„Azon társadalmak gazdagsága, amelyekben a kapitalista termelési mód uralkodik, hatalmas áruhalmazként jelenik meg„

Az idő nagy részében tehetetlennek érezzük magunkat a rendszer megváltoztatására vagy akár a saját életünk befolyásolására.

Ennek a tehetetlenség-érzésnek az egyik magyarázata, amit Karl Marx „árufetisizmusnak” nevezett.

Az árufetisizmus nem azt jelenti, hogy megszállottan egyre több dolgot akarunk vásárolni. Ez az emberi képességek élettelen tárgyaknak és intézményeknek való tulajdonítása. Ez az a mód, ahogyan az általunk létrehozott dolgok uralni kezdenek minket.

Az árufetisizmus azért alakult ki, mert a kapitalizmus az első olyan rendszer a történelemben, amely az általánosított árutermelésen alapul. Ahogy Marx megfigyelte: „Azon társadalmak gazdagsága, amelyekben a kapitalista termelési mód uralkodik, hatalmas áruhalmazként jelenik meg.”

Minden eredményünk, minden, amit előállítunk, megvételre és eladásra kínált tárgyként jelenik meg.

Az emberi lények mindig is dolgoztak, hogy tárgyakat hozzanak létre, amelyek segítik őket szükségleteik kielégítésében.

A múltban a termelőknek közvetlen kapcsolatuk volt azzal, amit előállítottak. Arattak, varrtak, szőttek, faragtak, sütöttek és főztek.

Már nem a közösségeink szükségleteire reagálva termelünk. Árukat állítunk elő, hogy eladjuk őket a névtelen piacon.

A fogyasztóknak már nincs kapcsolatuk az egyes termelőkkel. Ezek a kapcsolatok átalakulnak az általuk előállított áruk közötti kapcsolatokká.

Ez a kapitalista rendszeren belül felerősödik, amelyben az áru „az egész társadalom egyetemes kategóriája”, ahogy Marx írta.

Marx elmagyarázta, hogy „úgy tűnik, mintha maga a dolog bírná azzal a képességgel, erénnyel, hogy termelési viszonyokat hozzon létre”, nem pedig az emberek, akik előállítják őket.

Végül a pénz fejlődött ki, hogy megkönnyítse az áruk forgalmát. A pénz felveszi az általa reprezentált tárgyak értékét, és úgy tűnik, hogy maga hozza létre az értéket.

Mészáros István marxista teoretikus elmagyarázta: „Az emberek pénzhez való hozzáállása kétségtelenül a kapitalista fetisizmus kiemelkedő példája, amely a kamatozó tőkében éri el csúcspontját.

„Az emberek azt hiszik, hogy látják, ahogy a pénz több pénzt hoz létre, önmagát értékesítő értéket – a munkások, gépek, nyersanyagok – a termelés összes tényezője – pusztán segédeszközökké minősülnek le, és maga a pénz válik a gazdagság termelőjévé.”

Az áruk dominanciája mára annyira átható, hogy elkerülhetetlennek tűnik.

A termelést egyre inkább a készségek specializációja és a folyamatok racionalizálása irányítja. Ez növeli az össztermelékenységet, de azt jelenti, hogy szem elől tévesztjük, és nem lelhetjük örömünket a késztermékben.

Lukács György magyar marxista leírta, hogy ez a „specializáció az egész minden képének elpusztításához vezet”. Minden töredezettnek és darabosnak tűnik.

Ami az árukkal kapcsolatban történik, az az egész társadalomra általánosul. Úgy tűnik, hogy valami „piacnak” nevezett titokzatos erő okozza az árak ingadozását, teremt és szüntet meg munkahelyeket, és fegyelmezi a megválasztott kormányokat.

Fontos, hogy az árufetisizmust a különböző osztályok eltérően élik meg. Lukács érvelt amellett, hogy az uralkodó osztály soha nem emelkedhet felül az árufetisizmuson. Az a kapitalizmushoz van kötve, amelyet természetesnek és elkerülhetetlennek tart.

A munkásokat is formálja az árufetisizmus. De a munkásosztály egyedülálló helyzetben van. Le tudja tépni a fetisizmus leplét a kapitalizmusról, mert küzdelmei feltárják saját rejtett szerepüket a társadalom gazdagságának előállításában.

Lukács azt sugallja, hogy csak a munkásosztály képes „forradalmi tudatot” kifejleszteni, mivel eredményeik elválnak alkotó képességüktől, és áruvá válnak.

Az osztályharc azt jelenti, hogy a munkások többé nem látják magukat elszigetelt egyéneknek, akiket az irányításukon kívül álló erők sodornak. Hatalmukban áll befolyásolni az eseményeket.

Az árufetisizmus megmagyarázza, hogy a kapitalizmus miért okozza számunkra a tehetetlenség érzését és hogyan valósíthatja meg a munkásosztály kollektív erejét.

forrás: Socialist Worker