Az oligarchia vastörvénye ellen csak a népi igazságszolgáltatás ellenerőszaka segíthet: a Machiavelli-kutató John McCormick drasztikus baloldali populista receptje zavarja Wolfgang Kubicki-t és Ulf Poschardt-ot.

Az Egyesült Államokban - jegyezte meg Orlando Patterson csütörtökön a stuttgarti városházán, amikor átvette a Hegel-díjat - „három milliárdosnak ma már több vagyona van, mint a lakosság alsó felének együttvéve”. Ilyen körülmények között - figyelmeztetett a Harvard szociológusa a mai N5. oldalon dokumentált átadó beszédében - „az etikus élet - az erkölcs - lehetetlenné válik”. Amikor a „gazdagok és hatalmasok” egyre gazdagabbak és hatalmasabbak lesznek, „az intézményekbe vetett bizalom elpárolog”. Az erkölcsi tudat e bomlásának legújabb jele az a korántsem titkolt ujjongás, amellyel a közösségi média felhasználói az Egyesült Államokban üdvözölték egy egészségbiztosító vezetőjének halálát, akit New Yorkban az utcán lőttek agyon. Az áldozatot kigúnyolták, míg az elkövetőt olykor nemzeti hősként ünnepelték.

Egy német Twitter-felhasználó, a Deutschlandradio munkatársa, aki a „Jacobin” magazinnak is dolgozott, a diszkurzív brutalizálásnak erre az esetére a következő olvasmányajánlóval reagált: „Az önbíráskodás rossz és korrodálja a társadalmat. Ennek megelőzésére újra átgondolhatnánk John McCormick amerikai politológus javaslatát: vezessük be újra a halálbüntetést, de csak a szupergazdagok számára”. A képen a Chicagói Egyetem professzora és bevallottan baloldali populista esszégyűjteményének borítója látható, amely 2023-ban jelent meg a Suhrkamp kiadónál papírkötésben: „Machiavelli und derpopulistische Schmerzensschrei (Machiavelli és a populista fájdalomkiáltás). Tanulmányok a politikaelméletről”.

Machiavelli arisztokratikus és radikális demokratikus olvasatai ellen.

A tweetben szereplő, nemcsak a műfajnak megfelelően rövidített, de félrevezető módon ki is hegyezett felvetés valójában a szerző számára a könyv egyik legfontosabb gondolata, amint az a 2021 novemberében kelt előszavából is kiderül. A vonatkozó esszé „Tartsátok kordában a gazdagokat és ellenőrizzétek a bírákat. Az elit elszámoltathatóságának helyreállításáról a nép felé” című írása 2006-ban jelent meg az American Political Science Review című folyóiratban. McCormick kifejti, hogy a második Bush elnök kormányzása óta a „rohamosan növekvő társadalmi egyenlőtlenség” benyomása alatt egy olyan projektet folytat, amelynek egymást kiegészítő céljai a „Machiavelli demokratizálása” és a „demokráciaelmélet machiavellizálása”. A mai alkotmányok megreformálására tesz javaslatokat a római és firenzei alkotmányos viszonyokra vonatkozó Machiavelli-értelmezéseire támaszkodva.

Kiindulópontja az a vaskos meggyőződés, hogy a politikai rendszer oligarchizálódása, amely most éri el tetőpontját, amikor a másodszor megválasztott Trump elnök a világ leggazdagabb emberét nevezi ki az államapparátus leépítését célzó kvázi hatóság élére, nem a képviseleti demokrácia elfajulása, hanem egy olyan alkotmány lényegéhez tartozik, amely az uralkodók legitimációját és ellenőrzését szinte kizárólag választásokon keresztül szervezi. A választásokon, állítja McCormick, a magasabb jövedelműek már eleve strukturális előnnyel rendelkeznek, mivel jobban képzettek, azaz jobb szónokok.

McCormick szembefordul mind Machiavelli klasszikus republikánus, végső soron arisztokratikus olvasatával, amely maximális értékorientációt tulajdonít neki a ma a társadalmi kohézió képletének nevezett dolog felé, mind pedig a Párizsban népszerű radikális demokratikus iskolai véleménnyel, amely a kirekesztett népet állandóan függőben lévő forradalmi szubjektumként stilizálja. McCormick értelmezésének csúcspontja az intézmény- és osztályelmélet egysége Machiavelli alkotmányelméletében: a népnek eszközöket biztosít, hogy a szabad viszonyok között a nagyok elkerülhetetlen fölénye ellen óvintézkedéseket tegyen.

Fegyelmezés a halálfélelem révén

Amennyiben McCormick ezen eszközök adaptálására vonatkozó javaslatai a sorshúzást a választások alternatívájaként hozzák szóba, a kortárs politikaelmélet széles áramlatában mozog. Sokkal merészebb megközelítést alkalmaz azonban, amikor az Egyesült Államok alkotmányát nem konzultatív polgári tanácsokkal, hanem az ókori római modell alapján vétójoggal rendelkező, 51 fős, a lakosság szegényebbik részéből sorsolással kiválasztott népbírósággal kívánja kiegészíteni.

Dirk Jörke darmstadti politológus, a Suhrkamp-kötet ihletője utószavában elővigyázatosságból megjegyzi, hogy a népi igazságszolgáltatás tervei, amely a korrupt köztisztviselőket és korrupt magánszemélyeket polgári jogoktól való megfosztással, száműzéssel és halállal büntetné, „különösen nyugtalanítóak a német olvasók számára”. McCormick 2011-ben fektette le e tervek tudományos alapjait a „Machiavellista demokrácia” című könyvének egyik fejezetében, amelyben Machiavelli és arisztokráciabarát riválisa, Francesco Guicciardini politikai folyamatokról adott értékeléseit vizsgálja. A két nézőpont összjátéka meghatározó. Egyrészt Machiavelli a népi igazságszolgáltatás formalitását hangsúlyozza, és kifejezetten az önbíráskodás biztonságos alternatívájaként ajánlja az önbíráskodással szemben, amikor Coriolan történetéből levonja a tanulságot, aki éheztetni akarta a plebejusokat, hogy a tribunátusról való lemondásra kényszerítse őket. Másodszor pedig az erőszakkal való fenyegetésnek az eljárás során pótolhatatlannak kell lennie: Csak akkor fegyelmezik magukat a nagyok, ha valóban félteniük kell az életüket.

Mulatságos, hogy Wolfgang Kubicki és Ulf Poschardt, akik egyébként a Milei és Musk-féle gátlástalan beszéd bomlasztó hatását dicsérik, a Twitteren felháborodtak McCormick állítólagos javaslatán. A halálbüntetést nem kell újra bevezetni az Egyesült Államokban, és a McCormick által rekonstruált Machiavelli-féle felfogás szerint nemcsak a szupergazdagokra, hanem a rágalmazó vádlóikra is vonatkoznia kellene. De, mint gondolatkísérlet, a javaslat elbagatellizálódott. McCormick a drasztikus retorikával a sokkterápiát népszerűsíti.

Láncfűrészes mészárlás, mint modell

A L'Espresso című hírmagazinnak 2021-ben adott interjújában, amelyet Jörke fordított az „elmélet blog” számára, McCormick Bill Clinton azon viccére, hogy Bernie Sanders támogatói minden harmadik Wall Street-i embert le akarnak lőni, azzal válaszolt, hogy elismerte: „nem olyan biztos” abban, hogy a „bankárok kivégzése” nem járulna hozzá a „progresszív politikához”. Ugyanebben az interjúban reményét fejezte ki, hogy a nemrég olasz miniszterelnökké kinevezett Mario Draghiról kiderül, hogy „machiavellista osztályáruló”. Az Európai Központi Bank volt elnökének „el kellene árulnia elitista, neoliberális társait, és erőteljesen baloldali populista politikát kellene folytatnia Olaszországban - olyan magabiztosan, mint Klearchus-nak”, a herakleai zsarnoknak, akit Machiavelli példaként mutat be a Liviai beszélgetések első könyvének tizenhatodik fejezetében.

McCormick 2001-ben, az elit vad populizmus általi irányításáról szóló esszéjében a következőképpen foglalta össze Klearchus megközelítését, amelyet Machiavelli utánzásra ajánlott: „A nemesek befolyása révén került hatalomra, akik a nép elnyomására irányuló vágyuknak akarták őt alárendelni. De amint biztonságba került, Klearkhosz átállt a nép oldalára, és úgy szabadult meg a nemesektől, hogy mindannyiukat feldarabolta.” McCormick rámutatott, hogy Machiavelli két másik helyen is pozitívan beszél az „elitek” feldarabolásáról. Az úgynevezett nemesek, akik nem akartak a közösség tagjai lenni, jól tennék, ha „tagolatlanok, szétszabdaltak” lennének. Annyira megszállottan akarták elkülöníteni magukat a tömegtől („multitude”), hogy büntetésből mindegyiküknek „multitudinussá” kellett válnia: hús-vér multivá. John McCormickantineoliberális machiavellizmusának vezérelve a láncfűrészes mészárlás.

Patrick Bahners

További információ a témáról

Nemzetközi jog

Civilizáció helyett társadalom

MarttiKoskenniemi a Zürichi Egyetemen tartott Schindler-előadásában a nemzetközi jog alternatív történetét vázolja fel.

Forrás: https://zeitung.faz.net/faz/geisteswissenschaften/2024-12-18/ba4189e3f8dd01c97b86d24b88aeb862/?GEPC=s9&s=03 2024. december 18.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó