Nicolás Maduro, akit az egész nyugati világ elítél, mert ellenzi az Egyesült Államok azon elvét, hogy az olaj, a földgáz és más természeti kincsek világszerte az ő ellenőrzésük alá kerüljenek, és gondoskodott arról, hogy a nagy pénz Venezuelában maradjon, és elsősorban a szegények javát szolgálja. Jelenleg Donald Trump a nemzetközi kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem nyilvánvaló ürügyével venezuelai hajókat lő le nemzetközi vizeken – halálesetekkel járó következményekkel. És további katonai intézkedésekkel fenyegetőzik, amelyek célja a „rezsimváltás” Caracasban. Milyen jogon? Tipikus amerikai külpolitika! (cm)

(Szerk.) 2025. szeptember 25-én és október 8-án két rendezvényt tartottak Venezueláról Bázelben. A svájci nemzetközi választási megfigyelő, Natalie Benelli érdekes részletekkel ellátott előadást tartott Venezueláról, amelyet a Globalbridge engedélyével közlünk, amiért nagyon hálásak vagyunk. (cm)

A svájci, európai és észak-amerikai mainstream média többnyire negatívan tudósít Venezueláról és kormányáról. Maduro elnököt autoriternek írják le, pedig alig van olyan ország a világon, ahol annyi választás lenne, mint Venezuelában, és ahol a lakosság olyan aktívan részt venne a döntéshozatali folyamatokban.

A mainstream média által figyelmen kívül hagyott vagy torzított valóságról fogok beszámolni Venezueláról. Beszámolóm első kézből származó tapasztalatokon alapul, amelyeket 2019 óta négy venezuelai utazásom során szereztem. Kétszer jártam ott nemzetközi választási megfigyelőként: 2024 júliusában az elnökválasztásokon és 2025 májusában a regionális választásokon.

1. Rövid történelem

Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb ismert kőolajkészleteivel, valamint nagy gáz-, arany- és édesvízkészletekkel.

1998-ig az országot két polgári párt – az 1941-ben alapított szociáldemokrata Acción Democratica és az 1946-ban alapított keresztény-szociális COPEI – kormányozta felváltva. Ők gondoskodtak arról, hogy a kőolajiparból és más értékes nyersanyagokból származó bevételek egy kis helyi oligarchiához és külföldi kőolajcégekhez, például az amerikai Exxon (ma ExxonMobil) és Conoco Philipps multinacionális vállalatokhoz kerüljenek, míg a lakosság nagy része szegénységben élt.

Charles Hardy római katolikus pap (A Cowboy in Caracas) a következőképpen írja le a Barrio-t, ahol 1985-ben élt:

„A Barrio különböző típusú lakóépületekből állt. Voltak préselt kartonból és fémlemezből készült barakkok. Az egyetlen fal, amely elválasztotta az egyik lakást a másiktól, egy kartonfal volt. (…) [Nem volt] folyó víz, WC és zárt csatornahálózat. Az ajtóm előtt egy fekete vízfolyás vezette a szomszédok lakásainak szennyvizét a házam mögötti kis fekete folyóba.”

1998-ban Venezuela Hugo Chávez-t, az Ötödik Köztársaság Mozgalom (Movimiento V República) elnökét választotta meg, aki a lakosság többségét képviselte. A választások előtt Chávez bejárta az országot, hogy az emberekkel beszéljen mozgalmának céljairól. Választási kampánya azon az ígéreten alapult, hogy alkotmányreformmal létrehoz egy „új” köztársaságot – az Ötödik Köztársaságot –, amely minden venezuelait magában foglal, függetlenül gazdasági, társadalmi és kulturális hátterétől.

1999 januárjában, hivatalba lépése után Chávez népszavazást kezdeményezett egy alkotmányozó közgyűlés megválasztásáról. A népszavazást elfogadták, és megválasztották az alkotmányozó közgyűlést. Ez kidolgozta a Bolívári Venezuela Köztársaság új alkotmányát, amely a mai napig az egyik leghaladóbb alkotmány.

Példák: A 82. cikk garantálja minden polgár számára a méltóságteljes, biztonságos és tiszta otthonhoz való jogot.

Az 58. cikk garantálja a cenzúra nélküli, megfelelő, valós és pártatlan információhoz való jogot.

Az alkotmány garantálja az oktatáshoz (102. és 103. cikk) és az egészségügyi ellátáshoz (83. cikk) való jogot is. Emellett tartalmazza egy új, a részvételi demokrácián alapuló kormányzati struktúra elemeit is. (Erről bővebben alább.)

A bolivári kormány hatalomra kerülése óta a kőolajeladásokból származó bevételeket számos szociális programra fordítja az alacsony jövedelmű lakosság javára az élelmiszerellátás, az oktatás, a lakhatás és az egészségügy területén:

Bolívar 2000 terv (1999 februárjában indult): Katonák a lakosság szolgálatában:

Élelmiszerosztás házról házra járva, infrastruktúra, utak, épületek felújítása a nyomornegyedekben.

2003: Barrio Adentro misszió ingyenes egészségügyi ellátásért kubai orvosokkal együttműködve a szegénység sújtotta negyedekben, ahol a felsőbb osztályhoz tartozó orvosok nem akartak dolgozni. Chávez előtt az egészségügyi ellátás Venezuelában bizonytalan volt. Az állami kórházak romba dőlték, a magánorvosok és kórházak a gazdagok számára voltak fenntartva. Kubai és venezuelai orvosok rendelőket hoztak létre a munkásnegyedekben, néha emberek otthonában, hogy a lakosságot mindenben ellássák. Együttműködnek a helyi tanácsokkal (consejos comunales), amelyek ismerik az emberek szükségleteit.

2. Gazdasági és médiaküzdelem Venezuela ellen

Hugo Chávez 1998-as elnökké választása óta Venezuela folyamatos támadásoknak és puccskísérleteknek van kitéve az Egyesült Államok és amerikai, európai szövetségesei, valamint a venezuelai ellenzék részéről. Ezek nem tudják elfogadni, hogy elvesztették az irányítást a venezuelai olajipar felett, és hogy az olajból származó bevételeket a venezuelai és a globális déli országok lakosságának javára fordítják.

2015-ben az akkori amerikai elnök, Barack Obama Venezuelát az Egyesült Államok nemzetbiztonságát fenyegető tényezőnek nyilvánította, és ezzel a nyilatkozattal egyoldalú kényszerítő intézkedéseket – úgynevezett szankciókat – vezetett be Venezuela ellen. A mai napig az amerikai kormány és európai szövetségesei több mint 1000 egyoldalú kényszerítő intézkedést vezettek be Venezuela ellen. Több mint 100 intézkedés a PDVSA állami olaj- és gázipari vállalat ellen irányul, amely Venezuela legfontosabb bevételi forrása. A PDVSA nemzetközi bankoknál vezetett számláit zárolták, külföldi finomítóit elkobozták, és megakadályozták, hogy olajszállító hajói a világban közlekedjenek. 22 milliárd dollár értékű venezuelai vagyontárgyakat zároltak 29 külföldi bankban, például a Bank of England-ben, a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) és az Interamerikai Fejlesztési Bankban.

A venezuelai gazdaságra gyakorolt hatások katasztrofálisak: A nemzetközi piacokhoz és pénzügyi rendszerekhez való hozzáférés hiánya azt jelenti, hogy nem lehet beszerezni az élelmiszereket, gyógyszereket és pótalkatrészeket, amelyekre a lakosságnak szüksége van az élethez. Nem lehet megvásárolni az ipar felépítéséhez szükséges anyagokat és gépeket. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet karbantartani az ország infrastruktúráját, ami például áramkimaradásokhoz vezet – ami messzemenő következményekkel jár az egész életre nézve.

A kényszerítő intézkedések, a szankciók célja az ország gazdaságának megfojtása és a lakosság nyomorba taszítása, hogy felkeltsék őket a kormány ellen.

Az illegális, egyoldalú kényszerítő intézkedések következtében a kőolajtermelésből származó bevételek 2014 és 2020 között 99 %-kal csökkentek. Francisco Rodriguez közgazdász és ellenzéki támogatója a venezuelai gazdaságra gyakorolt hatásokat az ellenséges hadseregek által végrehajtott olajmezők felrobbantásához hasonlította. A Financial Times 2019. július 7-i cikkében Thomas Shannon volt amerikai diplomata kijelentette, hogy a Venezuelával szemben folytatott gazdasági háború hatása összehasonlítható a második világháborúban Drezdára és Tokióra végrehajtott bombázásokkal.

Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem professzora, és Mark Weisbrot, a washingtoni Centre for Economic and Political Research munkatársa szerint az egyoldalú kényszerintézkedések miatt Venezuela milliárd dollárokat veszített el élelmiszerek, gyógyszerek és más létfontosságú áruk vásárlására. Csak 2017 és 2018 között a halálozási arány Venezuelában 31 %-kal emelkedett, ami 40 000 további halálesetet jelent.

Ehhez jön még a hatalmas médiapropaganda, amely Madurót diktátorként ábrázolja, aki éhezteti a népet és kínozza az ellenzékieket. A 2024. július 28-i elnökválasztás előtt az újságok prófétai hangon egy valószínűtlen választási győzelemről beszéltek Maduro számára. Július 26-án, két nappal a választás előtt, a Los Angeles Times így címmel jelent meg: „Maduro messze lemaradt a közvélemény-kutatásokban. Elfogadja-e vereségét a vasárnapi választásokon?” A német Zeit Online újság a választás napján így címmel jelent meg: „Már eldőlt a venezuelai választás?” És tovább: „Venezuelát több mint tíz éve Nicolás Maduro elnök kormányozza. Az ellenzék most először legyőzheti őt. Engedi-e a rezsim a hatalomváltást?” A svájci SRF televízió és más médiumok azt állították, hogy Venezuela nem enged be választási megfigyelőket az országba.

Én mind a 2024. júliusi elnökválasztáson, mind a 2025. májusi regionális választásokon választási megfigyelőként voltam jelen Venezuelában.

3. Választások Venezuelában: Így zajlanak a választások Venezuelában

1999-ben a választójoggal rendelkező személyek 43%-a nem tudott szavazni. Ők azok közé a gazdasági, társadalmi és politikai jogfosztott emberek közé tartoztak, akik nem tudtak írni-olvasni és nem rendelkeztek személyi igazolvánnyal.

A „Mission Robinson I” programmal a Chávez vezette bolivári kormány 2003-ban országos írástudási kampányt indított, és minden embert, beleértve az őslakosokat is, arra ösztönzött, hogy igényeljen személyi igazolványt. Ennek eredményeként a választójoggal rendelkezők száma a 7 millióról (1998-ban) a mai 21 millióra nőtt.

Az elmúlt 25 évben – amióta a bolívári mozgalom kormányoz Venezuelában – több mint 30 választást tartottak Venezuelában. 2025. május 25-én választották meg a 24 állam kormányzóját és a nemzetgyűlés 285 képviselőjét. Választási megfigyelőként bevezetést kaptam Venezuela választási rendszerébe, és meglátogattam különböző szavazóhelyiségeket Caracasban, Venezuela fővárosában.

A venezuelai választási rendszer legfontosabb elemei

– A választás 100%-ban automatizált.

– A választási folyamat összesen 16 lépését ellenőrzik a választásban részt vevő pártok jelenlétében. Az ellenőrzésben részt vevő valamennyi párt aláírja az egyes lépések ellenőrzési jegyzőkönyveit, ezzel igazolva, hogy minden rendben van és a szabályoknak megfelelően működik: a szoftver, a gépek stb. A választási szoftver jelszóval védett; a választásokban részt vevő valamennyi párt hozzájárul a szoftver titkosításához szükséges jelszó egy részéhez – senki sem ismeri a teljes jelszót, senki sem tudja egyedül megváltoztatni a szoftvert.

– A 2025. májusi választásokon 54 politikai párt vett részt – többségük az ellenzékből.

Választásra jogosultak és választási segítők

– Választásra jogosultak a 18. életévüket betöltött, a választói névjegyzékbe bejegyzett személyek.

– A választói névjegyzék a CNE honlapján nyilvánosan hozzáférhető. Ott mindenki ellenőrizheti, hogy szerepel-e a névjegyzékben.

– A szavazás személyesen történik. A választóknak magukkal kell hozniuk személyi igazolványukat.

– A legtöbb szavazóhelyiséget állami iskolákban rendezték be. Annak érdekében, hogy bizonyos népességcsoportok számára megkönnyítsék a szavazást, idősek otthonában, börtönökben stb. is kialakítottak szavazóhelyiségeket.

– A választási segítőket véletlenszerűen sorsolják ki a 18 és 65 év közötti regisztrált választók listájáról. Minden szavazóhelyiséghez 30 személyt sorsolnak ki, köztük egy elnököt, egy titkárt, két fő tagot és helyettes tagokat.

Az akkreditáláshoz a szavazóhelyiségek tagjainak meg kell nézniük egy videót, és helyesen kell megválaszolniuk három egyszerű kérdést a választási folyamatról. A választási jelöltek nem lehetnek szavazóhelyiségek tagjai.

A szavazóhelyiségek tagjai aláírják a szavazóhelyiségek megnyitásáról és bezárásáról szóló jegyzőkönyveket.

– Minden politikai párt tanúkat javasol, akik a választás napján jelen lesznek a szavazóhelyiségekben. Feladatuk a választási folyamat megfigyelése és annak biztosítása, hogy minden a szabályoknak megfelelően történjen.

Előfordult, hogy a választók a szavazólapot a szavazóurnába dobás helyett megsemmisítették, hogy hamisítsák a választási eredményt. Ez történt például a 2013-as választásokon, amikor Maduro szűk, 234 935 szavazatos előnnyel nyert. Az ellenzék azt követelte, hogy a szavazógépek 100%-át ellenőrizzék, és az automatizált szavazatokat hasonlítsák össze a szavazóurnákba leadott papírszavazatokkal. Az automatizált szavazatok 99,98%-át a papírszavazatok megerősítették. Csak a papírszavazatok 0,2%-a hiányzott, mert a szavazólapokat megsemmisítették.

A szavazólap megsemmisítése vagy a szavazóurnába való be nem dobása bűncselekménynek minősül.

4. Venezuela válasza a gazdasági háborúra: részvételi demokrácia és kollektív önkormányzat

Venezuela a gazdasági háborúra a helyi önkormányzati struktúrák (consejos comunales és Comunas) és a kollektív termelés megerősítésével, valamint a magánvállalkozók az agrár- és ipari átállásba történő bevonásával válaszol. Ma Venezuelában 49 000 consejos comunales és körülbelül 4500 Comunas működik az önkormányzati termelés, az ipar és/vagy a szolgáltatások területén.

13 956 000 hektár földterületet adtak át paraszti családoknak, és 427 000 családot vontak be a termelésbe. A magánvállalkozások részvételével a mezőgazdaság és az ipar átalakításában Venezuela ma már élelmiszereinek 97%-át saját maga termeli. 100%-os önellátást értek el a kávé, a főzőbanán, a fehér sajt, a teljes tej, a sárgarépa, a paprika, a tök, a cukortök, az ananász, a tejgyökér, a guava, a narancs, a dinnye, a burgonya, a hagyma, a friss hal, a paradicsom, a marhahús, a csirkehús és a sertéshús esetében.

Venezuela bevételeinek 70%-át szociális programokba fekteti. 2024-ben 8 millió család kapott rendszeresen támogatott élelmiszert a CLAP program keretében. 2011 óta több mint 5,1 millió házat építettek és osztottak szét alacsony jövedelmű családok között.

Két példa a kollektív önigazgatásra:

Urbanismo Jorge Rodriguez Padre:

Venezuela-ban a lakhatás nem árucikk, hanem jog. A Bolívári Venezuela Köztársaság alkotmánya mindenki számára garantálja a méltó lakhatást (82. cikk). Ez nem volt így, mielőtt a bolívári mozgalom hatalomra került.

2011-ben heves esőzések után földcsuszamlások történtek Caracasban, sok család vesztette el lakóhelyét. A kormány erre a Gran Mision Vivienda Venezuela GMVV nemzeti lakásépítési programot indította el, hogy lakást biztosítson azoknak, akik elvesztették otthonukat.

A Jorge Rodriguez Padre lakótelep a Gran Mision Vivienda Venezuela része, az Autoconstrucción módszerrel.

96 család építi saját lakását két lakótelepen. Az első épület 48 lakással, körülbelül 150 fő számára, 6 emeleten készült el. Minden emeleten nyolc lakás található. A saroklakások 2 szobásak, 66 m² alapterületűek, a középső lakások 3 szobásak, 76 m² alapterületűek. (Itt az előadó több fotót is mutatott. Szerk.)

Lehetőségem volt egy délutánon át beszélgetni Ayary-val és néhány társával. Íme néhány kivonat a beszélgetésből: (Urbanismo Carlos Raul Villanueva (2025. május)

A projekt számos paradigmát felforgatott. Yrcedia: „Mindannyian különböző szakmákban dolgoztunk. Semmit sem tudtunk az építkezésről/építésről. Mindent meg kellett tanulnunk.”

Az Autoconstructoras 85%-a nő, 15%-a férfi. Ayary: „Mi egy női kollektíva vagyunk, amely megtörte a hagyományos női szerepet. Háziasszonyok vagyunk, akik megépítették a saját lakásukat. Bebizonyítottuk, hogy a nők képesek erre, ellentétben a nőkkel kapcsolatos általános képpel.”

„Sikerült megtanulnunk és előrelépnünk.”

José: „A gazdagok házát építettük, de magunknak nem tudtunk házat építeni.” Ayary konyhájából láthatók a Caracas dombjaiban fekvő Barriók. José: „Onnan jöttünk.” (Barrio városrész, Latin-Amerikában gyakran az alacsonyabb társadalmi osztályok lakta, elszegényedett külvárosi városrészekre használják.)

„A kapitalista társadalomban nem értékelik az alacsony jövedelmű emberek hozzájárulását.” „Bebizonyítottuk, hogy a szervezett és egységes nép képes erre.” „Bebizonyítottuk a világnak és a társadalomnak, hogy képesek vagyunk erre.” „Ezt Cháveznek köszönhetjük.”

Ayary: „A lakásépítés 70%-a a nép hatalmában van. Résztvevő és politikai munkára van szükség. Tudjuk, mire van szükségünk. Senki sem tudja ezt jobban, mint mi. Chávez azt mondta: Szerveződjetek, hogy elérhessétek, amit akartok. A saját lakásépítés önkéntes munkán alapul. Mindannyian együtt dolgozunk egy közös cél elérése érdekében. Mert az én falam a te falad, a te mennyezeted az én padlóm. De ennél is többről van szó: egy közösség felépítéséről. Az individualizmussal semmit sem érünk el.”

Ayary: „Minden egy részvételi folyamaton alapul: hogyan akarunk élni? A kollektívámban először az építészeknek és mérnököknek mutattuk be az ötleteinket, akik megvalósíthatóvá tették őket. Ezekkel a minisztériumhoz fordultunk, amely az anyagok 95%-át biztosította számunkra. Meg kellett értenünk, hogy nem lehet minden lakást külön-külön megtervezni, hanem minden fürdőszobának/nedves helyiségnek egy bizonyos helyen kell lennie, ugyanez vonatkozik a konyhára stb. Sok vita volt az építészekkel és mérnökökkel, de ötleteink 80%-át sikerült megvalósítanunk.”

Ayary az apartmanok piaci értékét körülbelül 45 000 USD-ra becsüli. Az Urbanismo lakói nem fizetnek bérleti díjat, mert maguk építették a lakásaikat. „Megmutattuk az államnak és az elnöknek, hogy a szervezett nép képes erre.” Az elnök elismerte ezt, és mentesítette a családokat az adó alól, valamint tulajdonjogot biztosított számukra (titulos de propiedad).

Városfejlesztés (Urbanismo) Carlos Raul Villanueva Fort Tiuná-ban, Caracasban:

Itt 998 család él, közülük sokan a fegyveres erők tagjai és családtagjaik, mások pedig a védelmi minisztériumban vagy más állami intézményekben dolgozó tisztviselők. Az épületeket és az infrastruktúrát katonák és tisztviselők építették. Minden család kapott egy lakást. A lakásokat a Nagy Lakásépítési Misszió (Gran Misión Vivienda Venezuela, GMVV) keretében építették. A családok jövedelmük, a családtagok száma stb. alapján fizetnek bérleti díjat. Az átlagos bérleti díj 250 bolívar havonta, ami körülbelül 2 USD.

Meglátogattuk az újonnan épült Carlos Raul Villanueva egészségügyi központot, amely ingyenes alapellátást nyújt, beleértve a gyermekgyógyászatot, a nőgyógyászatot, az általános orvostudományt, a fizioterápiát és a fogászatot.

Az egészségügyi központ építéséről az itt élő családok szavazással döntöttek. A venezuelai kormány létrehozta a „Különleges alapot egy humánus városért” (Fondo especial „Ciudad Humana”) annak érdekében, hogy finanszírozza a helyi szervezett lakosság által kiválasztott projekteket. 2025-ben négy választást terveznek a helyi projektek kiválasztására Comuna szinten. Ez része a kormány tervének, amelynek célja a Comunas és a szervezett lakosság megerősítése.

Felhívás a cselekvésre

Lehetséges, hogy a hallgatóság többsége vagy nagy része más képet alkotott Venezueláról, mielőtt eljött erre az előadásra. A mainstream média nem tudósít az ország valós helyzetéről. Nem tudósít a Venezuelával szemben folytatott gazdasági és médiaháború halálos következményeiről, és nem tudósít azokról a pozitív programokról és intézkedésekről, amelyekkel a venezuelai kormány és a lakosság reagál erre. A mainstream média Venezuela-ról szóló tudósítása, amely az amerikai kormány és szövetségesei, valamint Venezuela gazdag elitje érdekeit szolgálja, nemcsak a venezuelaiak életét veszélyezteti, hanem Latin-Amerika békéjét és ott élő milliók életét is. Ezt bizonyítja az USA legutóbbi katonai fenyegetése Venezuela ellen, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem ürügyével – annak ellenére, hogy az UNODC 2025-ös globális kábítószer-jelentése szerint Venezuelában nincs szervezett bűnözés és kábítószer-kereskedelem.

A „Neue Presse” (a szerző köréhez tartozó kiadvány) olyan riportokat készít, amelyeket emberek írnak embereknek, hogy a közvetlenül érintettek szemszögéből tudósítsanak valódi élet- és munkakörülményeikről. Csak közösségi alapú tudósítással tudjuk terjeszteni az igazságot azokról az országokról, amelyeket a mainstream média figyelmen kívül hagy vagy torzítottan ábrázol, valamint azokról a sikeres megoldásokról, amelyeket ezek az országok a korunk sürgető problémáira találtak.

A „Neue Presse” több önkéntes munkatársat keres, hogy független sajtót építsen fel, és magazinunkat, a „Der Neue Norden” -t a jövőben is kiadhassa. A „Neue Presse” -t a „Der Neue Norden” magazin előfizetésével is támogathatja. Hívjon minket a +41 32 517 81 81 számon, vagy írjon a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Forrás: https://globalbridge.ch/partizipative-demokratie-und-kollektive-selbstverwaltung-in-venezuela/

Szerző: Natalie Benelli 2025. október 20.