Toni Barbara belgyógyász előadása az Európai Baloldali Párt nyári egyetemén a “Közszolgáltatások megvédése, hogy legyőzzük a neoliberalizmust” blokkban.

1.- Bemutatkozás: „Idősebb” hosszú távú aktivistaként szólalok fel. Belgyógyász és közegészségügyi szakember vagyok, több cikluson át tanácsadó és tanácstag Barcelona és Badalona városainak kormányzatában. Alapító tagja vagyok a Dempeus por la salud, a Mareas Blancas de Catalunya és annak állami koordinátorainak. 2004-ben Rómában alapító tagja az Európai Baloldali Pártnak, részt vettem több végrehajtó szervben, és éveken át koordináltam az Európai Baloldal Közszolgáltatási Munkacsoportját. Jelenleg továbbra is ugyanazon értékek és elvek iránt elkötelezett társadalmi aktivistaként tevékenykedem.

2.- Keret / Kontextus

2.1.- Egy kritikus történelmi pillanatban vagyunk, amikor a világ számos szindémiás krízissel néz szembe. Pandémiák sorozata – mint a COVID-19 egészségügyi válsága –, klímaválság szélsőséges hőhullámokkal, humanitárius és társadalmi-politikai válságok, menekültkérdés, extrém szegénység, gerontofóbia, idegengyűlölet, a szélsőséges populizmusok térnyerése. Továbbá egy háborús válság, mely számos konfliktust és az atomfegyverek jelentette fenyegetést magában foglal, valamint az Izrael által Gázában elkövetett népirtás rémséges kifejeződésével, amit az USA és a NATO aktívan támogat. Ez egy olyan világválság, ami az emberiség és a bolygó létét fenyegeti.

2.2. Sürgős és szükséges, hogy túllépjünk a megosztó, régi taktikákon, amelyek gátolják az emberiség és a béke fejlődését. Itt az ideje „aktivizálni egy új civil és civilizáló stratégiát”, amely képes erős társadalmi és politikai blokkot létrehozni ezen fenyegetésekkel szemben. Aktívan, nyíltan és kitartóan kell fellépnünk az imperialista és kapitalista narratívákkal szemben, melyek újraéledő neofasizmust támogatnak.

2.3.- Napjainkban elengedhetetlen, hogy egy globális, inkluzív, panoráma-szemléletet alkalmazzunk, és a legjobb alapot ehhez a tapasztalataim szerint az EGÉSZSÉGÉRT folytatott küzdelem jelenti, ami egyet jelent az ÉLET-ért való küzdelemmel. Ez ellentétes az erőszakkal, rombolással, nyomorral, éhezéssel, szenvedéssel, egyenlőtlenséggel, patriarchátussal, igazságtalansággal… azokkal a jelenségekkel, melyeket szélsőséges populista neoliberális vezetők ma szégyentelenül hirdetnek, miközben rombolják a szociális, demokratikus, egyetemes, garantált, egyenlő és szolidáris közszolgáltatásokat.

Egészségről beszélünk annak minden meghatározójával: munka, oktatás, lakhatás, környezet, kultúra, szociális szolgáltatások. És ezt érthető, határozott, felszabadító, önkritikus, érett és bölcs módon kell kifejeznünk, ahogyan a költő Gabriel Celaya mondta: „vadul létezni, vakon állítani.”

3.- Egészség és Egészség

3.1.- Az egészség tág, átfogó fogalmából kiindulva, nem keverve össze technikai egészségügyi részletekkel (természetesen ideértve, de nem kizárva a társadalmi dimenziót) vagy a piaci és egészségügyi iparág érdekeivel. Az egészség „olyan életmódot jelent, amely önálló, szolidáris és boldog”.

3.2.- Mi történik ma az egészségügy területén, globálisan és helyileg? Az utóbbi évek egyre kritikusabb helyzetének néhány jellemzőjét érdemes kiemelni: az állami egészségügyi rendszerek előre megtervezett és büntetlen lerombolása, a neoliberális globális stratégia követése. Az egészségügy árucikké válása, az üzleti és piaci célok társadalmi prioritások elé helyezése. Az ágazatban dolgozók kizsákmányolása, munkahelyek bizonytalanná válása, az alapellátás emberközpontú modelljének lerombolása, mesterséges intelligencia bevezetése és a populációs egészségügyi adatbázisok támadása.

Az alapvető mechanizmus ebben a rombolásban az „állami-magán együttműködésként” címkézett rendszer, amely azonban valójában a közpénzek kiszolgáltatása a magáncégek hasznára. Ez a közszféra leépítése, a közvélemény becsapása, amikor az állampolgárok adóját olyan makrocégek profitjára fordítják, amelyek a közvagyon elfogadhatatlan eltulajdonítását végzik.

4.- Mit kell tennünk?

Zárásként olyan „igéket” javaslunk, amelyek magukban foglalják a cselekvést, változást, új dinamikát és reményt: Tanulni – Meghallgatni – Javítani – Visszaszerezni azt, amit elvettek tőlünk – Megértetni magunkat.

Az Egészségért és az Életért folytatott küzdelem ebben az értelemben egy Biztonságos és Hasznos cselekvés. Szociális és kulturális aktivizmushoz fordulni, – Csatlakozni a küzdelmekhez ugyanazon célokkal és ugyanazon ellenségekkel. Felhatalmazni az állampolgárokat, hogy jogos tulajdonosai legyenek „a köznek” és a társadalmi fejlődéshez szükséges jogszabályokat dolgozzák ki. Ahogy egy klasszikus válaszolta a klasszikus kérdésre: Szocializmus, elvtársak.

Zárásként emlékeztetünk arra, hogy „ha harcolsz, esélyed van a győzelemre”. A harcot, a mozgalmakat, a követeléseket, a mozgósításokat azok ellenére kell folytatni, hogy egyesek haszontalannak ítélik meg, hiszen valójában ezek a leghasznosabb eszközök. Akik már idősnek számítunk, ezt továbbra is Forradalomnak nevezzük.

Egészség és harc!