Meghívást kaptam a Megbékélés Háza (Iványi Gábor egyháza székhelye) a többségi társadalom által lassú felejtésre ítélt cigánygyilkosság-sorozat megemlékezésére (és miséjére). Temészetesen ott voltam a Tumenca (Veletek) néhány képviselőjével, akik mindenki kezébe fehér szegfût, mécsest, egy nagyon szép, egyhén kritikus visszaemlékezést hoztak magukkal.

A misén imák hangzottak l az okt. 7-I IZRAELI áldozatok okán is.

Becsülettel mondva az egyházi vezetők és hívek javára, semmiféle megjegyzés, provokáció nem illette azt a tényt, hogy kefiját (a hagyományos palesztin kendőt) viseltem most is. Nem provokáltam magyarázatommal én se senkit, hiszen a diskurzus alapvetően nem Palesztináról szólt, hanem ezekről a gyalázatos, a hátteret illetően a mai napig nem világos támadásokról.

De meg kell jegyeznem, a népirtást elszenvedő palesztineknek és azoknak az izraeiieknek (zsidóknak) a nevében viselem a kefiját, akik a jövő egyetlen, demokratikus, két egyenjogú néppel rendelkező, szabad vallási hovatartozású és gyakorlású (vagy ateista), egyenjogú lakosú, békés Palesztina hívei. Amelynek földjére végre visszatérhessenek az elűzöttek (ma már milliók), s ez a MEGBÉKÉLÉST hirdető  egyház is kűzdjön és misét mondjon majd a 76 év folyamán meggyilkolt, bebörtönzött, jogfosztott  palesztin százezrekért, a romok alatt holtan fekvőkért, az éhezőkért, szomjazókért, nyomorba döntöttekért, a javaiktól, otthonuktól megfosztottak millióiért.

Hiszen elég lenne mindössze ránézni a térképre .. És a megtorlástól rettegő, talpig felfegyverzett, becsapott “zsidó állam” lakosaiért is fàj a szívünk…

Kivánom, hogy megértsük.