Tisztelt Olvasónk! A Magyar Békekör szívesen közread oldalán olyan elemző írásokat, mint amilyen az alábbi is, amely nem ellentétes alapelveinkkel, még ha nem feltétlenül egyezik is meg velük.

Salga István: Béke és nacionalizmus

Látszólag két különböző fogalom, de ha közelebbről megvizsgáljuk, mégis találunk olyan pontokat, amelyek jelzik a kapcsolatot köztük.
Kezdjük a Békével. Mikor az emberi történelem hajdanán lecsapott az első bunkó a terület elfoglalására vagy éppen védelmére, azonnal megszületett a békevágy is. Logikus következtetés, mert, ha mindenkit agyonverek, végül egyedül maradok és ez a halálomat jelenti.
Béke, Békesség, egy tőről fakad, és akik előrevitték a világot, zömmel ebben hittek.
Nagyon régi vágy a béke vágya, a régiek még Isteneket is állítottak, melyek – hitük szerint – védték a békét. A Görögöknél Eiréné istennő, nem is akárki, Zeusz főisten és felesége, Themisz lánya, a rómaiaknál Pax istennő. Érdekes, hogy amíg a háború Istene férfi (például Mars), addig a béke istene nőben testesült meg. Szépen lemintázza ezt Arisztophanész fergeteges komédiája a Lüszisztráté, ahol a nők a bősz, hadba induló férfiakat igen hathatós csellel beszélik le a hadakozásról.
Bárcsak ilyen könnyű volna ma is békét teremteni! Ma már nem a bunkó ellen kell védekezni, hanem inkább a hatalomba beleszédült politikusok, a sima modorú gazemberek (diplomaták) és a tudásukat rosszra használó tudósok által kifejlesztett atomfegyverek ellen, melyekkel a mai állapotukban 11,25 milliárd embert lehet elpusztítani, a környezettel, vagyis a Földdel együtt.
A média készségesen együttműködik a hatalommal, mert onnan kapja a pénzt. Bár a Békét akarók sokkal többen vannak, hangjuk alig hallatszik, mivel pénzt nem tudnak adni, „csak” életet.

A nacionalizmus sokkal későbbi, új keletű fogalom. A nemzetté válás ideológiája. Felette áll az egyes csoportosulásoknak (párt, vallás társadalmi osztály stb.). Ezekkel viszont együttműködve lesz haladó és kívánatos a társadalom számára, melynek alapvető eleme a közös mítoszok és történelem.
Éppen ezért alkalmas a vele való visszaélésre (nacionálsovinizmus, vagyis a „túlhajtott” nacionalizmus) és ellenségei kedvtelve keverik össze a hazafisággal (patriotizmus), melyhez való hasonlósága kétségtelen, de nem ugyanaz. Amúgy a patriotizmussal, a hazaszeretettel éppen úgy visszaélnek, mint a nacionalizmussal. Pedig az egészséges és helyénvaló nacionalizmussal szinte hegyeket lehetne megmozgatni! Példa akad rá bőven!
Példakép rá Gandhi, a Mahatma, aki jól fizető ügyvédi praxisát hagyta ott és állt a nép élére a szabadságért és függetlenségért, s tette ezt ráadásul BÉKÉS eszközökkel, tűrve a gyarmatosító hatalom brutalitását.
Példa rá Vietnám is, mely 50 éves függetlenségi harcát előbb a francia gyarmatosítókkal, majd az amerikai megszállókkal szemben vívta meg.
Mi magyarok is több esetben fogtunk fegyvert, vívtunk forradalmakat nemzeti függetlenségünkért.
Világszerte számtalan helyen találkozunk az egészséges nacionalizmus megnyilvánulásaival, melynek eredménye – siker esetén – a békés építőmunka.
Ám a nacionalizmussal vissza is lehet élni! Mint a migráció esetében, amikor is önös gazdasági-politikai érdekeket szolgálnak vele. A gazdagok az olcsó munkaerőhöz jutás lehetőségét látják benne, nem érdekli őket más csak önös érdekük, nem érdekli őket a nemzeti összetartozás (nacionalizmus), mert egy identitását elvesztő nemzettel úgy lehet bánni, mint a birkanyájjal.
Mégis mi az összetartozás a két fogalom között?
Vajon a nemzet szolgálata azonos volna más népek leigázásával, nemzeti értékeik eltiprásával? Vajon az, hogy élünk és emlékezhetünk mítoszainkra és történelmünkre, az a háborúk eredménye? Hogy élünk, a békének köszönhető. Számos olyan nagyhatalom, mely a háborúskodásnak szentelte minden energiáját, ma már eltűnt a történelemből, némelyikről talán nem is hallottunk. De közelebbről nézve Magyarország veszteségei csak az utolsó egy-két évszázad alatt felmérhetetlenül nagyok.
Tehát az okosan használt nacionalizmus nem nélkülözheti a Békét. Csak így maradhat fenn egy nemzet, a maga kultúrájával és történelmével.
Béke nélkül nincs élet. Ezt végre meg kellene érteni mindenkinek a Földön. Vagyis a hatalmas és gazdag, világuralomra törő államoknak meg kell érteniük, hogy a világ vezetése és a rajta való uralkodás két egymástól távol álló dolog. Csak Békével és egészséges nacionalizmussal (sokszínűséggel) menthetjük meg a jövőnket.