Kép: „Európának kellene már észbe kapnia, hiszen neki elemi érdeke a kontinens biztonságának megerősítése”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP

Néhány hónapos, a realitásokkal történt sokkoló szembenézés kiváltotta csalódottság és kiábrándultság, az ebből fakadó hezitálás után kezd ismét magára a nyugati blokk. Olyannyira, hogy ma már a hiszterizálásig keményedik az orosz veszélyt felnagyító retorika. Érthető, hiszen Ukrajna győzelmének ígéretével ma már nem lehet a nyugati társadalmakat, de lassan már a politikai eliteket sem az Ukrajna melletti kiállásra sarkallni. Azt már majdnem mindenki látja – még ha ki nem is mondja -, hogy ennek vajmi kevés a realitása.

„Csavartak hát a kommunikációs guruk egyet a dolgon, a győzelmi fanfárok elhallgattak, helyette meghúzták a vészharangokat, és most már jobb híján Ukrajna vereségével, Oroszország győzelmével riogatnak. A tűzzel játszanak, de a következményekkel nem nagyon törődik senki. A cél szentesíti az eszközt, a <nemes cél> pedig a mozgósítás”

Egymást érik az utóbbi időben a NATO és Oroszország ütközését előre vetítő dörgedelmes kijelentések. Joe Biden adta meg az alaphangot, rácsatlakozott egyebek mellett a NATO főtitkára, átvették az orosz veszéllyel már rutinból riogató lengyelek, baltiak és skandinávok, majd legutóbb már Boris Pistorius fújta ezt a nótát, amire a német sajtó, majd nyomában a nyugati fősodor média csak ráerősített.

„Az általuk felvázolt katasztrófa forgatókönyv valahogy úgy néz ki, hogy Oroszország legyőzi Ukrajnát, de nem áll meg Kijevnél, nem elég neki Ukrajna, hanem megy tovább”

No, itt már némiképp eltérnek a szcenáriók, hiszen a románok úgy vélik, hogy Moldova, ezek keresztül ők lesznek a következő áldozatok, míg a baltiak magától értetődőnek tartják, hogy csakis ők  lehetnek a Kreml célkeresztjében. A lengyelek mindezt félresöpörve elképzelhetetlennek tartják, hogy ne rájuk rontson rá ismét a gonosz Oroszország. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egyes – messze nem marginális – nyugat-európai politikusok is teljes természetességgel beszélnek arról, hogy Moszkva már egész Európát fenyegeti. Ma már a NATO vezető tábornokai, és a már említett Pistorius is ott tartanak, hogy Oroszország és a NATO ütközése egyáltalán nem elméleti, hanem nagyon is reális veszély. A német védelmi miniszter már a katonai konfliktus lehetséges időpontját is tudja.

„S mindenki más célból festi az ördögöt a falra”

Joe Biden rövid távon a belpolitikai megfontolásból a kampány egyfajta előjátékaként az Ukrajnának nyújtandó támogatásokat blokkoló republikánusokra próbál így nyomást gyakorolni. Az üzenet egyszerű:

„Ha nem szavazzátok meg a segélycsomagot, akkor Putyin győz, és a szabad világ is veszélybe kerül. Hát ezt akarjátok?!”

A háború folytatását az egyetlen lehetséges forgatókönyvnek tartó európaiak célja ezzel a kommunikációval szintén az Ukrajna melletti kiállás erősítése, pontosabban fenntartása. A nyugati társadalmakat ugyanis egyre inkább eléri a háborús fáradtság, ráadásul az amerikai kampány, az Ukrajnát is érintő viták miatt egyre nagyobb teher nehezedik az Európai Unióra. Valahogy meg kell tehát indokolni a háború két évét már a saját bőrükön érző polgároknak, hogy miért romlik az életszínvonal, és nehezedik különösen néhány szektorban a vállalkozók dolga, és kell ennek ellenére tovább támogatni Ukrajnát.

„Mert ha nem folytatódik Kijev pénzelése, nem megy a fegyver, akkor jön Putyin, és még rosszabb lesz”

A baltiak és a lengyelek már régóta ezzel próbálják még intenzívebb kiállásra sarkallni a nyugati országokat. S akkor magukról az ukránokról még nem is beszéltünk, akik zsarolnak, fenyegetnek, és persze néha kérnek is. De meg kell említeni azt is, hogy az orosz veszély, és a világháborúval riogatás nem csak az amerikai belpolitikai játszmákban bukkan fel. Adott esetben máshol is előszeretettel nyúlnak ehhez az eszközhöz. Például Németországban, ahol a szociális alapú tiltakozásokról egyrészt az Oroszországgal lehetséges ütközés lehetőségének felfestésével, másrészt a történelmi fóbiákra alapozva az AfD démonizálásával igyekeznek elterelni a figyelmet.

„S az orosz veszély felnagyítása mögött álló taktikai okokat még sorolhatnánk, ám érdemes szélesebb kontextusba is helyezni ezt a hiszterizálást, és az emögött meghúzódó üzeneteket”

Gondoljunk csak bele, mit üzen azzal Joe Biden, hogy Ukrajna veresége esetén elkerülhetetlen a közvetlen ütközés Oroszországgal. Ne szépítsük, egészen pontosan azt, hogy a „Nagy Testvér” Ukrajna után Európát is kész feláldozni „Oroszország feltartóztatása” érdekében. Mert egy ilyen háború, vagy, ahogy Washingtonban és a Fehér Ház meghosszabbított kezeként működő NATO-ban fogalmaznak, ütközés közvetlenül nem az Egyesült Államokat, hanem mindenek előtt Európát érinti. Amerika szemében ez járulékos veszteség, és krokodil könnyeket azért nem fog hullatni, ha Európa gyengül. Részben ugyanis ez a cél. Csak erről nem illik beszélni!

„Arról már nem is beszélve, hogy az események ilyetén alakulása esetén az Egyesült Államok stratégái elégedetten dőlhetnének hátra. Ha ugyanis Oroszország netán ilyen őrült lépésre szánná el magát, azzal tényleg padlóra kerülne”

De tisztában vannak ezzel Moszkvában is. Oroszországnak nincs ereje egy ilyen kalandor akcióra, de szándékában sem áll ilyen öngyilkos akciót indítani. S hogy akkor miért ez a hiszterizálás, riogatás? Az említett taktikai okok mellett azért, mert a félelemmel nemcsak az európai társadalmakat, hanem a politikai eliteket is sakkban lehet tartani, kezelhetőbbé lehet tenni.

Mert az elmúlt két év eseményeiből látjuk, hogy Oroszországnak esze ágában sincs ütközni a NATO-val, és megtámadni Európát. Sőt, Ukrajnában sem háborúval, hanem hatalom váltással, Zelenszkij rendszerének szétverésével, durvábban fogalmazva puccsal akarta visszaszerezni a befolyását.

„De hiába magyarázom ezt, aki nem akarja, az úgysem fogja elhinni. Ezért tegyük fel, hogy mint Joe Biden is felfestette, Ukrajna vereséget szenved. Ebben az esetben tényleg elkerülhetetlen Oroszország és a NATO ütközése? Hát nem!”

Ezt a háborút is el lehetett volna kerülni, ha az Egyesült Államok nagyon akarta volna. Például azzal, hogy a Fehér Ház komolyan veszi a 2021 decemberében az európai biztonságról előterjesztett 15 pontos orosz javaslatot. Nem arról beszélek, hogy elfogadja, hanem tárgyalási alapnak tekinti, figyelembe veszi az orosz érdekeket, és a nyugati érdekeket is szem előtt tartva elkezdenek tárgyalni az új európai biztonsági rendszerről.

A konfliktus lezárása, de még befagyasztása sem képzelhető el most sem enélkül. Azt értjük, hogy az Egyesült Államoknak ez nem elsődleges prioritás, adott esetben fontosabb Oroszország konfliktusban, háborúban tartása, ezáltal kivéreztetése, amellyel az úgynevezett globális Délre is komoly csapást mérne.

„Európának kellene már észbe kapnia, hiszen neki elemi érdeke a kontinens biztonságának megerősítése”

Az európai biztonsági rendszerről folytatott tárgyalások mögé érvként persze nem árt megerősíteni a szánalmasan lerongyolódott védelmi képességeket, ám az észnélküli militarizáció, a kizárólag háborúban gondolkodás tényleg elhozhatja Ukrajna végét, és ez tényleg nehéz helyzetbe hozná egész Európát. Már most elő kellene készíteni mindenek előtt a konfliktus befagyasztását, majd az új hidegháború helyett inkább Helsinki szellemében komolyan elgondolkodni egy nem NATO központú, hanem az orosz érdekeket is figyelembe vevő, tehát működőképes és stabilitást ígérő új európai biztonsági rendszerről. Mert az első út tényleg az ütközéshez, egy új világháborúhoz vezet, míg a második a háború jelentette megrázkódtatások tanulságait levonva a biztonság helyreállításához, a stabilitáshoz.