BALMIX - Tudósok a fegyverkezés ellen

Tudósokként – akik közül sokan olyan területeken dolgozunk, ahol katonai technológiát fejlesztenek –, értelmiségieként, a jelenlegi globális kockázatok tudatában lévő polgárokként úgy véljük, hogy ma minden jó szándékú embernek erkölcsi és polgári kötelessége, hogy felemelje hangját az európai militarizáció ellen, és párbeszédre, toleranciára és diplomáciára szólítson fel. A hirtelen militarizáció nem őrzi a békét, hanem háborúhoz vezet.

Politikai vezetőink azt állítják, hogy készek harcolni az általuk veszélyben lévőnek tartott nyugati értékek védelmében; de készek-e védeni az emberi élet egyetemes értékét? Világszerte növekszik a konfliktusok száma. Az ENSZ (2023) szerint az emberiség egynegyede fegyveres konfliktusok sújtotta területeken él. Az „elvek védelme” indokával a NATO-országok által támogatott orosz–ukrán háború becslések szerint egymillió áldozatot követel. A palesztinok izraeli hadsereg általi, a globális Nyugat által támogatott népirtásának kockázatát a Nemzetközi Bíróság is elismerte. Afrikában, például Szudánban vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban brutális háborúk dúlnak, amelyeket Afrika ásványkincsei iránti érdekek táplálnak. Az „Atomic Scientists Bulletin” által létrehozott „Végítélet óra”, amely számszerűsíti a globális nukleáris katasztrófa kockázatát, még soha nem mutatott ilyen magas értéket, mint ma.

Az oroszok Ukrajna elleni támadása és az Egyesült Államok közelmúltbeli pozícióváltása miatt Európa fél, hogy háttérbe szorul, és attól tart, hogy békéje és jóléte veszélybe kerülhet. A politikusok rövidlátó módon reagálnak, és kontinentális szinten hatalmas erőforrások mozgósítására szólítanak fel, hogy még több halálos és pusztító fegyvert gyárthassanak. 2025. március 4-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke közzétette az „Európa újrafegyverkezési terve” című dokumentumot, amelyben kijelentette: „Európa készen áll és képes a szükséges gyorsasággal és ambícióval cselekedni. […] Újrafegyverkezés korszakát éljük. Európa készen áll arra, hogy jelentősen növelje védelmi kiadásait.” A hatalmas erőforrásokkal rendelkező és a politikusokra és a médiára nagy hatást gyakorló hadiipar nyíltan háborús retorikával szítja a tüzet. Az »Oroszország-félelmet« keltik, mint valami mumust, kényelmesen figyelmen kívül hagyva, hogy Oroszország GDP-je alacsonyabb, mint Olaszországé. A politikusok teljesen alaptalanul állítják, hogy Oroszország terjeszkedési szándékai vannak Európával szemben, és fenyegetést jelent Berlinre, Párizsra és Varsóra, miközben nemrég bebizonyosodott, hogy még a korábbi szatellitállamát, Kijevet sem képes visszaszerezni. A háborús propaganda mindig a túlzott félelem szításával táplálkozik. A diplomácia segítségével Európa visszatérhet az Oroszországgal való békés együttéléshez és együttműködéshez, amelyet az átkozott ukrán ügy megzavart.

Az a gondolat, hogy a béke a másik fél legyőzésén múlik, csak eszkalációhoz vezet, az eszkaláció pedig háborúhoz. A hidegháború nem vált „forró” háborúvá, és mindkét oldal bölcs politikusai képesek voltak legyőzni erős ideológiai nézeteltéréseiket és „elvi kérdéseiket”, és megállapodtak a nukleáris fegyverzetük drámai, kiegyensúlyozott csökkentéséről. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti START nukleáris szerződések a bolygó nukleáris arzenálja 80%-ának megsemmisítéséhez vezettek. Mindkét oldalon tudósok és értelmiségiek elismert szerepet játszottak abban, hogy a politikusokat a racionális eszkaláció leállítására ösztönözték. 1955-ben Bertrand Russell, a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa, matematikus és irodalmi Nobel-díjas, valamint Albert Einstein, fizikai Nobel-díjas, aláírtak egy befolyásos kiáltványt, amelynek ihletésére létrejött a Pugwash-konferencia, amely összehozta a két oldal tudósait, és a feszültségcsökkentés mellett lobbizott. Amikor 1959-ben Russellt arra kérték, hogy hagyjon üzenetet az utókor számára, így válaszolt: „Ebben a világban, amely egyre szorosabban összekapcsolódik, meg kell tanulnunk tolerálni egymást, meg kell tanulnunk elviselni azt a tényt, hogy egyesek olyan dolgokat mondanak, amelyek nem tetszenek nekünk. Csak így tudunk együtt élni. De ha együtt akarunk élni, és nem együtt meghalni, meg kell tanulnunk egyfajta jótékonyságot és toleranciát, amely elengedhetetlenül szükséges az emberi élet folytatásához ezen a bolygón.” Ragaszkodnunk kell ehhez a bölcs szellemi örökséghez.

A nagy konfliktusokat mindig hatalmas katonai beruházások előzték meg. 2009 óta a globális katonai kiadások minden évben soha nem látott rekordszintet értek el, 2024-ben pedig az összes kiadás 2443 milliárd dollárra emelkedett, ami minden idők legmagasabb értéke. Az „Európa újrafegyverkezési terve” arra kötelezi Európát, hogy 800 milliárd eurót fordítson katonai kiadásokra. Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke és Oroszország jelenlegi elnöke is nemrég kijelentette, hogy készek tárgyalások megkezdésére a kapcsolatok normalizálása és a kiegyensúlyozott katonai leépítés érdekében. Kína elnöke ismételten felszólít a feszültség enyhítésére és a konfrontációs mentalitásról az együttműködésen alapuló, „mindenki számára előnyös” mentalitásra való áttérésre. Ez a követendő irány. Európa azonban háborúra készül, és a második világháború óta nem látott új katonai kiadásokat tervez. Vajon Európa most azért akar fegyvert ragadni, mert kirekesztettnek érzi magát?

Az emberiség hatalmas globális kihívásokkal szembesül: éghajlatváltozás, éhínség a globális Délben, a történelem legnagyobb gazdasági egyenlőtlenségei, a világjárványok kockázatának növekedése, nukleáris háború. Az utolsó dolog, amire ma szükségünk van, az, hogy az öreg kontinens a stabilitás és a béke fáklyavivőjéből új hadúrrá váljon.

Si vis pacem para pacem – ha békét akarsz, építs békét, ne háborút.

Carlo Rovelli

Flavio Del Santo

Francesca Vidotto

Támogatók

- Science4peace

- Bertrand Russell Peace Foundation

- World beyond War

- Pressenza

- Fronte del Dissenso (STOPWW3 INITIATIVE FOR PEACE)

- Philosophy for Future

- Nemzetközi Orvosok a Környezetért Társaság