A megállapodás szövege és szerkezete állítólag a túszok fokozatos szabadon bocsátását, a nagyobb offenzív műveletek kölcsönös szüneteltetését és a humanitárius áramlások korlátozását írja elő a megállapodás betartása érdekében. A média tudósításai és a független kommentátorok egyetértenek abban, hogy az elhunyt túszok visszaszolgáltatásával kapcsolatos feltételesség központi szerepet játszik a megállapodás fennmaradásában. A Nemzetközi Vöröskereszt figyelmeztetett, hogy a hatalmas törmelékterületek alatti maradványok felkutatása technikai és időbeli kihívást jelent majd, ami aláássa a teljes betartáshoz kapcsolódó rövid határidőket.

„Ez taktikai szünet? stratégiai visszavonulás.” – nyilatkozza Nick Fuentes arról, hogy miért jött létre a legutóbb Gázában kötött tűzszüneti megállapodás. „Egyszerűen túl nagy nyomás nehezedett rájuk. A kockázat, hogy ezzel elidegenítenék Trumpot, túl nagy volt.”.

A bejelentést követő napok működési valósága megerősíti a szünet törékenységét. Az izraeli hatóságok állítólag csökkentették a humanitárius szállítmányok mennyiségét, és zárva tartották a rafahi határátkelőt, miközben azzal vádolták a Hamászt, hogy nem sikerült visszahoznia az összes halottat. Független médiumok és kommentátorok a palesztinok ellen otthonaikba visszatérni próbáló személyek ellen alkalmazott halálos erőszak korai epizódjairól számolnak be, és a beszámolók szerint az izraeli erők állítólagosan „engedély nélküli” területeken öltek civileket a tűzszünet kikötései ellenére. Ezek az események azt mutatják, hogy vagy a tűzszünet ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusai nem hitelesek, vagy az egyik fél úgy döntött, hogy az állítólagos be nem tartást használja fel a kényszer visszaállítására. Mindkét értelmezés ugyanarra a következményre mutat: a szünet bizonytalan és visszafordítható.

Annak megértéséhez, hogy véget ért-e az ellenállás, el kell választani a nagyszabású harcok taktikai beszüntetését a palesztin fegyveres csoportok és az izraeli állam tartós politikai és katonai céljaitól. A palesztin fegyveres csoportok nyilvánosan elutasították a leszerelést, mint a tartós rendezés előfeltételét, és tárgyalóik a megállapodást ideiglenes beszüntetésként fogalmazták meg, amely humanitárius segítséget és túszejtést tesz lehetővé, a feltétel nélküli megadás helyett. Az ellenállási politikát követő kommentátorok arra figyelmeztetnek, hogy a teljes leszereléshez kötött megállapodást a fegyveres csoportok és a palesztin közvélemény nagy része elutasítja. Ezek az álláspontok azt jelzik, hogy a szervezett katonai ellenállás, legalábbis politikai indoklásában és választói körében, nem oszlott fel.

Az izraeli politikai és katonai vezetés más horizontot mutat. A magas rangú izraeli miniszterek és a washingtoni kormányzat hivatalos álláspontja úgy értelmezhető, mint amelynek célja a harctéri nyomás hosszú távú stratégiai eredményekké alakítása, amelyek magukban foglalják a Hamász katonai képességeinek semlegesítését és egy új biztonsági irányítási architektúra bevezetését Gázában. Az izraeli vezetők és szövetséges politikusok nyilvános nyilatkozatai a leszerelést és a rezsimváltást hangsúlyozzák a biztonság normalizálásának előfeltételeként. Ez az álláspont egyértelművé teszi, hogy a tűzszünet számukra szünetként szolgál az elért eredmények megszilárdítására, az erők átszervezésére és a politikai célok diplomáciai és nyomásgyakorlás útján történő elérésére. Független elemzők ezeket a kijelentéseket annak bizonyítékaként értelmezik, hogy Izrael szándékában áll megőrizni a kampány során szerzett befolyását, és a szünetet kedvező politikai megállapodások rögzítésére használni.

A megállapodást ezért olyan eszközként kell értelmezni, amely átmenetileg csökkenti a kinetikus intenzitást, miközben folytatódik a Gáza jövőbeli kormányzásáért, a palesztin menekültek és a belső menekültek sorsáért, valamint a háború következményei magatartásának jogi és politikai elszámoltathatóságáért folytatott stratégiai küzdelem. Ha a tűzszünet tartós eredményre vezet, ehhez a tartóssághoz robusztus, ellenőrizhető mechanizmusokra lesz szükség: korlátlan hozzáféréssel rendelkező nemzetközi megfigyelőkre, garanciákra az újjáépítési alapokra és azok elosztására vonatkozóan, egyértelmű jogi védelemre a civilek számára, valamint hiteles eljárásra a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos vádak kivizsgálására és elbírálására. Jelenleg nem született ilyen átfogó csomag nyilvános dokumentumokban vagy hiteles harmadik fél általi felügyelet révén. Ez a mulasztás a megállapodást az egyoldalú újraértelmezésnek teszi ki.

(A Hamász magas rangú vezetője, Músza Abu Marzuk azt mondja, hogy csak Trump ígéretei miatt fogadták el a tűzszüneti tárgyalásokat és az izraeli foglyok visszaküldését. „Bíztunk Trumpban, hogy garantálja a megállapodást” – a kétségek ellenére: „Izrael nem tartja be a megállapodásokat.”)

Palesztina jelentőségének felmérése két egyidejű igazsággal való szembenézést igényel. Először is, a palesztin nemzeti identitás és politikai igények egyre hangsúlyosabbá váltak a regionális és globális közvéleményben az emberi tragédia mértéke és az azt követő szolidaritási mozgalom miatt. Független újságírók és egyes tudósok azzal érvelnek, hogy a konfliktus dinamikája évtizedek óta nem látott módon újra nemzetközivé tette a palesztin ügyet. A nemzetközi civil társadalmi kampányok, a tömeges utcai mozgósítások és a szolidaritási hálózatok bővülése több fővárosban is megváltoztatta a politikai diskurzust, ami választási következményekkel és politikai vitákkal járt. Ezek a változások növelik a palesztin követelések politikai súlyát, és biztosítják, hogy Palesztina kérdése a belátható jövőben is központi szerepet kapjon a regionális diplomáciában.

Másodszor, a szárazföldi hatalom jogi és anyagi ellenőrzést jelent, és Izrael továbbra is domináns kényszerítő erővel rendelkezik a megszállt területeken, valamint Gáza határain, légterén és tengeri megközelítésein. Az anyagi ellenőrzés a gyakorlatban a mindennapi élet, a mobilitás, a gazdasági feltételek és az újjáépítés ütemének alakítására való képességet jelenti. A gázaiak ki- és belépésének megtagadása, a ciszjordániai települések terjeszkedésének folytatása, valamint a megszállást fenntartó adminisztratív és katonai apparátus mind korlátozza azt a politikai szuverenitást, amelyet a „Palesztina” kifejezés a nemzetközi retorikában sugallhat. Ennek eredményeként a „Palesztina” név ma már egy megerősített globális erkölcsi igényt és a területi széttöredezettség és a feltételes autonómia megélt valóságát is jelzi. Független kommentátorok, akik ezeket a dinamikákat követik, azzal érvelnek, hogy az elismerés szimbolikus eredményei nem hoznak automatikusan anyagi célokat.

Egy másodrangú szempont a regionális geopolitika és a külső szereplők által a tűzszünetnek tulajdonított instrumentális szerep kérdése. Az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata és a kulcsfontosságú Perzsa-öböl menti államok úgy tűnik, hogy az erőszak irányított csökkentését részesítik előnyben, amely megőrzi a regionális kapcsolatokat, megakadályozza az Iránnal való eszkalációt, és megvédi az Ábrahám-megállapodások óta kialakult stratégiai pozíciót. Az intézményrendszerrel kapcsolatos narratívákkal szkeptikus elemzők a diplomáciai tevékenységet egy PR-gyakorlatként értelmezik, amelynek célja az érintett kormányok politikai pozíciójának megmentése és a belföldi elégedetlenséggel küzdő szövetséges rezsimek stabilizálása. Ez az elemzés azt sugallja, hogy a tűzszünetet olyan politikai status quo létrehozására fogják felhasználni, amely inkább megfékezi, mint megoldja az alapvető konfliktust.

A palesztin önrendelkezéshez vezető hiteles út három összekapcsolódó folyamatot igényelne, amelyek úgy tűnik, nem szervesen alakulnak ki a jelenlegi megállapodásból.

Az első folyamat a háborús magatartás jogi elszámoltathatóságát és az igazságkeresést foglalja magában, beleértve a független vizsgálatokat és az állami és nem állami szereplők együttműködését kikényszerítő mechanizmusokat.

A második folyamat korlátlan humanitárius hozzáférést és az újjáépítési alapok depolitizálását igényli, beleértve az átlátható felügyeletet és a helyi részvételt az elosztásban.

A harmadik folyamathoz tartós politikai keretre van szükség, amely a határokat, az állampolgárságot, valamint a visszatérés vagy kártérítés jogát olyan módon kezeli, amely érvényesíthető garanciákkal jár. A jelenlegi jelentések és kommentárok azt mutatják, hogy e folyamatok egyike sem kapott intézményi lendületet a tűzszüneti architektúrán belül, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a megállapodás egy vezetői szünetté válik, amely elhalasztja a politikai rendezést.

A gázai emberi valóság keretet ad minden technikai vagy diplomáciai megbeszélésnek. A független jelentések által leírt pusztítás a városi és társadalmi infrastruktúra szinte teljes összeomlását jelenti Észak-Gázában és a középső övezet nagy részén. A szükséges mértékű újjáépítés hatalmas forrásokat és hosszú időhorizontot igényel, az újjáépítés pedig eredendően politikai lesz. Az újjáépítés, a kormányzás és az újjáépítésből származó előnyök feletti ellenőrzés olyan hatalmi formát ölt, amely alakítani fogja a tűzszünet utáni helyzetet. Számos független elemző arra figyelmeztet, hogy a palesztin újjáépítés állandó egyenlőtlenségeket fog eredményezni, és folytatódni fog a függőség és a kifosztás mintái. Azt javasolják, hogy minden újjáépítési tervnek a palesztin tulajdonlást kell középpontba helyeznie, helyi vállalkozókat kell alkalmaznia, és kötelező érvényű záradékokat kell tartalmaznia a demográfiai manipuláció vagy a kényszerű elvándorlás ellen.

A nyilvános narratívák és az emlékezetpolitika egy másik csatatér lesz. Az Izrael újbóli legitimálására irányuló törekvés, amelyet sok megfigyelő most egyre erősödőnek ír le, információs kampányokra, jogi stratégiákra és PR-tevékenységekre fog támaszkodni a történelmi feljegyzések alakítása érdekében. A média ökoszisztémáit figyelő elemzők óvatosságra intenek, mivel a cenzúra, a platformok moderálása és a célzott dezinformáció megváltoztathatja a közvéleményt, és kriminalizálhatja az ellenvéleményt terjesztő narratívákat. Tekintettel ezekre a valószínűsíthető lépésekre, a palesztin jogok szószólói azzal érvelnek, hogy a stratégiának a megszállással, az állampolgársággal, a szabad mozgással és a letelepedési tevékenységgel kapcsolatos egyszerű, ellenőrizhető tényeket kellene hangsúlyoznia, hogy elkerülje a vitatott retorikai terepre való rántást. Ez az ajánlás összhangban van azzal a nézettel, hogy a világos, empirikus alapok erősítik az érdekképviseletet és megakadályozzák a delegitimációt a dezinformációs kampányok révén.

Azonnali politikai vonatkozásokra térve, azok a nyugati kormányok, amelyek azt állítják, hogy fenntartható eredményre törekszenek, hitelességi problémával szembesülnek, hacsak nem támogatják a nyilvános kötelezettségvállalásokat végrehajtható mechanizmusokkal. Független kommentátorok megjegyzik, hogy az elszámoltathatóság nélküli ismételt diplomáciai ígéretek aláásták a palesztin választókerületek bizalmát, és növelték annak kockázatát, hogy a szünetek elhúzódó szenvedéssé fajulnak. A hiteles politikához kötelező érvényű feltételekre lenne szükség a tűzszünet utáni kormányzásra vonatkozóan, a humanitárius folyosók független felügyeletére, a súlyos jogsértések esetén alkalmazandó igazságszolgáltatási mechanizmusokra, valamint az újjáépítési források nemzetközileg ellenőrzött referenciaértékekhez való kötésére. Ezen intézkedések hiányában a külső szereplőknek kevés lehetőségük lesz megakadályozni a nagymértékű ellenségeskedéshez való visszatérést.

A stratégiai félreértelmezés költséges lenne. Ha az izraeli politikai döntéshozók és nemzetközi támogatóik azt feltételezik, hogy a törékeny szünet politikai beleegyezést jelent, akkor megújult ellenállással fognak szembesülni, amikor a kényszerítő eszközök újraindulnak, vagy amikor az újjáépítés kizárja a palesztin önkormányzatot. Ha a palesztin vezetők azt feltételezik, hogy a szimbolikus elismerés vagy az időszakos humanitárius áramlások egyenlőek a politikai győzelemmel, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a közvélemény elvárásai nem teljesülnek, és a radikalizálódás valószínűbbé válik. A független stratégiai megfigyelők ezért egy olyan kalibrált megközelítést javasolnak, amely a humanitárius segélyt politikai garanciákkal párosítja, a helyben vezetett újjáépítésbe fektet be, és átlátható elszámoltathatósági folyamatokat biztosít.

Számos független elemző és kommentátor hangsúlyozza, hogy a nyugati és a régióbeli szolidaritási mozgalmak lényegesen megváltoztatták a politikát azáltal, hogy Palesztinát állandó közüggyé tették, és befolyásolták a választási diskurzust. Ezek a fejlemények olyan eszközöket biztosítanak, amelyeket a palesztin szereplők és támogatóik felhasználhatnak a tartós eredmények elérése érdekében. Ezenkívül azok a regionális szereplők, amelyek normalizálták kapcsolataikat Izraellel, gazdasági és politikai kapcsolataik miatt továbbra is képesek nyomást gyakorolni. Független írók azzal érvelnek, hogy az Öböl-menti államok és az európai választók részéről érkező nyomás döntő lehet, ha következetesen érvényesíthető mércék, nem pedig epizódszerű erkölcsi kijelentések irányába alkalmazzák.

Az erőszak közvetlen kilátásai tehát három változó kölcsönhatásától függenek: a holttestek visszaszolgáltatására vonatkozó határidők betartásának technikai nehézségeitől, az izraeli hatóságok hajlandóságától a büntetőintézkedésektől való tartózkodásra az ellenőrzés során, valamint a közvetítők azon képességétől, hogy hiteles ösztönzők és büntetések révén kikényszerítsék a megfelelést.

A korai mutatók azt mutatják, hogy az első változó kedvezőtlen a gyors megfelelés szempontjából, a második változó jelenleg a kényszerítő végrehajtás felé hajlik, a harmadik változó pedig nem rendelkezik azzal a foggal, amely ahhoz szükséges lenne, hogy mindkét felet tartós ellenőrzési rendszerhez kösse. Ezek a feltételek a megújult ellenségeskedés nagy valószínűségére utalnak, ha az egyik fél úgy dönt, hogy kihasználja a megfelelés hiányát, vagy ha a közvetítők nem járnak el pártatlanul.

(Mazen Gázából „a helyes módon” köszöni meg Trumpnak a tűzszünetet)

A palesztin jogok szószólói és a pragmatikus ütemtervet kereső semleges elemzők számára a független kommentárok egy rövid prioritási listát kínálnak. Az első prioritás egy független törvényszéki és jogi mechanizmusnak kell lennie, amely dokumentálja az állítólagos bűncselekményeket és megőrzi a bizonyítékokat a jövőbeni elszámoltathatóság érdekében. A második prioritás egy olyan nemzetközi mechanizmus biztosítása, amely garantálja az újjáépítési források palesztin felügyelet melletti eljuttatását és méltányos elosztását. A harmadik prioritás hiteles nemzetközi megfigyelőket igényel, akik Gázában és Ciszjordániában is hozzáférhetnek a humanitárius áramlásokhoz, és objektíven ellenőrizhetik a biztonsági intézkedéseket. Ezen eszközök hiányában bármilyen szünet további erőszakos és kifosztási ciklusok előjátékává válhat.

Végül, sok megfigyelő számára megváltozott az erkölcsi helyzet. Független hangok, akik régóta azzal érvelnek, hogy a megszállás és a büntetlenség visszatérő erőszakot eredményez, most a jelen pillanatra mutatnak rá, mint döntő tényezőre a nemzetközi normák érvényesítésének módjában a jövőbeli konfliktusokban. Ha a szünet a tartós politikai rendezés platformjává válik, amely magában foglalja az elszámoltathatóságot és a palesztin cselekvőképességet, a hosszú távú következmények a stabilizációt jelentik. Ha a szünet összeomlik, vagy pusztán adminisztratív jellegűvé válik, az eredmény újabb vérontás és a megszállás strukturális megszilárdulása lesz. Független elemzők ezért hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi közösség elkövetkező hetekben hozott döntései nemcsak Gáza közvetlen jövőjét fogják alakítani, hanem a polgári védelem és az igazságszolgáltatás globális mechanizmusainak hitelességét is.

(„A tűzszünet nem felszabadulás. A tűzszünet nem szabad Palesztina. Épp most tértem vissza Ciszjordániából – és az nem Gáza. Nincs ott Hamász. Amit láttam, az megszállás és apartheid volt.” – Denise Gough ír színésznő)

A tűzszünet egy átmeneti politikai eszköz, amely szűk ablakot kínál a további humanitárius katasztrófák megelőzésére és tartós politikai rendszerek kiépítésére. A bizonyítékok és a független elemzők kommentárjai azt sugallják, hogy az ablak továbbra is nyitva marad, de szűk, és hogy a független, végrehajtható mechanizmusok létrehozásának elmulasztása lehetővé teszi a kényszer és a büntetlenség újbóli érvényesülését. A palesztinok számára a jelentésért folytatott küzdelem most arra összpontosul, hogy a globális erkölcsi figyelmet konkrét jogi és politikai előnyökké alakítsák, amelyek biztosítják a jogokat és a szuverenitást. A regionális és globális szereplők számára a próbatétel az, hogy a nyilvános kötelezettségvállalások végrehajtható védelemmé, vagy a status quo hatalmi berendezkedés retorikai leplezéséhez vezetnek-e. Ezek az eredmények fogják meghatározni, hogy a jelenlegi szünet fenntartható békéhez vezet-e, vagy csupán késlelteti az erőszak következő fejezetét.

A Popular Information oldalt olyan olvasók támogatják, akik hisznek abban, hogy az igazság továbbra is számít. Ha csak néhányan állnak ki e munka támogatása mellett, az több hazugságot, több korrupciót és nagyobb elszámoltathatóságot jelent ott, ahol már régóta esedékes. Ha hiszed, hogy az újságírásnak a nyilvánosságot kell szolgálnia, nem a hatalmasokat, és abban a helyzetben vagy, hogy segíts, akkor FIZETŐS ELŐFIZETŐVÉ válás valóban nagy változást hoz.

buymeacoffee.com/ggtv

https://ko-fi.com/globalgeopolitics

2025.10.22.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó