Fotóforrások: Judith Cohen, Ivana Nikolić — Ternype Dance Company, Mihai Lukács / Mihaela Drăgan, Willi Sylvester Horvath, Neviza Ćerimović, Willi Sylvester Horvath / CC-BY-NC-ND 4.0 Int
A roma férfiak és roma nők körülbelül 12 millió fővel Európa legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják. Történelmüket a sokszínűség, az ellenállás és az üldöztetés jellemzi. Már a 18. században VI. Károly császár elrendelte „kiirtásukat”; a nemzetiszocializmus idején pedig a üldözés a roma népcsoport mintegy félmillió tagjának szisztematikus meggyilkolásával érte el kegyetlen csúcspontját. 2015 óta augusztus 2. a népirtás nemzetközi emléknapja. Ma a roma nemcsak elismerésért küzd, hanem a mélyen gyökerező sztereotípiák és diszkrimináció ellen is. Ez a cikk áttekintést ad kulturális hatásukról a zenében, az irodalomban és a nyelvben, történetükről Ausztriában és mai aktivizmusukról.
Tartalomjegyzék
Roma/Romnja: Európa legnagyobb etnikai kisebbsége
Rom:nja mint gyűjtőnév sokféle alcsoportra
A Z-betűs szó mint idegenné minősítő és sértő kifejezés
A rom:nja kulturális öröksége Európában: zene, művészet és kézművesség
A romanes nyelv a kihalás szélén
Az osztrák népcsoportok hatodik csoportja
Üldözés a középkortól 1800-ig: egy jogfosztott kisebbség
A felvilágosodástól 1933-ig: foglalkozási és nyelvi tilalmak, gyermekelvétel és kényszermunka
Porajmos – a náci népirtás a romák ellen
A Porajmos jogi és politikai feldolgozásának elhúzódása
A romák és szinti nemzetközi aktivizmusa: saját nemzet, himnusz és zászló
Éhségsztrájk, megszállás és kampányok a népirtás elismerése érdekében
Aktivizmus Ausztriában: Tiltakozó levelek, egyesületek alapítása és hivatalos emléknap
A cigányellenesség ma: a rasszizmustól az (állami) egyenlőtlen bánásmódig
Diszkrimináció Európában: akár 10 évvel rövidebb várható élettartam
Cigányellenesség Ausztriában: az egyik „legszalonképesebb” fajta rasszizmus
Fontos ünnepek és emléknapok a romák számára
Április 8. – Nemzetközi Roma Nap
Május 16. – Roma ellenállás napja
Augusztus 2. – Európai holokauszt emléknap a romák és a sinti nép számára
Roma/Romani: Európa legnagyobb etnikai kisebbsége
A rom:nja – roma férfiak és nők - gyűjtőnév a sokszínű alcsoportokra
A roma férfiak és roma nők egy etnikai csoport, amely eredetileg Indiából származik, és a 9. században került Európába. Ma becslések szerint 10-12 millió fővel Európa legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják. A rom:nja kulturálisan nagyon sokszínű és heterogén, mert a kisebbség számos alcsoportból áll. Ezen alcsoportok meghatározó jellemzői a beszélt dialektustól a hagyományosan űzött foglalkozásokon át egészen a csoport tagjainak történelmi letelepedési helyéig terjednek.
A „roma” vagy „romja” (egyes számban „rom” vagy „romni”) kifejezés gyűjtőnévként szolgál az összes alcsoportra. A lovara, kalderasch, romungre, gitane, manouche és sok más mellett a sinti:zze is egy ilyen heterogén alcsoportot alkot. Közép-Európában, főként a német nyelvterületen élnek a 15. század óta. Németországban ők alkotják a rom:nja legnagyobb csoportját, ezért ott inkább a „sinti:zze és rom:nja” kifejezést használják.
E kulturális sokszínűség miatt a rom:nja-knak nincs egységes vallásuk, népviseletük vagy nyelvük – bár az európai rom:nja-k nagy része hagyományosan a romani nyelvjárásokat beszéli. Hasonlóképpen, a különböző alcsoportok konyhája, zenéje és szokásai is nagyon sokfélék, és mind az egyéni történelem, mind a lakóhelyük többségi népességének kultúrája hatással van rájuk.
A Z-betűs – magyarul C-betűs - szó, mint idegen megnevezés és sértés
„Cigány” a rom:nja idegen megnevezése. Ez azt jelenti, hogy a kisebbség tagjai történelmileg soha nem használták ezt a megnevezést magukra. A történelem során elsősorban pejoratív értelemben használták, és gyakran diszkrimináció eszközeként szolgált. A nemzetiszocializmus idején a C-szó az üldözött személyek egyik kategóriáját jelölte. Ma is gyakran használják sértő káromkodásként. Az 1970-es években a „Romn:nja” és „Sinti:zze” nevek bevezetése a kisebbség polgárjogi mozgalmának központi célja volt.
Míg a „roma” szó a romani nyelven „embert” jelent, a C-szó nem létezik a kisebbség nyelvében. Negatív előítéletek és diszkriminációs mechanizmusok jellemzik. Ezen okok miatt ma a legtöbb roma elutasítja a C-szó, valamint más idegen megnevezések, például „cigány” vagy „cigan” használatát olyan személyek által, akik nem tartoznak a kisebbséghez. Ebben a cikkben is csak akkor idézzük a Z-betűs szót, ha történelmi kontextusban használják. A szerkesztőség elhatárolódik ettől a sértő idegen megnevezéstől.
A roma kulturális örökség Európában: zene, művészet és kézművesség
Az évszázadok során a romák sokféle területen formálták Európa kulturális kincseit. A kisebbség jellegzetes zenéje számos híres zeneszerzőt inspirált, és ma már sok helyen a nemzeti zenei örökség része: így például Magyarországon és Szlovákiában nagy hagyománya van a neves roma zenekarok élő fellépéseinek éttermekben és kávézókban, és néhány éve állami támogatásban részesülnek, mint „nemzeti kincs”.
A spanyol cigányok által létrehozott flamenco Spanyolország egyik jelképe. Ezenkívül a hagyományos roma dalok számos kelet - európai országban és Törökországban is minden nagy ünnepség szerves részét képezik, a legendás gitáros Django Reinhardt által megalkotott francia manouche jazz stílus pedig ma is számos zenekedvelőt vonz a párizsi jazzklubokba.
A kisebbség kézművessége is Európa-szerte kulturális örökségnek számít. A 19. századig sok roma kénytelen volt vándorolni – nem adtak nekik házakat, lakásokat vagy termőföldet, és nem biztosítottak számukra állandó munkahelyet. Ezért sok roma hagyományosan kézműves mesterségeket űzött és vándorló házalóként kínálta szolgáltatásait és áruját. A leggyakoribb foglalkozások közé tartozott az aranyművesség és a kovácsmesterség, a hangszerkészítés, a székfonás, valamint a fazék- és szerszámkészítés. Ezeket a kézműves mesterségeket generációról generációra adták át, és sok családban ma is őrzik.
Az első nemzetközi roma kongresszuson 1971-ben a küldöttek megtervezték a roma férfiak és roma nők hivatalos zászlóját.
A roma férfiak és nők hangja az irodalomban
Az irodalom világában is egyre hangosabbá váltak a roma hangok az elmúlt évszázad során: olyan költők és írók, mint Bronisława Wajs (romani nyelven „Papusza”) Lengyelországból, Philomena Franz Németországból vagy Jovan Nikolić Szerbiából írtak életükről és túlélésükről, és így hozták a roma valóságot a közvélemény tudomására. Az egyik legjelentősebb roma író és művész Ausztriában Ceija Stojka. Gyerekként túlélte az auschwitzi, ravensbrücki és bergen-belseni koncentrációs táborokat, és az elsők között beszélt nyilvánosan a náci időkben elszenvedett üldöztetéséről. 1988-ban megjelent önéletrajzi regénye, a „Wir leben im Verborgenen” (Rejtőzködve élünk) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtörjön a roma népirtásról szóló hallgatás Ausztriában. Írói és festői tevékenységén túl élete végéig aktivistaként küzdött a kisebbség jogaiért, és világszerte fontos emlékezési és felvilágosító munkát végzett.
Ceija Stojka Auschwitzi túlélő: Nektek itt és kint, és mindazoknak, akik még jönnek, mondom: ti vagytok mi védőköpenyünk. Nemet kell mondanotok. Nem szabad máshova néznetek. Azt kell mondanotok: Soha többé.
A romani nyelv a kihalás szélén áll
A roma nép nyelve a romani. Világszerte körülbelül 6 millióan beszélik. Az indiai szanszkrit nyelvvel rokon, és egészen a közelmúltig nem volt egységes írásrendszere, hanem generációról generációra szájhagyomány útján terjedt. Az évszázadok során számos dialektus alakult ki, amelyek gyakran átvettek idegen szavakat és nyelvi sajátosságokat a többségi népcsoportok nyelvéből.
A nyelvészek becslései szerint ma már csak körülbelül 50 százalékuk beszél romani nyelven. A kisebbség hosszú üldözött történelme során a nyelvet gyakran betiltották, és sok szülő attól tartva, hogy ez még több hátrányt okozhat gyermekeiknek, tudatosan úgy döntött, hogy nem adja át nekik. Ezért a romani jelenleg sok országban súlyosan veszélyeztetett, kihalás által fenyegetett nyelvnek számít.
Ennek ellenére sok szó került be a romani nyelvből a többségi népesség nyelvébe. Így például a „Keinen Bock zu haben” (nincs kedvem) kifejezés a romani „bokh” szóból származik, amely éhséget jelent, átvitt értelemben pedig kedvet. A magyar és német köznyelvi fiatalok szava, a „csaj” és „Chaya”, valamint a „csávó” és „Chabo” fiatal nőre, illetve fiatal férfira utal, és mind a romani „čhaj” (lány) és „shavo” (fiú) szavakból származik. Az angol „Lollipop” szó is egyes elméletek szerint a romani nyelvre vezethető vissza: a roma utcai árusok, akik a vásáron cukrozott almát árultak, „vörös alma” – romaniul „Loli phaba” – néven hirdették árujukat.
A hatodik osztrák népcsoport
Ausztriában a rom:nja autokton, azaz őshonos népcsoportot alkotnak. Az 1976-ban elfogadott népcsoportokról szóló törvény a népcsoportokat „az ország területének egy részén élő és otthonra lelt, nem német anyanyelvű, saját néprajzi hagyományokkal rendelkező osztrák állampolgárok csoportjaiként” határozza meg. Jelenleg ezeknek a kritériumoknak megfelelően a rom:nja mellett a magyarok, szlovákok, csehek, szlovénok és horvátok is államilag elismert népcsoportnak minősülnek.
A népcsoporti státusz megszerzése már az 1980-as években is fontos célja volt az osztrák rom:nja aktivista mozgalomnak. A szövetségi kancellária először elutasította a kérelmet azzal az indokkal, hogy nem volt elegendő önszerveződés, és nem lehetett bizonyítani az osztrák területhez való kötődést. Csak 1993-ban ismerték el a romákat hatodik osztrák népcsoportként. A népcsoport státusz elismerésének második kísérletét Rudi Sarközi, a Bécsi Osztrák Romai Kulturális Egyesület alapítója és az Oberwarti Romai Egyesület kezdeményezte, és a roma mozgalom aktív tevékenységének és egyesületalapításainak köszönhetően sikerrel járt.
Népcsoportként a romák különleges jogi védelmet élveznek. Törvényes joguk van pénzügyi és egyéb állami támogatásra és segítségnyújtásra kultúrájuk és nyelvük védelme és megőrzése érdekében. 1995-ben megalakult a roma népcsoportok tanácsadó testülete is. Ez négyévente újraválasztott kisebbségi képviselőkből áll, és feladata a népcsoport érdekeinek képviselete, valamint a szövetségi kancellár és a szövetségi kormány tanácsadása a népcsoportok ügyeiben.
Történelmi áttekintés
Üldözés története a középkortól 1800-ig: egy jogfosztott kisebbség
Amikor a roma népcsoport a 14. században Indiából Európába érkezett, eleinte különleges engedélyekkel utazhattak a kontinens országai között. A kiadott védelmi okmányok célja az volt, hogy megvédjék őket a támadásoktól és az elűzéstől, de hamarosan visszavonták őket. A kisebbség tagjai a többségi társadalomban egyre inkább „idegennek” és „másnak” tűntek, és az ő szemükben ellenségképpé és bűnbakká váltak. Ez évszázadokig tartó diszkriminációhoz, elűzéshez és üldözéshez vezetett.
1500 és 1800 között a Német Birodalomban 148 törvényt hoztak a romák üldözésére. A kisebbség jogfosztottá vált, és törvényen kívüli állapotba került. Így a romákat bárki büntetlenül kirabolhatta, üldözhette, elüldözhette, sőt meg is ölhette. Más európai országokban is kritikus volt a kisebbség helyzete: Spanyolországban a lakosság üldözte a romákat, Romániában pedig 1891-ig rabszolgaságban éltek. Nem engedélyezték nekik, hogy állandó lakóhelyet válasszanak és a legtöbb szakmát gyakorolják. Emiatt a romák nagy része kénytelen volt vándorolni.
Ausztriában és a Szent Római Birodalomban az üldözés a 18. században tovább fokozódott. Különösen I. Károly császár radikális törvényei emelték új szintre az erőszakot a kisebbség ellen. 1718 és 1725 között több rendeletet is kiadott, amelyek a roma férfiakat halállal fenyegették, a nőket és gyermekeket pedig élethosszig tartó kényszermunkára ítélték. Emellett elrendelte az egész kisebbség letartóztatását és „kiirtását”. (Forrás: ZENTRUM POLIS, Roma in Österreich. Emanzipation einer Volksgruppe, Nr. 8 (2019), 5. o.; lásd még Rote Spuren vagy Burgenland-Roma)
A felvilágosodástól 1933-ig: szakmák és nyelv használatának tilalma, gyermekek elvétele és kényszermunka
A felvilágosodás sem hozott javulást – éppen ellenkezőleg. Az egész Európát cigányellenes törvények jellemezték. A hangsúly elsősorban a kényszerasszimiláción volt. Ez azt jelentette, hogy a romákat kényszerítették a többségi társadalom kultúrájához való alkalmazkodásra. Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a romák nem gyakorolhatták többé hagyományos kézműves és zenei foglalkozásaikat. Tilos volt vándorolni, romani nyelven beszélni és egymás között házasságot kötni. A négy-öt éves gyermekeket elvették a családjuktól, és nevelőszülőkhöz adták, akiknek fizetésért szigorúan keresztény nevelést kellett adniuk a gyerekeknek. Sok roma szülő megpróbálta visszaszerezni gyermekét. Ebből alakult ki az az előítélet, hogy a romák gyermekrablók.
A 19. században új diszkriminatív törvényeket fogadtak el, mint például a Birodalmi Tolvajtörvény és a Landstreicher (Csavargó) -törvény. Ezek büntetéseket, javítóintézetbe való elzárást és kényszermunkát írtak elő az állandó lakóhely és jövedelem nélküli emberek számára. Bár a romák nem voltak kifejezetten említve a törvényekben, mégis súlyosan érintettek voltak. A meglévő előítéletek és a több évszázadok óta fennálló diszkriminatív állami struktúrák miatt a romáknak nagyon nehéz volt megszerezni az állampolgárságot és az ahhoz kapcsolódó jogokat és támogatásokat (például a kereskedelmi engedélyeket). A „csavargó” és „koldus” kifejezéseket egyre inkább a romákkal azonosították. 1923-tól a rendőrség szisztematikusan fényképekkel és ujjlenyomatokkal kezdte nyilvántartásba venni a kisebbség tagjait.
Porajmos – a roma nép elleni nemzetiszocialista népirtás
A roma nép üldözésének története a nemzetiszocialista népirtással, a holokauszt idején érte el csúcspontját. Ma a „porajmos” kifejezés a leggyakrabban használt szó ennek az eseménynek a leírására. Az amerikai roma tudós, Ian Hancock alkotta meg, és romani nyelven „elfogyasztást” jelent.
1935-ben a német romák és szinti zsidók elvesztették állampolgári jogállásukat, valamint a „német vérűekkel” való házasságkötés jogát. Ennek oka az úgynevezett nürnbergi faji törvények elfogadása volt, amelyekben őket – a zsidókkal együtt – „fajidegennek” minősítették. Életkörülményeik az elkövetkező években drasztikusan romlottak: külön adókat vetettek ki rájuk, megnehezítették vagy teljesen megtiltották számukra az iskolákba, az egészségügyi ellátáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és gettókba kényszerítették őket.
1936-ban Heinrich Himmler elrendelte az összes roma „faji-biológiai nyilvántartásba vételét”. E célból Dr. Robert Ritter vezetésével létrehoztak egy speciális intézményt, a „Faji Higiéniai Kutatóintézetet”. Ott a romákat vizsgálták, és áltudományos jellemzők alapján „faji szakvéleményt” állítottak róluk. 1944 végéig ezekkel a jelentésekkel 24.000 embert nyilvánítottak „cigánynak” vagy „cigány keveréknek”, kényszer sterilizáltak őket és koncentrációs vagy megsemmisítő táborokba deportálták.
Ausztria 1938-as csatlakozásával a nemzetiszocialista Németországhoz megkezdődött az osztrák romák üldözése és a kisebbség deportálása is. A romákat gettókba és koncentrációs táborokba szállították a nemzetiszocialista Németországban és a megszállt Lengyelországban, ahol kényszermunkára kényszerítették őket. Ausztriában speciális gyűjtőtáborokat hoztak létre, amelyek átmeneti állomásként szolgáltak a további deportálásokhoz a megsemmisítő táborokba.
A roma népirtás végső fázisa 1942 decemberében kezdődött. Heinrich Himmler az úgynevezett „Auschwitz-rendelettel” elrendelte, hogy az összes, a Német Birodalomban és a megszállt területeken élő romát deportálják az auschwitzi-birkenaui megsemmisítő táborba. Ott egy külön táborrészben helyezték el őket. A több mint 20.000 ott fogva tartott ember 70 százaléka betegségek, éhezés, bántalmazás vagy Dr. Josef Mengele irányítása alatt végzett orvosi kísérletek és kényszersterilizációk következtében halt meg. A „cigánytábort” 1944 augusztusában szüntették meg. A még munkaképes foglyokat más koncentrációs táborokba deportálták, a maradék, becslések szerint 4000 férfi, nő és gyermek pedig augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel Auschwitz gázkamráiban halt meg.
A történészek becslései szerint [1] a nemzetiszocializmus idején 500.000 és 1,5 millió roma gázkamrákban halt meg, illetve „eutanáziával” gyilkolták meg orvosi intézetekben. Az áldozatok pontos száma a mai napig nem ismert. Ennek oka egyrészt az, hogy sok város és település nem foglalkozott a deportált romák sorsával, másrészt pedig az, hogy sok romát „aszociálisnak” minősítettek és a táborokba szállították. Ausztriában az akkor itt élő romák körülbelül 85–90 százaléka halt meg. [2]
Karl Stojka (1931-2003) művész és Auschwitz-túlélő: „Nem Hitler, Göring, Goebbels, Himmler, vagy ahogy őket nevezik, hurcolt el és vert meg engem. Nem a cipész, a szomszéd, a tejesember voltak. Uniformist kaptak, egy karszalagot és egy sapkát – és akkor ők voltak az uralkodó faj”.
A Porajmos jogi és politikai feldolgozásának elhúzódása
A romák diszkriminációja 1945 után sem szűnt meg. A hatóságok többsége tagadta, hogy a náci időkben „faji” okokból üldözték őket. Ehelyett „aszociálisoknak” vagy „bűnözőknek” állították be őket, és így a háború után kizárták őket az állami kártérítési kifizetésekből. A kártérítési törvények későbbi irányelveiben a romákat ugyan „faji” üldözötteknek nevezték, de a gyakorlatban továbbra is nagyon nehéz volt kártérítést kapni: sok kérelmet elutasítottak, mert a kérelmezők szenvedéseit hiteltelennek minősítették. Más kérelmeket a sok szükséges dokumentum hiánya miatt utasítottak el, amelyeket a kérelmezők gyakran a háború alatt vesztettek el, vagy amelyeket az etnikai hovatartozásuk miatt a hatóságok soha nem állítottak ki nekik. A kényszermunkatáborokba deportáltak gyakran nem kaptak kártérítést, mert csak a koncentrációs táborokban töltött idő volt elismert kártérítési ok.
Azok sem kerültek elismerésre áldozatként, akik kényszersterilizálásnak vetették alá magukat (például fenyegetés vagy tájékoztatás alapján). Ezenkívül a lefoglalt vagyontárgyak, például házak, bútorok és pénz visszaszolgáltatására irányuló kérelmek is a legtöbb esetben a bürokratikus akadályok és a tisztviselők előítéletei miatt elbuktak.
A porajmos elkövetőinek büntetése is szinte teljesen elmaradt [3]: a roma üldözéséért felelős fő szervként működő bűnügyi rendőrséget nem minősítették bűnszervezetnek. A kényszersterilizációkat többnyire nem minősítették náci bűncselekménynek, és a „Fajhigiéniai Kutatóintézet” alkalmazottait, akiknek „fajtanulmánya” több ezer deportáláshoz és kényszersterilizációhoz vezetett, soha nem vonulták felelősségre.
A vezetője, Dr. Robert Ritter ellen indított eljárást megszüntették, mert a bíróság két volt náci tisztviselő tanúvallomását hitelesebbnek ítélte, mint az áldozatok vallomásait. Ritter folytathatta orvosi karrierjét a frankfurti egészségügyi hivatal ifjúsági segélyállomásán, és magas korban halt meg, anélkül, hogy valaha is büntetést kapott volna tetteiért. A Ritter asszisztense, Dr. Eva Justin és a „faji higiéniai kutatóintézet” 66 további alkalmazottja ellen indított büntetőeljárások is ítélet nélkül megszüntetésre kerültek. Indoklásként azt hozták fel, hogy ők csak „irodai bűnözők” voltak, és hogy a bántalmazás és a rasszista eszmék tényállása már elévült.
A büntetőeljárások során a roma áldozatok vallomásait alapvetően ritkán vették komolyan. Az elkövetőket viszont gyakran olyan embereknek tekintették, akik csak a náci rezsim nyomására cselekedtek, és ezért büntetlenül maradtak. Sokan közülük továbbra is a rendőrségnél, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a kutatásban dolgoztak. A rendőrség és a tudomány továbbra is felhasználta a náci korszakból származó régi aktákat és „faji szakvéleményeket” – a romák célzott megfigyelése Ausztriában még az 1960-as évekig folytatódott. Csak a német, osztrák és nemzetközi roma civil társadalom aktív fellépése révén történt fokozatos változás a nemzetiszocializmus atrocitásainak politikai kezelésében.
A roma és sinti nemzetközi aktivizmus: saját nemzet, himnusz és zászló
Az első roma politikai szervezetek már az 1920-as években alakultak Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában és Görögországban. Érdekvédelmi szervezeteknek tekintették magukat, és a kisebbség egyenlő oktatási esélyeiért és jólétéért küzdöttek. A második világháború után más európai országokban, például Franciaországban, Angliában, Németországban és Ausztriában is egyre több roma mozgalom alakult. A kisebbség aktivistái egyesületeket alapítottak, és politikai elismerést, jóvátételt és a diszkrimináció elleni küzdelmet követeltek. A nemzetközi roma aktivizmus hivatalos születésének napjaként ma az 1971-ben Londonban megrendezett első Nemzetközi Roma Kongresszust tartják. Ezen a kongresszuson 14 ország küldöttjei kijelentették, hogy a roma egy önálló nemzet, és hogy a negatív külső megnevezések (a C-szó és más nyelvekben ezzel azonos jelentésű szavak) helyett a „roma” megnevezést kell használni. Továbbá a „Gelem gelem” dalt a roma hivatalos himnuszának nyilvánították, és zászlót terveztek.
Éhségsztrájk, megszállás és kampányok a népirtás elismerése érdekében
Ez a nemzetközi aktivizmus hulláma az 1970-es években a német szinti és roma polgárjogi mozgalom megalakulásához vezetett. Számos jelentős szervezet jött létre, köztük a Német Szinti Szövetség és a Cinti Központi Bizottság. A kisebbség aktivistái kampányokat, megemlékezéseket és tiltakozó akciókat szerveztek, hogy kritizálják a porajmos elhallgatását. Ezzel sok támogatóra tettek szert: politikusok, művészek, más náci áldozatok csoportjainak tagjai, valamint nemzetközi szervezetek, például az Európai Parlament.
A polgárjogi mozgalom legjelentősebb akciói közé tartozott az 1980-as éhségsztrájk a volt dachaui koncentrációs táborban és az 1981-es tübingeni egyetemi levéltár pincéjének elfoglalása. 1982-ben megalakult a Német Szinti és Roma Központi Tanács, és a nyilvános nyomás eredményeként végül a roma népirtást is először hivatalosan elismerte az akkori német szövetségi kancellár, Helmut Schmidt. E késői elismerés után a Német Sinti és Roma Központi Tanács a náci bűnök jóvátételéért küzdött, ami több mint 3000 kártérítési eljáráshoz és különböző alapokból történő jóvátételi kifizetésekhez vezetett.
1995-ben megnyílt a Német Sinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ Heidelbergben, amely fontos helyszíne lett a sinti és roma történelem és kultúra emlékezetének és ismertetésének. Ugyanebben az évben német sinti és roma nemzeti kisebbségként is elismerték őket. Mint ilyenek, jogilag különleges kisebbségi védelmet élveznek, amely az osztrák népcsoportok védelmi jogaihoz hasonló. A Porajmos áldozatainak nemzeti emlékműve több évtizedes vita után végül 2012-ben került felállításra Berlinben.
Aktivizmus Ausztriában: tiltakozó levelek, egyesületek alapítása és hivatalos emléknap
Ausztriában a roma aktivizmus csak az 1980-as évek végén indult meg. A kisebbséghez tartozó fiatalok, akik hátrányos helyzetben voltak az oktatásban, a munka világában és a szolgáltatások terén is, tiltakozó leveleket írtak az akkori szövetségi elnöknek, Kurt Waldheimnek. Egyenlő jogokat követeltek és különböző egyesületekbe szerveződtek – az osztrák roma aktivizmus legfontosabb úttörőinek az Oberwärter Verein Roma, a Kulturverein österreichischer Roma és a Romano Centro nevű bécsi egyesületek nevezhetők.
A mozgalom aktivistái a kisebbség életkörülményeinek javításáért, a diszkrimináció ellen és a porajmos nyilvános elismeréséért küzdöttek. 1988-ban az akkori szövetségi kancellár, Franz Vranitzky először nevezte meg kifejezetten a romákat a nemzetiszocializmus áldozatainak. 1993 óta Ausztria hatodik nemzetiségi csoportjaként vannak elismerve. Az Oberwartban elkövetett szélsőjobboldali csőbomba-merénylet után, amelyben 1995-ben négy roma férfi vesztette életét, megalakult a roma népcsoportok tanácsadó testülete.
Peter Sarközi-t, Josef Simon-t, Karl és Erwin Horvath-ot 1995 02.04-én Oberwart-ban (Felsőőr) meggyilkolták, Miközben egy rasszista üzenetet tartalmazó táblát akartak leszerelni, egy bomba csapda robbant. Soha nem felejtünk el benneteket.
2015-ben az Európai Parlament augusztus 2-át a romák holokausztjának európai emléknapjává nyilvánította. Ez fontos lépés volt a porajmos európai szintű feldolgozása felé. Az elmúlt években számos EU-tagállam augusztus 2-át hivatalos állami emléknapnak nyilvánította. A civil társadalom hosszú évek óta tartó követeléseinek eredményeként 2024-ben Ausztria is követi ezt a példát.
A cigányellenesség ma: a rasszizmustól a (állami) diszkriminációig
Cigányellenesség: mi az?
Az elmúlt évszázad fáradhatatlan aktivista munkája ellenére a romák még mindig a leggyakrabban és legsúlyosabban diszkriminált csoportok közé tartoznak. Nap mint nap rasszista erőszak és (állami) egyenlőtlen bánásmód áldozatai szinte minden életterületen. Az „anticiganizmus” kifejezés egy különleges formáját jelenti a rasszizmusnak, amely a romák ellen irányul, valamint azok ellen, akiket rasszista sztereotípiák alapján romáknak tekintenek. A jelenséget az International Holocaust Remembrance Alliance munkadefiníciója a következőképpen írja le:
„„Az anticiganizmus egyéni megnyilvánulásokban és cselekedetekben, valamint intézményi politikákban és marginalizáló, kirekesztő gyakorlatokban nyilvánul meg, beleértve a fizikai erőszakot, a sintik és romák kultúrájának és életmódjának lekicsinylését, valamint a sintik és romák, valamint más egyének vagy csoportok ellen irányuló gyűlöletbeszédet, akiket a nemzetiszocializmus idején és a mai napig is „cigányként” érzékelnek, stigmatizálnak vagy üldöznek. Ez ahhoz vezet, hogy a sintiket és romákat állítólagos idegenekként kezelik, és számos negatív sztereotípia és torz ábrázolás társul hozzájuk, ami a rasszizmus egy sajátos formáját képezi.”
Ennek megfelelően az anticiganizmus két formában nyilvánul meg: egyrészt a romák – és az ilyennek tartott személyek – elleni tényleges diszkrimináció és erőszak formájában, másrészt pedig a negatív előítéleteken alapuló rasszista gondolkodásmód formájában. Ezért például a roma kisebbséget koldusokként vagy bűnözőkként ábrázoló általánosító filmek és könyvek cigányellenesek. Ezek a jellemzések nem az érintettek etnikai hovatartozásához kapcsolódnak, hanem sokkal inkább rasszista sztereotípiákon alapulnak. A roma népcsoportot gondtalan vándorló népként ábrázolni szintén cigányellenesnek minősül. Ez a kép klisékre épül, és figyelmen kívül hagyja, hogy a romák évszázadokon át kénytelenek voltak vándorolni, mert folyamatosan elüldözték és üldözték őket, és hogy ma a kisebbség becslések szerint 97 százaléka letelepedett életet él.
Diszkrimináció Európában: akár 10 évvel rövidebb várható élettartam
A német cigányellenes jelzésekkel és információkkal foglalkozó jelentéstételi és információs központ, az Amnesty International és az Európai Romák Jogi Központjának legfrissebb jelentései szerint Európa-szerte nagyon sok roma hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve az oktatásban, a munkaerőpiacon, az egészségügyben, a médiában és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is. A Melde- und Informationsstelle Antiziganismus (Anticiganizmus Jelentő és Információs Központ) 2024-ben csak Németországban 1678 anticiganista incidenst regisztrált (+40% az előző évhez képest).
Gyakran válnak rendőri erőszak és szélsőjobboldali támadások áldozatává. Sok európai országban kirekesztve, nyomorúságos körülmények között élnek. Például Magyarországon, Bulgáriában, Romániában, Olaszországban és Franciaországban sok roma településen nincs folyóvíz és alig vagy egyáltalán nincs infrastruktúra. A roma gyermekeket gyakran indokolatlanul speciális iskolákba irányítják, ahol mind a tanárok, mind a diáktársaik diszkriminálják őket.
Szlovákiában és más kelet-európai országokban is sok helyen még mindig szegregáció uralkodik – a roma diákokat elkülönítik nem roma osztálytársaiktól, és saját, rosszabb felszereltségű iskolákban vagy osztályokban tanítják őket. Az EU felmérései szerint a romák közül 50 százalékkal kevesebben szereznek felsőfokú végzettséget, mint a nem romák. A munkahelyi diszkrimináció és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés miatt a kisebbséghez tartozó munkanélküliek aránya 30 százalékkal magasabb, mint a többi lakosság körében, és a roma népesség várható élettartama 5-10 évvel alacsonyabb az európai átlagnál.
Az Európai Unió stratégiájában a 2020 és 2030 közötti időszakra úgy döntött, hogy határozottabban fellép a diszkrimináció és az előítéletek ellen, és dolgozik a kisebbség egyenlőségének és befogadásának előmozdításán. E célok elérése érdekében mélyreható változásokra van szükség az állami rendszerekben – az iskolákban, egyetemeken, hatóságoknál, egészségügyi intézményekben. A roma egyesületek, nem kormányzati szervezetek és nemzetközi emberi jogi szervezetek nap mint nap azért küzdenek, hogy láthatóvá tegyék a kisebbség helyzetét, és valóban előmozdítsák és megvalósítsák ezeket a változásokat.
Cigánygyűlölet Ausztriában: az egyik „legszalonképesebb” fajta rasszizmus
A cigánygyűlölet Ausztriában és világszerte továbbra is az egyik „legszalonképesebb” fajta rasszizmus: a C-betűs szó használata, a kisebbség előítéleteken alapuló ábrázolása könyvekben és filmekben, valamint a sztereotip jellemzők alaptalan tulajdonítása csak ritkán talál ellenzékre a társadalomban. A náci népirtásról továbbra is hiányzó társadalmi tudatosság is mutatja, milyen mélyen gyökerezik ez a fajgyűlölet. A nemzetiszocializmus borzalmairól szóló emlékezés során, valamint a legtöbb tankönyvben a roma népcsoportot még ma is gyakran csak mellékesen vagy mellékmondatban említik.
Ausztriában nincs hivatalos cigányellenes jelentés. A Romano Centro egyesület azonban 2017-ben tette közzé harmadik esetdokumentációját, amelyben cigányellenes eseteket gyűjt. Ez többek között az internetet, a közterületeket, a (szélsőjobboldali) médiát, a rendőrséget, az oktatást és a munka világát fedi le.
Osztrák roma szervezetek
Hango Roma – A roma kultúra megőrzéséért és a romák egyenlő jogaiért küzd, valamint emlékművekkel is foglalkozik.
HÖR – Osztrák Roma és Romani Főiskolai Hallgatók Szövetsége – Az első osztrák roma ifjúsági szervezet. Képviseli a népcsoport legfiatalabb generációjának érdekeit, hálózatépítő platformként működik, valamint emlékezési és érzékenyítő munkát végez.
Kulturverein Österreichischer Roma (Osztrák Romák Kulturális Egyesülete) – Tudományos munkát végez az osztrák roma történelem feldolgozása és megőrzése terén, a népcsoport-tudat erősítéséért, valamint a kisebbség társadalmi és politikai érdekeiért küzd.
Newo Ziro – Sinti kulturális egyesület, amely az osztrák sinti nyelv, kultúra és hagyományok megőrzéséért, fejlesztéséért és népszerűsítéséért, valamint felvilágosító munkát végez.
Roma Volkshochschule Burgenland – Egyesület, amelynek célja a romák által, velük és róluk szóló általános és felnőttképzés előmozdítása.
Romano Centro – Tanácsadással, oktatással, tájékoztató és érzékenyítő rendezvényekkel, valamint fiatalokkal való munkával és iskolai mediációval küzd a diszkrimináció ellen és a roma népcsoport jobb életkörülményeiért.
Romano Svato – Színházi kollektíva, amely művészi módon foglalkozik a roma kultúrával és identitással, és célja a népcsoport önmegvalósításának elősegítése.
Verein Roma Service – A burgenlandi roma kultúra népszerűsítéséért, megőrzéséért és dokumentálásáért dolgozik, különös figyelmet fordítva a burgenlandi roma és romani nyelvjárás megőrzésére.
Vivaro – Az első osztrák roma női egyesület. Az egyesület munkája többek között hálózatépítést és cserét biztosít egy biztonságos térben, tudatosságot fejleszt az oktatás és az egészség fontosságáról, valamint aktivistákat képez.
Voice of Diversity – Egyesület, amelynek célja a kisebbség művészetének és kultúrájának támogatása, valamint a nagyközönség tájékoztatása a romák történelméről, hagyományairól és kultúrájáról.
Nemzetközi roma szervezetek
Amaro Foro – Ifjúsági önszerveződés, amely az anticiganizmus ellen, valamint a részvételért és az esélyegyenlőségért küzd. Érzékenyítő munkát végez és támogatja a romákat a szociális területen.
ERGO Network – Különböző nemzetközi szervezetek és magánszemélyek hálózata, amelyek közösen küzdenek az anticiganizmus ellen és a romák életkörülményeinek javításáért.
ERIAC – European Roma Institute for Arts and Culture – Kezdeményezés, amely a roma kisebbség művészetének és kultúrájának elismeréséért küzd.
ERRC – European Roma Rights Center – Romák által vezetett nemzetközi szervezet, amely elsősorban jogi munkával (például keresetek benyújtásával) küzd a romák jogaiért.
IRU – Nemzetközi Romani Unió – Transznacionális érdekvédelmi szervezet a romák számára, amely számos nemzeti szervezetet tömörítő ernyőszervezetként működik.
MIA – Anticiganizmus Bejelentő és Információs Központ – Német szervezet, amely az anticiganizmus által érintett személyek érdekeit védi. Bejelentett eseteket gyűjt és elemzi, valamint jogi, szociális és pszichoszociális támogatást, tanácsadást és kísérő szolgáltatásokat nyújt.
Roma Support Group – Romák által vezetett brit egyesület, amely felvilágosító és érzékenyítő munkát végez, valamint tanácsadást és támogatást nyújt roma migránsoknak.
Zentralrat Deutscher Sinti und Roma – A német szintik és romák politikai és polgári jogi érdekképviselete. 19 tartományi és tagszervezetet tömörítő ernyőszervezetként működik.
Fontos ünnepek és emléknapok a romák számára
Április 8. – Nemzetközi Roma Nap
1990 óta minden év április 8-án ünneplik világszerte a Nemzetközi Roma Napot. Ezen a napon különböző rendezvényekkel és akciókkal ünneplik a romák kultúráját, méltatják a polgárjogi mozgalom eredményeit és erőfeszítéseit, valamint felhívják a figyelmet a kisebbség helyzetére. A nap történelmi háttere, hogy 1971. április 8-án Londonban megkezdődött az első roma világkongresszus.
Május 6. – Ederlezi
Az Ederlezi egy ünnep, amelyet főként a nyugat-balkáni országokban élő muszlim és ortodox keresztény romák ünnepelnek. Ezen a napon a család és a barátok körében közös étkezéssel, zenével és tánccal üdvözlik a tavaszt.
Május 16. – Roma-ellenállás napja
1944. május 16-án a nácik a „cigánytábor” felszámolását tervezték az auschwitzi koncentrációs táborban. Az ott fogva tartott 6000 roma-t ezen a napon akarták meggyilkolni, de egy másik fogoly figyelmeztette őket. Fegyverekkel és a kényszermunkához használt szerszámokkal felfegyverkezve barrikádokat emeltek a barakkok körül, és fegyveres ellenállást tanúsítottak az SS-katonákkal szemben. Ez az ellenállás eleinte megakadályozta a romák meggyilkolását. A foglyok körülbelül felét más táborokba deportálták – hogy megakadályozzák a felügyelők elleni újabb támadást –, így sokan közülük túlélték a holokausztot. Ma május 16. egyrészt a megemlékezés napja, másrészt a romák erejének és ellenállóképességének ünnepe.
Augusztus 2. – Európai holokauszt-emléknap a romák és a szintik tiszteletére
1944-ben, augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel a nácik a gázkamrákban meggyilkolták az auschwitzi-birkenaui „cigánytáborban” még maradt összes foglyot. 2015 óta ezen a napon emlékeznek azokra a több mint 500.000 roma nőre, akik a nácik rasszista üldözési politikája miatt vesztették életüket.
A szerzőről
Laura Darvas jogász és roma aktivista. Az Osztrák Roma és Romani Főiskolások Szövetségének alapító tagja és főtitkára volt. További információk itt találhatók.
[1] RANDJELOVIĆ, Isidora, Emlékezés a porajmosra ellentmondások közepette. Az ignorancia episztemológiái ellen, in: Iman Attia / Swantje Köbsell / Nivedita Prasad (szerk.), Dominanz-kultur Reloaded. Neue Texte zu gesellschaftlichen Machtverhältnissen und ihren Wechselwirkungen (Dominancia-kultúra újraértelmezve. Új szövegek a társadalmi hatalmi viszonyokról és azok kölcsönhatásairól), Bielefeld 2015, 90. o.
LOTTO-KUSCHE, Sebastian, Der Völkermord an den Sinti und Roma und die Bundesrepublik. Der lange Weg zur Anerkennung 1049-1990 (A szinti és roma népirtás és a Német Szövetségi Köztársaság. Az elismerés hosszú útja 1049-1990), München-Bécs 2022, 12. o.
[2] Vö.: Vagyonelkobzás a náci időben, valamint visszatérítések és kártérítések 1945 óta Ausztriában: Kutatási jelentés az Osztrák Köztársaság Történészi Bizottságától. Összefoglalások és értékelések. Zárójelentés. Osztrák Köztársaság Történészi Bizottsága, 2003, https://images.derstandard.at/20030227/INTSCHLUSSBERICHT.pdf
[3] A büntetőeljárások lefolytatásának leírása alapján levont következtetés – források:
GRESS, Daniela, Nachgeholte Anerkennung. Sinti und Roma als Akteure in der bundesdeutschen Erinnerungskultur. In: Philipp Neumann-Thein / Daniel Schuch / Markus Wegewitz (Hrsg.), Organisiertes Gedächtnis. Kollektive Aktivitäten von Überlebenden der national-sozialistischen Verbrechen (Szervezett emlékezés. A nemzetiszocialista bűnök túlélőinek kollektív tevékenysége), Göttingen 2022, 429., 438–443. o.
GILAD, Margalit, Germany and Its Gypsies. A Post-Auschwitz Ordeal (Németország és cigányai. Az auschwitzi megpróbáltatások után), Wisconsin 2002, 133., 138–140. o.
RANDJELOVIĆ, Isidora, Emlékezés a porajmosra ellentmondások közepette. Az ignorancia episztemológiái ellen, in: Iman Attia / Swantje Köbsell / Nivedita Prasad (szerk.), Dominanz-kultur Reloaded. Új szövegek a társadalmi hatalmi viszonyokról és azok kölcsönhatásairól, Bielefeld 2015, 92. o.
Forrás: https://kontrast.at/roma-romnja-oesterreich-geschichte/?fbclid=IwQ0xDSwL613NjbGNrAvrXN2V4dG4DYWVtAjExAAEenAC7p2AFgaKSaz0LF_GphP3mjEHmZvszjONKhTlM8ZYWQfEa1AOAX9H1jlo_aem_W9lSgr9CNH7_BepyXLaImA&sfnsn=mo 2025. augusztus 1.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
