Szeptember 22-én az ENSZ Közgyűlésén Macron és több nyugati államfő „elismerte Palesztin Államot”.
Orly Noy, az izraeli B'Tselem emberi jogi szervezet szóvivője ezt írta (+972, szeptember 18.): „Izrael holokausztot követ el Gázában, és ez nem az ország jelenlegi fasiszta vezetőinek kizárólagos akarata. (...) Világosan fel kell ismerni, hogy csak egy alternatíva van: vagy egy zsidó, messiási, népirtó állam, vagy egy valóban demokratikus állam minden polgára számára. (...) Ezért világosan ki kell jelenteni: a cionizmust, minden formájában, nem lehet megtisztítani ettől a bűncselekménytől. Meg kell semmisíteni."
„Miért ismerik el a gázai népirtás bűnrészesei a palesztin államot?”- teszi fel a kérdést a Free Haifa weboldal (szeptember 21.). Ezzel, írja a Free Haifa, ezek a bűnrészes kormányok „új módszert találtak arra, hogy eltereljék a figyelmet a bűncselekményeikről”. Így „a »kétállami megoldás« hívei legitimálni akarják Palesztina 78%-ának 1948-as megszállását és etnikai tisztogatását, és megtagadják a visszatérés jogát az 1948-as Nakba során elszakított palesztin menekültektől. De a képmutató nyugati hatalmaknak nem akarnak semmiféle „önrendelkezési jogot, önmeghatározást” elismerni a palesztin nép számára, bármilyen korlátozott is legyen az, még az Izrael által 1967-ben megszállt palesztin terület 22%-án sem (Gáza és Ciszjordánia – a szerkesztő megjegyzése). Épp ellenkezőleg, támogatják Izrael „jogát”, hogy továbbra is a megszállásnak kedvező irányt erőltesse a palesztinokra. Elismerik a teljesen hiteltelen Palesztin Hatóságot, amelyet azért hoztak létre, hogy a saját népe ellen a megszállás érdekeit szolgálja.”
Naji El Khatib palesztin aktivista, a történelmi Palesztina területén egyetlen világi és demokratikus állam támogatója szerint: „Felmerülhet a kérdés, hogy Emmanuel Macron bűntudatból cselekszik-e, vagy inkább politikai számításról van szó, hogy helyreállítsa a megítélését (...). És mindenekelőtt ez az állam, ahogyan az oslói megállapodásokból (1993) kialakult, egy »bábállam«, amely nem képes kielégíteni a palesztinok valódi szükségleteit. Ma a leendő palesztin állam számára fenntartott területek az eredeti palesztinai mandátumnak mindössze 10%-át fedik le. Menekültként szólok itt: a családomat 1948-ban kiutasították Jaffából. A palesztinok 60%-a osztozik ebben a kényszerű száműzetés sorsában. A visszatérés jogának kérdése mindig is kimaradt a tárgyalásokból. Amit nekünk kínálnak, az nem egy életképes állam, hanem egy álság, amely megerősíti több százezer kiutasított feledésbe merülését. Ezért beszélek egy színjátékról, amely veszélyes a palesztin nép történelmi jogaira, a folyótól a tengerig” (Reporterre, szeptember 23.).
Tribune des Travalleurs, 528.sz. 2025. szept. 24.
