Nyomtatás

 „Az ellenzék egy szartenger” – írja röviden és lendületesen Schilling Árpád (idézi a 444.hu, június 28.). Egy ilyen tömör állítással nincs mit vitatkozni. Vannak, akik Schilling színpadi működését tekinti szartengernek, és nyilván ő sem áll le érdemi vitára az efféle, egyszavas és egydimenziós minősítésekkel. 

Magam sokra tartom Schilling színházművészetét, és még azt is elhiszem, hogy fenti kijelentését indulatból, érzelmi felindulásból, közéleti csalódásból tette. Nyilvánvalóan a Fidesz újabb kétharmados győzelme feletti elkeseredés és az ellenzék parlamenti ügyködésével való elégedetlenség áll mögötte. De egy ilyen sommás és szélsőséges kijelentés még akkor sem tekinthető a racionális politikai diskurzus részének, ha az ember megérti a mögöttes indulatokat. Schilling ugyanis meg sem kísérli elmondani, hogy szerinte mit kellene tenniük a választóik által a parlamentbe küldött, de ott kisebbségbe kényszerült ellenzéki pártoknak.

Az áprilisi választások után lezajlott egy részletes vita arról, helyes-e az ellenzék képviselőinek beülni a parlamentbe. A „szartengerezés” azonban semmit sem tesz hozzá ehhez a vitához, csak egy irracionális indulatot közvetít. A racionális diskurzussal való szakítás természetesen nem csak Schillinget jellemzi, ő legfeljebb az egy szóba tömörített undorral emelkedik ki a többi hasonló kijelentés közül. Az ellenzéki érzelmű értelmiségiek, újságírók, megmondóemberek egy része hasonló szellemben gyalázza nem a Fidesz-rezsimet, hanem annak demokratikus ellenzékét. Nem a kritikával van bajom, hanem azzal, hogy az ilyen kijelentések mögül hiányzik a racionális váz. Azaz annak felmérése, hogy mit tehet és mit nem tehet az ellenzék a zsinórban harmadik (amúgy pedig negyedik) Orbán-kormány túlhatalma ellen. Márpedig az egyszavas indulatokba való menekülés önkéntelenül is a rezsim hasonlóképp egyszavas, minden potenciális ellenfelet lebunkózó világához alkalmazkodik. Pedig az egyre jobban eldurvuló és irracionálissá váló politikai térben egyetlen kincsünk maradt, amit önként sohasem szabadna feladnunk: a józan eszünk. Az ellenzéki lét alfája csakis az lehet, hogy a kormányzati propaganda és hisztériakeltés ködén keresztül is megpróbáljuk a dolgokat olyannak látni, amilyenek.

 

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.

Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.

Megnézem a reklámot

https://www.es.hu/cikk/2018-07-20/hegyi-gyula/az-ellenzekiseg-paradoxona.html

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Hegyi Gyula 2018-07-20  ÉS