Kép: picturealliance / ASSOCIATED PRESS Biztonságban, de jövő nélkül: menekülttábor a jordániai sivatagban (1969. október 18.)

Palesztinok százezrei váltak földönfutóvá az elmúlt évtizedekben. Állandóan a befogadó országok segélyeitől függenek.

A palesztinok „hontalannak” számítanak. Bár az ENSZ Közgyűlésének 140 tagállama elismeri Palesztina államot, az ENSZ Biztonsági Tanácsában április 18-án az USA vétója miatt ismét elbukott az elismerésre irányuló indítvány. A 15 tag közül tizenketten szavaztak mellette, míg az Egyesült Királyság és Svájc tartózkodott.

A palesztinok 1948 óta a legtöbb befogadó országban kevés joggal rendelkeznek. Menekültként és az 1948-as, 1967-es és 1973-as menekültek leszármazottaiként nehéz körülmények között élnek. Egyedül Szíriában voltak a palesztinok a helyi lakossággal nagyjából azonos jogi helyzetben. Azonban nem volt és még mindig nincs szavazati joguk, és nem léphetnek be a hadseregbe. A Szíriában 2011-ben kezdődött háború azonban nem kímélte a környéküket és a táborokat sem, és legalább 200 000 palesztin menekült a szomszédos országokba. Ma 120 ezren közülük az ENSZ révén Libanonban vannak regisztrálva, és jogosultak az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Szervezetének (UNRWA) támogatására. A szervezetet 1949-ben alapította az ENSZ Közgyűlése egy határozatával (302. határozat). A szervezet rendelkezésére álló pénzeszközöket az ENSZ tagállamai önkéntes alapon utalják át.

Ma az UNRWA 5,9 millió regisztrált palesztin menekültet és leszármazottaikat támogatja Jordániában, Libanonban, Szíriában, az Izrael által megszállt Ciszjordániában, Kelet-Jeruzsálemben és a Gázai övezetben. A segélyszervezet iskolákban, képzési központokban és óvodákban dolgozik, valamint egészségügyi központokban nyújt segítséget. Vannak női központok és közösségi központok, és mintegy negyedmillió regisztrált menekült részesül szociális segélyben. Az UNRWA egy hitelalapot kezel, hogy az emberek lehetőséget kapjanak üzletek és vállalkozások létrehozására.

A Gázai övezetben található nyolc menekülttáboron kívül, amelyek többségét a háború október 7-i kezdete óta szinte teljesen lebombázták, az UNRWA 19 táborban működik a megszállt Ciszjordániában, tizenkettőben Libanonban, tízben Jordániában és kilencben Szíriában, valamint a palesztinok számára fenntartott három nem hivatalos szíriai menekülttáborban, a Yarmouk-ban, Latakiá-ban és EinAl-Tal-ban.

A társadalom peremén

A háború 2011-es kitörése előtt 568 730 palesztin menekültet tartottak nyilván Szíriában. Ezek között számos olyan palesztin volt, akiknek az iraki háború (2003) miatt kellett elhagyniuk lakóhelyüket. A kilenc menekülttáborban 23 egészségügyi központ működött, és egy egészségügyi alap is finanszírozta a kórházi tartózkodásokat. Az UNRWA több mint 100 iskolájában több mint 50 000 diák tanult, akik később szíriai egyetemeken folytathatták tanulmányaikat. A fiatal palesztin nők közül sokan tanulmányaik befejezése után önkéntesként vagy gyakornokként helyezkedtek el az UNRWA-nál vagy más ENSZ-szervezeteknél. A palesztinok helyzete - a szíriai lakosság egészéhez hasonlóan - jelentősen romlott a szíriai háború következtében. Sokan közvetlen segítségre szorulnak, beleértve a pénzügyi támogatást is. Több tízezreket ismét kitelepítettek, az UNRWA-nak nyújtott nemzetközi segélyeket csökkentették vagy teljesen megszüntették. A szegénység és a betegségek egyre nagyobb méreteket öltenek.

Jordánia 1947/48 óta a legnagyobb számú palesztin menekültnek ad otthont. Az UNRWA 2,3 milliót tart nyilván, de csak mintegy 18 százalékuk él a tíz hivatalos ENSZ-táborban vagy azok közvetlen közelében. A táborokat Jordánia igazgatja, és a biztonsági helyzetet a jordán rendőrség ellenőrzi. Körülbelül 120 000 diákot tanítanak 169 iskolában. A menekültek itt is ki vannak téve a segélyek drasztikus csökkentésének, a szegénységnek, a munkanélküliségnek és a betegségeknek.

A jordániai palesztinok politikai szerepvállalása nehézkes. Rania királynő, aki maga is palesztin származású, a médiában és nyilvános rendezvényeken bírálja Izraelt. De facto azonban a jordániai királyság teljesen függ az USA-tól és Nagy-Britanniától, amelyek saját céljaikra katonai támaszpontokat létesítettek Jordánia területén és a Szíriával határos területen. 1970 szeptemberében az akkor még erős Fatah vezette palesztin felszabadító mozgalmat véresen szétverték és kiűzték Jordániából. Megalakult a „Fekete Szeptember” nevű militáns csoport, amely felelős volt az 1972-es müncheni merényletért.

Jordániát - még a nyugati szövetségesek is - hatékony rendőrállamnak tekintik, amelynek kínzóbörtönei hírhedtek. 1994 októberében Ammán békeszerződést írt alá Izraellel, és elsősorban biztonsági kérdésekben - hivatalosan „terrorizmus elleni küzdelem” néven - működik együtt az állammal. A Palesztin Nemzeti Hatóság rendőrségét Jordánia képzi ki - Izraellel együttműködve. A palesztinokkal szembeni brutális magatartása miatt nem élvezi a lakosság bizalmát. 2023 áprilisában kiderült, hogy az amerikai kiképzők Jordániában nemcsak 5000 rendőrtisztet képeztek ki, hanem fel is fegyverezték őket.

Libanonban mintegy félmillió palesztin menekültet tartanak nyilván. Tizenkét hivatalos menekülttáborban élnek szűkös körülmények között, többnyire munkanélküliek és az UNRWA segélyétől függenek. Helyzetük annyira kétségbeejtő, hogy sokan - a szíriai menekültekhez hasonlóan - megpróbálnak átkelni a Földközi-tengeren Ciprusra vagy Olaszországba. Ugyanakkor számos európai civil szervezet és alapítvány - köztük németországiak is - azon dolgozik, hogy a táborokban foglalkoztassa az embereket, és megakadályozza a menekülésüket. Aki az ENSZ-en vagy az uniós államok által alapított IOM-on (Nemzetközi Migrációs Szervezet) keresztül jelentkezett egy áttelepítési programra, annak esélye van a kísérettel történő kiutazásra. Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke ezt hangsúlyozta május eleji bejrúti látogatása során. Egymilliárd eurót ígért a libanoni államnak, ha biztosítja, hogy az emberek többé nem menekülnek Európába.

Menekülés és geopolitika

A palesztinok élete mindaddig bizonytalan marad, amíg nem történik olyan politikai változás, amely jogokat biztosít számukra, és nem jön létre egy olyan állam, amelyben a nép sorsát nem vallási hovatartozás, katonai fölény vagy geopolitikai, nemzetközi érdekek határozzák meg, hanem az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog. A Gázai övezet elleni jelenlegi háború csak egy az izraeli hadsereg számtalan támadása közül, amely 1947/48 óta elüldözte, megölte, megcsonkította és megcsúfolta a palesztinokat, és ellopta a földjüket.

Izrael folyamatos, erőszakos kiűzése és a palesztinok elleni földrablás a nyugati geopolitikai érdekek kifejeződése, amely egyre több válságot, háborút és kitelepítést okoz. Izrael az USA és néhány uniós ország - például Németország - támogatásával és - még a gázai pusztító hadjáratot tekintve is - jóváhagyásával cselekszik. Izrael saját és az ő geopolitikai érdekeiket valósítja meg a térségben. Több mint 100 éve a közlekedési folyosók és az erőforrások ellenőrzésével foglalkozik. A földek elfoglalásáról van szó.

A palesztin menekülteket az USA vezette „terrorizmus elleni háború” menekültjei követték: 2001 óta több mint 37 millió embert telepítettek ki Afganisztánból Irakba, Szíriába, Jemenbe, Szomáliába és Líbiába. A víztározókat kifosztják, a búzamezőket csatatérré változtatják.

Forrás: https://www.jungewelt.de/beilage/art/474783 2025.02.15.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó