"Dolgoztam kórházakban Afganisztánban, Ugandában, Etiópiában, Sierra Leonéban, Szudánban, Kambodzsában, Dzsenínben... de még soha nem operáltam annyi sérült gyereket, mint most a Gázai övezetben.

Nincs elég fájdalomcsillapítónk mindenkinek, ezért minimális érzéstelenítéssel operálunk. És kénytelenek vagyunk megválasztani, hogy kit mentünk meg és kit hagyunk elmenni".

Ley szerint az orvosok számára a legnehezebb a szelekciós döntések meghozatala.

"Mi döntünk..., hogy ezt a beteget válasszuk ki, mert jó esélye van a túlélésre, ahelyett, hogy kétségbeesett intézkedéseket tegyünk egy olyan beteggel szemben, aki két-három napon belül meg fog halni. Logikus, de amikor meg kell hoznunk a döntést, az más. Van egy 12 éves gyerek 90%-os égési sérülésekkel, ezért nem fogjuk kezeljük a fájdalomcsillapításon kívül, ami nem elég".

Hány gyereket szállítottak kórházba?

"Csak, hogy legyen elképzelése: van egy speciális egységünk az égési sérülteknek szàmàra, és a betegek 40%-a 15 év alatti. A betegek 13%-a 5 év alatti. A fertőzések gyorsan terjednek, és szinte mindenki köhög".

Milyen sérüléseik vannak?

"Nincs nyoma lövéseknek. Mindannyian túléltek bombázásokat, légitámadásokat és épületek összedőlését, fizikai sérüléseik, pusztító sérüléseik és különböző fokú égési sérüléseik vannak".

Hányan vannak közülük, akiket megműtenek?

"Hét vagy nyolc sebész van, de ha tízszer annyian lennénk, az sem lenne sok. Ráadásul a palesztin sebészeknek elegük van abból, hogy megcsonkítják honfitársaik karját és lábát. Annyira kimerítette őket a Gázai övezetben történt katasztrófa, hogy arra kérnek minket, a Vöröskeresztet, hogy operáljunk helyettük. Így dolgozom napi 18 órás műszakokban. Mióta megérkeztem, még soha nem voltam kórházon kívül."

"Próbálunk higgadtan és nyugodtan viselkedni, de a helyi személyzet számára ezek a páciensek a családjuk, a barátaik, az embereik. Soha nem akarják amputálni őket. Azt mondják: 'Nem tudom ezt tovább csinálni', én pedig azt mondom: 'Oké, megcsinálom, ne aggódj', és megkönnyebbülhetsz. "

Mit nem fog soha elfelejteni az átélt kétségbeesésből?

"Egy 35 éves nő, aki néhány napja érkezett északról, véres lábakkal és elfertőződött sebekkel. Elmagyaráztam neki, hogy amputálni kell az alsó végtagjait, és hogy soha többé nem fog járni, nincs más választásunk. Azt válaszolta, hogy levághatom bármelyik testrészét, mert már nem érdekli az élet, egy rakéta megölte két gyermekét és a férjét."

A Deir Al-Balah-i Al-Aqsa kórház hullaházában annyi gyermek van, hogy az igazgató, Yassir Abu Amar elmondta, hogy a halotti lepeleket több gyermekméretű darabra kell vágnia, hogy megbirkózzon a holttestek áradatával.
"A gyerekek teste összetörve és darabokban érkezik hozzánk" - mondta. "Hátborzongató".
"Még soha nem láttunk ennyi gyermeket megölni" - tette hozzá. "Minden nap sírunk. Minden nap sírunk, miközben azon dolgozunk, hogy felkészítsük a gyerekeket a temetésre".