SNAP: Kiegészítő Táplálkozási Segélyprogram, Szociális Segélyprogram
Az Egyesült Államok kormánya történetének egyik leghosszabb ideje tartó finanszírozási hiányával küzd. A folyamatban lévő kormányzati leállás már több mint 30 napja tart, és most több millió amerikai élelmezésbiztonsága forog veszélyben, mivel a Kiegészítő Táplálkozási Segélyprogram (SNAP) finanszírozása apad, és a Trump-tisztviselők megtagadták a vésztartalékalapok igénybevételét. Havonta körülbelül 42 millió ember támaszkodik SNAP-juttatásokra, és november 1-jétől elveszítik azokat.
Miközben a hazai segélyezés súlyos finanszírozási válsággal néz szembe, a Trump-adminisztráció Venezuela elleni katonai eszkalációja, amely magában foglalja a hatalmas haditengerészeti erőforrások felhalmozását a Karib-térségben, naponta több millió dollárba kerül. Október 31-én reggel két nagy amerikai kiadvány, a Miami Herald és a Wall Street Journal megerősítette azt, amitől sokan féltek: az Egyesült Államok katonai csapásokat kíván végrehajtani Venezuela területén, ami példa nélküli lépés mindkét ország történetében.
A kormányzat prioritásai egyértelműek: megszorítások és a munkásosztály mért éhezés otthon, valamint korlátlan katonai kiadások a rezsimváltás érdekében külföldön.
A háború költsége: napi 18 millió amerikai dollár
Egy hatalmas amerikai haditengerészeti erőt vezényeltek Venezuela közeli vizeire, amelyről a kormányzat azt állítja, hogy kábítószer-ellenes műveletekre szolgál. A bevetés valódi természetét összetétele és költségei jelzik: invázióra létrehozott erőről van szó. A katonai eszkaláció akut és veszélyes, amelyet a Karib-térségben és a Csendes-óceánon folyamatban lévőigazságtalan csapások, valamint a szárazföldi csapások nyílt fenyegetései jellemeznek. Eddig legalább 60 ember halt meg legalább tizennégy ilyen támadásban szeptember eleje óta. Az áldozatok venezuelai, kolumbiai és trinidad és tobagói állampolgárok. A kormányzat konkrét bizonyítékok bemutatása nélkül azzal vádolta az áldozatokat, hogy „kábítószer-terroristák”. Több esetben családtagjaik is előálltak azzal, hogy a megöltek egyszerű halászok voltak.
A Karib-térségben telepített erők közé tartozik a kifinomult és megfizethetetlenül drága Gerald R. Ford repülőgép-hordozó csoport. A vezető hajó, a világ legnagyobb repülőgép-hordozója, az USS Gerald R. Ford(CVN-78) kezdeti beszerzési költsége körülbelül 13,3 milliárd USD volt. A hozzá tartozó repülőgép-hordozó csoport becsült napi üzemeltetési költsége 6 és 8 millió USD között van.
A bevetést olyan hadihajók is erősítik, mint az Arleigh Burke osztályú USS Jason Dunham romboló, amelynek napi üzemeltetési költsége nagyjából 2 millió dollár. Ezenkívül egy nagy kétéltű rohamhajó, mint az Iwo Jima (egy Wasp osztályú hajó), amelyet a haditengerészethez tartozó több ezer tengerészgyalogos szállítására és bevetésére terveztek, további 1-3 millió dollárral járul hozzá naponta a bevetés során.
A venezuelai bolivári milícia tagja Caracasban, Venezuelában, 2025 októberében. Fotó: Gaby Oraa
Az amerikai katonai műveletek, elsősorban a karibi térségre összpontosító haditengerészeti műveletek becsült teljes napi működési költsége legalább 18 millió USD naponta. Az augusztus végi bevetés óta ez a haditengerészeti erő már több mint 600 millió USD-ba került az amerikai adófizetőknek. Ez az összeg csak tovább fog növekedni. A bevetés és a hatalmas kiadások semmit sem tettek az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-áramlás megfékezése érdekében, miközben a létfontosságú belföldi élelmiszersegély a levegőben lóg. A Venezuela inváziójára készen álló haditengerészeti erő több százmillió dollárt fogyaszt el, miközben az Egyesült Államokban az emberek éheznek.
Eszkaláció és a venezuelai olaj vonzereje
A katonai fenyegetések többet jelentenek egyszerű erődemonstrációnál; ez egy aktív eszkaláció, amely magában foglalta a karibi hajók elleni halálos csapásokat, amelyek már tucatnyi emberéletet követeltek. A Gerald Ford Carrier Group telepítése és a venezuelai földön lévő katonai célpontok csapásmérése minőségi változást jelent, amely a szankciókon és a retorikán túl a közvetlen katonai beavatkozás felé halad.
Ezen agresszió mögött álló elsődleges stratégiai mozgatórugó Venezuela hatalmas olajkészletei. Évtizedek óta a globális energiakészletek feletti ellenőrzés az Egyesült Államok külpolitikájának központi eleme. Trump elnök, akárcsak Biden és Obama előtte, Nicolás Maduro szocialista kormányát közvetlen akadálynak tekintette a világ legnagyobb bizonyított olajkészleteinek ellenőrzésének megszerzésében. Az ország destabilizálásával és egy együttműködő, az Egyesült Államok által támogatott rezsim bevezetésével a kormányzat stratégiai pozíciót kíván biztosítani egy kulcsfontosságú globális energiapiacon.
A Monroe-doktrína újbóli megerősítése: geopolitika és hegemónia
A jelenlegi konfrontáció Venezuelával nem elszigetelt eset, és nem is csak az olajról szól; egyértelmű példája az Egyesült Államok tágabb geopolitikai céljainak a régióban. A Trump-adminisztráció nyíltan a Monroe-doktrína szellemében működik, amely a nyugati féltekét, és különösen Latin-Amerikát, az Egyesült Államok kizárólagos befolyási övezetének kiáltotta ki.
A cél a dominancia visszaszerzése és a latin-amerikai nemzetek politikai és gazdasági irányának diktálása. Venezuela ellenállása az amerikai neoliberális gazdasági modellekkel szemben, valamint más globális hatalmakkal (köztük Oroszországgal és Kínával) kötött szövetségei elfogadhatatlan ideológiai fenyegetésnek számítanak. A haditengerészet telepítése nyers eszközként szolgál a latin-amerikai politika alakítására, megbünteti az ideológiai ellenfeleket, és egyértelmű jelzést küld minden szomszédos államnak a szuverén függetlenség korlátairól.
A pusztító szankciókkal támogatott folyamatos katonai nyomás célja az ország gazdasági megfojtása és politikai összeomlás kikényszerítése. Egy repülőgép-hordozó csapásmérő csoport telepítése képezi ennek a stratégiának a katonai alapját, biztosítva, hogy ha a gazdasági és politikai nyomás meghiúsul, a katonai beavatkozás lehetősége továbbra is életképes maradjon.
Politikai akarat kérdése
A belföldi éhezés és a külföldi katonai agresszió szembeállítása az amerikai politikai rendszer végső vádja. Egyrészt a kormányzat azt állítja, hogy nem engedheti meg magának az olyan alapvető biztonsági hálók fenntartását, mint az SNAP, ami több millió állampolgár azon képességét befolyásolja, hogy eltartsák családjukat a kormányzati leállások idején. Másrészt azonnali, rendíthetetlen politikai akaratot mutat arra, hogy 24 óránként 18 millió dollárt költsön egy olyan flotta fenntartására, amely képes regionális konfliktust kirobbantani több száz mérföldre az amerikai határtól.
A következmények egyértelműek: az Egyesült Államok kormánya a rezsimváltásra, az olaj feletti ellenőrzésre és a regionális hegemónia erőszakos érvényesítésére irányuló céljait saját állampolgárai alapvető emberi szükségletei elé helyezi. Az Egyesült Államok dolgozó népe számára a Venezuela elleni agresszió nem szükségszerű cselekedet, hanem az erőforrások és életek hatalmas, szükségtelen pazarlása egy veszélyes birodalmi ambíció szolgálatában.
Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára
Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.
Forrás: https://savageminds.substack.com/p/americans-go-hungry-as-trump-plans?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. november 2.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
