A tőke és az állam szövetségének alávetett dolgozó és bérmunkásosztályok mozgósítása az által lehetséges, hogy a demokratikus osztálypolitika szervezői és képviselői összekötik e különböző osztályok érdekeit. Javaslatait húsz pontban foglalta össze.[i]
- tézis: A globalizáció megváltoztatta a társadalmi egyenlőtlenségek összetételét
Az egyenlőtlenségek világszerte nőnek az elmúlt három-négy évtizedben – a nemzetállamokon belül és az osztályok között egyaránt.[ii] A korán iparosodott országokban az osztálytársadalom új típusa alakult ki, amelyben a „többszörös egyenlőtlenségek”[iii] rezsimjei elhomályosítják és felismerhetetlenné teszik az osztályviszonyokat.
- tézis: A rétegződésmodellekkel ellentétben az osztályelméletek oksági mechanizmusokat azonosítanak
Az egyik ilyen oksági mechanizmus, amelyet az osztályelméletek azonosítanak, „az erősek boldogságát” köti össze „a gyengék nehézségeivel”.[iv] A kizsákmányolás fogalma segítségével könnyen megmutatható, hogyan működik egy ilyen oksági mechanizmus, amely összekapcsolja az uralkodó osztályt az alávetett osztályokkal: a tág értelemben vett kizsákmányolás az erősek és a gyengék, a gazdagok és a szegények közötti egyenértékűségi viszonylat. Kizsákmányolásról – e tág értelemben – csak akkor beszélhetünk, ha bizonyítható, hogy a gazdagok azért gazdagok, „mert a szegények szegények, azaz a gazdagok a szegények rovására gazdagok”.[v] A marxi értelemben vett kizsákmányolás azonban csak az egyik ilyen oksági mechanizmus a számos további közül.
- tézis: A különböző miliőket feltérképező kutatásokkal ellentétben az osztályelméletek a társadalmi változásokat is képesek megmagyarázni
A marxi osztályelmélet elfeledett erősségei közé tartozik, hogy osztálycselekvéssel kívánja megmagyarázni a társadalmi változást és hogy erre képes is. Tőke és munka konfliktusa még mindig a kapitalista társadalmakon belüli társadalmi konfliktusok struktúraformáló tengelye. Ezért továbbra is az a döntő kérdés, hogy ki rendelkezhet a többlettermék felett, illetve hogy hogyan osszák el e többletterméket.
- tézis: A hatalmi erőforrások[vi] döntő szerepet játszanak abban, hogy demobilizált osztályok mobilizált, azaz mozgósított osztályokká váljanak
A döntő kérdés e tekintetben az, hogy rendelkezésre állnak-e, illetve felhasználhatók-e ezek a hatalmi erőforrások az adott osztály pozíciójának fenntartása vagy javítása érdekében.
- tézis: A kapitalista földrablás elmélete szempontjából a kapitalista osztályviszonyoknak mindig van egy belső és egy külső oldaluk
Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy miképpen függenek a belső kapitalista osztályviszonyok egy nem kapitalista külsőtől, szemléletes példát kínál a „második termelési mód” (Silvia Federici, Frigga Haug), amelynek keretében a fizetett és a fizetetlen gondoskodási munkák elsősorban munkaerőt termelnek.
- tézis: Németországban demobilizált osztálytársadalom alakult ki
Németországhoz hasonlóan más kapitalista centrumokban is megfigyelhető ez. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az osztályegyenlőtlenségek egyre markánsabbá válnak, másfelől pedig azt, hogy régóta veszítenek befolyásukból azon mozgalmak és szervezetek, amelyek saját hatalmi erőforrásaik mozgósításával képesek lennének szembeszállni a velük szemben felülről folytatott osztályharccal.
- tézis: A demobilizált osztálytársadalmak a pénzügyi kapitalizmus elitjeinek kedveznek
A demobilizált osztálytársadalmak az osztályképződés kettős folyamatából erednek, amely – pontosabban fogalmazva – egyszerre zajlik nemzeti keretek között és világszinten, azaz transznacionálisan. Összességében ez a pénzügyi kapitalizmus elitjeinek kedvez. Az uralkodó osztályok pénzpiaci kapitalizmusból hasznot húzó csoportjai a nemzetállami alapintézmények ellenére túlnyomórészt az országhatárokon átnyúlóan tevékenykednek. Eközben a tőke–munka-tengely másik felén, a munka oldalán az osztályképződés még mindig túlnyomórészt a nemzetállami színtéren zajlik.
- tézis: A „közép” mítosza eltünteti az osztálykérdést
A „közép” mítosza[vii] téves képet közöl az osztályviszonyok valóságos alakulásáról és a társadalom tényleges polarizációjáról. Ez a probléma a német nyelvterületen különösen jelentős. A középosztályokat ezért a kulturalista osztályelemzésekben jelenleg alkalmazottnál szűkebben kell meghatározni.
- tézis: A bérmunkások legalább három különböző osztályban helyezkednek el
A valamennyi bérmunkást átfogó nagy munkásosztály elemzői felfogása nem tartható többé a kapitalista centrumokban; még akkor sem, ha belsőleg tagoltnak és töredezettnek tekintjük ezt az egyet. A kizsákmányolás és a megosztottság sokféle formájának elismerése azt jelenti, hogy a (bér)munkásoknak több osztálya létezik.[viii]
- tézis: A munkás fogalmát is újra kell gondolni
A megváltozott osztályszerkezeten belül az ipari és termelőmunkások marginalizálódása külön komoly problémát jelent. Sok jel utal arra, hogy a munkás fogalmát újra kell definiálni.
- tézis: Az alávetett osztályok egysége időleges, csak átmenetileg alkotnak közös társadalmi tömböt
Ha a valamennyi bérmunkást átfogó nagy osztály többé nem létezik szervezett és szervező kollektívaként, akkor az „egység” csak a munkabértől függő csoportok ideiglenes társadalmi blokkjaként képzelhető el, amelyet időről időre újraalkotnak politikailag.
- tézis: A demobilizált osztálytársadalomban az osztályharcot a leginkább felülről vívják
Még a demobilizált osztálytársadalmakban is állandó harcok folynak. Decentralizáltan, a vállalati szinten sokkal hevesebbek az összeütközések, mint korábban. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a korábbi, szervezett munkaügyi kapcsolatok felmorzsolódnak, az osztálykonfliktusok pedig nem kapnak megfelelő képviseletet a politikai küzdőtéren.
- tézis: A demobilizált osztálytársadalmak kedveznek a versengő osztályok kialakulásának
Amennyiben a demobilizált osztályok nem alakulnak mozgósított osztályokká, a bérből élők pedig nem szerveződnek erőteljes társadalmi blokká, megváltozik a társadalom szerveződése és olyan struktúrák alakulnak ki, amelyeket versengő osztályoknak lehet nevezni. Ezek a bérmunkások megversenyeztetésének és szimbolikus leértékelésének következményei.
- tézis: Az osztályegyenlőtlenségek növekedése a jobboldali populista lázadás egyik hajtóereje
Napjainkban társadalmilag leértékeltnek érzi magát a munkásosztálybeliek többsége, vagyis azon társadalmi csoportok tagjainak nagyobbik része, amely – statisztikailag megragadható módon – a bérmunkások osztályhelyzeteit tölti be. Ez a probléma legalább részben politikai eredetű, a bonapartista demokrácia képviseleti módjára utal.
- tézis: A jobboldali kötődésű dolgozók eszközként használják fel sérelmeiket státusuk fenntartásáért vívott harcukban
Az egyenlőtlenségekre, a bizonytalanságra és a társadalmi leértékelésre válaszul a munkásság egyes csoportjai – elsősorban férfiak – mások leértékelésével értékelik fel önmagukat. A jobboldal felé húzó munkások ellenérzéseiket és neheztelésüket harci eszközként használják fel küzdelmükben, amelyet státusuk fenntartásáért vagy javításáért vívnak.
- tézis: Az összekötő osztálypolitikának vissza kell utasítania az egynemű nemzeti közösségek elképzelését
A demokratikus osztálypolitika célja az egyenlőtlenségek, a bizonytalanság (prekaritás) és a társadalmi kirekesztés strukturális és politikai okainak világos megnevezése kell, hogy legyen. E törekvés szempontjából analitikusan és politikailag is kontraproduktív az a merev szembeállítás, amely egyik oldalra az identitás- és elismeréspolitikát, a másik oldalra pedig a baloldali populizmust sorolja.
- tézis: A demokratikus osztálypolitikának igazodnia kell az osztályok közötti valóságos küzdelmekhez és vitákhoz
A demokratikus osztálypolitikának szellemileg, fogalmilag és gyakorlatilag támogatnia kell az osztályközi küzdelmeket, segítenie kell abban, hogy nyilvános visszhangra találjanak. Jelenleg ez a legjobb esetben is csak esetlegesen és teljesen elégtelenül történik.
- tézis: A demokratikus osztálypolitikának nemzetközinek kell lennie
A demokratikus osztálypolitikát nemzetközileg kell megszervezni minden szinten – a munkahelytől és a vállalattól a nemzeti színtéren át a határokon átnyúló hálózatokig. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) alapvető munkaügyi normái e tekintetben fontos iránymutatásul szolgálnak.
- tézis: Az osztálykonfliktusok a társadalmi-ökológiai átalakulás konfliktusai
A régi ipari osztálykonfliktus egyre inkább társadalmi-ökológiai konfliktussá válik a gazdasági-ökológiai válság jelen körülményei között.
- tézis: A transzformatív osztálypolitikának szüksége van a kapitalizmus után következő, jobb társadalom elképzelésére
Érdemes különbséget tennünk egy inkább megőrző-konzerváló és egy inkább átalakító-transzformáló osztálypolitika között. Ez utóbbi szükségessé teszi egy jobb, posztkapitalista társadalom vízióját. Az új szocializmusról, illetve az ökoszocializmusról kibontakozó vita éppen ebbe az irányba mutat.
Címfotó: Institut für Soziologie, Uni Jena
Eredeti megjelenése: Klaus Dörre (2019): Umkämpfte Globalisierung und soziale Klassen: 20 Thesen für eine demokratische Klassenpolitik. In Mario Candeias – Klaus Dörre – Thomas E. Goes: Demobilisierte Klassengesellschaft und Potenziale verbindender Klassenpolitik: Beitrage zur Klassenanalyse 2. Berlin: Rosa Luxemburg Stiftung (Manuskripte neue Folge 23.) 11–56.
Ez az írás magyarul elsőként „Húsz tézis a demokratikus osztálypolitika számára” címmel az Eszmélet folyóiratban jelent meg 2025-ben a lap 36. évfolyamának 143–144. lapszámában. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Éber Márk Áron.
[i] A német eredetiben Klaus Dörre – szociológiaprofesszor és osztálykutató – hármas tagolásban tette közzé téziseit. Előbb csak rövid állításokként olvashatók, majd kibontotta őket néhány sorban, harmadik lépésben pedig részletesebben is kifejtette nézeteit. Ez a fordítás – terjedelmi korlátok miatt – elhagyja a harmadik lépést, a részletesebb fejtegetéseket. Alább csak az egy-egy mondatból álló tézisek, illetve néhány sorban kibontott változataik olvashatók. Ahol szükséges, néhány fogalmat fordítói jegyzetben magyarázok meg (a fordító jegyzete).
[ii] Thomas Piketty (2014): Capital in the Twenty-First Century. (Franciából fordította: Arthur Goldhammer.) Cambridge: The Belknap Press of Harvard University Press. (Francia eredeti megjelenése: 2013.) Magyarul: Thomas Piketty (2015): A tőke a 21. században. (Fordította: Balogh-Sárközy Zsuzsanna.) Budapest: Kossuth Kiadó.
[iii] Francois Dubet (2019): Der Wandel, die Ungleichheit und die Explosion der Wut. SPW: Zeitschrift für sozialistische Politik und Wirtschaft, (230): 10–13.
[iv] Luc Boltanski – Ève Chiapello (2003): Der neue Geist des Kapitalismus. (Franciából fordította: Michael Tillmann.) Konstanz: UVK Verlag. (A francia eredeti megjelenése: 1999.) 398.
[v] Erik Olin Wright (1985): Wo liegt die Mitte der Mittelklasse? Prokla: Zeitschrift für kritische Sozialwissenschaft, 15 (58): 35–62., itt: 38. Kiemelés az eredetiben.
[vi] Hatalmi erőforrások (Machtresourcen) alatt Klaus Dörre elsődlegesen, bár nem kizárólagosan gazdasági erőforrásokat ért. Megkülönbözteti ennek több típusát és számos szintjét. Típusai: (1) tőkehatalom, (2) államhatalom, (3) az alávetett osztályok hatalomforrásai. Szintjei: (a) strukturális hatalom, (b) szervezeti hatalom, (c) intézményes hatalom, (d) társadalmi hatalom. Ezek szerveződésének vizsgálatával, valamint összefonódásaik elkülönítésével elemzi tőke, munka és állam hatalmi és érdekviszonyainak összetett rendszerét. Érdeklődésének középpontjában az a kérdés áll, hogy az alávetett osztályok, illetve a bérmunkások osztályai hogyan képesek hatalmukat növelni (strukturális, szervezeti, intézményes és társadalmi szinten), azaz, hogy a dolgozói kezdeményezések, a szakszervezetek és a velük szövetséges politikai szereplők miképpen képesek kedvezőbb munkafeltételeket és életkörülményeket kiharcolni a bérmunkások (és tágabban a dolgozók) alávetett osztályai számára (a fordító jegyzete).
[vii] Ulf Kadritzke (2017): Mythos »Mitte«: Oder: Die Entsorgung der Klassenfrage. Berlin: Bertz und Fischer Verlag.
[viii] Egyrészt az egyetemi végzettségű, de ellenőrző hatalommal nem rendelkező fehérgalléros dolgozók osztálya (alkalmazottak, főképpen beosztott szakértők, szakértelmiségiek, szakemberek). Másrészt a kékgalléros munkások és a mások irányítása alá tartozó, túlnyomórészt középfokú képzettségű, alacsony beosztású fehérgalléros dolgozók alkalmazotti osztálya. Harmadrészt az új alsó osztály tagjai, akiknek alig van intézményi és szervezeti erőforrásuk arra, hogy együttesen befolyásolják helyzetüket (a fordító jegyzete).
