Az izraeli szárazföldi offenzíva még mindig akadozik, és nem érte el az UNIFIL-t a határhoz közeli Klaijaa faluban (2024. október 12.)Kép: Stringer/dpa
Benjamin Netanjahu ismét megmutatja, hogy semmibe veszi a nemzetközi megállapodásokat: miután 40 ország „korlátlan támogatást” ígért az ENSZ libanoni ideiglenes erőinek, és „a leghatározottabban” elítélte a „kék sisakos katonák”-ra leadott sorozatos izraeli lövéseket, Izrael miniszterelnöke most hangosan követeli, hogy António Guterres ENSZ-főtitkár azonnal vonja ki az UNIFIL katonáit „a veszélyzónából”. Ezzel azonnal érvényteleníti Joaw Gallant védelmi miniszter amerikai kollégájának, Lloyd Austinnak tett ígéretét, miszerint „intézkedéseket tesznek az UNIFIL-katonák sérülésének megakadályozására”. Tel-Aviv pedig ismét megmutatja, hogy kész a végletekig elmenni ebben a brutális, az áldozatokkal mit sem törődő pusztító hadjáratban.
Aki azonban még mindig meglepődik ezen a megközelítésen, miután egy éven át a Gázai övezetben a civileket régióról régióra hajtották az állítólagos „biztonságos zónákba”, hogy aztán izraeli bombák áldozatául essenek, az az elmúlt tizenkét hónapban biztos, hogy „kő alatt élt”. Mint Olaf Scholz szövetségi kancellár, aki láthatóan most is ragaszkodik ahhoz a téziséhez, amelyet még hónapokkal a gázai háború kezdete után is terjesztettek, miszerint Izrael „kétségtelenül” betartja a nemzetközi humanitárius jogot. Scholz - nem sokkal az UNIFIL katonák, köztük német katonákra leadott izraeli lövöldözésének kezdete után - a Bundestagban a mikrofonhoz lépett, hogy azt bizonygassa, hogy továbbra is szállítanak fegyvereket Izraelnek. Annak az Izraelnek, amely az egész világot frászban tartja, mert egy újabb Irán elleni támadással egy harmadik világháborút kockáztathat.
Izrael hónapok óta próbál egy totális regionális háborút kirobbantani, hogy elterelje a figyelmet saját katonai kudarcáról a gázai háborúban. És amelynek pénzügyminisztere, Bezalel Smotrich nemrég kijelentette, hogy Izrael államnak Damaszkuszig, Irakig és Szaúd-Arábiáig kellene terjednie.
Izrael nem foglalkozik az 1701-es határozat végrehajtásával, amelyet az UNIFIL-nek hivatalosan felügyelnie kellene. Ellenkezőleg: Tel-Aviv mindent megtesz, hogy aláássa a tűzszünetet. Legutóbb azzal, hogy megölte a Hezbollah főtitkárát, Hassan Nasrallahot, miután Nasrallah beleegyezett a fegyverek elhallgatásába. A libanoni kormány szerint Izrael az elmúlt években naponta megsértette az 1701-es határozatot. Azok, akik, mint a német kormány, továbbra is szállítanak fegyvereket, nem csak a palesztin és libanoni civilek haláláért felelősek. Felelősek azért is, hogy Észak-Izrael lakói belátható időn belül nem térhetnek vissza otthonaikba, és hogy az izraeli városokban is egyre több a halálos áldozat. Kérdéses, hogy ez hogyan egyeztethető össze a sokat hangoztatott „államérdekkel”.
Lásd még
Szolidaritás most!
Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/485688.bis-zum-%C3%A4u%C3%9Fersten.html
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
