Fotó: Mika Baumeister

Ukrajnában 14 hónapja bombák hullanak házakra és emberekre. A romok életeket, reményeket és álmokat temetnek maguk alá. De mit lehet tenni ellene? Martin Konecny helyesen fejtette ki a mozaikban, hogy a szociális baloldal még inkább marginalizálódik, ha nem foglal állást a háborúval kapcsolatban. Igaza van, amikor azt mondja, hogy baloldalként nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglalkozzunk a kérdésekkel, mert attól félünk, hogy rosszat mondunk. Még fontosabb lenne, hogy az álláspontokat valami gyakorlatias dologgá alakítsuk.

GYENGE KÍSÉRLETEK

A liberálisoktól a nacionalistákig terjedő ukrajnai tüntetések már több ezer embert vittek az utcára Bécsben az ukrán zászló alatt. A baloldali kampányok nem. A korábbi próbálkozások, mint például a "Fiatalok a háború ellen", az Ausztriai Kommunista Ifjúság (KJÖ) és a Fiatal Baloldal tavaly indított projektje, inkább látszat volt, mint valóság, és néhány Instagramon megjelenő like-on kívül - ilyenkor az őszinteség előbbre való, mint a szimpátia - keveset értek el. Ez valószínűleg nem kis részben annak volt hajlandóságnak, hogy nem voltak hajlandók a szélesebb körű szerveződésre. Nem voltak jelentős baloldali háborúellenes tüntetések az utcákon; a legnagyobb, határozottan baloldali békedemonstráció tavaly márciusban volt, néhány száz emberrel. Néhány kommunista és az elöregedett békemozgalom értelmesebb maradványainak kísérlete, hogy az utolsó két nemzeti ünnepen aktív semlegesség- és békepolitikát hirdessenek, az információs standon ért véget. Talán azért, mert hiányzott a konkrét ellenfél.

Jó néhány elemző joggal figyelmeztet arra, hogy az ukrajnai háború csak egy újabb lépés egy még nagyobb konfliktus felé. Nem csak egy eszkalálódó konfliktus az USA és más NATO-államok az egyik oldalon, és Oroszország a másikon. Hanem a "Nyugat" és Kína közötti katonai konfrontáció is. És az a nyitott kérdés, hogy a feltörekvő katonai hatalom, India és szélsőjobboldali vezetése hogyan fog geopolitikai szempontból viselkedni a jövőben. A történelem nem ismétli önmagát, de a minták hasonlóak. Jó lenne, ha a társadalmi baloldal ezúttal nem dőlne be az uralkodók nacionalista fortélyainak.

LIEBKNECHT MA

A német szocialista és antimilitarista Karl Liebknecht jelszava, "a fő ellenség a saját országunkban van" ma is útmutatásul szolgálhat számunkra. Ez azt jelentheti, hogy a háborúkból mindig a gazdagok és a hatalmasok profitálnak, míg a fronton azok halnak meg, akiknek alig van vagy semmijük sincs. Az erőforrásokért, az infrastruktúráért és a földért folytatott globális elosztási háborúnak akkor lesz vége, ha az emberek kezdik megérteni, hogy a háború elsősorban kit szolgál. A háborús haszonlesők, a "saját" országban lévő ellenség keresése a legjobb megelőzés a nacionalista háborúskodás ellen.

Hogy mi történhet globális szinten, ha valaki bedől az agitációnak, azt a Második Szocialista Internacionálé felbomlása mutatja az első világháborúban. Akkor nem utolsósorban a német és osztrák szocialisták és szociáldemokraták "saját" országuk oldalára álltak ahelyett, hogy megtagadták volna a háborút és felvették volna a harcot a "saját" országuk háborús haszonlesőivel. A fegyverszüneti politika eredménye milliók halála volt. A munkásoké a világ, ami akkoriban még egészen kézzelfogható volt, szintén megfulladt a pozícióháború mérges gázködében.

A "saját" országukat vagy "saját" hatalmi tömbjüket megvédeni akarók érvelési mintái akkoriban is hasonlóak a maiakhoz. Csak ma a cárt Putyin-nak, vagy éppenséggel Hszi Csin-Ping-nek hívják, és akik akkor a Német Birodalom védelmében írtak és kiabáltak, vagy vörösre festve a szociális vívmányok védelmében a reakciós Oroszországgal szemben, ma a NATO-trollok billentyűzeténél találnák magukat. Mi változott: ma az uralkodóknak a mérges gáz mellett atomfegyvereik is vannak.

FÖLD- ÉS TALAJPOLITIKA

Sok baloldali legalábbis egyetért abban, hogy az orosz invázió miatt eszkalálódott ukrajnai háború elsősorban háború Ukrajnáért, azaz a hatalmasokat nem az ország függetlensége, hanem az a kérdés foglalkoztatja, hogy melyik hatalmi blokkba integrálják. Ezen a ponton fontos közelebbről megnézni, hogy milyen gazdasági és geopolitikai érdekek forognak kockán, Ausztria vonatkozásában is. Kezdjük az agráriummal. Ukrajnában is a termőföldről, pontosabban a sokat emlegetett ukrán fekete földről van szó. Ukrajna 32 millió hektárnyi termékeny fekete földjével sokkal több mezőgazdasági területtel rendelkezik, mint bármely más európai ország. Több mint 60 millió tonna gabonával és vetőmaggal a világ egyik legnagyobb napraforgóolaj-, árpa- és búzatermelője.

Az országot az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság megszűnésével "sokkterápiának" vetették alá, akárcsak az egykori keleti blokk többi országát. Mindazokkal a következményekkel, amelyeket azokból az országokból ismerünk: deindusztrializáció, munkanélküliség, a várható élettartam csökkenése, hanyatlás. Vagy neoliberális kifejezéssel: "sovány állam" és "reformok" végrehajtása. A nagy kiárusításból főként a nyugati vállalatok profitáltak. Ez a mezőgazdaságra is vonatkozik: a szocialista kollektivizálás végével soha nem látott mennyiségű hektárnyi földterület került a világpiacra, és így a bankárok és a transznacionális mezőgazdasági vállalatok kezére. Ebből egy osztrák mezőgazdasági vállalat is profitált: az MCB Agricole. A vállalat repcét, árpát, napraforgót, kukoricát és rozst termeszt Ukrajnában. Az MCB Agricole már több mint 100.000 hektár földet birtokol ott, és még tovább akarja birodalmát bővíteni.

PROFITORIENTÁLT ENERGIAÁGAZAT

Aztán persze ott van az energiaszektor, amelynek háborús profitjáról már írtunk ebben a blogban (ld. a háború 3 legnagyobb profitőre: fegyverkezési ipar, a bankok és az energiaipar). Az ukrajnai háború eszkalálódása az orosz invázió miatt erősebb szankciókat eredményezett, különösen az orosz energiaipar ellen. A Gazprom profitja azonban nem omlott össze ennek következtében, sőt, úgy tűnik, hogy a Gazprom bizonyos mértékig még profitál is a szankciókból. Ezek ugyanis tovább serkentették az árspirált (vagy legalábbis ürügyet szolgáltattak a serkentéshez). Az orosz gázt a háború ellenére még mindig egész jól lehet értékesíteni, de most már magasabb áron.

Nemcsak a Gazprom profitál a háborúból és a szankciókból, hanem a nyugati fosszilis tüzelőanyag-ipar is, különösen az amerikai székhelyű vállalatok és befektetők. De az olyan osztrák energiaipari óriások, mint az OMV igazgatósági tagjai és részvényesei is profitálnak a háborúból. Ezekkel a felismerésekkel kell most együtt dolgozni.

Az ukrajnai háború kezdete óta bejelentett katonai többletkiadások (EU-tagállamok), milliárd euróban

A BESZÉDTŐL A CSELEKVÉSIG

Martin Konecny másokhoz csatlakozva arra figyelmeztet, hogy a baloldal egy Putyin-harmonizáló keresztfront és egy liberális NATO-párti álláspont baloldali függeléke között őrlődik. Olyan álláspontra van szükség, amely világosan kimondja: Sem Putyin, sem NATO! Egy olyan álláspont, amely egyértelműen az aktív semlegesség mellett foglal állást Ausztria számára. Szükségünk van egy baloldali vitára arról, hogyan nézhet ki egy aktív semlegességi politika. Ennek szocialistának kell lennie ahhoz, hogy be tudja tartani az ígéreteit. Mert a kapitalizmusnak, vagy inkább a fentebb leírt kapitalista vállalatoknak kevés érdeke fűződik a semlegességhez és a békéhez.

Az imperialista háború logikájának véget vető független álláspont kezdetei az európai gázcsúcs elleni tüntetéseken és a Power to the People konferencián váltak láthatóvá. Ott különböző országokból érkezett emberekkel együtt küzdöttünk az ellen a hamis logika ellen, hogy az ukrajnai embereken segítene, ha az amerikai földgázt szállító LNG-terminálok épülnének Európa partjainál. Világossá tettük, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok azok, akik profitálnak a háborúkból, a kizsákmányolásból és az éghajlati válságból, és hogy a globális délen az alsóbb osztályok szenvednek, még inkább, mint északon. A "fő ellenség" keresésének ezekhez a pontokhoz kell kapcsolódnia, mindig a nemzeti és regionális háborús haszonlesőkre összpontosítva.

ÉGHAJLATI IGAZSÁGOSSÁG - HÁBORÚELLENES KAMPÁNY

A gázkonferencia elleni akciónapok nagy zárótüntetésén egészen váratlanul egy szlogen tette tiszteletét: "OMV, szaros cég, hamarosan kisajátítunk!". Nemcsak a klímamozgalom, hanem a háborúellenes mozgalom újjászervezése is ehhez igazodhatna. Azt, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok a társadalmi hatalom kristályosodási pontjai, amelyeket fel lehet használni a baloldali ellenhatalom kiépítésére, nem utolsósorban a francia munkások mutatták meg a franciaországi olaj- és gázipari infrastruktúra megbénításával.

Minden egy széles körű kampányért kiált, amely a fosszilis ipar kisajátításáért - és annak társadalmi-ökológiai átalakításáért - küzd Ausztriában. Egy olyan kampányt, amely az éghajlati igazságosság követelését összekapcsolja a fegyverkezés és a háború elleni határozott állásfoglalással.

Forrás: https://mosaik-blog.at/antikriegsbewegung-ukraine/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó