María Corina Machado, a venezuelai ellenzék vezetője beszédet mond egy kormányellenes tüntetésen 2025. január 9-én Caracasban, Venezuelában. (Fotó: Jesus Vargas/Getty Images)

Venezuelai-amerikaiként pontosan tudom, mit képvisel Machado: Washington rezsimváltó gépezetének mosolygó arcát, a szankciók, a privatizáció és a külföldi beavatkozás kifinomult szóvivőjét, aki demokratának álcázza magát.

Amikor megláttam a „Maria Corina Machado nyerte a Nobel-békedíjat” címet, majdnem felnevettem az abszurditáson. De nem nevettem, mert nincs semmi vicces abban, ha valakit jutalmazunk, akinek a politikája ennyi szenvedést okozott. Bárki, aki tudja, hogy mit képvisel, tudja, hogy a politikájában semmi békés nincs.

Ha ez számít „békének” 2025-ben, akkor maga a díj elvesztette minden csepp hitelességét. Venezuelai-amerikai vagyok, és pontosan tudom, mit képvisel Machado. Ő Washington rezsimváltó gépezetének mosolygó arca, a szankciók, a privatizáció és a külföldi beavatkozás kifinomult szóvivője, aki demokráciának álcázza magát.

Machado politikáját áthatja az erőszak. Külföldi beavatkozásra szólított fel, sőt közvetlenül Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökhöz, Gáza megsemmisítésének kidolgozójához fordult, hogy a „szabadság” zászlaja alatt bombákkal segítsen „felszabadítani” Venezuelát. Szankciókat követelt, a hadviselésnek azt a csendes formáját, amelynek hatásai – ahogy azt a The Lancetés más folyóiratok tanulmányai is kimutatták – több ember halálát okozták, mint a háborúk, elvágva a gyógyszer-, élelmiszer- és energiaellátást egész lakosság számára.

Machado egész politikai pályafutását azzal töltötte, hogy megosztottságot szított, aláásta Venezuela szuverenitását, és megtagadta népétől a méltóságteljes élethez való jogot.

Machado nem a béke vagy a haladás szimbóluma. A fasizmus, a cionizmus és a neoliberalizmus globális szövetségének része, egy olyan tengelynek, amely a demokrácia és a béke nyelvén igazolja az uralkodást.

Őszintén szólva ez Maria Corina Machado:

• Közreműködött a 2002-es puccs vezetésében, amely rövid időre megbuktatott egy demokratikusan megválasztott elnököt, és aláírta a Carmona-rendeletet, amely egyik napról a másikra megsemmisítette az alkotmányt és feloszlatott minden közintézményt.
• Kéz a kézben dolgozott Washingtonnal a rezsimváltás igazolásán, platformját felhasználva külföldi katonai beavatkozás követelésére Venezuela erőszakos „felszabadítása” érdekében.
• Éljenzett Donald Trump inváziós fenyegetéseinek és haditengerészeti telepítéseinek a Karib-térségben, ami egy erődemonstráció, ami a „kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem” ürügyén regionális háború kirobbantását kockáztatja. Míg Trump hadihajókat küldött, Machado készen állt arra, hogy helyi megbízottjaként szolgáljon, és ezüsttálcán ígérte Venezuela szuverenitását.
• Szorgalmazta az amerikai szankciókat, amelyek megfojtották a gazdaságot, pontosan tudva, hogy kik fogják megfizetni az árát: a szegények, a betegek, a munkásosztály.
• Segített felépíteni az úgynevezett „ideiglenes kormányt”, egy Washington által támogatott bábszínházat, amelyet egy önjelölt „elnök” vezetett, aki külföldön fosztogatta Venezuela erőforrásait, miközben otthon a gyerekek éheztek.
• Megfogadta, hogy újra megnyitja Venezuela jeruzsálemi nagykövetségét, nyíltan ugyanahhoz az apartheid államhoz csatlakozva, amelyik kórházakat bombáz, és önvédelemnek nevezi ezt.
• Most az ország olaj-, víz- és infrastruktúráját magánvállalatoknak akarja átadni. Ugyanez a recept tette Latin-Amerikát a neoliberális nyomor laboratóriumává az 1990-es években.

Machado a La Salida, a 2014-es ellenzéki kampány egyik politikai építésze is volt, amely fokozódó tüntetéseket, többek között guarimba taktikát is hirdetett. Ezek nem „békés tüntetések” voltak, ahogy a külföldi sajtó állította; szervezett barikádok voltak, amelyek célja az ország megbénítása és a kormány bukásának kikényszerítése volt. Utcákat torlaszoltak el égő szeméttel és szögesdróttal, munkásokat szállító buszokat gyújtottak fel, és a chavezista gyanúsítottakat megverték vagy megölték. Még mentőautókat és orvosokat is megtámadtak. Néhány kubai orvosi brigádot majdnem élve elégettek. Középületeket, büfékocsikat és iskolákat pusztítottak el. Egész városrészeket ejtett túszul a félelem, miközben az olyan ellenzéki vezetők, mint Machado, a pálya széléről éljeneztek, és „ellenállásnak” nevezték az eseményeket.

Dicséri Trump „határozott fellépését” az általa „bűnszervezetnek” nevezett szervezettel szemben, és ugyanahhoz az emberhez csatlakozik, aki az ICE felügyelete alatt migráns gyerekeket tart ketrecben és családokat szakít szét, miközben venezuelai anyák az amerikai migrációs politikák miatt eltűnt gyermekeiket keresik.

Ha Henry Kissinger békedíjat nyerhetett, akkor María Corina Machado miért ne? Talán jövőre a GázaiHumanitárius Alapítványnak adnak egyet a „megszállás alatti együttérzésért”.

Machado nem a béke vagy a haladás szimbóluma. Része a fasizmus, a cionizmus és a neoliberalizmus közötti globális szövetségnek, egy olyan tengelynek, amely a demokrácia és a béke nyelvén igazolja az uralmat. Venezuelában ez a szövetség puccsokat, szankciókat és privatizációt jelentett. Gázában népirtást és egy nép eltörlését. Az ideológia ugyanaz: az a hit, hogy egyes életek eldobhatók, hogy a szuverenitás alku tárgyát képezi, és hogy az erőszakot rendként lehet értékesíteni.

Ha Henry Kissinger békedíjat nyerhetett, miért ne María Corina Machado? Talán jövőre a Gázai Humanitárius Alapítványnak adnak egyet a „megszállás alatti együttérzésért”.

Valahányszor ezt a díjat egy diplomáciának álcázott erőszak-tervezőnek adják át, az valójában a békéért küzdők arcába köp: a romok alól holttesteket ásó palesztin orvosok, az igazság dokumentálásáért életüket kockáztató újságírók és a Gázában az ostromot megtörő és az éhező gyermekeknek segítséget nyújtó flottilla humanitárius munkatársai, akik kizárólag bátorsággal és meggyőződéssel indulnak útnak.

De az igazi békét nem tárgyalótermekben tárgyalják, és nem színpadokon ítélik oda. Az igazi békét a blokádok idején élelmiszer-hálózatokat szervező nők, a folyókat a kitermeléstől védő őslakos közösségek, az engedelmességre éheztetést nem tűrő munkások, a venezuelai anyák, akik mozgósítanak az amerikai bevándorlási és migrációs politikák során elkobzott gyermekek visszaszolgáltatását követelve, valamint a szolgaság helyett a szuverenitást választó nemzetek építik.

Ez az a béke, amit Venezuela, Kuba, Palesztina és a globális Dél minden egyes nemzete megérdemel.

Forrás: https://www.commondreams.org/opinion/peace-has-no-meaning-when-right-wingers-like-maria-corina-machado-win-the-nobel-prize?sfnsn=mo&fbclid=IwdGRzaANWVzljbGNrA1ZXGmV4dG4DYWVtAjExAAEetSaQaMD7s6L_1ZIweCF5hudlhd50IS2SsubIxozAJLUBI88_-A9D3xF849Q_aem_sGJbmqXZWP-wAGwcPMFVWQ&sfnsn=mo 2025. október 10.Közös álmok

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó