 űrhajó parancsnokával, Valerij Kubászovval Bajkonurból sikeresen felemelkedett az űrbe.

Igazán megható percek voltak ezek. Mint már említettem, szűk körben – Kádár János és még 10-15 ember társaságában – egyenes adásban nézhettem végig a televízió közvetítését erről a feledhetetlen eseményről. Csak néhány személyre emlékszem, akik biztosan ott voltak. Mindenesetre azonnal kimondatott az embargó feloldása, és erről a sajtó szervei értesítést kaptak. Farkas József televíziós riporter Bajkonurban működött azokban a napokban. Az osztankinói tévé-központból Sugár András, a Repülésirányító Központból (CUP) Elek János dolgozott. A közvetítés megtekintését követően Baj Attila egy táblán rajzolva magyarázta a történteket és az űrállomással való összekapcsolódás technikai részét, valamint a magyar tudományos program lényegét. Emlékszem: Kádár nagy érdeklődéssel figyelte.

Miután én nem utaztam ki a Szovjetunióba a Szojuz-36 fellövése alkalmából, most a gondosan megőrzött újságok, kiadványok alapján igyekszem képet adni a szovjet-magyar űrpáros egyhetes fedélzeten töltött programjáról, magáról a sikeres űrrepülésről.

Másnap, tehát május 27-én hatalmas szalagcímmel jelent meg a Népszabadság: „Magyar űrhajós a Szojuz-36-on”. A lapszám öt teljes oldalt szentelt az űrrepülés témakörének. Ebben a két űrhajós fotója és rövid életrajza mellett közlik, hogy magyar párt- és állami küldöttség érkezett Bajkonurba, a rajtra, Korom Mihály, a PB-tagja, KB-titkár vezetésével. Tagjai: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Márta Ferenc, az MTA főtitkára, a Magyar Interkozmosz Tanács elnöke. Ott voltak az űrhajózási program és kiképzés vezetői, szakértői is.

Az újság második oldalán Vajda Péter számolt be Bajkonurból az indulás napjának eseményeiről. A harmadik oldalon Szabó László cikkét olvashattuk, továbbá Korom Mihály és Márta Ferenc nyilatkozatát. A negyedik oldalon Mikó László képriportja fotókkal illusztrálja a 25 hónapos felkészítést Csillagvárosban. A tizedik oldalon pedig Pető Gábor Pál magyar műszereket mutat be a Szaljut-6 fedélzetéről.

Az Esti Hírlap aznap „Előkészületek az összekapcsolásra” szalagcímmel jelent meg. Az első oldalon kívül a harmadik és az ötödik oldalt is az űrrepülés témakörének szentelte a lap.

A Pravda május 27-i számának címoldalán beszámol a Szojuz-36 startjáról, és közli a két űrhajós fotóját, rövid életrajzát, továbbá az indulás előtti nyilatkozatukat.

Másnap, 28-án, a Népszabadság már „Végrehajtották az összekapcsolást” szalagcímmel számol be az eseményről: „A Szojuz-36 űrhajó budapesti idő szerint 1980. május 27-én 21 óra 56 perckor összekapcsolódott a Szaljut-6 – Szojuz-35 űrkomplexummal… Valerij Kubászov parancsnok, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutató űrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára átszállt a Szaljut-6 űrállomásra.”

A televízió nézői világszerte láthatták, amint a két űrhajós „átúszva a súlytalan téren, boldogan ölelkezik össze Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, az állomás állandó személyzetével”.

A TASZSZ és az MTI közös közleményéből az is kiderül, hogy a nemzetközi személyzet hét napra tervezett tudományos programját a természeti környezet és erőforrások tanulmányozásának szenteli, például a mező- és erdőgazdaság érdekében. Sor kerül továbbá orvos-biológiai vizsgálatokra és kísérletekre, valamint népgazdasági szempontból fontos technológiai kísérletekre.

Az első oldalon közli a lap az űrhajósok jelentését Leonyid Brezsnyev és Kádár János részére, továbbá a két vezető űrhajóshoz intézett üdvözletét és azok válaszát. A második oldalon a hazai és nemzetközi visszhangból olvasható ízelítő. A harmadik oldal Farkas Bertalan mellett a dublőr Magyari Béláról és szovjet társáról, Vlagyimir Dzsanibekovról is közöl ismertető szöveget, majd a túloldalon bemutatják Farkas Bertalan szüleit és a választott pálya előzményeit.

Az aznapi Esti Hírlap Seres Attila jelentését közli a moszkvai repülésirányító központból magáról az összekapcsolódásról és az űrhajós páros első 2-3 órájáról az űrállomáson. Leírja, hogy Popov és Rjumin ősi orosz hagyomány szerint kenyérrel és sóval fogadta a vendégeket. Arról is beszámol, hogy a sajtóközpontban Alekszej Jeliszejev, a CUP parancsnoka kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a súlytalansághoz általában két-három nap alatt adaptálódnak az űrhajósok, addig bizony vérnyomás vagy egyéb problémákkal küzdenek.

A Magyar Távirati Iroda rendkívüli kiadása 32 oldalt szentelt a közös űrrepülésnek. Kis Csaba helyszíni beszámolója a start előtti utolsó órákról szól. Farkas Bertalan és családjának bemutatása következik, majd a csillagvárosi felkészülésről számol be Kis Csaba. Szántó András „Hétköznapok a Szaljut-6 fedélzetén” címmel tájékoztat az ott folyó munkáról. A lapban látható a Szaljut-6 űrállomás és a Szojuz űrhajó vázlata, továbbá más, érdekes információkat tartalmazó írások és fotók.

Különkiadással köszöntötte az űrrepülést a Néphadsereg című lap is. Az érdekes, szakszerű írásokat sok fotóval illusztrálta a lap. A Világ Ifjúsága, valamint a Vengerszkije Novosztyi című, többnyelvű magazin szintén több oldalon méltatta az eseményt.

A Pravda május 29-i számának címlapján képet közölnek az űrállomás fedélzetén tartózkodó négy űrhajósról, és beszámolnak az összekapcsolódásról, valamint az első közös tudományos kísérletekről. Közlik továbbá Leonyid Brezsnyev és Kádár János üdvözlő szövegét és az űrhajósok válaszát.

Ugyanaznap a Népszabadság első két oldalán Medveczky László és Vajda Péter tudósít Moszkvából. Ismertetik az első napi közös munkát: írnak például az Interferon-1 kísérletről és a galliumarzenid ötvözet előállításáról az űrállomás belsejében levő Krisztall elnevezésű kemencében. Az orvos-szakértők megállapítása szerint Farkas Bertalan az átlagosnál jobban alkalmazkodott a súlytalansághoz. Pető Gábor Pál az űrhajósok étkezését ismerteti, elsősorban a magyar konzervekről szól.

30-án a Népszabadság, valamint a Pravda is kisebb terjedelemben foglalkozik az űrállomáson tartózkodókkal. 31-én viszont mindkét lap részletesen beszámol az űrhajósok munkájáról. A tudományos program folytatását követően, este nemzetközi sajtóértekezletre került sor. Elmondták, hogy Magyarország területe fölött erőforrás-kutatási, geológiai és egyéb szempontok szerint készítettek felvételeket. Például a földfelszín, a különös légköri jelenségek megfigyelését végezték. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan bemutatta azokat a szimbolikus tárgyakat is, amelyeket magukkal hoztak.

Június 1-én a Népszabadság egész oldalon közli az űrpáros útjának addigi krónikáját, kezdve május 24-ével, amikor Bajkonurban megszületik a döntés: Valerij Kubászov és Farkas Bertalan kap megbízást.

Rényi Péter „Jurijtól Bertalanig” címmel politikai összefüggéseivel együtt nyújt egyfajta áttekintést az űrrepülés történetéről. Kis Tibor, Medveczky László és Vajda Péter helyszíni jelentést ír a moszkvai irányító-központból. Pető Gábor Pál a fedélzeten végzett élettani vizsgálatokról számol be.

A Magyar Hírlap az űrnégyes negyedik napjáról számol be. Az ötödik oldalon V. Kubászov és Farkas Bertalan válaszol a Nyegyelja és a Magyar Hírlap kérdéseire. A tizenegyedik oldalon pedig B. Konovalov a világűr iparosításáról, mint célkitűzésről ír.

Elérkezett a szovjet-magyar űrpáros visszaérkezésének napja. Másnap, június 4-én, szerdán, a Népszabadság két kiadásban számol be az eseményről, mégpedig két, részben azonos és kicsit eltérő szövegű számban. Már a címoldalon a hatalmas, részben piros betűs szalagcím sem egyforma: „Épségben, egészségben visszatértek! A szovjet-magyar űrpáros sikeresen teljesítette feladatát” – írja az egyik. „Leszállás Kazahsztánban. Visszatértek! Farkas Bertalan és Valerij Kubászov jól érzi magát” – szerepel a másikban. Alatta mindkét újság közli a TASZSZ és az MTI közleményét, de a szövegben néhol apróbb eltérések láthatók. Az egyik mellett Valerij Kubászov és Farkas Bertalan fotója szerepel, alatta Kis Tibor jelentése a CUP-ból, amely a második oldalon folytatódik. A másik változatban pedig az űrpáros fotója a TASZSZ és az MTI-közlemény alatt látható, és a fotó alatt rövid közlemény arról, hogy mindkét űrhajóst Lenin-renddel tüntették ki, és Farkas Bertalannak emellett a Szovjetunió Hőse címet adományozták. A címoldal jobb oldalán Farkas Bertalan és Magyari Béla fotója látható, alatta pedig a magyar vezetőknek a szovjet vezetőkhöz intézett üdvözlő távirat szövegét közlik.

Nem sorolom tovább a lap két változatából az azonosságot és az eltéréseket. Mindkettő rengeteg fontos és érdekes információt közöl.

A Magyar Nemzet szintén a visszatérésnek és a közös űrrepülésnek szenteli első és második oldalát, beszámolva a leszállás részleteiről. A földet érés június 3-án, magyar idő szerint 17 óra 06 perc 40 másodperckor történt, tűnik ki a lapból.

A Pravda első oldalán köszönti a Dzsezkazganban földet ért űrpárost, ahol Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov üdvözli őket, a város pedig díszpolgárává fogadta mindkettőjüket.

A szintén június 4-én megjelent Ország-Világ című hetilap a címlapot és további tíz teljes oldalt szentel az űrrepülésnek.

Igazán jó érzéssel látom, hogy a június 5-i Pravda címoldalán az általam megfogalmazott orosz nyelvű szöveget olvashatom, amelyben Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György üdvözlő táviratban köszöni meg Leonyid Brezsnyevnek és Alekszej Kosziginnek, hogy egy magyar részese lehetett a sikeres űrrepülésnek.

Az űrrepülés eseményeit természetesen nagy terjedelemben ismertette a hazai rádió és a televízió, óriási érdeklődés mellett.

Június 10-én sor került az űrpáros szovjet kitüntetéseinek átadására a Kremlben. A Pravda másnapi számának címoldalán beszámol az ünnepélyes eseményről, amelyet fotó örökít meg. A kitüntetések átadása előtt Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke rövid beszédet mondott, amelyre V. Ny. Kubászov, majd Farkas Bertalan válaszolt. Mindhárom beszéd közlése mellett, a TAS(Z)SZ tudósítása azt is említi, hogy Kubászov az űrkomplexum legénysége nevében átnyújtotta L. Brezsnyevnek a fedélzetről elhozott „Kis föld” (Málaja zemlja) című könyvet, amelynek szerzője Leonyid Brezsnyev. Farkas Bertalan pedig a budapesti Szabadság-szobor kicsinyített mását nyújtotta át Brezsnyevnek, amelyet szintén a fedélzetről hozott el, és amely a magyar népnek a fasizmus alóli felszabadítását és a szovjet katonák hősiességét jelképezi. Az ünnepi eseményen részt vett Szűrös Mátyás is, a Magyar Népköztársaság nagykövete.

Az utolsó oldalon már a két űrhajós Csillagvárosba való érkezéséről számol be a Pravda, és találkozásukról a családjukkal, tudósokkal, szakértőkkel.

A június 7-i Népszabadság hírt ad arról, hogy 6-án a szovjet-magyar űrrepülés alkalmából kiállítás nyílt meg a Hadtörténeti Múzeumban, amelyet Czinege Lajos honvédelmi miniszter nyitott meg. Erre meghívást kaptam, ott is voltam. Az előző napon pedig az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ „Az űrkutatás szakirodalma” c. kiállítás megnyitásán vehettem részt.

Az űrhajósok magyarországi programja

Elérkezett a nap, június 16., amikor az űrhajósok – a sikeresen végrehajtott űrrepülés hősei – megérkeztek Magyarországra.

Győri Imre június 2-án tartott osztályértekezletünkön közölte, hogy a leszállásig mértéktartó, de méltó propagandára van szükség. A hazai program pedig – a Politikai Bizottság állásfoglalásának megfelelően – szerény, mértéktartó rendezvényekkel erősítse a szocialista hazafiságot, az internacionalizmust, a két nép barátságát.

Birtokomban van a PB elé 1980. május 20-i dátummal terjesztett javaslat az űrhajósok magyarországi programjára. Az Agit. Prop. Osztály részéről Győri Imre, a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály részéről pedig Rácz Sándor osztályvezetők írták alá. Ebben – a kilencnapos budapesti és megyei programok megnevezése mellett – szerepel, hogy az űrhajósok részletes programját a KB Agitációs és Propaganda Osztálya hagyja jóvá. Meg is született időben a kis füzet, amelyben a részletes program megegyezik a PB elé terjesztett javaslattal. Az előterjesztés utolsó pontja kimondja, hogy a sajtó, a rádió, a televízió részletesen tudósítson a közös űrrepülésben részt vettek programjának eseményeiről, és a tömegtájékoztatásról készüljön részletes terv, amelyet az Agit. Prop. Osztály hagy jóvá. (Ennek hangsúlyozását – hiteles forrás szerint – az magyarázta, hogy a HM alapvetően katonai jellegűnek szerette volna szervezni az űrhajósok programját. Erről vita bontakozott ki a politikai bizottságban, és végül elvetették a katonai túlsúlyt. Ezért bízták meg elsősorban a KB Agit. Prop. Osztályát a munka összefogásával.)

Az űrhajósok június 16-24-i programját az általunk kiadott magyar és orosz nyelvű füzet mellett, amely külön tartalmazott programot az űrhajósok feleségei részére is, a Külügyminisztérium által összeállított kiadvány is tartalmazza. Ebben részletezik a protokoll szerinti résztvevők nevét, rangját, a gyülekezések helyét, a dekorációt stb. A Protokoll Osztály vezetőjének én adtam át időben az egyik korábbi űrrepülés (talán a lengyel?) hasonló kiadványát, ami nyilván segített neki az anyag kidolgozásában. (Megjegyzem, „hálából” tőle egyetlen programra sem kaptam meghívást. Nem az ő jóvoltából vettem részt a feledhetetlen, nagyszerű eseményeken. )

Június 16-án reggel tehát megérkezett a budapesti Ferihegyi repülőtérre az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Vele érkezett V. Ny. Kubászov parancsnok és A. Sz. Jeliszejev, a repülés irányítója, a delegáció vezetője. Velük volt Magyari Béla kiképzett űrhajós és az űrhajósok hozzátartozói.

Óriási, lelkes tömeg és magas rangú küldöttség fogadta őket Korom Mihállyal, Czinege Lajossal és Márta Ferenccel, valamint J. V. Pavlov szovjet nagykövettel az élen. Úttörők virágcsokorral köszöntötték az űrhajósokat.

A repülőtérről az űrhajósok és a fogadó bizottság tagjai gépkocsival – Farkas Bertalan és Valerij Kubászov nyitott autóval – a Kossuth térre indultak. Több ezer ember lelkes integetése kísérte útjukat.

A Parlament előtt Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György, valamint számos magyar vezető és a diplomáciai testület misszióvezetői, katonai és légügyi attaséi fogadták az űrhajósokat, katonai tiszteletadás mellett, öt-hatezres tömeg jelenlétében. A Parlament főbejárata előtt Farkas Bertalan jelentést tett Kádár Jánosnak: „Kádár elvtárs! Farkas Bertalan űrhajós százados tisztelettel jelentem: az első szovjet-magyar közös űrrepülés során a párttól, a népemtől kapott megtisztelő feladatomat Valerij Kubászov parancsnoksága alatt becsülettel teljesítettem.”

Az ünnepélyes üdvözlő szavak, a kézszorítások, majd a két himnusz elhangzása és a díszzászlóalj elvonulása után az űrhajósokat bekísérték a Parlament kupolacsarnokába, ahol kitüntetések átadására került sor. Losonczi Pál rövid üdvözlő beszédet tartott, majd átnyújtotta az űrhajósoknak az Elnöki Tanács és a Minisztertanács kitüntetéseit. V. Kubászovnak és Farkas Bertalannak a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntető címet adományozták. Alekszej Jeliszejev, valamint Magyari Béla pedig a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetésben részesült. Farkas Bertalannak és Magyari Bélának egyúttal a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntető címet és jelvényt adományozta a Minisztertanács. Kádár János, aki Farkas Bertalan és Valerij Kubászov között állt, elsőként szorított kezet velük.

A kitüntetéseket Farkas Bertalan és Valerij Kubászov meghatott szavakkal köszönte meg.

Délután koszorúzás következett a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművénél, továbbá a Szabadság téri Szovjet Hősök Emlékművénél. Ezután az űrhajósok a Honvédelmi Minisztériumba érkeztek, ahol Korom Mihály Kubászovnak és a két magyar űrhajósnak díszserleget, Alekszej Jeliszejevnek pedig dísztőrt adott át. Ezt követően Czinege Lajos honvédelmi miniszter Farkas Bertalan századost alezredessé, Magyari Béla századost pedig őrnaggyá léptette elő.

A Magyar-Szovjet Baráti Társaság székházában folytatódott a program. Apró Antal, a KB tagja, a Társaság elnöke az MSZBT Aranykoszorús Kitüntető jelvényét nyújtotta át a két magyar és a két szovjet űrhajósnak, méltató szavak kíséretében. V. Kubászov és Farkas Bertalan köszönetet mondott az elismerésért.

Itt, ezen a rendezvényen, tehát már érkezésük első napján, történt az első személyes találkozásom az űrhajósokkal. Kézfogás és futó bemutatkozás volt csupán. De arra emlékszem: Farkas Bertalannak, aki hallva, hogy én voltam a programjuk egyik szervezője, felragyogott az arca, és kedves mosoly kíséretében fogott kezet velem.

E baráti találkozót követően az MSZMP KB, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács díszvacsorát adott az űrhajósok tiszteletére a Parlament Vadász-termében.

Az Esti Hírlap már aznap hírt adott az űrhajósok érkezéséről és repülőtéri fogadtatásáról. Másnap, 17-én pedig a magyar napilapok, de például a Pravda is, részletesen beszámoltak az első nap eseményeiről.

Másnap reggel az űrhajósok látogatást tettek a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a Felolvasó Teremben találkoztak magyar tudósokkal, az Interkozmosz Tanács tagjaival, a közös űrrepülési program előkészítésében részt vett kutatókkal és más személyekkel.

Márta Ferenc rövid beszédét és az űrhajósok felszólalását követően Szentágothai János átadta a négy űrhajós részére az Eötvös Loránd Emlékplakettet.

Ezután sajtókonferencia következett a Duna Intercontinental Szállodában; amelyre meghívást kaptak a magyar, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői.

Délután a Csepel Vas- és Fémművekbe látogattak az űrhajósok, majd nagygyűlésen vettek részt a csepeli sportcsarnokban. E programot követően a vendégek ellátogattak az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport Parancsnokságára. Este pedig megtekintették a Néphadsereg Központi Művészegyüttese műsorát.

A harmadik napon, 18-án, a Dózsa György úti Lenin-szobor megkoszorúzásával indult a program. Utána városnézés: a Gellért-hegy, a Mátyás templom és a Halászbástya megtekintése következett. A birtokomban levő két fénykép egyikén csoportkép látható a Gellért-hegyen: az első sorban az űrhajósok állnak a feleségük mellett, a másodikban a kíséretük több tagja, közöttük Csehák Judit miniszterelnök-helyettes, én pedig a harmadik sorban, Baj Attila mellett állok. A Halászbástyánál készült fotón Farkas Bertalan mögött látszom.

A városnézés után a „Szovjet-magyar űrrepülés ’80” című kiállítás megtekintése következett a Hadtörténeti Múzeumban. Este az űrhajósok még ifjúsági nagygyűlésen vettek részt a Kisstadionban, majd vonattal elindultak Nyíregyházára.

A negyedik napi programban nem vettem részt. Farkas Bertalan szülőföldjére látogattak el: Gyulaházára, majd Kisvárdára. Mindkét helyen megható fogadtatásban részesültek. Délután a nyíregyházi stadionban nagygyűlésen vettek részt az űrhajósok, majd városnézéssel ért véget a Szabolcs-Szatmár megyei program.

Június 20-án Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe látogattak el az űrhajósok. Számomra több okból is emlékezetes ez a nap.

Az űrhajósokat Tokajon, a megyehatáron köszöntötték, majd 10 órától már Miskolcon, a megyei pártbizottságon fogadta őket Grósz Károly, a megyei PB első titkára és felesége, valamint Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Kárpáti Ferenc altábornagy, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Ladányi József, a megyei tanács elnöke és mások. A fotón Fodor László mellett ülök, és éppen Grósz Károly beszél. A hosszú asztalnál velük szemben ülnek az űrhajósok és a feleségeik.

Grósz Károllyal, volt főnökömmel, nagy szeretettel üdvözöltük egymást a hivatalos kezdés előtt. Otthonról telefonon már tájékoztattam őt arról, amit az egyik szakértő mondott nekem, hogy az űrrepülést nemrég végrehajtott űrpáros izomzata még nem nyerhette vissza eredeti állapotát, ezért lehetőleg minél kevesebbet kelljen állniuk. Grósz megnyugtatott, hogy asztalnál fogunk ülni, de persze lesznek másfajta programok is, közbeiktatva bizonyos pihenőket.

A pártbizottságon Grósz Károly rövid tájékoztatót tartott a megye életéről, majd kötetlen beszélgetés következett. Egyszer csak Grósz odajött hozzám, és a fülembe súgta, hogy segítsek: úgy látja, Kubászovné rosszul van. Esetleg kísérjem ki őt a mosdóba, hogy kicsit összeszedhesse magát. Odanéztem, és láttam, hogy Kubászov felesége sír, folynak a könnyei. Odahajoltam hozzá, és kérdeztem: segíthetek-e, menjünk-e ki a mosdóba? Bólintott, és már állt is fel, hogy kimenjünk. Nem faggattam, miért sír. Mondtam: biztosan nagyon elfáradt, hiszen a zsúfolt program nyilván igénybe veszi az erejüket, a tűrőképességüket. Elismerte, hogy így van. Közben megmosta az arcát, és visszatértünk a helyünkre.

Hamarosan indulnunk kellett a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe. A tanácsteremben a vezérigazgató rövid tájékoztatót tartott az üzem tevékenységéről. A fotón egy Sajtó Alosztály-beli kollégámat is látom, Major Lászlót. Az Elektroacélműben – ahol Jeliszejev, Magyari Béla és más vendégek mellett magam is kohász-martinász fejfedőben állok – tiszteletbeli martinásszá avatták Farkas Bertalant és Valerij Kubászovot.

Ezután a megyei pártbizottság és a megyei tanács ebédre invitált bennünket a Juno Szállóba. Kötetlen beszélgetés és pohárköszöntők hangzottak el.

Délután nagygyűlésre került sor a miskolci sportcsarnokban, több ezer fő részvételével. Grósz Károly tartott beszédet, majd Kubászov és Farkas Bertalan szólt a jelenlevőkhöz. Utánuk Simon Sándor akadémikus, a miskolci egyetem tanszékvezetője, majd az LKM „Szojuz-36” brigádjának vezetője beszélt. Ezután Grósz Károly átadta a megye szimbolikus ajándékát az űrhajósoknak, akik szintén ajándékkal viszonozták ezt.

A lelkes hangulatú gyűlés után indulnunk kellett Mezőkövesdre, a Matyó Múzeum megtekintésére. A vendégeket elkísérte Grósz Károly és felesége, Ladányi József és felesége. Csatlakozott hozzájuk Vaskó Mihály, a Heves megyei PB elsőtitkára és Fekete György Endre, a megyei tanács elnöke. A múzeum megtekintését követően a Borsod megyei vendégek elköszöntek, az űrhajósok és kíséretük pedig elindultak Gyöngyösvisontára, a Gagarin Hőerőműhöz. A városok határában az űrhajósok általában átszálltak abba a nyitott gépkocsiba, ahonnan integetve üdvözölték a lelkes tömeget.

A megye, a járás és az üzem vezetői fogadták a vendégeket, és az építmény előtti téren – több ezres tömeg előtt – felkísérték a vendégeket az emelvényre. Vaskó Mihály néhány percben köszöntötte az űrhajósokat, a jelenlevőket. Utána Valerij Kubászov és Farkas Bertalan üdvözlő szavai hangzottak el; és szimbolikus ajándékot adtak át a Gagarin Hőerőmű dolgozói részére. Az erőmű „Űrhajós brigádjának” vezetője viszonzásul a Gagarin Emlékmű kicsinyített mását nyújtotta át nekik.

Az emelvényen – a nálam levő fotók alapján – a négy űrhajóson, feleségeiken és a helyi vezetőkön kívül Rácz Sándort, a KB osztályvezetőjét látom. Én Farkas Bertalan mögött, három képen pedig Magyari Béla mögött, Reményi Gyula vezérőrnagy mellett látszom. A helyiek megajándékoztak egy kiadvánnyal a hőerőműről, valamint egy képeslappal, rajta egy Gagarint ábrázoló, elsőnapi pecséttel ellátott bélyeggel.

A nagygyűlést követően az űrhajósok megkoszorúzták a Gagarin Emlékművet, majd az elköszönés után visszatértünk Budapestre.

Másnap reggel már Szolnokon folytatódott a program. Az űrhajósok kíséretéhez tartozott Czinege Lajos miniszter és Karakas László, a KB osztályvezetője. A város határánál, az 1919-es tanácsköztársasági emlékműnél Andrikó Miklós, a megyei PB első titkára és más megyei, városi vezetők fogadták őket, majd együtt a városi tanácsházához hajtattak, ahol Andrikó Miklós köszöntője és Fenyvesi József, a városi tanács elnökének tájékoztatója hangzott el.

Ezután a Tiszamenti Vegyiművekben röpgyűléssel egybekötött üzemlátogatásra került sor.

Ezt a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán tett látogatás követte, ahol évekkel korábban Farkas Bertalant és Magyari Bélát készítették fel a katonarepülői pályára. Nagy tömeg várta az űrhajósokat: a főiskola parancsnokai, tanárai, családtagjaikkal, akik közül sokan személyesen is ismerték őket.

Brassói Tivadar vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka köszöntötte az űrhajósokat. Elsőként Alekszej Jeliszejev szólt a jelenlevőkhöz. Az űrhajósok hihetetlenül nehéz és felelősségteljes feladatáról beszélt. Farkas Bertalan, majd Magyari Béla szólt utána. Az emelvényen az űrhajósokon és a helyi vezetőkön kívül Czinege Lajos látható a fotóimon és Karakas László, a KB osztályvezetője. Én pedig Valerij Kubászov és Farkas Bertalan között látszom, közvetlenül mögöttük álltam.

Ezután a főiskola múzeumának történetével ismerkedtek a szovjet űrhajósok, Czinege Lajos és a két magyar űrhajós kalauzolásával. Farkas Bertalan rakétájuk makettjét és szelencében bajkonuri földet ajándékozott a múzeumnak. Az épületnél kiállított két repülőgép előtti csoportképen éppen Brassói Tivadar beszél mikrofonba. Tőle jobbra állnak az űrhajósok, balra pedig Czinege Lajos, Karakas László és mellette én.

A Kilián főiskolán tett látogatás utáni helyszín a tiszaligeti Felszabadulási Emlékmű parkja volt, ahol az űrhajósok rózsatöveket ültettek. Feleségeik is, meg többek között én is, figyeljük a műveletet. Innen a Jubileumi térre, a 900 éves Szolnok Emlékműhöz érkeztünk, ahol a város lakóinak jelenlétében Andrikó Miklós köszöntője után az űrpáros üdvözölte a szolnokiakat. Ezzel véget is ért a Szolnok megyei program.

Most pedig leírom „elrablásom” rövid történetét.

Miután napokon át részt vettem a közös programokban, az űrhajósokkal szívélyes, barátságos kapcsolatom alakult ki. Meg kell mondani így utólag is: igen kedves, közvetlen, barátságos embereknek találtam mind a négyüket. Tehát nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is nagyszerű személyiségek voltak.

Az űrhajósok programjának következő állomása a balatonaligai pártüdülő volt, ahova éppen vacsorára kellett megérkezniük. Három űrhajós már elhelyezkedett a kocsikban, a kísérőikkel együtt, Alekszej Jeliszejev pedig éppen akkor ült be a kijelölt autóba, amikor én már elköszöntem a többiektől, ugyanis a következő két nap programjában nem vettem részt. A kocsihoz lépve mondtam Jeliszejevnek, hogy elköszönök tőle, hiszen valószínűleg már nem találkozunk. Erre ő közölte: szó sincs róla, vegyek részt velük a vacsorán Balatonaligán. És búcsúzásra nyújtott kezemnél fogva szabályosan behúzott a kocsiülésre, maga mellé, és rögtön szólt is a sofőrnek, hogy indulhatunk. Mondtam, hogy én már nem veszek részt ebben a programban, vissza kell térnem Budapestre, a kocsi is vár rám.

De már elindultunk. Azt mondta: majd vacsora után hazautazom. Nem emlékszem, ült-e valaki a sofőr mellett. Mindenesetre útközben beszélgettünk. Kedves, jó humorú embernek bizonyult. Kérdeztem tőle mindenfélét, többek között azt is, hogy szerinte az ezredfordulóra eljut-e ember a Marsra. Határozottan azt válaszolta, hogy nem. Túl sok mindent kell még megoldani. Húsz év nem lesz elég erre.

Amikor megérkeztünk az üdülőhöz, az űrhajósok és kísérőik kiszálltak az autókból, és az üdülő vezetői fogadták őket, ahogy kell. A kölcsönös üdvözlések közben odaléptem egyikükhöz, és a fülébe súgtam, hogy engem Jeliszejev űrhajós hívott el, hogy vegyek részt velük a vacsorán. Kérdezte: rajta vagyok a listán? Mondtam, hogy nem. Engem Szolnokról vitt volna haza Budapestre egy gépkocsi. Erre azt válaszolta: ha nem szerepelek a listán, akkor nem vehetek részt a vacsorán. Mondtam: rendben van, de akkor két kérésem van hozzá. Egyrészt szerezzen egy autót, amely most elvihetne Budapestre, másrészt szóljon Jeliszejevnek, hogy ez a helyzet. Az űrhajósokat ugyanis közben bevezették az üdülőbe.

Megvártam a bejáratnál a perceken belül jelentkező sofőrt, aki elvitt Budapestre. Hát így végződött az „elrablásom”.

Eszembe jut egy másik kis epizód is. Nem emlékszem a helyszínre (lehetett Borsod megyében vagy Szolnokon, de akár Budapesten is). Mindenesetre az egyik helyszínről a másikra szállítást a helyiek minibuszokkal oldották meg. Ott álltak a kocsik, és a sok vendég, a helyi vezetők és egyéb résztvevők sorban szálltak be az autókba. Én is felkapaszkodtam az egyik minibusz lépcsőjén, aztán megtorpantam: csak Czinege Lajos és az űrhajósok ültek ott. Elnézést kértem, és le akartam szállni, de Czinege miniszter kért, hogy maradjak csak. Jó helyen vagyok. Így aztán beszélgetve érkeztünk meg a következő programhoz.

Az űrhajósok egyébként Aligán ebédeltek másnap, majd Pap János, a Veszprém megyei PB első titkára és felesége kíséretében Balatonfüredre utaztak, ahol a Tagore sétányon fát ültettek. Ezután az űrhajósok látogatást tettek a Zánkai Úttörővárosban.

Másnap, 23-án Veszprémbe, majd Pápára indultak az űrhajósok. A megyei, a járási, a városi vezetők nagy tisztelettel fogadták őket, és együtt indultak a művelődési központba, ahol gyűlésre került sor. A helyiek beszédét követően Valerij Kubászov és Farkas Bertalan felszólalása következett, majd az űrhajósok beírtak a brigádnaplóba.

Délután a pápai repülőtérre indultak a vendégek, ahonnan a katonai alakulat fogadására érkeztek, a Komarov Parkba. Az alakulat parancsnoka elmondta, hogy Farkas Bertalan és Magyari Béla az ő alakulatuknál szolgáltak, és onnan indultak el Csillagvárosba. Külön köszöntötte Valerij Kubászovot, megköszönve a Farkas Bertalannak nyújtott segítségét. Az űrhajósok válaszát követően a Komarov Emlékmű megkoszorúzása következett. Ezután Farkas Bertalan átadta a csapatmúzeum részére hozott emléktárgyakat, és megnyitották az emlékszobát.

A látogatást követően az űrhajósok visszatértek Budapestre. Este a szállásukon felkereste őket Kádár János, és szívélyes beszélgetést folytatott velük.

Másnap korán reggel pedig A. Sz. Jeliszejev és V. Ny. Kubászov ünnepélyes búcsúztatására került sor a Ferihegyi repülőtéren, a magyar űrhajósok és több vezető részvételével.

*

Ezzel befejezem ennek a csodálatos eseménysornak a felidézését, jóllehet én ezt követően többször is találkoztam a két magyar űrhajóssal, de több szovjet és más nemzetekhez tartozó űrhajóssal is. Hiszen voltak rendezvények, amelyekkel olykor nekem is akadt feladatom, illetve nemzetközi űrhajós találkozókra is sor került Budapesten, amelyekre meghívást kaptam. De ezeket már máskor és máshogyan mesélem el.

 

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Benedek Köves Hajnalka 2020-05-19