Miközben a Trump-kormányzat külpolitikájának formálódását figyeljük, eszembe jut Barack Obama korábbi elnök 2009-es kairói beszéde. Ez volt az, amelyben azt ígérte, hogy az USA „új kezdetet keres az Egyesült Államok és a világ muszlimjai között, amely a kölcsönös érdekeken és kölcsönös tiszteleten alapul”.
Még csak hat hónapja volt elnök, amikor még mindig azt hazudhattuk magunknak, hogy a „Bush-évek” csak egy különösen visszataszító aberráció.
Már 2009-ben is voltak elmozdulások, bár ezeknek bizonyosan semmi közük nem volt a kölcsönös érdekekhez és tisztelethez. Amikor Obama Kairóban elmondta hazugságait, éppen a drónokat tankolták fel.
Az USA pedig az invázióról és a megszállásról áttért a destabilizációs, célzott gyilkosságok, a „hátulról irányítás” és a humanitárius rendszerváltási műveletek titkosabb műveleteire. Segítettek megalkotni a nemzetközi liberális rendet, gyakran felhasználva az emberi jogi eszközöket, mint az LGTBQ+ jogok, a feminizmus és persze a demokrácia, hogy ugyanazokat a célokat kövessék, mint az ifjabb Bush, de egy „éberebb” módon.
A birodalomnak ez a módja azonban már túlhaladta hasznosságát. Egyre több állam követi Oroszország példáját, és keményen fellép a nem kormányzati szervezetek külföldi finanszírozása ellen. A romló életszínvonal miatt feldúlt európai választókat nem lehet morális bizonyossággal behódolásra kényszeríteni. És átszakadt a gát az Egyesült Államokban, ahol Trump - a plutokraták többségének támogatásával - most bontja le ezt a gépezetet. Mi kerül a helyére?
Most Trump alatt tényleges elmozdulások zajlanak (megpróbálnak kiszállni Ukrajnából, és a szerencsétlen európaiakra zúdítani, megvalósítják a régóta tervezett Ázsia felé fordulás tervét, új hangsúlyt fektetnek a hajózási útvonalakra, lecsapnak a DEI-re (Diversity, equity, and inclusion) és a Blob elemeire, amelyek üldözték őt az első ciklus alatt és azon túl), de minden jel arra mutat, hogy a birodalom alapvető céljai megmaradnak: az amerikai tőke irányítja a világot, és a világ minden szegletéből bérleti díjat tud kivenni. Ez nem változik egy választás alapján, annak ellenére, hogy Obama ismételten biztosította, hogy „az erkölcsi világegyetem íve az igazságosság felé hajlik”.
Egy hete írtam arról, hogy a birodalom újracsomagolja az amerikai munkásosztálynak szóló értékesítési ajánlatát. Itt most arra szeretnék összpontosítani, hogy a Trump-féle újramárkázás hogyan érvényesül a világban.
***
Mi a helyzet tehát a Trumpúj brand-jével? Az utóbbi időben nagyon sok figyelem irányult Ukrajnára és Oroszországra - a tétet tekintve nem indokolatlanul -, de függetlenül attól, hogy Washington és Moszkva képes-e megtalálni a módját annak, hogy az USA hosszú múltra visszatekintő nem-megegyezés képességét leküzdje, a globális hegemóniára irányuló amerikai erőfeszítések nem fognak csendben meghalni.
Egyrészt bizonyítékok vannak arra, hogy az Oroszországhoz való közeledésre való törekvés egyik mozgatórugója az, hogy Washington feladata, Kína legyőzése valamivel megvalósíthatóbbá váljon. Ott van az az egyszerű tény is, hogy az USA-nak nincs más választása. Elvesztették az Ukrajna projektet.
A marketingben bekövetkező bármilyen változás inkább azt jelzi, hogy a plutokraták és agytrösztjeik úgy vélik, hogy az „éber” birodalom elérte a szavatossági idejét, és itt az ideje, hogy új brandet hozzanak létre. A többpólusúság elfogadása helyett ez valószínűleg inkább a Biden-kormányzat néhány hozamával kapcsolatos csalódottságot tükrözi - különösen az Oroszország összeomlására tett fogadással kapcsolatban. Tehát miközben a plutokraták kénytelenek lehetnek elfogadni, hogy az Ukrajnában Oroszország ellen folytatott nyeretlen proxy-háború ostoba stratégia, ami az is (és emberi tragédia), és Trump feladata, hogy kijusson a zűrzavarból, ez nem jelent változást abban, ahogyan az amerikai plutokraták a világot látják.
Íme néhány további megfigyelés, amelyek azt mutatják, hogy a menedzselt birodalmi hanyatlásról szóló beszéd és a multipolaritás elfogadása nem más, mint a birodalom átnevezése.
A multipolaritás amerikai elképzelései
Sok szó esett Marco Rubio külügyminiszter január 30-i, Megyn Kellynek adott interjújáról, amelyben a multipolaritásról beszélt. De nézzük meg közelebbről, mit is mondott valójában:
Azt hiszem, ez a hidegháború végén elveszett, mert mi voltunk az egyetlen hatalom a világon, és így magunkra vállaltuk azt a felelősséget, hogy sok esetben úgymond globális kormányzattá válunk, és megpróbálunk minden problémát megoldani. És szörnyű dolgok történnek a világban. És vannak olyan szörnyűségek, amelyek közvetlenül érintik nemzeti érdekeinket, és ezeket újra prioritásként kell kezelnünk. Tehát nem normális, hogy a világnak egyszerűen csak egy egypólusú hatalma van. Ez egy anomália volt. Ez a hidegháború végének terméke volt, de végül is vissza kellett volna jutnunk egy olyan pontra, ahol többpólusú világunk van, több nagyhatalom a bolygó különböző részein. Most Kínával és bizonyos mértékig Oroszországgal kell szembenéznünk, és vannak olyan gazemberállamok, mint Irán és Észak-Korea, amelyekkel foglalkoznunk kell.
Ez nem ugyanaz a többpólusúság, mint amit Kína, Oroszország és mások elképzeltek, amely nagyrészt a mindenki számára win-win (mindkét fél számára előnyös) megállapodásokon alapul. Amint arra már sokan rámutattak, az USA win-lose ügyletekre törekszik (csak az USA számára előnyös, partnere számára nem), és ez Trump alatt nem újdonság. Ahogy Glenn Diesen megállapítja:
Egy többpólusú világban a biztonságot növeli a nagyhatalmak közötti biztonsági verseny csökkentése, míg a kölcsönösen előnyös béke az erőegyensúly és a status quo elfogadása mellett is létezhet. Még a kis és közepes méretű államok is nagyobb politikai autonómiát szerezhetnek a nagyhatalmaktól azáltal, hogy valamennyi nagyhatalommal együttműködve diverzifikálják gazdasági kapcsolataikat. Úgy tűnik azonban, hogy az USA megpróbálja legyőzni Kínát mint fő riválisát, és a kis- és középállamokat befolyási szférákba kényszeríti, hogy biztosítsa politikai és gazdasági engedelmességüket.
Visszatérve Rubióra. Ő régóta háborúpárti neokonzervatív, és ha nem csak a Kelly-interjúból származó, széles körben elterjedt idézetet nézzük, hanem egy tágabb mintavételt is figyelembe veszünk, akkor világossá válik, hogy az adminisztráció továbbra is ezt akarja eladni.
Ahogy az Un-Diplomatic rámutat, ez az elképzelés, hogy Rubio a multipolaritás szélesebb körű elfogadását képviseli a Trump-kormányzatban, annak ellenére merül fel, hogy a szenátus előtti megerősítési meghallgatásán:
- Előkészített nyilatkozatát arra használta, hogy a palesztinbarát béketüntetőket dzsihadista terroristáknak nevezze;
- Elfogadva baloldali kritikákat a kapitalizmussal szemben, hogy érvként használja fel egy harmadik világháború iránti törekvés mellett;
- Az egész ideológiáját a „nemzeti szuverenitásra” alapozva, amelyet más nemzetekre nem terjeszt ki;
- Explicit kijelentve, hogy a „globális rend” nemcsak „elavult”, hanem egy fegyver, amelyet Amerika ellen használnak.
És ha megnézzük, mit mondott néhány perccel később ugyanebben a Megyn Kelly-interjúban, akkor ez sokkal inkább úgy hangzik, mintha minden a szokásos lenne:
Azt hiszem, ha megnézzük a Közel-Keletet, egy olyan háború tört ki, amely hihetetlenül költséges és megosztó volt. Október 7-én kezdődött, amikor ezek a vademberek átjöttek és elkövették ezeket az atrocitásokat.
Európában is háború van, Ukrajnában, ahogyan azt az imént említettem. Szóval nekünk kellett - és azt hiszem, az egyik kapocs, ami mindezt kiváltotta, az az Afganisztánból való kaotikus kivonulás volt. Azt hiszem, ez egy nagyon világos jelzést küldött egy olyan valakinek, mint Vlagyimir Putyin, hogy Amerika valójában hanyatlóban van, vagy zavart - mi elmozdulhatunk - és ő megtette.
Ha körülnézünk a világban, azt mondanám, hogy az ellenfeleink sok esetben erősebbek, mint valaha voltak, és erősebbek is lettek az elmúlt négy évben…
Szerintem az indo-csendes-óceáni térségben látni, ahol minden nap – ez nem csak Tajvan; ez a Fülöp-szigetek – akiket a kínaiak agresszívan kihívnak katonailag, vagy a kényszer terjed az egész világon, a kínaiak kényszertaktikákat alkalmaznak, nemcsak a közeli külföldön, hanem a világ más részein is.
És a következő a kulcs:
Úgy gondolom, hogy sok tennivalónk van. És azt fogom mondani - és ez olyasmi, amit nem értékelnek elég gyakran -, hogy az országok nyíltan panaszkodnak arra, hogy az USA nagyon határozott, és nagyon határozott módon vesz részt ezekben a dolgokban; de a magánéletben sok esetben üdvözlik ezt. Üdvözlik az amerikai elkötelezettséget. Tudni akarják - tisztán akarják látni a külpolitikánkat, és azt akarják, hogy tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy megbízhatóak legyünk.
Rubio, mint az Egyesült Plutokraták külügyi képviselője, a kitalált történelmével és a szándékok bejelentésével jelzi, hogy ők még mindig egy fantáziaországban élnek, és nem fognak békésen átmenni a valóságba. Amiről ő beszél, az az amerikai hegemónia - csak más stratégiával, hogy hogyan lehet oda eljutni.
Mik ezek a stratégiák?
Vívjunk meg magunknak egy mesterséges intelligencia hidegháborút
Mielőtt JD Vance alelnök leszidta az európai politikai elitét bizonyos beszédkorlátozások miatt a müncheni biztonsági konferencián, Párizsban volt a nemzetközi mesterséges intelligencia (MI) csúcson. Ez jóval kevesebb figyelmet kapott, de ott fenyegető megjegyzéseket tett az Egyesült Államok MI-jövőbeli dominanciájáról. Íme néhány kiemelés:
A mesterséges intelligencia jövőjét nem a biztonságról való civakodással fogják megnyerni. Az építkezésekkel fogjuk megnyerni - a megbízható erőművektől kezdve a jövő chipjeit előállító gyártóüzemekig.
...És tegnap, amikor Gravett tábornokkal és a három gyerekemmel bejártuk a Les Invalides-t, volt olyan kedves, hogy megmutatta nekem azt a kardot, amely Amerika legkedvesebb nemzetközi barátjáé volt a saját forradalmunkból - természetesen Lafayette márkié.
Megengedte, hogy megfogjam a kardot, de persze előtte fehér kesztyűt kellett felvennem, és ez elgondolkodtatott erről az országról, Franciaországról, és persze a saját hazámról, és arról a csodálatos civilizációról, amelyet együtt építettünk olyan fegyverekkel, mint ez a szablya - fegyverekkel, amelyek rossz kezekben veszélyesek, de a megfelelő kezekben hihetetlen eszközök a szabadság és a jólét számára.
Nem tudtam nem gondolni a mai konferenciára. Ha rossz megközelítést választunk más, veszélyesnek is felfogható dolgok - például a mesterséges intelligencia - tekintetében, és úgy döntünk, hogy visszatartjuk magunkat, az nemcsak a GO- GDP-nket vagy a tőzsdét fogja megváltoztatni, hanem annak a projektnek a jövőjét is, amelynek megteremtésére Lafayette és az amerikai alapítók elindultak.
Az USA és az Egyesült Királyság természetesen nem volt hajlandó aláírni egy gyenge, nem kötelező erejű nyilatkozatot, amelyben kötelezettséget vállaltak a mesterséges intelligencia felelősségteljes fejlesztésére. Vance ehelyett civilizációs AI-harcra szólított fel Kína ellen - és mindenki ellen, aki kínai technológiát használna.
A Trump-kormányzat folytatja Biden hidegháborús Kína-ellenes politikáját, és - Bidenhez hasonlóan - egyre több és több hódolatot követel „szövetségeseitől”.
Az USA továbbra is kannibalizálja az EU-t, és Tajvan esete jól példázza ezt. Biden nyomást kezdett gyakorolni a tajvani chipgyártó óriásra, a TSMC-re, hogy költöztesse ki a chipgyártás egy részét Tajvanról (biztos, ami biztos!). A Trump-csapat éppen most vette rá a vállalatot, hogy bővítse a cég amerikai beruházásait, a korábban bejelentett 65 milliárd dolláron felül további 100 milliárd dollárt terveznek.
Ez lehetett volna a „legkevésbé rossz” eredmény a TSMC számára, amely azzal a felhívással szembesült, hogy részesedést kellene szereznie a gyengélkedő Intelben.
„Hadd mondjam el, ha csak görgetjük az online csoportokat és más tajvani médiát… a TSMC-t az Intellel közös vállalkozásba tolására adott reakció tízszer erősebb, mint a Trump-vámok. Az emberek jogosan fel vannak háborodva amiatt, hogy Tajvant ilyen kirívóan megfosztják, és vezetőink reakciója olyan ernyedt egy ilyen kirívó jogsértésre.
A tarifák egy dolog. Továbbadhatók. De a technológia transzfer? Tajvant arra kérik, hogy nyissa meg a kimonót, és maradjon mosoly az arcunkon, amíg ez történik.”
https://x.com/AngelicaOung/status/1890505708183114014?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1890505708183114014%7Ctwgr%5E0b37f9117ddab9fdc6814781d33733beac7fd80f%7Ctwcon%5Es1_c10&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.nakedcapitalism.com%2F2025%2F03%2Fthe-empire-rebrands-foreign-policy-under-trump-2-0.html
Mégis, azzal, hogy az USA arra kényszeríti a TSMC-t, hogy az államokban fektessen be, az Egyesült Államok tönkreteheti a vállalatot, ami árt a vásárlóinak és beszállítóinak, amelyek többsége amerikai cég. Az USA egyszerűen nem egy pénzügyileg megvalósítható gyártási helyszín. Hiányzik a munkaerő, de a legnagyobb probléma továbbra is a hiperneoliberalizmus. Ahogy Micahel Hudson írja:
[Az USA] túl magas bérleti díjakat épített be a gazdaságába ahhoz, hogy a munkaerő nemzetközi szinten versenyképes legyen, tekintettel az amerikai bérmunkások költségvetési igényeire a magas és növekvő lakhatási és oktatási költségek, az adósságszolgálat és az egészségbiztosítás, valamint a privatizált infrastrukturális szolgáltatások kifizetésére.
Vance azonban Párizsban azt követelte az országoktól, hogy álljanak be az USA mesterséges intelligencia birodalma mögé, különben azt kockáztatják, hogy ellenfelekké válnak.Mit jelent mindez a hazai fronton? A mesterséges intelligencia fejlődése mostantól az első számú prioritás, és az amerikai plutokraták ehhez kötik az amerikai felsőbbrendűségre vonatkozó reményeik nagy részét.
Miközben Vance Párizsban arról beszélt, hogy az AI „megerősíti” a munkásokat, és Biden és most Trump is a TSMC amerikai beruházása által teremtett munkahelyek mellett száll síkra, de ne tévedjünk: itt nem a munkahelyek és az amerikai prolik jóléte a cél. Hanem a birodalom és az amerikai plutokraták obszcén vagyonának fenntartása, akik arról álmodoznak, hogy a mesterséges intelligencia feleslegessé teszi az emberi munkát. Vance párizsi megjegyzései közvetlenül kapcsolódnak Muskhoz és a DOGE fiúkhoz, akik a szövetségi kormányt romboló golyóval akarják szétverni, hogy segítsék a fosztogatást és egy óriási AI-disztópiát hozzanak létre:
„Az AI-csúcs szakadással ér véget. Az AI-gyorsítók pusztán terjeszkedést akarnak – több tőkét, energiát, magáninfrastruktúrát, védőkorlátok nélkül. Közérdekű tábor támogatja a munkát, a fenntarthatóságot, a megosztott adatokat. biztonság és felügyelet. A rés soha nem tűnt nagyobbnak. Az AI a birodalmának korszakát éli.”
https://x.com/katecrawford/status/1889344996072952251
mostanáig mindig visszatérek ehhez a "Neuromancer" idézethez:"De bizonyos értelmét látta annak a felfogásnak is, hogy a feltörekvő technológiák törvényen kívüli zónákat igényelnek, és hogy a Night City nem a lakóiért van, hanem magának a technológiának a szándékosan felügyetlen játszótere."
https://x.com/afrocosmist/status/1896329189013492103?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1896329189013492103%7Ctwgr%5E0b37f9117ddab9fdc6814781d33733beac7fd80f%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.nakedcapitalism.com%2F2025%2F03%2Fthe-empire-rebrands-foreign-policy-under-trump-2-0.html
Olyan, mintha Vance és a kormányzat közvetlenül a nemrég megjelent, A Technológiai Köztársaság című könyvből venné át a politikát:Hard Power, Soft Belief, and the Future of the West (Kemény hatalom, puha hit és a Nyugat jövője) című könyvéből, amelyet Alexander Karp és Nicholas Zamiska, a Palantir vezérigazgatója és főtanácsadója írt. Nem lenne meglepő, hiszen a Vance nagyrészt a Palantir alapítójának, a Paypal-maffia milliárdosának és a fiatal vértanú Peter Thiel-nek a projektje. Itt a népszerűtlen fronta The Technological Republicon:
A könyv rendkívül hátborzongató: az olvasás során világossá válik, hogy ez a „Technológiai Köztársaság”, amelyet a szerzők javasolnak, lényegében az Egyesült Államok kormányának valamiféle egyesülése vagy felvásárlása a Szilícium-völgy által, egy olyan állam, amelyet egy mérnöki elit irányít, amely felhatalmazást kapna arra, hogy „kíméletlenül” hajtsa az „eredményeket”. Ez egyfajta technológiai oligarchia javaslata: „Nekem nem lesz állami felügyelet, neked se lesz felügyelet”.
...Összefoglalva: Karp a retorika egy olyan formájáról írta a disszertációját, amely az agressziót használja fel egy közösség összetartására, aztán elmegy, és ír egy szörnyű, zsargonnal teli, klisékkel teli könyvet arról, hogy az Egyesült Államoknak a Szilícium-völgy segítségével fel kell fegyverkeznie. A szarság, mondhatnánk, a lényeg: Karp szándékosan használja a szakzsargont ebben a technikai értelemben, hogy megteremtse a Volksgemeinschaftról(Népközösség) alkotott saját vízióját? Lehet, de a retorika nem felkavaró! Ami az „agressziót az életvilágban” illeti, Karp azt mondja: „Igen, kérem!”. A könyvben Karp kifejezetten elmondja, hogyan akar egy harciasabb társadalmat művelni, hogy megvédje „a Nyugatot”.
Áttérés az éber birodalomtól a birodalomépítés hagyományosabb formájára
A Trump-DOGE mozgalom egyik legfontosabb „érdekeltje” a konzervatív agytrösztök és a keresztény jobboldal, amelyet Russell Vought képvisel a Vezetési és Költségvetési Hivatalban és a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatalban. Egy jobboldali keresztény agytröszt alapítója, ő írta a Project 2025-nek a végrehajtó hatalomról szóló fejezetét.
A keresztény konzervativizmus ezen irányzata évtizedek óta úgy tekint a kormányra, mint amelyet marxisták uralnak. Bár ez nem igaz, meg lehet érteni a liberális szélhámossággal kapcsolatos panaszokat: „Az állam hemzseg a nem produktív különleges érdekektől: liberális elit, kisebbségi jogvédők, papírok nélküli bevándorlók és szövetségeseik, akiket mind az a vágy éltet, hogy saját erőfeszítés nélkül is fenn tudják tartani magukat”.
Látjuk, hogy Musk hasonló megjegyzéseket tesz az USAID-ről.
Bárcsak. Valójában az USAID a CIA softpower ügynöke.
Az USAID az Amerikát gyűlölő radikális baloldali marxisták viperafészke volt x.com/MikeBenzCyber/…
És a Heritage Foundation elnöke, Kevin Roberts például szívesen teszi ugyanezt. Itt beszél a tavalyi Nemzeti Konzervativizmus Konferencián (egy Thiel által finanszírozott projekt):
Az új baloldal, amellyel most szembesülünk, nem egyszerűen nacionalista jellegű. Küldetését tekintve totalitárius. Expanzionista, imperialista és gyakorlatilag dzsihádista teokratikus álláspontot képvisel. Nemzetközi kiterjedése, határtalan pénzügyi forrásai és példátlan technológiai kifinomultsága miatt a baloldal által most felépített globális óriásnemzet már most is átfogóbban és mélyebben fenyegeti az amerikaiakat, mint a Szovjetunió [valaha is tette]...
Miközben az USA évtizedek óta - akár a GOP, akár a demokraták [1] uralma alatt - a vagyont felfelé csoportosítja át, az az állítás, hogy a liberálisok marxisták, nem hajlandó meghalni.
Az egyik magyarázat a folyamatos zavarra az, hogy más előnyök is származnak a kettő egyenlővé tételéből, például a keresztény jobboldal bevonása a Wall Street és a Szilícium-völgy ambícióinak katonaivá tételébe. Ennek oka, hogy Vought, Roberts és mások, akik ezt a gondolkodásmódot követik, a kormány lebontását látják megoldásként. A kormány az ellenség. Bár megérthető ez az érzés a megrendült munkásosztályban, amely alig látja, hogy a kormány az ő javukra dolgozna, a lebontás támogatása nem gondol arra, ki fogja összeszedni a darabokat: nevezetesen a Szilícium-völgy és a Wall Street milliárdosai, akik – hasonlóan a liberális csalókhoz – szintén szeretnének tartósan fennmaradni saját erőfeszítésük nélkül.
A liberális identitáspolitikai csalás és a gazdasági baloldal összemosása egyben fegyverként is szolgál az utóbbi ellen:
És az amerikai birodalom esetében az ajtó becsapódott az Ébredő Birodalom előtt. Nehogy elfelejtsük a birodalmi amerikai branding rövid időszakát:
Ben Shapiro azt állította, hogy Bill Burr „felébredt” („goingwoke”), de Burr így válaszolt: „Csak annyit tudott, hogy ha rámaggatja a ’woke’ címkét, akkor több pénzt keres. Nem tudom, ki ő, de az a fickó egy idióta.”
Burr decemberben, Brian Thompson, az United Healthcare vezérigazgatójának meggyilkolása után hevesen kritizálta a vezérigazgatókat, mondván: „Imádom, hogy a kibaszott CEO-k most félnek. Így is kell! Többnyire mind egy rakás önző, kapzsi, szemétláda vagyok, és sokan közületek tömeggyilkosok. Csak nem ti húzzátok a ravaszt. Ezért tűnik minden tisztának… Hogy még meg is merik kérdezni: ’Miért akarna bárki ilyet tenni?’ – elutasítják a igényeket, és emberek halnak meg!”
Shapiro erre azt válaszolta, hogy „Burr felébredt. Idővel szerintem zavarba jött, hogy sok jobboldali ember nagyon viccesnek tartja, ezért úgy döntött, hogy felébred.”
További részletek itt: Variety cikk
https://x.com/Variety/status/1895135381571703209?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1895248915408265565%7Ctwgr%5E0b37f9117ddab9fdc6814781d33733beac7fd80f%7Ctwcon%5Es3_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.nakedcapitalism.com%2F2025%2F03%2Fthe-empire-rebrands-foreign-policy-under-trump-2-0.html
Az „éber” ügyek ilyen szelektív használata lehetővé teszi a beavatkozás nyílt lehetőségét a globális Dél problémás pontjainak hosszú listáján, miközben a hazai narratívát is alátámasztja, miszerint a beavatkozás hasznos - és egyenesen jogos - lenne a Blob meggyőződésének tisztasága miatt.
Korábban ehhez hasonló dolgokat kaptunk amerikai proxy-k eladásához:
Most ez van:
Szélesebb körben a Trump-kormányzat és támogatói, mint Thiel, a keresztény nacionalizmust ugyanúgy akarják felhasználni, mint ahogy a wokenes-t használták: a hatalom és a vagyon felhalmozására. A manapság Washingtonban mászkáló technológiai gorillák közül Thiel az egyik legkísértetiesebb és geopolitikai szempontból legstratégikusabb. Azt is mondhatnánk, hogy most ő a katonai-ipari komplexum technológiai alapú részlegének vezetője, és évekig ő tanította Vance-t. Vajon az utóbbi osztja Thiel vízióját a „posztdemokratikus” uralomról? Ahogy Thiel mondta: „Már nem hiszem, hogy a szabadság és a demokrácia összeegyeztethető”.
A Szilícium-völgyi tech-milliárdosoknak ehelyett az amerikai társadalmat kell irányítaniuk - akár hajlandó követni, akár nem. És ahogy Thiel üzlettársa, Karp írta a Technological Republic című könyvében, egy harciasabb társadalmat kell ápolniuk, hogy megvédjék „a Nyugatot”.
Ez természetesen magában foglalja a Szilícium-völgy több hatalmát és pénzét, hogy talán olyan fegyvereket gyárthasson, amelyekkel legyőzheti az olyan ellenségeket, mint Kína, és minden bizonnyal meggazdagodhat a próbálkozással.
Ez azt is jelenti, hogy a keresztény cionizmus és a „posztdemokrácia” támogatását kell elősegíteni, amelyek a Trump-kormányzatban burjánzanak.
Ez még a védelmi miniszter tintájából is látszik:
A „Deus Vult” azt jelenti, hogy Isten elrendelte a keresztesek erőszakosságát. 13/
Hegseth megkönnyíti a háborús bűnök elkövetését, mintha az USA-nak szüksége lenne még több bátorításra ezen a fronton. Daniel Larisontól:
Hegseth évek óta gúnyolja a nemzetközi jogot és a háborút szabályozó hazai törvényeket, és hangos szurkolója a megvádolt és elítélt háborús bűnösöknek. A háborús bűnösök melletti kiállása volt az egyik fő ok, amiért alkalmatlan volt a védelmi miniszteri posztra, és máris igazat ad a kritikusainak. Nem meglepő, de mégis riasztó, hogy olyan tiszteket távolítana el, akik a jövőbeni törvényszegés útjába állhatnak. Feltehetően most olyan személyekkel fogja betölteni ezeket a pozíciókat, akik osztják a jogállamisággal szembeni ideológiai ellenségességét.
A védelmi miniszter elismerte, hogy a JAG-ek eltávolításának oka az volt, hogy ne legyenek „útakadályai semminek, ami történik”.
Azokat az útakadályokat is eltávolítják, amelyek megpróbálták megakadályozni, hogy az amerikai vállalatok lényegében külföldi kormányokat vásároljanak meg. Miközben nagy volt az ünneplés a Trump-kormányzat által az USAID és a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért által mért csapások miatt, mostanra már világosnak kellene lennie, hogy nem pontosan ez történt. A korrupció csak hatékonyabbá válik. [2]
Trump nemrég visszavonta azokat a kisebb korlátozásokat is, amelyek az amerikai parancsnokok számára a hagyományos harctereken kívüli légicsapások és különleges műveleti rajtaütések engedélyezésére vonatkoztak, ami lényegében azt jelenti, hogy az USA bárkit bárhol „terroristának” bélyegezhet, és halálra ítélheti.
Hegseth állítólag egy nagyobb, agresszívabb haderőt szeretne, amelyet kevésbé akadályoznak a fegyveres konfliktusok törvényei.
A davosi liberalizmusról a keresztény nacionalizmusnak álcázott mesterséges intelligencia-plutokráciára való marketingátgondolás egyik nyilvánvaló előnye, hogy kihívás sok embernek eladni és inspirálni, hogy az előbbiért harcoljon. Az USA-ban a polgárság talán kitűz egy ukrán zászlót az „ebben a házban hiszünk” udvari táblák fölé, de harcolni nem hajlandóak. A nacionalizmus, a vallás és a közös örökség védelme sokkal hasznosabb eszközök abban, amit civilizációs harcnak állítanak be. Az olyan prominens Trump-támogatók, mint Musk és Steve Bannon náci tisztelgése biztosan tetszik néhányaknak.
Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai katonai toborzás növekszik.
https://x.com/WhiteHouse/status/1887271531560267998
Pete Hegsethhadügyminiszter
Van bizonyíték arra, hogy a fellendülés tavaly kezdődött, mivel a hadsereg nagyrészt átdolgozta a közel 2 milliárd dolláros toborzási vállalkozását, de decemberben és januárban magasabbra emelkedtek.
Talán az olyan prominens Trump-támogatók, mint Musk és Steve Bannonnáci tisztelgése is segíthet néhányaknak a vonzalomban.
A nyugati elit már régóta nem csak Ukrajnában műveli a nácikat, hanem az összes volt szovjet államban és magában a Nyugaton is. Mi értelme van, hacsak nem akarod ezeket a zsetonokat valamikor beváltani?
Annak ellenére, hogy Vance leszólta a DEI-„éber”-zöld Európát és a blokk antidemokratikus verekedését a németországi és romániai lázadó pártokat támogató szavazókkal szemben, ne feledkezzünk meg arról, amit Vance nem említett:
Nem tett utalást a palesztinai népirtással szembeni ellenzékkel szembeni drákói fellépésre, és nem panaszkodott a neonáci ukrán csoportok európai körútjaira sem. Valójában, miközben kioktatja az EU-t a beszédről, az USA továbbra is szorosabbra húzza a szájkosarat az USA által támogatott cionista háborús bűnökkel szembeni ellenállással szemben. Sokkal valószínűbb, hogy Vance és az amerikai birodalom új márkája egyszerűen azt akarja, hogy az EU haladjon a saját civilizációs harcra való áttérésével. Lehet, hogy nem is áll messze a céltól , hiszen a katonai kiadások drasztikus növekedése még szélesebb körű gazdasági fájdalmat és társadalmi elégedetlenséget okoz, ami a „szélsőjobboldal” további térnyeréséhez vezet. És egy neonáci rezsim, amely háborút vív Oroszország ellen a blokk keleti határán. Mi romolhat el?
Talán túlzás lenne azt feltételezni, hogy az USA és az EU nemzetek közötti, Ukrajnával kapcsolatos civakodás csak kayfabe, de rá kell mutatni, hogy mindvégig ez volt a terv. Menjünk vissza és olvassuk el az elmúlt öt év bármelyik agytrösztjének tanulmányait. Ez volt az. Hagyjuk, hogy az európaiak nagyobb terhet vállaljanak Oroszországgal szemben, míg az USA Kínára összpontosít. Ez kudarcra van ítélve? Majdnem biztos - mindkét fronton.
Az Egyesült Államok most talán megpróbálja maga mellé állítani Oroszországot, és néhány ellentétet szítani Oroszország és Kína között – ami ismét csak a washingtoni gondolkodásmód jele, amely alábecsüli másokat, és túlértékeli a saját ravaszságát. Eközben van-e bármilyen jel arra, hogy Trump és Rubiomozgatói hajlandóak lennének megosztani a tortát másokkal, talán csak sok évnyi ismételt megaláztatás után? Más szóval, még több Ukrajna.
Ha egy lépéssel hátrébb állunk, akkor ez kezd hasonlítani Európa többi részére is: Ukrajna projektjére a korai években. Vajon az EU végül előrelép a militarizálás terveivel? Aligha lehetséges, de egy destabilizált, fasizálódott, oroszellenes fanatikusokból álló káosz? Nos, az pont megfelel az új amerikai birodalomnak.
Jegyzetek
[1] Trump nem egyedi fenyegetés, hanem a birodalmi kapitalizmus logikus folytatása, amelyben a birodalom ellenállásba ütközik. A demokraták nagyrészt ugyanazt követik, ha más, lassabb úton érkeznek is oda, és már most azt tervezik, hogy követik a példáját, és még inkább jobbra fordulnak, biztosítva, hogy a Trump_DOGE politikájának kevés visszavágása lesz, függetlenül attól, hogy ki nyer 2028-ban. Ők és Trump jól kiegészítik egymást, utóbbi pedig gyorsítóként hat.
[2] Miközben az USAID-t, amelyet gyakran fedezékként használnak más országokba való beavatkozásra, beolvasztják a Külügyminisztériumba és leépítik, FiorellaIsabel//substack.com/@fiorellaisabel/p-156523552">leírja, hogy az USAID által hagyott vákuumot csupán elnyelik és átalakítják, hogy illeszkedjen a birodalom újramárkázásához. Például:
Egy másik kérdés, hogy miközben a Trumpot támogató mélyállam-ellenes csőcselék azt hiszi, hogy egy hatalmas rendetlenséget takarít ki, az igazság az, hogy a kormányzati struktúrákat technokratákkal helyettesíti, akik nem adnak átláthatóságot semmilyen elköltött pénzről.
Trump és Rubio nyilatkozatai világosan mutatják, hogy az USAID újragondolása az USA újjáépítésének része."Itt vanTrump:
Trump: „Mi csak helyesen akarunk cselekedni. Ez olyasmi, amit már régen meg kellett volna tenni. A Biden-kormányzat megőrült. Teljesen megőrültek, amit csináltak, és a pénzt olyan embereknek adták, akiknek nem kellett volna megkapniuk” - mondta Trump az Ovális Irodában.
...Az USAID-nek az első hivatali ciklusa alatt nyújtott támogatásáról kérdezve Trump azt mondta, hogy szereti az „elképzelést”, de nem szereti az ügynökség küldetésének végrehajtását.
"Kiderült, hogy radikális baloldali őrültek. A koncepció pedig jó, de az egész az emberekről szól” - mondta.
És Rubio:
El Salvadorban a sajtónak nyilatkozva Rubio azt mondta, hogy az USAID „funkcióinak” igazodniuk kell az amerikai külpolitikához, és hogy ez „egy teljesen felelőtlen ügynökség”.
Amikor arról az érvről kérdezték, hogy az USAID munkája létfontosságú a nemzetbiztonság és az amerikai érdekek előmozdítása szempontjából, Rubio azt mondta: „Vannak dolgok, amelyeket az USAID-n keresztül végzünk, amelyeket továbbra is tennünk kell, és továbbra is tenni fogunk”.
„Ez nem arról szól, hogy az USAID által végzett programokat önmagukban megszüntessük” - mondta.
Forrás: https://www.nakedcapitalism.com/2025/03/the-empire-rebrands-foreign-policy-under-trump-2-0.html 2025. március 9,
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
