Francesca Albanese, az ENSZ különmegbízottja a megszállt palesztin területek ügyében, június 30-án Genfben mutatta be legújabb jelentését: „A megszállás gazdaságától a népirtás gazdaságáig”.
Ebben az átfogó dokumentumban elemzi azokat a gazdasági struktúrákat, amelyek alátámasztják és profitálnak az izraeli megszállásból és a Gázai övezetben jelenleg folyó népirtásból. Szerinte a megszállásból gazdasági hasznot húzó rendszer a népirtás kontextusában radikalizálódott, és ma már népirtási gazdaságként működik. Albanese leírása szerint ebben az új fázisban a kontroll, a kizsákmányolás és a kisajátítás rendszerei gazdasági, technológiai és politikai apparátussá sűrűsödnek, amelyeket célzottan alkalmaznak a tömeges erőszak szervezésére és a nagyszabású pusztítás legitimálására. Ehhez nem csak szigorúan ellenőrzik az erőforrásokat, hanem meg is fosztják tőlük a lakosságot.
Ebben a genocídium-gazdaságban a profit nem csak a megfigyelés, a korlátozás és a függőség révén keletkezik, hanem a pusztítás és a megsemmisítés révén is. Albanese hangsúlyozza, hogy ez a rendszer a racialized capitalism (etnikai alapon hierarchizált kapitalizmus) logikáján alapul. A gazdasági haszon csak azért lehetséges, mert egy egész népességet rasszizálnak, jogfosztanak és ellenőrizhető erőforrásként kezelnek. A profitot nem csak a katonai szereplők élvezik: ide tartoznak az izraeli fegyvergyártó vállalatok, mint az Elbit Systems, a Rafael vagy az Israel Aerospace Industries, építőipari és gépgyártó vállalatok, mint a Caterpillar vagy a Hyundai, technológiai cégek, mint a Hewlett-Packard és a Motorola Solutions, amelyek megfigyelő és ellenőrző rendszereket szállítanak, valamint pénzintézetek és befektetők, akik ezekbe a vállalatokba fektetnek be. Ezek a kulcsfontosságú iparágak formálisan külön működnek, de a telepes gyarmati gazdaság alapvető pilléreiként egymással összefonódó, kölcsönös függőségi rendszert alkotnak.
A megfigyelési technológiák és a bebörtönzési rendszerek, amelyek eredetileg a szegregáció és az apartheid biztosítására szolgáltak, mára olyan eszközökké váltak, amelyekkel a palesztin lakosságot ma széles körben és válogatás nélkül veszik célba. A korábban a Ciszjordániában házak lerombolására, infrastruktúra-megsemmisítésre és erőforrások kisajátítására használt nehéz gépeket most a gázai városi táj célzott megsemmisítésére vetik be, hogy megakadályozzák a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek visszatérését és közösségként való újjászerveződését.
A megszállás és a népirtás gazdaságának fenntartásáért azonban nem kizárólag Izrael felelős. Harmadik országok, nemzetközi pénzügyi intézmények és vállalatok is felelősséget viselnek fegyverkivitel, befektetések és politikai támogatás révén. Ezek a globális szereplők pénzügyi és technológiai biztosítékokkal lehetővé teszik és legitimálják az erőszak rendszerét. E szereplők bűnrészessége egy központi tényező, amelyet sürgősen meg kell szüntetni.
A katonai és fegyveripar, a technológiai és megfigyelő vállalatok, az infrastruktúra- és gépipari vállalatok, a pénzügyi szereplők, valamint az egyetemek és kutatóintézetek mellett Albanese jelentésében külön kiemeli az alapvető polgári infrastruktúra ellenőrzésének stratégiai szerepét. A víz, az áram, az üzemanyag és az élelmiszer nem semleges ellátási tényezők, hanem célzottan alkalmazott nyomásgyakorló eszközök. Szállításukat korlátozhatják, blokkolhatják vagy megszakíthatják, hogy milliókat tegyenek függővé, zsarolhatóvá és sebezhetővé. Albanese szerint ez a gyakorlat nem kivétel a gázai népirtásban, hanem egy évtizedek óta folytatott, az életfeltételek fokozatos megvonására irányuló politika folytatása. Ez egy módszer a palesztin lakosság szisztematikus elűzésére vagy engedelmesen tartására. A jelenlegi eszkalációban ez az ellenőrzés a legszélsőségesebb formájában nyilvánul meg. Albanese szerint ez az infrastruktúra blokádja a genocídium-gazdaság központi eleme. Az alapvető létfenntartási szükségleteket tömeges büntetés eszközévé alakítja, és egyúttal a nemzetközi segélyszállítmányokat is
A jelentés másik központi érve a gazdasági profit és a szisztematikus erőszak szoros összefonódása. A gazdasági érdekek nem csak a meglévő erőszakból profitálnak, hanem aktívan felelősek annak folytatódásáért és eszkalációjáért is. A gazdasági struktúrák függőségeket és ellenőrzési mechanizmusokat hoznak létre és mélyítenek el, amelyek viszont lehetővé teszik és erősítik a súlyos emberi jogi jogsértéseket és a pusztítást. Az erőszak és a profit így nem egymástól elkülönült jelenségek, hanem egy egymást erősítő rendszer részei.
A jelentés egyértelmű figyelmeztetéssel zárul: aki fegyvereket szállít, megfigyelési technológiákat biztosít vagy befektetéseket garantál, az bűnrészessé válik. Ezért konkrét következményeket követelnek. Az államoknak fegyverembargót kell elrendelniük, büntetőeljárást kell indítaniuk a bűnrészesség ellen, és meg kell szüntetniük minden olyan politikai, gazdasági és technológiai együttműködést, amely ezt az erőszakot lehetővé teszi. A vállalatoknak és pénzügyi intézményeknek ki kell lépniük azokból a projektekből és ellátási láncokból, amelyek nemzetközi jogsértéseket finanszíroznak vagy azokból profitálnak. Csak így lehet megakadályozni, hogy a pusztításból származó profit tovább terjedjen.
Albanese felhívása: „Ami most következik, a mi közös kezünkben van.” Nem csak az államoknak és a vállalatoknak kell cselekedniük, hanem a szakszervezeteknek, a jogászoknak, a civil társadalomnak és mindannyiunknak. Bojkottal, befektetések visszavonásával, szankciókkal és jogi lépésekkel, mind nemzetközi, mind nemzeti szinten, nem engedhetjük, hogy ezek a bűncselekmények büntetlenül maradjanak!
Forrás: https://www.palaestinasolidaritaet.at/2025-07-26-francesca-albaneses-neuer-bericht-von-der-wirtschaft-der-besatzung-zur-wirtschaft-des-voelkermords/ 2025. július 26.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
