A 2025-ös román elnökválasztás nemcsak az ország politikai jövőjéről, hanem két ellentétes fejlődési modell ütközéséről is szólt. Az Új Egyenlőség podcastban Bíró-Nagy András beszélgetett Kiss Tamás szociológussal arról, hogyan akadályozta meg a városi középosztály mobilizációja a szélsőjobboldal áttörését, és miért jelent mégis tartós kihívást az AUR előretörése.
A beszélgetés középpontjában a 2025-ös román elnökválasztás meglepő eredménye és az ebből levonható társadalmi-politikai következtetések álltak. Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa kiemelte, hogy miközben George Simion és az AUR a feltörekvő szélsőjobboldali, szuverenista populizmus szimbólumává vált, Nicușor Dan és támogatói a városi, professzionális középosztály progresszív-neoliberális világképét képviselték. Ez a társadalmi réteg, amely már korábban is több választás alkalmával döntő szerepet játszott, némi meglepetésre most is képes volt mozgósítani magát – és más rétegeket –, hogy megakadályozza a szélsőjobb áttörését.
Kiss szerint Románia még mindig erősen támaszkodik a fejlődési idealizmusra: ez egy modernizációs optimizmus, mely a nyugati minta követésen alapul. Magyarországon az e típusú modernizációs elképzelés 2006 és 2010 között bukott meg, Romániában azonban még mindig van egy erős felhajtóereje. Dan kampányretorikájában a választás Románia nyugati, európai orientációjáról szóló szavazássá egyszerűsödött le. Ez az „Európa-pártiság” nem csak külpolitikai orientációt jelent, hanem egy olyan társadalomképet is, amely az önellátó, „érdemes” középosztályra épít, miközben tabusítja az osztályellentéteket. A választás során ez a diskurzus nem újult meg, inkább ismét aktiválódott – és most még elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Dan győzzön.
A másik oldalon viszont egy új politikai közösségfelfogás formálódik: az AUR által képviselt irány nem elsősorban szociális védelmet vagy újraelosztást ígér, hanem egy szuverenista gazdaságpolitikát, a nemzeti tőkésosztály kiépítését, valamint a politikai közösség újraértelmezését többségi nacionalizmus alapján. Ez a felfogás különösen vonzó azok számára, akik az elmúlt évek neoliberális gazdaságpolitikájának vesztesei voltak – ideértve a kétkezi munkások, az informális mezőgazdasági szektor dolgozói, és a külföldön időszakosan munkát vállalók tömegeit is.
Az AUR előretörése nem egyszeri jelenség: strukturális alapjai vannak. Kiss Tamás szerint az teremtette meg az AUR számára ezt a politikai teret, hogy a Szociáldemokrata Párt megszűnt szociáldemokrata pártnak lenni, és a névben baloldali elit belesimulása a piacpárti elitkonszenzusba egyre több választót taszít bele az új szélsőjobboldali politikai közösségbe. A 2025-ös elnökválasztáson Simion eredménye és az AUR megerősödése a legutóbbi parlamenti választás óta azt mutatja, hogy ez az irányzat stabil választói bázissal rendelkezik, amelyet részben a korábban szociáldemokrata szavazók, részben más kisebb szélsőjobboldali pártok korábbi támogatói alkotnak.
A podcast során szó esett arról is, hogy az AUR jelenlegi intézményi és szervezeti háttere még elmarad attól, amit például a Fidesz 2010 előtt kiépített. Mégis, ha sikerül ezt a támogatást szervezeti kapacitássá konvertálniuk, hosszabb távon is komoly tényezővé válhatnak, mind Románián belül, mind pedig az európai politikai színtéren. Európai szinten az AUR az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójának tagja, tehát Meloniékkal van egy politikai csoportban, nem pedig a Fidesszel. Kiss Tamás szerint e pártcsaládon belül is növekedhet a befolyása, ha Romániában képes tartósan magas választói támogatottságot szerezni – aminek minden feltétele adott. A választási kampány során Orbán Viktor nyitottságot mutatott az AUR felé, de egy közös „vétószövetség” vagy félperifériás autokrata blokk megalakulása – legalábbis egyelőre – nem következett be.
A beszélgetés során Nicușor Dan új román elnök európai politikai pozíciója is szóba került. A bukaresti polgármester győzelme egyértelműen a nyugati orientáció, a status quo és a konstruktív európai partnerség folytatását vetíti előre. Dan nem hozott új programot, de a progresszív-neoliberális tábor legitimációját sikeresen megőrizte. A podcast tanulsága, hogy Románia mély társadalmi törésvonalai ma már nemcsak szociológiai értelemben léteznek, hanem politikailag is a korábbinál jobban leképeződnek. A következő évek kérdése az lesz, hogy a nyugatos modernizációs diskurzus dominanciája fennmaradhat-e, vagy a társadalmi elégedetlenség végleg új politikai struktúrákat hoz létre.
Az Új Egyenlőség podcast az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány (FEPS) és a Policy Solutions támogatásával készült.
Címfotó: Pixabay
