Egy palesztin kislány, akit tegnap megsebesített az izraeli légitámadás Gázában. Gázában mindenki túlélője a korábbi háborúknak, és mindenféle félelmet megismert már. Forrás: Khames Alrefi / Anadolu/ Reuters Kapcsolat

„Elküldtem a családomat délre” – írta nekem tegnap reggel egy barátom –, „de én Gázában maradtam, hogy elbúcsúzzak az utcáitól és gyászoljam őket. Egyedül ülök apám házában, és a város néhány még álló nevezetességére gondolok. Nem tudom, mit fogok holnap tenni. Vajon a családom iránti vágyam fog-e győzni, és én is délre indulok? Vagy lesz bátorságom maradni, amíg a vérem, csontjaim és húsom össze nem keveredik Gáza porával és hamujával, ahogy a város kőről kőre eltűnik a föld színéről?”

Tegnap este még mindig Gáza városában tartózkodott. Írásos kérésemre – amelyben azt reméltem, hogy már csatlakozott a családjához – azt válaszolta, hogy valószínűleg ma vagy holnap délre indul.

Bármelyik pillanat lehet az utolsó.

Tegnap délután a Zaqout család (eredetileg Ashdod/Isdudból) bejelentette, hogy 23 tagját megölték egy kora reggeli izraeli légitámadásban, valamint 24 másik tagot a szomszédos családokból, akik otthonukban vagy sátraikban maradtak a város északnyugati részén, a Sheikh Radwan negyedben. Délutánra még nem találták meg az összes holttestet, sőt, még nem is találták meg mindet.

Kapcsolódó cikkek

• Miközben Izrael elpusztítja Gáza városát, Jared Kushner visszatér az üzletbe | Ben Samuels
• Dohától Gázavárosig, Netanjahu folyamatosan változtatja a háború céljait | Jonathan Lis
• Az IDF fontolgatja a Gázavárosba történő szárazföldi behatolást, annak ellenére, hogy a lakosság nagy része ott maradt | Yaniv Kubovich

Más barátaink lánya, gyermekeivel és férje családjával együtt tegnap elhagyta a déli részt, a félig romba dőlt házat, amelyben az elmúlt két év szárazföldi inváziói alatt is tovább éltek.

Időbe telt: időbe telt autót találni, időbe telt pénzt találni a sofőrnek, időbe telt eldönteni, mit vigyenek magukkal és mit hagyjanak ott. Időbe telt meggyőzni a legidősebb fiút, hogy nem viheti magával a játékait és a könyveit.

A menekült palesztinok tegnap a Gázai övezet közepén található Nuseirat menekülttábor közelében lévő úton viszik dél felé a holmijukat, miután Izrael újból evakuálási parancsot adott ki Gáza városára. Forrás: Eyad Baba / AFP

Délutánra már a part menti úton haladtak dél felé, több ezer másik jármű és szekér között zsúfolva egy autóban. Senki sem meri hangosan kimondani azt a félelmet, amely minden kilométeren kísérti őket – hogy egy bomba vagy rakéta őket is eltalálhatja az úton.

Végül is az IDF által eufemisztikusan „civilek evakuálása Gáza városából” néven emlegetett műveletet folyamatos légitámadások, tüzérségi támadások és robbanások kísérik.

Jelentős, hogy tegnap délután 6:36-kor a Wattan hírügynökség arról számolt be, hogy öt ember meghalt egy rakétatalálat következtében egy autóban, amely menekülteket szállított dél felé, a város nyugati részén, az al-Katiba tér közelében.

Délután 6:24-kor ugyanez az ügynökség arról számolt be, hogy bombatámadás érte az Al-Aybaki mecsetet az al-Tuffah negyedben, a város keleti részén.

18:18-kor robbanásokról érkeztek jelentések a szintén keleti részén található Shujaiyeh negyed épületeiből.

18:10-kor jelentés érkezett helikopteres támadásokról a nyugati részén található Ansar csomópont közelében – a lőszer típusáról további részleteket nem közöltek.

Pusztítás Gáza városában, tegnapelőtt. Forrás: Omar Al-Qattaa / AFP

17:52-kor egy drónról kilőtt rakéta eltalálta a Hamama iskolát, ahol menekültek találtak menedéket Sheikh Radwan-ban, a város északi részén.

17:32-kor egy videó kísérte a Shati menekülttábor lakóépületeinek intenzív bombázásáról szóló írásos jelentést: szürke betonblokkok láthatók, átható sípszó hasít a levegőben, lángok törnek elő, majd füst emelkedik fel. A háttérben egy férfi és több gyermek hangja hallatszik.

„Rezgés. Eleinte nem hang, hanem a gerincen végigfutó borzongás. Aztán a hang. Rakéta találja el a házat, amelyre nézek” – írta Anees Ghanima a Facebookon a hétvégén, egy másik bombázást leírva.

Lakók távoznak a Nuseirat menekülttáborból Gáza központjában tegnap. Forrás: Nuseirat / AFP

Az ilyen típusú frissítések néhány percenként érkeznek.

18:31-kor a Wattan News Agency jelentette, hogy kórházi források szerint az izraeli tűz hajnal óta 89 embert ölt meg, közülük 79-et Gázában.

A Samouni családból származó fiatal nő – akik túlélték a 2009-es bombázást, amelyet az akkori Givati dandártábornok, Ilan Malka rendelt el – telefonbeszélgetésünk során körülbelül húszszor használja a „nehéz” szót. Ez a hetedik vagy nyolcadik alkalom, hogy három gyermekével – akik 5 és 9 hónaposak –, férjével és annak családjával együtt menekülnie kell. Minden alkalommal azt mondja, hogy „ez a legnehezebb”.

Négy napja gyalog indultak el a Shati menekülttáborból, ahol hónapokig egy sátorban éltek, egy sátrakkal és menedékhelyekkel teli, zsúfolt táborban. Egy autó elvitte a holmijukat Deir al-Balahba, majd visszajött értük.

Ha azt mondja, hogy ez a legnehezebb, akkor tudja, mit mond.

Lakók egy tegnap este Gázában lebombázott épület romjai között. „Rezgés. Eleinte nem hang, hanem a gerincen végigfutó borzongás. Aztán a hang” – írta egy lakos az élményéről. Forrás: Ebrahim Hajjaj / Reuters

A 2009-es Zeitoun környéki bombázás töredékei még mindig ott vannak a fejében. Még mindig fáj a feje. Szédül. Akkor a katonák parancsára őt és körülbelül 100 rokonát kényszerítették, hogy hagyják el otthonaikat, és költözzenek egy lakatlan épületbe.

Másnap Malka ezredes drónfelvételek alapján úgy döntött, hogy a kertből a tea főzéséhez kivett deszkák RPG-k (rakétahajtású gránát). Az épületre mért rakétatámadásban 21 ember halt meg. Több tucatnyian megsebesültek.

Ma Gázában minden ember – legyen az menekült, sebesült, gyermekét temető, vagy sátor felállításához szabad földdarabot kereső – korábbi inváziók, támadások és háborúk túlélője. Gázában mindenki ismeri a félelem minden fajtáját. De akkoriban talán még voltak szavak, amelyekkel le lehetett írni.

„A szavak elveszítik jelentésüket, és már nem tudják közvetíteni, mi történik” – írta Facebook-oldalán egy gázai ismerőse, Abed Alkarim Ashour.

A háború kezdete óta naplót vezet, keveset ír magáról, és visszafogott nyelvezettel próbálja leírni a körülötte zajló valóságot.

„A képek nem elégségesek. A riportok korlátozottak. A híradások csak a valóság egy kis részét mutatják be. Ahhoz, hogy valóban megértsük, mi történik, itt kell lennünk – akár csak néhány órára is. Hallani kell a repülőgépek dübörgését a fejünk felett. Remegni minden robbanásnál, és fulladozni a sűrű porban és füstben. Csak akkor fogjuk megérteni, hogy a szenvedés súlyosabb, mint amit a nyelv kifejezni tud. Itt, Gázában még a csend is sikít.”

Két nappal ezelőtt egy fiút és egy lányt láttak az utcán Fedaa Zeyad ablaka alatt, aki – Facebook-oldala szerint – irodalmat és irodalomkritikát tanult az Al-Azhar Egyetemen. A gyerekek szülei nyilván megkérték őket, hogy vigyázzanak a holmijukra, valószínűleg amíg az utcán keresnek egy helyet, ahol maradhatnak.

Feltételezem, hogy olyan emberekről volt szó, akik elmenekültek otthonaikból, miután rögzített telefonhívásokat kaptak a hadseregtől, amelyekben utasítást kaptak a távozásra, mielőtt bombázás érné őket.

(Zeyad írásbeli tanúvallomását, valamint Anees Ghanima fenti tanúvallomását Tamar Goldschmidt fordította héberre, és tette közzé Facebook-oldalán – ahogyan azt az elmúlt években több tucat palesztin író bejegyzésével is tette.)

Romok az izraeli támadások után a Gázai övezetben, tegnap. Forrás: Leo Correa/ AP

Így mesélte el Zeyad [az eredeti szövegből átfogalmazva]:

„Miközben a holmijukat pakolta, az anya azt mondta: „Ne aggódj, Fatima...” Az apa pedig azt mondta: „Légy jó, Hussein, amíg visszajövök!” El akartam menni az ablaktól, de attól tartottam, hogy megijednek.

Amikor a kislány nyugtalan lett, és megpróbálta megnézni, hogy visszajönnek-e a szülei, a fiú azt mondta neki: „Gyere, hamarosan bombázni fognak.”

„Az utca túloldalán, a másik járdán egy másik család telepedett le, miután egy autó fölé függönyt akasztott. Hallatszott, ahogy egy síró kislány azt mondja:

„Elfelejtetted a cipőket! A fehérek a hálószoba ajtaja mögött voltak.”

„Most aludj, holnap hozom neked, ha nem lesz bombázás” – ígérte az anyja.

A repülőgép újra megjelent a város felett, és a két gyermek, Fatima és Hussein lélegzetét borzolta a rettegés.

Fatima megkérdezte: „Sokáig fog tartani?” Hussein pedig így válaszolt: „Nézd, milyen szép az idő!” – mert hűvös szellő fújt.

Mindenki megnyugodott – kivéve a repülőgépet, amely továbbra is rettegést keltett a gyerekek feje mellett, az én fejem mellett, a lány feje mellett, aki arra várt, hogy a holnapi bomba ne essen le, hogy ne veszítse el a cipőjét – a város feje mellett, amely most már közelebb feküdt a földhöz.

A repülőgép még a szellőt is elnyelte, amely rövid időre megnyugtatta Fatima félelmét.

Ez a sorsa sok családnak, akik az evakuálási parancs után menedéket kerestek. Az utcán.”

Forrás: https://archive.ph/MQM5u#selection-689.0-1643.109 2025. szeptember 17.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó