Donald Trump azt mondta Izraelnek, hogy a poklot szabadíthatja rá a gázaiakra. Chris KleponisCNP / Polaris
Amikor a gázai tűzszünet első szakasza véget ért, Izrael fokozta az éheztetést és a pszichológiai hadviselést. Ezek az intézkedések mérhetetlen szenvedést okoztak több mint 2 millió palesztin számára, akik már régóta katasztrofális körülmények között élnek. Izrael teljes körű bombázásának újrakezdése most még nehezebbé tette a túlélést. Izrael Gáza elleni háborújának valódi célja nem a foglyok megmentése, ahogyan azt oly gyakran állítják.
Az izraeli foglyokat vissza lehetett volna juttatni, ha Izrael betartotta volna a januári tűzszüneti megállapodást, amelyet többször is megsértett. Bőven van okunk feltételezni, hogy Izraelnek soha nem állt szándékában befejezni a háborút. Ehelyett Izrael a foglyokat ürügyként használja fel, hogy valódi céljait elérje: Gáza és mindenki elpusztítását, aki ellenzi Izrael megszállását. Még ha a foglyokat holnap szabadon engednék is, semmi sem változna. Izrael valódi célja mindig is a palesztin ellenállás bármilyen formában történő felszámolása volt. Ez nem csak a fegyveres ellenállásra vonatkozik. Izrael a palesztinok puszta jelenlétét a szülőföldjükön a szembeszegülés aktusának tekinti.
Izrael nemcsak épületeket rombol le, hanem minden palesztin álmát, törekvését és büszkeségét igyekszik elpusztítani. Izrael távolról sem törődik a foglyokkal, hanem arra törekszik, hogy kiürítse Gáza teljes lakosságát.
Közvetlen partner
Az Izraelnek nyújtott hatalmas amerikai támogatás azt mutatja, hogy ezt a stratégiát nem az izraeli kormány dolgozta ki egyedül. Inkább egy szélesebb politikai és katonai keret része, amelyet Washington támogat. Az alapvető emberi jogokat - mint például az élelemhez és az orvosi ellátáshoz való jog - fegyverré tették. Nemcsak hogy szisztematikusan megtagadják őket, hanem eszközként használják őket a palesztinokra gyakorolt nyomásgyakorláshoz. A palesztinokat Izrael vagy a túlélés szélére, vagy a szélén túlra szorítja. Rengetegen haltak már meg olyan betegségekben, amelyeket az alultápláltság súlyosbít.
Izrael stratégiáját erősítik a kormánykoalíció tagjainak közvetlen felhívásai, hogy kényszerítsék ki a palesztinokat a Gázai övezetből. Bezalel Smotrich izraeli pénzügyminiszter az "önkéntes migráció" - a kiutasítás eufemizmusa - iránti vágyának adott hangot. Smotrich arról beszélt, hogy két éven belül több mint 50 százalékkal csökkentenék a Gázai övezetben élők számát.
A gázai népirtás fő támogatója Joe Biden, aki egészen a közelmúltig az Egyesült Államok elnöke volt. Utódja, Donald Trump most új szélsőségek közé viszi Izrael támogatását. Trump februárban kijelentette, hogy Izrael "minden poklot" rászabadíthat Gázára. Az izraeliek ezt követően pontosan ezt tették. Trump a megjegyzéseivel zöld utat adott Izraelnek, hogy folytassa a Gázai övezet bombázását és pusztítását anélkül, hogy félne a felelősségre vonástól. Trump megerősítette azt az elképzelést, hogy a palesztinokat feláldozhatónak, tehernek tekintik, nem pedig legitim jogokkal rendelkező embereknek. És természetesen az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás túlmutat a politikai retorikán. Washington továbbra is ellátja Izraelt fegyverekkel és a katonai segítségnyújtás más formáival, így az USA közvetlen partner a folyamatos pusztításban. Izrael nemcsak katonai győzelmet akar aratni Gázában, hanem a palesztinok leigázását is. A légicsapások nem csupán katonai műveletek. Ezek politikai üzenetek, amelyekkel a palesztinoknak azt üzenik, hogy nem szabad szembeszállniuk Izrael megszállásával. Az éhínség nem a háború szándéktalan következménye. Ez egy szándékos politika, amelynek célja, hogy elviselhetetlenné tegye az életet Gázában. Az USA támogatásával Izraelre nem nehezedik nagy nyomás, hogy változtasson az irányvonalon.
A gázai palesztinok ellenálló képessége azonban rávilágít a valóságra. Ez a háború - a rendkívüli brutalitás ellenére - nem tudta kioltani a palesztin ellenállást vagy a palesztin identitást.
Ennek ellenére vannak kérdések, amelyek továbbra is fennmaradnak.
Meddig képesek még elviselni a palesztinok a pusztítást és a szenvedést?
Meddig tudnak még a palesztinok úgy aludni éjszaka, hogy nem reménykednek egy jobb holnapban?
Meddig fogják még a világ leghatalmasabb kormányai megtagadni a nemzetközi jog érvényesítését?
Miért nem akarják megállítani a népirtást egy olyan nép ellen, amely szereti az életet, de nem engedik, hogy éljen?
Hassan Abo Qamar Gázában élő író
