Az Al-Dzsazírán Ibrahim Al Khalili újságíró egy gázai sátorban felépített tanteremből tudósít: „Gyermekek ezrei hónapokig, évekig maradtak le a tanulásról. Iskoláik kilencven százaléka megsemmisült vagy megrongálódott. A tantermek most sátrak, és az órákat háború és félelem közepette tartják.”
Bár Gáza szinte összes iskolája romhalmazzá vált, a palesztin erőfeszítések az ideiglenes sátorban felépített tantermekben történő oktatás biztosítására továbbra is folytatódnak a helyszínen.
„Itt a tanulás nem csak az írásról vagy az olvasásról szól. A túlélésről van szó” – folytatja. „A normalitáshoz való ragaszkodásról van szó, amikor a fegyverek és bombák felváltották a játszótereket. Sokak számára az oktatás olyan luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak, mivel a családok küzdenek az alapvető szükségleteik kielégítéséért.” Mindennek ellenére a gyerekek továbbra is jönnek, elszántan tanulnak, álmodnak, és visszaszerzik azt, amit a háború megpróbált elvenni tőlük.
Iskolagyilkosság
A minisztériumi adatok szerint a 2023 októbere óta elkövetett izraeli támadások legalább 17 000 iskolás gyermeket és több mint 1200 egyetemi hallgatót öltek meg Gázában, és további tízezrek sérültek meg.
„A gázai háború kezdete óta naponta átlagosan egy egész osztályteremnyi gyerek hal meg” – mondta Sam Rose, az UNRWA gázai ügyekért felelős igazgatója tavaly júliusban, miután közzétettek egy jelentést, amely szerint a naponta megölt gyermekek átlagos száma 35 és 45 között van, ami egy osztályteremnyi létszámnak felel meg.
Az áldozatok száma a tanárokra és az egyetemi alkalmazottakra is kiterjed, közel 1000 oktatási dolgozót gyilkoltak meg Gázában, és további ezreket sebesítettek meg vagy vettek őrizetbe a palesztin területeken. A megszállt Ciszjordániában ugyanebben az időszakban több tucat diákot öltek meg, sebesítettek meg vagy tartóztattak le az izraeli erők.
„#Gáza romokban hever. Ahogy az oktatási rendszere is” – hangsúlyozta tegnap Philippe Lazzarini, az ENSZ palesztin menekültügyi ügynökségének (UNRWA) főbiztosa, emlékeztetve arra, hogy Gázában a harmadik egymást követő évben megfosztják a gyerekeket az iskolától idén ősszel.
„Minél tovább maradnak iskolán kívül, cipelve traumájukat, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elveszett generációvá válnak, és fokozzák a gyűlölet és az erőszak magvait” – folytatta Lazzarini. „A tűzszünet az egyetlen lehetséges módja annak, hogy véget vessünk az éhínségnek és a Gáza gyermekeit sújtó „iskolai gyilkosságnak”. »
Az ENSZ Műholdközpontja által áprilisban végzett műholdfelvétel-elemzésből kiderült, hogy az iskolák 97%-a „többé-kevésbé jelentős károkat szenvedett”, 432 iskolaépületet, azaz a Gázában található összes iskolaépület 76,6%-át „közvetlenül érintette” a katasztrófa 2023. október 7. óta.
Annak ellenére, hogy a tanárok és a civil szervezetek erőfeszítéseket tettek a táborokban az alapvető tantermek kialakítására, a palesztin oktatási minisztérium becslése szerint körülbelül 700 000 gyermek iskoláztatása szünetelt, és közülük több mint 70 000 nem tudta letenni középiskolai vizsgáit az elmúlt két évben.
„Elrejted a sikolyaidat és a könnyeidet, megpróbálsz mosolyogni és mosolyt csalni a diákok arcára.”
A fiataloknak, akik a pusztítás ellenére is folytatni próbálják tanulmányaikat, pszichológiai traumával kell megküzdeniük, és nap mint nap harcolniuk kell a túlélésért és családjuk támogatásáért.
„Egy egész generációt pusztítottak el. Az oktatás elleni háború mélyebb, szélesebb körű és nagyobb hatású, mint az épületek vagy az infrastruktúra bármilyen pusztítása. Az oktatás elleni háború a palesztin nép léte ellen folytatott háború” – magyarázza Yara Khaled, egy gázai anya.
„Gázában láttam egy gyereket iskolatáskával futni” – mondja Ahmad Abu Rizik angoltanár. „Azt hittem, elkésett az óráról, de amikor követtem, rájöttem, hogy humanitárius segélyosztás után fut. Rizst szedett a homokból, és megpróbálta a táskájába tenni. Azt mondtam magamnak, hogy elég volt, tennem kell valamit.” Ahmad Abu Aziz 2024 májusában alapította a Gaza Great Minds nevű szervezetet, amely sátoriskolák hálózatát működteti a térségben.
A jótékonysági szervezet a Gázában megmaradt 50 iskolából hatot üzemeltet, és az egyetlen, amely ingyenes oktatást kínál mintegy 3000 gyermeknek. „A diákok éhesen jönnek iskolába. Legtöbbjük a menekülésen gondolkodik” – mondja Rizik. „Elegük van a mindennapi feladatokból, például a vízért vagy egy zacskó lisztért való sorban állásból. Nincs étel, nincs víz, még biztonság sincsen, és el kell rejteni a sikolyokat és a könnyeket, meg kell próbálni mosolyogni és mosolyt csalni a diákok arcára.”
A tanár magyarázta, hogy a körülmények egyre nehezebbek, és jelenleg csak három iskola működik. Az izraeli bombázások erőszakossága miatt a szülők félnek iskolába küldeni gyermekeiket.
Épp vasárnap veszítette el az iskola két diákját, Mohammedet és Daliát, akik az utcán játszva vesztették életüket. „A temetésüken a családok elmondták, mennyire boldogok voltak az iskolában, és hogy ez a remény forrása volt számukra” – mondta Rizik, hozzátéve, hogy kilenc diákját meggyilkolták szervezete megalakulása óta.
