Ukrajnából érkeztek, és mind átlépte a schengeni határt, nopersze a magyar határt is.
Kerítést se építettünk ellenük, a Honvédség sem aktivizálta magát, nem járőröznek határvadászok, és a rendőrség is csak akkor billen ki nyugalmi állapotából, ha majd ki kell lakoltatni némelyiket, de akkor aztán majd megmutatják, hogy milyen a magyar virtus.
A harmincezres szám a mai napra vonatkozik, és előrevetíti azokat az időket, mikor majd a ukránok negyven-ötvenezres csoportokban próbálják elhagyni szülőföldjüket.
Hogy ezek nem migránsok, hanem ukránok?
Hát persze, de ettől még olyanokról van szó, akik elvándorolnak eredeti lakóhelyükről és ideiglenesen vagy véglegesen máshol telepednek le.
A migráns már csak ilyen, azon kívül, hogy nálunk -hála Nagyurunk útmutatásának - szitokszó, emellett még gyűjtőfogalom is, melyet aztán kedvünk szerint cizellálhatunk.
Ihor pénzen vett identitásával katonaszökevény, Alina nehéz testi munkás, s mint ilyen gazdasági migráns, csakúgy, mint Oleh, akinek földjét a szembenálló felek taposóaknákkal vetették be, nemkülönben mint Szerhíj, aki mindközönségesen csak élni akar és biztonságban látni a családját.
Naponta olvasom a híreket az egyre növekvő számú menekültről, és eltöprengek: mi elől menekülnek ezek, hiszen az ukrán vezérkar hivatalos jelentései szerint az oroszokat már kétszer kiirtották, az amerikaiak szerint a Donbaszban indított offenzíva elakadt és már csak egy lépés Moszkva elfoglalása.
Több, mint két éve tart a háború és több, mint kilencszáz napon alatt - csak a magyar határon át - naponta tízezer ember menekült el szülőföldjéről, ez testvérek között is több, mint kilencmillió ember - és vajon még hányan menekültek Lengyelország felé?
A háború elöl menekülők száma világosan mutatja, hogy Ukrajna népe mit gondol annak végkimeneteléről.
Azt is megmutatja, hogy mennyire bíznak az újjáépítés lehetőségében, így aztán közvéleménykutatással ér fel ez a jelenség.
Megkérdeztünk kilencmillió embert, hogy lát-e jövőt önmaga és szerettei számára az országban, mely napról-napra küzd az életbenmaradásért gazdasági és katonai téren egyaránt.
Az oroszok még mindig testvérnépként kezelik őket, de a kurszki terület megtámadása ezt is erősen kockára tette, és eljöhet az idő hamarosan, mikor ennek vége lesz és megindul az orosz gőzhenger.
Hogy közben támadják az orosz területeket is?
Ugyanaz fog történni, mint ami az ukrán társdalommal történt, mikor az orosz támadás megkezdődött: az orosz társadalom összezár.
Ezt erősen megkönnyíti az ukrán neofasiszták tevékenysége a Donbaszban, az USA szerepvállalása, az EU héjáinak tevékenysége, a feléledő német militarizmus és az ukrán nacionalisták II. Világháborús szerepe Banderától a lengyelek volhiniai kiirtásáig, a koncentrációs táborok ukrán őreiig.
Az oroszok húszmilliós embervesztesége beleégett a társadalmi tudatba, és egészen más attitűdöt alakított ki, mint az amerikaiakban a küldetéstudatos USA ötszázezres vesztesége, melyet egyetlen, - nem a saját államuk területén vívott - megnyert háborújukban és a külföldön vívott számtalan vesztett csata során alakítottak ki.
A kommunikáció jól illusztrálja azt, hogy milyen a hibrid háború.
Ez a háború a világ legpocsékabb háborúja, mely ezer fronton folyik.
Azért azt le kell szögezni, hogy ez a háború már akkor elkezdődött, amikor a II. Világháború még be sem fejeződött, hiszen az atombomba bevetése egyetlen célt szolgált: Sztálin megfélemlítését, nehogy kedve kerekedjen elballagni az Atlanti-óceánig.
A megfélemlítés párszázezer emberi élet árán sem sikerült, Sztálin ugyan mint minden birodalmi vezető imperialista volt, de nem volt telhetetlen.
Az angolszászok viszont mindig azok voltak és azok is maradtak, és szakadatlan harcot folytattak a világ erőforrásai feletti uralom megszerzéséért, melynek útjában akkortájt jóformán csak a Szovjetunió állt, mely ellen a harcot tulajdonképpen megalakulása folytatták - a világháború idején is.
Az orosz polgárháború során távol-keleti kudarc után abban reménykedtek, hogy majd Hitler legyűri őket, a háború alatt a szovjetellenes emigráns-kormányokat támogatták.
Ennek volt halálos hozadéka a varsói felkelés, mikor az angolbarát lengyel emigránskormány megpróbálta a harcot a németek ellen a Szovjetunió nélkül - az ismert eredménnyel - Varsó porig rombolásával.
A háború után is csak nehezen fegyverezték le és oszlatták fel a magukat megadó német csapatokat, egy majdani, Szovjetunió elleni támadásnál potenciális szövetségesként tekintettek rájuk.
Megszállási övezeteikből létrehozták Nyugat-Németországot, 1949-ben a NATO-t, ahova kérésük ellenére az oroszokat nem vették fel.
Megindították a harcot Délkelet-Ázsiáért, Kína ellen Koreában, a Szovjetunió bekerítéséért mindenfelé és telecsinálták a világot támaszpontjaikkal.
Atomaknazárat telepítettek Európában, az ezzel kapcsolatos kém-játszmában mi is érintettek voltunk.
Az idealista és narcisztikus Gorbacsov utáni világot kihasználva szétverték a Balkánt. megtámadták Jugoszláviát, lebombázták Belgrádot és létrehozták Koszovót.
A Helsinki Nyilatkozatot, mely rögzítette az európai határok sérthetetlenségét felszámolták és ezzel rossz precedenst teremtettek - a levét most Ukrajnában isszák.
Merthogy a világ megváltozott és egyre kevésbé tolerálja az egyoldalú angolszász dominanciát.
Az isten legyen irgalmas hozzánk, hogy valamikor, a nem is távoli jövőben az angolszász bűnöket a nehogy a fehér rassz nyakába varrják - mondjuk a katolikus egyház bűneivel együtt.
Ez a háború a lelkedért is folyik, míg csak el nem érnek a fegyverek, mert utána azoké a döntő szó.
Le lehet írni ezerszer, hogy a Donbaszban elakadt az orosz offenzíva, de a harmincezer menekült mást üzen.
És az ukrán menekült sem más, mint a szíriai vagy iraki menekült, sőt a szomáliai menekülttől is csak bőrszíne különbözteti meg, hiszen a szándék ugyanaz: kivonni magukat a háború gyilkos taposómalmából, és azt hiszem, ez érthető törekvés.
És ha új hazájukban együtt akarnak maradni, az is érthető, hiszen a biztonságukat szolgálja valamilyen szinten.
Rettenetes dilemma ez, hiszen a befogadó ország népének is van saját érdeke, és az ember még a fán tanulta meg, hogy ami nem olyan, mint ő, az veszélyes.
És a veszélyt el kell hárítani, aki vagy ami veszélyes azt meg kell ölni, és csak a bunkó lett fejlettebb, a gondolkodás az emberek nagy részénél nem.
Mi a megoldás?
Nem tudja senki, de az emberiség majd rá fog jönni.
Vagy kihal, mint kihaltak előtte más fajok is.
El kellene ezen gondolkodni legalább azoknak, akiknek van mivel...
:O)))
