Kiemelt kép az Adobe Stockból.
Hallgassa meg a cikk felolvasását (Tim Foley felolvasása) :
Valójában soha nem jogos megtagadni a segélyeket az éhező civilektől. Soha, semmilyen időpontban nem volt jogos.
Ez az egyik bosszantó dolog abban, amikor Izrael nevetséges állítását kell megvitatni, miszerint a Hamász túszul ejtett holttesteket halmoz fel valamilyen cél elérése érdekében, és ezért igazolja a Gázába irányuló segélyek büntetésként történő csökkentését: a beszélgetés egyenesen átsuhan afelett a tény felett, hogy Izraelnek soha nemvolt joga megtagadnia a humanitárius segélyeket Gázában. Az a vita, hogy Izraelnek helyesen vagy helytelenül kell-e megtagadnia a segélyeket ilyen konkrét körülmények között, hallgatólagosan feltételezi, hogy bármikor jogos lehet a segélyek megtagadása bármilyen körülmények között.
Izrael indoklásának hallgatása arról, hogy miért kell szörnyű visszaéléseket elkövetnie a palesztinokkal szemben, azt a feltételezést kelti, hogy vannak olyan körülmények, amelyek között ezek a szörnyű visszaélések elfogadhatóak lehetnek. Pedig ezek egyszerűen nem léteznek.
Soha nem volt jogos szándékosan megfosztani a civileket a túlélésükhöz szükséges humanitárius segélytől. Segítséget kell nyújtani nekik.
Soha nem volt jogos nem harcoló személyeket lelőni azért, mert úgy döntöttél, hogy átléptek valamilyen vonalat, és tiltott zónába léptek. Soha nem volt jogos nem harcoló személyeket egyáltalán lelőni.
Soha nem volt jogos népirtást elkövetni. Izraelnek csak meg kell állítania a népirtást.
A népirtás megállításának felelőssége a népirtást elkövető félé. Nem a népirtás áldozatain múlik, hogy bizonyos feltételek teljesítésével véget vessenek annak. Ezt nem is kellene mondani.
Annyira visszataszító, hogy mindenki belekeveredik ezekbe a vitákba arról, hogy Izraelnek esetleg folytatnia kell-e a népirtást, mert a Hamász megtagadta a leszerelést, vagy nem kapták vissza a túszok holttesteit, vagy ezt vagy azt a tűzszüneti követelést nem teljesítették, vagy blabla, bármi. Izraelnek soha nem volt szüksége népirtásra. Abba kell hagynia a népirtást.
A világnak nem kellene mindent megtennie azért, hogy a népirtást elkövető állam elégedett legyen a népirtás befejezésének feltételeivel. A világnak agresszíven kellene büntetnie a népirtást elkövető államot, amíg az véget nem ér. Ez lenne az igazi béke. Amit most látunk, az csak egy rossz vicc.
És természetesen ez az igazi béke nem azért bontakozik ki, mert a hatalmas nyugati államok, amelyek végig támogatták a népirtást, tökéletesen egyetértenek vele. Fegyveriparuk profitálhat a népirtásból. Birodalmi menedzsereik élvezhetik egy kritikus geostratégiai régió uralmát. Úgy alszanak éjszaka, mint a csecsemők, mert nem tekintik a népirtás áldozatait emberi lényeknek.
Így hát azon kapjuk magunkat, hogy ezt a nevetséges táncot járjuk, amikor azt mondjuk: „Oké, talán a népirtás véget érhetne, ha az áldozatai beleegyeznének az X, Y és Z feltételekbe, és nem csinálnának túl nagy ügyet abból, hogy naponta kisebb számban ölik meg őket.”
Ez őrület. Ez a legőrültebb dolog, amit el tudsz képzelni. Egy disztópikus őrültekházában élünk.
______________
A Caitlin hírlevele egy olvasók által támogatott kiadvány. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné a munkámat, fontolja meg, hogy ingyenes vagy fizetős előfizetővé válik.
Forrás: https://substack.com/home/post/p-176287918 2025. október 16.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
