A gép forog és az alkotó is forog. Szokás szerint. Fényes csillagunk Izraelben bohóckodik, a bilihordozással megbízott szakik sorra szülik a hurráéljen tudósításokat a nagy eseményről. És persze mindent megmagyaráznak. Vettünk ugye néhány milliárdért repülőgépeket a katonaságnak, mert a rettenetes magyar haderőt csak nem lehet vonaton hurcolni az ország egyik sarkától a másikig egy akkora országban, ahol akár órákig is eltarthat határtól határig eljutni. Kellettek a gépek, amik bizonyára gond nélkül felszállnak akárhol és éppen olyan gond nélkül leszállnak bárhol. Már akkor – a vásárláskor – felmerült, hogy Mészáros Lölö mangalicaszerelő szomszédja akarja azt a gépet leginkább, mert a felcsúti kisvasutat még nem sikerült meghosszabbítani az összes korrupt gazember kertjének végéig és amúgy is, egy ilyen hatalmas és gazdag ország legjobb, legszebb és legokosabb embere nehogy már holmi bérelt repülőgépen legyen kénytelen utazni, mint a csórók. A kérdés tehát felmerült, az ügyeletes bilihordozó tagadta. Szokás szerint.
Aztán most nem kiderül, hogy őfelsége ezzel a géppel vitte az asszonyt Izraelt-látni? De. Erre mi történik? Igen, megmagyarázzák. Sőt, a mi anyánk p*áját természetesen. Mert mi itt huhogunk, rohadnánk is megfele, miközben a nagy ember mit csinál valójában? Hát teszi a jót. Mert most nem idegenszívű multiknak fizet a kormány bérleti díjat a repülőgépért, hanem – vakulj paraszt! – a magyar hadseregnek! Bizonyám. Itten marad a lóvé. Jobb is úgy, mégis könnyebb elosztani az alkotmányos költségeket. Fizetni meg amúgy is mi fizetjük ezt is, azt is.
Megnéztem Orbán közösségi oldalán a videót a dicsőséges bevonulásáról Izraelbe. Szép volt. Heroikus, meg minden, ahogy suhannak a nagy autók, lobog a motorháztetőn a két zászló, mindenki boldog, még Anikó asszony is megtalálta a befőttesgumit és összegurtnizta a haját csecse copfba, hogy mégse lógjon olyan zsírosan, mint szokott. Az véletlenül még nem került fel a miniszterelnöki hirdetőtáblára, hogy volt némi demonstráció, amikor is tiltakozók vették körül az Orbánt szállító kisbuszt. És mi történt? Semmi. A buszocska várakozott szépen, a tüntetőket nem pofozták le az útról, még Havasi Bertalan se pattant elő, hogy szigorú tekintetével megsemmisítse a csőcseléket. Nem volt nyolcvan kísérőautó, mint nálunk szokott lenni, ha valamelyik államtitkárhelyettes titkárnőjének a fodrásza megtekinti egy iskolai vécékagyló átadását hivatalosan.
Ahhoz képest, hogy a hobbifocista házát a TEK védi, de még a Cinege utca is kiemelten védett terület, nehogy a hálás nyugdíjasok megcsókdossák jótevőjük két dolgos kezét, miközben Erzsébet-utalványokat lengetve örök szerelmükről biztosítják a bálványt, az izraeliek eléggé lazán kezelik az ilyen súlyos válságokat.
Na de nem is erről akartam írni eredetileg, hanem arról, hogy Nagy Imre unokája fel van háborodva, amiért a Nagy Imre szobrot áthelyezik máshová. Holott ezen még csak meglepődni sem kell. Orbán ilyen hálás fajta. Annak idején gyakorlatilag Nagy Imre koporsóján kapaszkodott bele a magyar politikába, amikor az újratemetésen nagy bátran elhörögte, hogy ruszkik haza! Akkor lett ő nemzeti hős, mert ki merte mondani, hogy menjenek innen azok, akik amúgy már menésben voltak és abban az időben már nem jelentett olyan bődületesen nagy kockázatot ez a követelés. De az újratemetés nagy sajtófigyelem mellett zajlott, a fél világ tudott róla és követte az eseményeket, remek alkalom volt felmászni Nagy Imre sírjára. De Nagy Imre ezzel meg is tette a kötelességét, tovább nem érdekes, nincs rá szüksége Orbánnak. Mennie kell. Mert most éppen Horthy Miklós tűnik hasznosabbnak, neki kell a hely. Egyrészt át kell írni a történelmet (csókolom, Maris néni!), mert nehogy ebben a büdös életben szembe kelljen néznie a bátor magyar embereknek azzal, hogy az akkori bátor magyar hazafiak egymást letaposva tuszkolták a vagonokba a zsidókat. De olyan lelkesen ám, hogy a nácik szóltak: lassítsatok gyerekek, ilyen ütemben nem tudjuk legyilkolni őket! Szóval nem nézünk szembe ezzel (sem), hanem szépen hőst csinálunk Horthyból is, önmagunkból is. Ahogy szoktuk. Így megy ez nálunk.
Horthyt és kollégáit szentté avatjuk, miközben országunk legokosabb kocafocistája Izraelben bohóckodik, mint a zsidók védelmezője és legjobb barátja. Nem gyönyörű? De. Olyan igazi nemzeti mese az agyafúrt falusi birkapásztorról és az önként hülye országról.
